Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-173

173. országot ülés november 24. 1878. §81 háború azon eredményt szülte, annyira jutott, hogy most Jókai Mór t. képviselő nr azt tanár­esolta, hogy mi a törökökkel Ázsiába vándorol­junk vissza. Jókai Mór: Én nem tanácsoltam, Garibaldi tanácsolta. Simonyi Ernő: Hát engedelmet kérek, hogy legyenek oly emberek, kik azt tanácsolják, hogy a magyarok a törökökkel Ázsiába vándo­roljanak, az ismét következménye rósz politi­kánknak. Most megengedi a t. képviselő ur, de akkor, mikor szőnyegen volt, nem engedte, meg, a kormányt mindig támogatta, a kormány pedig a nemzet kifejezett közvéleménye, ellenében oly politikát követett, melyet a nemzet nem helye­selhetett s a mely azután ezen eredményt idézte elő. A mi illeti Olaszországnak magaviseletét, az igaz, hogy Olaszországnak politikája mindig abban nyilatkozott, hogy az európai körülménye­ket felhasználva, igyekezzék valami nyereséget húzni az oly kétes állapotokból, mint a milye­nekben vagyunk. Hogy épen mi ránk és a mi velünk szövetségben levő másik államra veti szemét és annak egyes részleteit akarja magá­hoz csatolni, annak ismét, csak a mi kormányunk gyengesége, a mi politikánk az oka, mert ha mi oly politikát követnénk, a niely férfias, a mely erélyes és a mely önállóságot tanúsít és hogy ha ez oly kormány által követtetnék, mely erős kézzel viszi a politikát, az olasz nemzetnek sohasem jutna eszébe, hogy velünk szemben ily nyereszkedő politikát vezessen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az orosz nekünk nem barátunk. Hát azt én megengedem, de ezt mi nem most fedeztük fel, hanem már évek előtt, mindenkor mondottuk és akkor, midőn ezen orosz hatalom egyik természetes szövet­ségesünket megtámadta, mi azt javasoltuk, hogy fordítsuk a monarchia haderejét, az orosz biroda­lom ellen addig, inig ezen szövetségesünk is minden erejével itt van és míg azon hadsereg existál, melyet Jókai Mór t. képviselő ur, a világ­legvitézebb hadseregének jelzett, mely azonban Plevnánál kénytelen volt a fegyvert letenni. Sokkal jobb politika lett volna, akkor hadat üzenni az orosznak és a törökökkel karöltve szembeszállni vele, mint most, mikor a török meg­van semmisítve. Ez lett volna a helyes politika, nem pedig segédkezet nyújtani az orosznak s mint most, oda menni és osztozkodni a prédában, hogy mi is kapjunk egy darabot belőle. Hát engedelmet kérek, ezen politikának csak oly következményei lehetnek, mint a milyenek vannak most ezen biro­dalomban. Azt mondja a t. képviselő ur — és méltán ~ hogy a monarchia véderejének fenntartására KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. nézve, köztünk nincs lényeges különbség. Igaza van. Mi is kívánjuk, hogy a monarchia véd­ereje fenntartassék, de tartassák fenn állandóan és oly módon, mel^v a nemzet erősítésére szolgál, nem pedig gyengítésére. En azt hiszem, t. ház, hogy Európa mostani helyzetében, a hadsereg létszámának leszállítása, talán nem volna egészen tanácsos és észszerű eljárás. De én nem is azt akarom, hogy a lét­szám leszállittassék, ámbár meg kell itt jegyez­nem, én nem látom azon veszélyeket, melyeket bizonyos expediensképen a túlsó oldalon ellenünk felhoztak. Hiszen, csak néhány nap előtt adott a ministerelnök ur ez iránt igen megnyugtató felvilágosítást, midőn Bosznia közigazgatásáról volt szó és határozati javaslatomnak azon részét czáfolta, hogy Bosznia elfoglalása, a külfölddel bonyodalmas helyzetet teremt részünkre, azt mondta a ministerelnök ur: hogy ez egyáltalán nem áll . sohasem állottunk jobb viszonyban Európa többi hatalmasságaival, mint most. Azt elismerte a ministerelnök ur, hogy közttünk és Oroszország köztt a viszony némileg meghide­gült. Ha azonban azon igen meleg bécsi fogad­tatást nézzük, melyben csak néhány nappal ezelőtt, az orosz koronaherezeg Bécsben része­sült, azt hiszem, hogy ez a kis hidegség is e] fog enyészni. Ezért nem tartom helyesnek azon nézetet, mely bennünket a közel jövő oly komoly for­dulatával fenyeget. T. barátom Szederkényi hivatkozott a kor­mányelnök ur által itt ismételve tett nyilat­kozatokkal szemben, melyek szerint a berlini szerződés igy, amúgy biztosította Európa békéjét, a véderő bizottság azon indokolására, mely a közel jövő veszélyével, a mai pillanat súlyával és mit tudom én. még mi minden félével fenyeget. Gróf Eáday t. képviselő ur ezt nagyon rósz néven veszi Szederkényi barátomnak és azt mondja, hogy sajnálja, hogy nem érthet vele egyet. Bizony sajnos, hogy a képviselő ur tulajdonképen nem tudja, hogy tulajdonképen mit czáfol. Hiszen nem Szederkényit czáfolta és nem reá nézett sajnálattal, hanem a kormá,nyelnök úrra, a kinek nyilatkozatát Szederkényi barátom idézte. Ha tehát Eáday t. képviselő ur Szeder­kényit sajnálatra méltónak találja, tulaj donképe n a ministerelnök urat és az általa mondottakat találja sajnálatra méltónak. {Derültség a bal­oldalon.) Jókai képviselő nr azzal vigasztalja magát, hogy a 10 évre való megszavazás biztosít ben­nünket az iránt, hogy tíz évig nem követelhet­nek tőlünk többet. Engedelmet kérek, én ezen biztosítást a törvényjavaslatban nem látom. Én azt látom, hogy mi kevesebbet nem adhatunk, mert erre leköteleztük magunkat. De hogy töb­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom