Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-216
216. országos ülés márczius á. 1880. 3^5 ugy nem fogadja el azon tárczát, a mint a ministerelnök úr annak idejében nem fogadta el. A ministerelnök úr mindenesetre törekekedett arra, hogy azon jó hírnévben álló egész lényét átvigye a ministeri székbe s ehhez mindenesetre előlegesen szükséges volt az, hogy a mit nem én mondok, hanem a mi már sokszor elmondatott, — hogy előbb a nemzetet kellett fölültetnie. A t. ministerelnök úr hivatkozik ma is arra, hogy ő a ministeri széket nem fogja elhagyni mindaddig, mig azon factorok bizalmát bírja, a melyeknek bizalma szükséges arra, hogy ott megmaradjon. Ettől, t. ház, én nagyon félek, mert azt gondolom, hogy a miniszterelnök úr, ki oly jó taktikával szokott élni, még akkor is, midőn ezen faktorok egyikének bizalmát nem fogja birni, azon ministeri széket nem fogja elhagyni, mert ha ez szándékában lett volna, úgy én nem is hivatkozom arra, hogy rég kötelesség lett volna a nemzett bizalmára hivatkozni, hanem csak arra hivatkozom, hogy ha a t. ministerelnök úr szándéka csakugyan komoly és való volna, én azt gondolom, hogy elég alkalma lett volna akkor, midőn már nem is e háznak bizalmával, hanem e házban azon képviselők bizalmával tudott csak a ministeri széken megmaradni, kik sem a nemzetet, sem magát a ministerelnök urat nem becsülik annyira, hogy akár csak e szócskát is megtanulták volna: „Igen!", hanem szavaznak a ministerelnök úrnak a bizalom megtartására ezen szóval: „ Tak!" És midőn a képviselőházat és a képviselőházban a kormányelnököt ily színben látom, azt gondolom , képviselői kötelességemet teljesítem , mikor a felvetett és minden oldalról már szellőztetett bizalmi kérdést azon alakban fogom megszavazni, melyben fel fog vettetni és a hányszor fel fog vettetni, de a költségvetést ezen kormánynak nem szavazom meg. (Helyeslés balfelöl.) Pulszky Ágost: T. ház! (Halljuk! Halljuk .') Midőn most vége felé közeledik a folyamatban levő vita, mely az eddig dívott szokásoktól annyira eltért, a mennyiben ez alkalommal mindnyájan bevallhatjuk, hogy inkább a t. túloldal kápráztatott fényes szónaklatokkal, mig mi, merőben más állásra helyezkedtünk, mint a melyet az ellenzéknek rendesen tulajdonítani szoktak és a mely rendes körülmények köztt az ellenzéknek természetszerű feladata, mert inkább positiv javaslatok előterjesztésével foglalkoztunk s csupán mellékesen és ezek kapcsában iparkodtunk inegerőtleníteni azon támadásokat, melyek ezek ellenében a túloldalról jöttek : azt hiszem, hogy ily körülmények között ideje eonstatálni e vita eredményét. (Halljuk.'). Nem tactikai, hanem azon szempontból, hogy a szó harczában egyik perczről a másikra, egyik benyomást a másikkal összevetve, közvetlenül ki volt előnyben. Mindig elismertük, hogy taktikai szempontból a ministerelnök úr a parlamentben kétségkívül első helyen áll. Beismertük mindig azt, hogy e téren vele vetekedni egyáltalában nem akarunk. Hogy ez így van, bizonyították leginkább az eddigiek; bizonyította maga azon alak, melyben a bizalmi kérdést a t. ház elé terjesztettük. Midőn a ministerelnök úr ezen ülésszak második felének megnyíltával, január havában, a bizalmi kérdés felvetését legelőször kilátásba helyezte, tette ezt azon szempontból, hogy neki van erre szüksége; tette ezt azon szempontból, hogy oly ingadozás állott be a véleményekben, hogy a kormánynak, ha keresztül akarja azon rendszabályokat vinni, a melyeket az ország rendére szükségesnek tart, mulhaííanul a positiv bizalom nyilatkozatára szüksége van. Mégis, mit tapasztaltunk? Azt, hogy mikor az alkalom bekövetkezett s ezen vita megnyílt, abbeli várakozásunkban — s nem türelmetlenkedtünk, a mint a t. ministerelnök úr állította, — hogy a ministeri exposé kapcsában ezen kérdés is fel lesz vetve, csalódtunk. A vita megnyíltával szükségessé válván álláspontunk jelzése, minthogy a bizalmi kérdés onnan felvetve nem volt, kénytelenek voltunk a saját részünkről azt, bár negatív alakban, felvetni, mert nem tagadhatja senki azon föltevésünk jogosultságát, hogy ha mi fel nem vetjük negatív alakban, a ministerelnök ár azon szokott virtuositásával, a melylyel e ház határozatait magyarázni szokta, eme virtuositásával a budget elfogadását , ha a bizalmi kérdés fel nem vettetik, egyszerűen a bizalmi kérdésben való nyilatkozatnak tekintette és magyarázta volna. Éber Nándor t. képviselő ur nyilatkozatára, hogy természetszerű, hogy így vettessék fel az ellenzék részéről a bizalmi kérdés s ne a kormány látszassák saját pártja összetartozásában és bizalmában kétkedni, kénytelen vagyok csak a ministerelnök ur korábbi beszédére utalni s egyszersmind azon lehetetlenségre, a melyet a situatió teremtett, hogy mi ezen korábbi beszéddel is szemközti, bizalmatlanságunkat ne jelezzük. Egyébiránt í. ház, a mint mondom, nem arról van a jelenlegi vita alkalmával szó, hogy taktikai szempontból ki aratott nagyobb előnyt, ki nem. Mi elhagytuk ezen tért s oly térre léptünk, a melyen esetleg védelmi állást kellett és kell elfoglalnunk; de megtettük azon meggyőződésnél fogva, hogy bizonyos nézetek az országban okvetlenül meg vitatandók, bizonyos kérdések itt okvetlenül, akármily alakban, de felvetendők, mert szükséges a vélemények harcza, szükséges a meggyőződések ébresztése s erre alkalmul csupán egy tüzetes megvitatás szolgálhat. (Élénk
