Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

CCLXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Július 17.1868.) 149 ségek a szabad államban megfelelnek. A.mitovábbáhogy okok ellen okokkal feleljüak, több mint bíróságunkat illeti, akár a szolgabíró, akár a tör­vényszék , mihelyt az a megye által megválaszta­tott , mihelyt az mandátumát bírja és gyakorolja, a bíróság eljárása, a magyar joggyakorlat értel­mében, oly önálló, hogy a törvény iránti enge­delmességben a megye semmi végzés által nem gátolhatja. Ugy hiszem, szükségtelen a megyét felelőssé tenni azon eljárás iránt, hol tisztjei mint bírósági személyek , vagy mint törvényszék , önál­lólag cselekszenek. A megyének ezekben befolyá­sa nem lehet. A megye controlja alá ez nem ve­hető. Felelős ő magáért, és, ugy hiszem, felelőssé tehető is. T. ház! Minő gyakorlati értéke van a megyei felelősségnek, ha a megyének magának se domesticája, se más vagyona nincs, a melyből az anyagi felelősséget érvényesíteni lehetne? (Köz­beszólás: Egyéni!) Igenis, ezt nem mondom arra nézve, hogy a megye nem felelős a szó átalános, a szó törvényes értelmében, de ezen szakaszok értelmében kártérítési felelősség alá szerintem nem vonható ez eljárásokra nézve. Másrészt a kártérítési felelősségnek itt letett elvét az államra nézve nem tartom hasznosnak , nem tartom gyakorlatilag kivihetőnek, és attól tartok, hogy az ily esetek a megye termét ki fog­ják üresiteni; ha pedig nem fogják kiüresíteni, akkor attól tartok, hogy épen azon összeütközé­sek , melyeket ezen eljárás által mellőzni és szelí­díteni akarunk, csak még még élesebb színben fognak feltűnni. Ezen. épen csak egyéni tiszta meggyőződé­semből eredő nézetek bírtak arra, hogy külön mó­dositványban foglaljam össze eltérő vélemé­nyemet. Nem untattam volna a tisztelt házat bővebb ind ikolással, ha attól nem kellett volna tarta­nom , hogy módositványom más irányban fog értelmeztetni, mintsem a miként azt értelmezendő­nek vélem. Minthogy módositványom a pénzügyi bizottság véleményének alapjára van téve, fentartva magamnak azt, hogy a kártérítésre vonatkozó sza­kaszok kihagyására nézve annak helyén külön in­dítványt tehessek: mint a tárgyalás alapját elfo­gadom a pénzügyi bizottság javaslatát. ElnÖk: Méltóztassanak most meghallgatni a központi bizottság előadójának utolsó szavát. Zichy Antal előadó: Engem, mint a köz­ponti bizottság ezen tárgyban előadójának helyet­tesitőjét, illet azon megtisztelő feladat, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen tett ellenve­téseket lehetőleg röviden összefoglalva, a már ki­merített ügyet mintegy a t. ház bölcs Ítélete alá bocsássam. Én ugy hiszem, hogy t. tagtársaink Simo­nyi Ernő és Berznczey László azon kivanatának, kellő mértékben elég volt téve, és azon aggodal­mok és bárki aggodalma ezen házon kivül is , hogy ezen nagyfontosságú kérdésben talán in­kább csak a szám, mint az okok súlya fogna dön­teni, ugy hiszem , teljesen el van osztva. (Igaz!) Nekem kötelességem volt vigyázni, kiváló figyelemmel kisérni minden mondottakat és külö­nösen azokra figyelni, a mik a szőnyegen levő tör­vényjavaslat ellen felhozattak. Nem fogom azonban egyenkint fölemlíteni midezeket ; legyen szabad csak röviden azokat érintenem , a melyek vagy magasabb államférfiúi tekintetekkel függnek egybe, vagy pedig a köz­ponti bizottság álláspontjának megítélésére cse­kély felfogásom szerint lényegesek. A külön indítvány t. előterjesztője meglepe­tését fejezte ki azon ellenvetések egy része felett, a melyekkel itt találkozott. Legyen szabad vi­szont nekem is meglepetésemet fejeznem ki azon érvek némelyike felett, melyekkel nézetét támogat­ni szükségesnek vélte. Különösen megvallom, meglepett, midőn ő a felelősség azon neme ellen, melyet mi indítvány­ba hozunk, azt veti ellen, hogy azt ő kivihetet­lennek tartja. Meglepett ez engem annyiból, mert méltóztassék visszaemlékezni régi alkotmányos küzdelmeinkre, a mikor mi — én magam csekély joggal sorozom magamat hozzájok, mert akkor csak tanítványa voltam azon nálamnál érdemesebb hazafiaknak, kik e téren mint kezdeményezők szerepeltek — évtizedek előtt már indítványba hoz­tuk és hozták, és sürgették a felelősséget. Mi volt a legfontosabb ellenvetés, mit ez ellen a hajdani ó conservativoktól oly gyakran hallot­tunk ? Szép az a felelősség, mondák mindig, de ki nem vihető. Tudjuk mi azt jól, t. ház, hogy egy miniszter gyakran milliókra menő kárt tehet az országnak, mely kárnak megtérítésére az ő vagyona soha se lenne elégséges; mindamellett ki kell mondanunk az elvet. Oly Strafford-féle executiók mindinkább ritkábbá válnak a mai civilizált államokban, és a felelősség nagy ereje épen abban fekszik, hogy a visszaélést megelőzze és mintegy lehetetlenné tegye. [Élénk helyeslése) I)e még inkább meglepett engem azon érvet, hogy a felelősség ezen neme kivihetetlen volna, épen annak a szájából hallanom, a ki a felelősség­nek épen ezen általunk most ajánlott nemét a me­gye rendezéséről irt jeles értekezésében igen sza­bályosan formulázta. Ha megengedi a t. ház, fel­olvasom annak néhány igen jellemző sorát. Azt mondja t. i., hogy azon esetben, midőn a megye és kormány közt valamely összeütközés történnék, és a megyének aggodalmai volnának a kormány

Next

/
Oldalképek
Tartalom