Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-19

19. országos ülés május 29. 1869. 265 gyakorlásának. Ezen másodikat kétségkívül, legalább én részemről, mindig vívmánynak és haladásnak fogom tekinteni: mig a t. képviselő urak a másik oldalról nem fogják bebizonyítani, hogy eddigelé Magyarországnak a külügyekben volt befolyása. Ha ezt gyakorlatilag tekintem, ugy találom, hogy Magyarország e tekintetben soha még csak nem is értesíttetett. Még egy pár szót kell mondanom Simonyi Ernő barátomnak. Igen hosszú, és élezés beszédében azt állította, hogy ő a másik fél ügyeibe beavatkozni nem akar, de igen is azt sem akarja,hogy a másik fél a mi ügyeinkbe avatkozzék. De akkor én részemről nem tudom felfogni: hogyan vehette fel tisztelt barátom saját felirati javaslatába Csehország ügyeit? Igen szépen szól t. barátom azokról a mik a trónbeszédben foglaltatnak, szólott azokról is, a mik abban nem foglaltatnak. Én őt ezen térre időkímélés tekintetébői követni nem fogom és azért nem fogom fejtegetni különösen a két külön hadsereg theoriáját, annál kevésbé a két külügyér viszonyát, még kevésbé pedig tisztelt barátom azon okoskodását, mely engem is majdnem meggyőzött arról, hogy csakugyan azon esetben ha a két külügyérnek nézetei nem volnának összeegyeztethetők, akkor a döntő befolyást az absolut hatalom fogja gyakorolni. En megvallom, az absolut hatalomnak döntő befolyást engedni átalában nem szeretnék. De azt gondolom, kifelejtette t. barátom azon eshetőséget, mely megtörténhetik , midőn az absolut hatalom döntő befolyása következtében épen azon külügyér lesz kénytelen lelépni, a ki a parlament bizalmát birná; ez pedig nem fog, szerintem, valami kedélyes és mulatságos utón eszközöltetni. Nem akarván a t. ház figyelmét tovább is igénybe venni, röviden kijelentem, hogy pártolom a bizottság felirati javaslatát. (Helyeslés jobb felől) Jókai Mór : T. ház! Ez az országgyűlés, mint a legmagasabb trónbeszéd jelzé, a reformok országgyűlése leend. Minden reformnak, különösen hazánkban, alapja az egészséges béke, nem a gyöngeség által reánk parancsolt béke, hanem a népek közohajtásán alapuló, ereje öntudatában emelt fővel járó béke. Csak egy egészséges béke alatt lehet egészséges pénzforgalom ; a mi reformjaink pedig mind olyanok , melyekhez önként ajánlkozó pénz kell: természetes utón beszerezhető, és a közönséghez ismét viszszatérő pénz. Épen azért a béke, reform és jollét hazánkban synonymok, és épen azért ezen hármas synonym Magyarországon nem csak magas politika, de minden egyes embernek saját egyéni szüksége. Valamint hogy saját érdeke volna minKÉPV. H. NAPLÓ. l&U. i. den egyes embernek, a háború politikája, egy, hazánkat igazságtalanul megtámadó, vagy pedig igazságos támadásra késztő háború esetén. (Helyeslés.) Mindkét esetben kénytelen a kormány politikáját öszhangzásba hozni a nemzet akaratával. Ézmáskép nem lehet, miután a hadi készületek költségvetését, egy szükség esetén kitűzendő háborúra felveendő kölcsönt a képviseletnek tartozik az alkotmányos kormány bemutatni. S ha azok a képviseletnél nagy ellenkezésre találnak, át fogják látni a kormányférfiak, hogy ezen háborúból üdvös eredmény nem támadhat, és keresni fognak más eszközöket a függő kérdések megoldására. Nálunk a képviselőháztól el van vonva a két jog, a hadi készületek extraordinariumáoak és a hadi kölcsönnek megszavazási joga, s át van ruházva a delegatidra, (Elénk felldáltások johh felől: Nincs elvonva!) Tegnap igen t. képviselő barátom Kerkapolytól ellenkezőt hallottunk, hogy törvényeinkben e jog meg van hagyva. Örvendetesen voltam meglepetve, s megörültem neki, azt gondolván, hogy talán ismét én vagyok az, ki nem jől olvastam a törvényt. (Ugy van! jobb felől) Rögtön siettem azt a bizonyos XII. t. czikket a 67. évből, melyet szerencsém volt részint a házban, részint a 67-es bizottságban 21-szer felolvastatni hallani, most 22-szer átolvasni s azon szomorú tapasztalásra jutottam, hogy ez úttal bizony jól olvastam a törvényt. T. barátom Kerkapolyi sikerült casuisticája az volt, hogy t, i. ha a delegatio megszavazta p. o. a 100 millió ordinariumon felül még az 50 millió estraordinariumot, s ebből mi ránk 15 millió jut, s ez a 15 milliő a rendes költségvetésből nem tehk ki, ugy ezen háznak joga van a felett határozni, hogy azt a 15 milliót kölcsön vegye-e fel, vagy pedig tagadja meg, és bizza a finanzminiszterre, hogy álmodjék numerusokat és tegye be a lutriba és nyerje meg, vagy vessen ki ránk egy még felfedezetlen adónemet, vagy ne fizessen egy évig hivatalnokokat, de a 15 milliót bizony meg kell fizetnünk (Felkiáltások jobb felől: Pragmatica sanctio!) s ez az egy dolog, mit a házban „Szavazzunk"-kai elütni nem lehet. Bátor vagyok, jő kedélyben találván tisztelt honvédelmi miniszter urunkat. . . Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Mindig! Jókai Mór: . . . ennél a jó kedvénél fogva annak applicatióját megfordítva, egy boldogitő „igen" szót kérni. Tudniillik, ha ez igy áll, hogy minekünk jogunk van megtagadni a hadi kölcsönt, akkor jogunk van meg is kötni azt. P. o. ha mi nekünk honvéd seregünk van, 34