Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-277

408 CCLXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Augusztus 4. 1868.) erre Simonyi Ernő a házszabályok szerint nem felelhet, miután szava többé nincs : én leszek bátor válaszolni. Lássuk, mik azoa erős érvek, melyekkel megdönté Somssich képviselő úr Simonyi gyenge érveit. Első állitásában felteszi, hogy Eötvös minisz- I ter urnák hamisan, nem igazán idézte szavait. Ezt majdnem merően lehetetlennek tartom, feltéve, hogy a gyorsírók nem hibáztak, mert az újságból irónnal jelölte ki a sorokat, vagy sajtóhiba okozhatá azt, de szándékosan nem tette. Ez az első döntő nagy argumentum, mit felhozott. Továbbá Bónis képviselő úr Csanády ellenében azt állitotta, hogy védtelenül akarja hagyni a hazát. Ezt Simonyi Ernő megczáfolta; de ezen czáfolatát nem tartotta elégségesnek Somssich képviselő ; sőt azt állitá, hogy nem csak Csanády akarja védtelenül hagyni a hazát, de Simonyi is. Ezt nem tudom mi okból lehet mondani, és nem tudom honnan származhatik ezen állítás, melyet igazolni nem lehet; de igen is az ellenkezőt bebizonyítom én azon inditványból, mely a ház asztalára letétetett. A ház asztalára tett indítványnak csak pár ide vonatkozó sorát fogom felolvasni. Ezt mondja a javaslat: „béke idejében a szükségletnek megfelelő legkisebb szám." Ezt, kérem, tessék magyarázni bárhogy, sehogy sem lehet belőle kivenni, hogy a hont védetlenül akarja hagyni. Hanem a többi részében azt mondja, hogy a honvédelmet a legnagyobb számra akarja a honvédségnél kiterjeszteni, s ezen indítvány alapjánterjeszszen a minisztérium egy törvényjavaslatod elő. így tehát mind Bónis, mind Somssich képviselő urak azon megtámadása, hogy a hazát védelem nélkül akarjuk hagyni, nem áll: ezt maga az inditvány czáfolja meg. Tegnapelőtti beszédében a miniszterelnök úr is ezen váddal támadott meg bennünket, és miután már szólok, ezt sem hagyhatom félelet nélkül. 0 ugyanis azt mondotta, hogy a szélső bal csak védelemre akarja szorítani a honvédséget. Állítása szerint — mi nagy tetszéssel fogadtatott — a mely hadsereg támadásra nem képes, az védelemre sem lesz képes. Ez nagy tetszéssel fogadtatott és szép kitétel is ; de még sem ugy áll a dolog, mert itt a muszkával fenyegetnek bennünket leginkább. Ha már azzal akarunk mértéket tartani, és oly sereget akarunk 11.000,000-nyi népből kiállítani, mint a muszka 75.000,000-ból, utoljára ugy járunk, mint Aesopus meséjében a „pana rupta et bos." De nem is szükség oly sereget tarfanunk, mint azon nagyhatalom, mely támadni akar, mivel védő seregnek soha sem kell oly nagynak lenni, mert a hazában védi határát, és nem kóborol más országba, ez pedig könnyen kiállitható. Tovább megyek Somssich képviselő urnák gyenge érvekre hozott czáfolatában. Megbotránkozik ö azon hasonlaton, melyet Simonyi felhozott, hogy a franczia és angol hadseregek, melyek együtt mentek Oroszországba harczolni, külön álltak, és mégis megverték a muszkát. Ezt a képviselő úr nem jó hasonlatnak tartotta, érvül hozván fel, hogy mi politikailag is össze vagyunk fűzve Ausztriával. Az igaz. hogy Franczia- és Angolország nincsenek egymással politikailag össze kapcsolva. De akkor, ha — mivel Simonyi Ernőt vádolja, hogy elcsűri, elcsavarja a dolgot- ő nem akarta volna csűrni, csavarni s oda utasította volna Simonyi Ernőt, hozzon fel oly példát, mint pl. Svéd- és Norvégországot, melyek szintén politikailag vannak összeszőve, de azért mégis külön hadserege van mindkettőnek: ez azután loyalis lett volna. (Felkiáltások: Még!) Dehogy elég ! Még nem ! Andrássy miniszterelnök urnák azon felhozatalát is megemlité, melyben Bismarckra hivatkozik, ki a képviselőket szintén megidéztette és el is ítéltette, és tagadta azon szándékot, mintha ezt a miniszterelnök úr követelni akarná. Ezt Simonyi Ernő nem is mondotta, mert mindenki hallotta, hogy Andrássy miniszterelnök úr azt nyilatkoztatta s azért őt megtámadni nem lehet; de hogy mit higyen akár Simonyi Ernő, akár Somssich képviselő úr, az más kérdés. Én a miniszterelnök urat diplomata embernek tartom — ha nem volna diplomata, nem is állhatna meg helyén — már pedig diplomaták szavait hogyan kell értelmezni, azt én tudom (Nagy derültség) meg mások is. Valamint Somssich képviselő úr, ugy én sem akartam eleinte a tárgyhoz szólni; most azonban ugy, mint ő, én is röviden el fogom mondani, miért nem fogadom el a ház asztalára letett törvényjavaslatot. {Zaj) Nem fogadhatom el a tárgyalás alapjául csupán azon egyszerű indokból, hogy az nem magyar honvédelmi törvényjavaslat, az az osztrák hadseregnek kiállításáról, kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Ehhez a nemzet méltósága tiltja, hogy csak még hozzá is szóljak. Igenis, van benne honvédelem is megemlítve ; de ezt nem tartom érdemesnek, nem, azért, mert nincs kellőleg kifejtve. Lesz honvédelem, ha meg lesz szavazva a törvény; de nélkülözni fogja a tüzérséget, a geniet s mindazon technikai osztályokat. És mi lesz ennek következése ? Az, hogy ha a harcz ki fog ütni, kénytelenségből magának kell kérnie, hogy beosztassék a közös hadseregbe, mert maga a hadjáratra ki nem indulhat, nem levén más eszköze, mint kardja és szuronya. (Elég!) Ezen egyetlen indok indíthatott volna rá, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam a tárgyalás