Képviselőházi napló, 1865. IX. kötet • 1868. julius 10–augusztus 11.

Ülésnapok - 1865-265

150 CCLXV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Juliim 17. 1868.) rendeleteinek végrehajtása iránt, tehát akkor (Olvassa:) „a bizottmányokban egyenkinti nyilvános szavazat utján kell eldöntenie, minden egyes tag, ki az ellenszegülésre szavazott, személyes felelősséggel tartozván mind az államnak, mind a netalán trdekökben szenvedett egyeseknek eljárásáért." (Elénk he'yesUs a jobb oldalon.) Nem hiszem, hogy a mi 1865-ben nyomatott és kivihetőnek találtatott, az most, szemben a már azóta létrejött felelős kormánynyal, kivihetienné vált volna. Természetes, hogy a külön vélemény t. indítványozója e röpiratában maga szabályozta ily módon a felelősséget. Már ha egyszer felelősség van — és ebben tökéletesen igazat adok Simonyi Ernő képviselőtársunknak — akkor legyen igazi felelősség. En tökéletesen következetesnek tartom azon múltkori nyilt kijelentését, hogy semmi felelősséget sem akar; de ha már felelőssé teszszük a municipiumokat, az ne legyen tréfa, hanem komoly valóság. Tisztelt I tagtársam a mit akar, nem félig akarja : fogadja ezért elismerésem kifejezését, Mi minden roszat felteszünk —• ugy méltóztatott mondani — a törvényhatóságokról. Ne tessék ezt rólunk hinni. Mi minden jót felteszünk a törvényhatóságokról, valamint mindenkiről; de itt ez nem a bizalom vagy bizalmatlanság kérdése, hanem csekély felfogásom szerint az alkotmányos létnek egyik lényeges kelléke az, hogy minden visszaélés lehetőleg megeló'ztessék, és ha mégis történik visszaélés, meglegyen a kellő correctivuma. Mi nem azt teszszük, a mit Ráday László oly fájdalmasan megjegyzett, hogy az már mégis szomorú dolog, hogy a fináncznak többet hiszünk, mint a megyei bizottmánynak. Nem hiszünk mi többet; hanem ha a íinánczőr hibázott, ott a correctivuma, a felelős pénzügyminiszter, a ki őt kérdőre vonja ; ha pedig magát vele azonosítja, s a helytelen tettet ő is elköveti, ott van acorrectivum, az országgyűlés , a mely országgyűlés, mint tudjuk, nem többé 3 évről 3 évre gyűl össze, és nem is a Rákos mezején lóháton, mint Madarász képviselőtársam óhajtaná és oly fájdalmasan visszasohajtott utána! hanem a mely országgyűlés a mai kor követelményei és igényeihez képest ugy szólván permanens, és mely a gravameneket ennélfogva majd lehetetlenné teszi. Megmondana, mi correctivuma annak, hogy ha a pénzügyi hatóság részéről követtetik el valamely visszaélés; hanem hát ha ellenkezőleg az a megyei hatóság téved — mert csalhatatlanoknak csakugyan a municipiumoknak legnagyobb bámumulója sem fogja Őket mondhatni — akkor e hibának semminemű correctivuma se legyen V Csak az lenne a correctivum, mit ismét valóban csodás következetességgel sürgetni méltóztatnak: hogy t. i. ott van a királyi biztos, tegye fel kalpagját és kaczagányosan jelenjen meg a megyegyűlésen? stb. (Kormánybiztos!) Mindegy : királyi vagy kormánybiztos : mihelyt egyszer felelős kormány van, arról a királyi biztosról szintoly felelős a belügyminiszter, mint a kormánybiztosról. (Helyeslés.) Részemről azt hiszem, hogy sokkal helyesebb correctivuma a megyék netaláni túlkapásainak, netaláni tévedéseinek, mert hisz azok is emberek : a felelősség elve! Igen t. Justh barátom fölemiitette, minő nagy különbség van a mostani és a régi megye közt. Való, mert a mostani megye már nem az eredeti megye, hanem választottja és mint gr. Zichy barátom megjegyezte, mintegy delegatiója a megye közönségének. Annál nagyobb a felelősség, mely reá, választói irányában is nehezül. Még előbb lehetne mondani, hogy a megye egész közönsége azt teszi, a mit akar; de nem lehet azt a bizottmányról mondani azéit, mert ez csak mintegy delegatiója a megyének. Hanem legyen ez akármi, én részemről nem arra fektetem a súlyt, hogy a megye most nem az, mi régen volt, hanem fektetem arra, hogy a vele szemben álló kormány nem az, mi régen volt. (Élénk tetszés.) Igen is, midőn a kormány nem alkotmányos téren mozgott, midőn minden lépten-nyomon attól kellett tartanunk, hogy vagy a régi beolvasztási kísérletekkel állanak elő, vagy a régi ismert absolut hajlamnak engednek, akkor résen kellett lenni, és akkor igen is helyén volt t. Missics képviselőtársam azon gyönyörű rethorikai phrasisa, melylyel tegnap beköszöntött hozzánk, a midőn azon bizonyos hadvezérről vont hasonlatot, ki az ostromló ellenfélnek azt mondta: tőled tanultam védeni a várat! Igenis, de változott a helyzet, és épen arra fektetem a súlyt, hogy most más kormánynyal állunk szemben, melynek ellenében a vis inertiae igen sokat vészit fontosságából. S ha valaha azon válság állana elő, melyet Besze t. barátom felhozott, hogy mi, mint egy Herkules a váluton állanánk és választani lennénk kénytelenek felelős kormány vagy municipium közt, mely esetben ö azt mondja, hogy habozás nélkül oda vetné a felelős kormányt és elfogadná inkább a municipiumot: nem óhajtom, hogy valaha ezen válság bekövetkezzék; de ugy hiszem, nagyon szomorú választás volna az, és azon municipiumnak, melyhez ily esetben t. barátom inkább ragaszkodik, fájdalom, mint az egész lefolyt szomorú alkotmánytalan időszak bizonyitotta, vajmi kevés hasznát vehetnők. (Élénk helyeslés.) Midőn 1840-ben a váltótörvény behozatott, mely ellen országszerte, főleg a nem örömest fizető magyar nép részéről — a Verbőczy populusát értem