Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-108
68 108. országos ülés január 29. 1870. szerűnek nem látja a hozzá járulást, a szerződés reá nézve kötelező erővel nem fog birni. Azon kérdésre, hogy a kormány át fogja-e venni a gőzkotrókat és hányat ? határozott választ most adni nem lehet; de ez nézetem szerint nem is bir fontossággal. Csak annjnt mondhatok, hogy az összes inventar szerekből, melyeknek a gőzkotrók is kiegészítő részét képezik, a magyar kormány a reá eső részt át fogja venni. Arra nézve: hozzá fog-e járulni a magyar kormány azon szerződéshez, meby a kotrás iránt köttetett? jelenleg szintén nem nyilatkozhatom, mert ez korai kérdés. Az egész rév és tengerészeti ügynek tanulmányozása a tengerpart átvétele után fog sorra kerülni. Azon esetben, ha hozzájárul a magyar kormány azon szerződéshez, az uj gőzkotró szüksége egészen elesik: ilyennek beszerzése a vállalkozó kötelességéhez fog tartozni. A minisztérium azonban azért vette be a | költségvetésbe ezen kotró megszerzése, valamint szolgálatának költségeit, hogy ne legyen kényszerülve megszavazott költség hiányában ama szerződéshez hozzájárulni, habár ezt ezélszerünek nem is tartaná. Ezeket tartottam szükségesnek fölvilágositásul előadni. (Helyeslés.) Elnök ; T. ház! Miután a tengeri kikötőkre meg kívántató 29,000 ft. azon föltétel alatt szavaztatik meg „ha a tengeri kikötők kezelése tényleg a magyar kormány kezébe fog adatni" ez a jegyzőkönyvbe is föl fog vétetni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a renclkiviüi szükségletet és pedig a költségvetés 6-ik ceimét.) Pulszky Ferencz előadó: Beruházás levén a rendkívüli előirányzat ezéíja, annak megítélésénél egy részről a pénzügyi helyzet, más részről ezen beruházások szüksége és az azok által elérhető eredmények irányadók. — Vannak ugyanis beruházások, melyek önmagukban igen üdvösek ugyan, de a melyeknek megtételét tiltja az ország pénzügyi helyzete ; minden rendelkezésre álló pénzerőt olyan beruházásokra kellvén fordítani, melyeknek elmulasztása a jelenben vagy jövőben fokozott károsodást vonna maga után. Ezen szempontok vezeték a bizottságot a közlekedési minisztérium rendkívüli szükségletének megbír álásánál. Tisza László : Az útépítés rendkívüli költségvetésének átalános tárgyalásánál bátor leszek néhány tételre megjegyzést tenni. Tökéletesen osztom a p ÓD z ügyi bizottság azon megjegyzését, hogy csak oly utakra lehet e tárgy kellő berendezettsége előtt pénzösszegeket megszavazni, melyek az előleges szerződésű kötelezettségen alapulnak vagy „elhalaszthatlanul szükségesek." Nem látom azonban, t. ház, a pénzügyi bizottság eljárását összhangzásban a fölállított elvekkel a mennyiben két oly uj utvonalat törült ki a miniszteri előterjesztésből, mely két útvonalnál, ha nem áll is talán az, hogy előleges szerződéseken alapul tovább épittetésök, de melyeknél egész hazánkban alig találhatnánk elkerülhetlenebbül szükséges ós igy előbb kiépítendő utvonalakat. Ezen vonalak megemlítésénél szabad legyen megjegyeznem, hogy nem beszélek Cicero pro domo, mert engem sem az egyik sem a másik útvonal közelről nem érdekel. Nyilatkozatom vonatkozik a 13. és 14. szám alatt kijelölt utvonalakra, melyek egyike az aívinez-szászsebesi, melyre a miniszteri előterjesztésben 23,000 ft praelimináltatik, a másik az apahld-szászrégeni, melyre 174,000 ft van előirányozva. Az alvinezi vonalról csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy Alvincz jelenleg azon pont, melyen át az eddig egyedül fönálló erdélyi vasúton az arad-gyulafehérvárin a legnevezetesebb szállítmányok keresztül vitetvén ott a vasútról lerakatnak a Szeben és annak vidéke sőt azon kívül, minden keletre menő szállítmányok is. A ki közelebb e vonalon utazott, láthatta az Alvincznél fölhalmozott nagy szállítmány-tömegeket, melyeket nem vihettek tovább azért, mert a csak legközelebbről beállott fagyok előtt a legcsekélyebb terhet hat ökörrel sem lehetett a kiépíttetni ajánlott vonalon az agyig érő sárban tovább szállítani. Azt hiszem, mindnyájunk közérdeke az, hogy a vasúti szállítmányok bizonyos helyeken meg ne akadjanak, hanem a maguk rendeltetési helyére gyorsan és mindig elszállíttathassanak, kivált hol, mint e helyen igen csekély azon áldozat, melyet e czél élésére hoznunk kell. Tudjuk ugyanis, hogy igen rövid azon útvonal, melynek kiépítését a minisztérium ajánlotta s melynek kiépítése ellen nyilatkozott a pénzügyi bizottság, A másik útvonal a 14. pontban van jelezve és ez az Apahida-szászrégeni vonal, mely már hosszabb t. i. 9 3 /g mértföld. Hivatkozom itt azon t. képviselő társaimra, kik ott a viszonyokat ismerik, hogy, ha van a hazának része, hol oly elkerülhetlenül van szükség útépítésre, mint magát a pénzügyi bizottság kifejezi, ugy bizonyosan áll e szükség azon vonalnál, mely Erdélynek úgynevezett Mezőségén vonul keresztül. — E vidék Erdélynek csaknem legtermőbb és ennélfogva a gyors közlekedést és kereskedést leginkább igénylő része, mely azonban fájdalom, mondhatnám, minden közlekedési eszközt tökéletesen nélkülöz, s melynek nagy részén még vasút sem fog hamarjában keresztül j vonulni. E vidék az, hol a szegény nép, — hiI vatkozom ismét képviselőtársaimra, a leik az 1 ottani állapotokat ismerik — a rósz utak miatt,
