Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-228

CCXXVUI. ORSZÁGOS Emiitette továbbá Gnbody Sándor képviselőtársam, hivatkozva korábbi állításaimra, miért nem gondoskodtunk arról, hogy ezen első nagy vonal megállapításánál a vállalkozók szükség szerint szomszédos mellékvasutak építésére is köteleztessenek V (Halljuk!) Bocsásson meg tisztelt barátom, ez mindenesetre oly elv, melynek teljesen hódolok, •s melyet magam is hirdettem annak idején. De meg fog engedni tisztelt barátom, hogy ily elvek, a mennyiben időszerű reformok életbe léptetését czélozzák, nem lehetnek a pillanat müvei, de nem is minden alkalommal kötheti ki azokat egyik részről a szerződő fél, hanem azokat az idő és alkalom emelhetik érvényre. Biztosithatom tisztelt barátomat s teljes megnyugtatásául kijelenthetem, hogy a minisztérium igenis gondoskodik arról, hogy ezen elvek követeléseinek elég legyen téve; és tán korábban, mint tisztelt, barátom hiszi, fog az ő intentiójának megfelelő javaslat a ház asztalára tétetni. Idő előttinek kell tartanom arra malmost kiterjeszkedni, minthogy az, mint mondom, még- nem kész javaslat. Át kell térnem most t. barátom Radics Ákos észrevételeire. (Hallj > > k !) Azt mondotta a t, képviselő úr : tiz egész hónap kellett a minisztériumnak, és még sem volt képes előmunkálatait előállítani. Bocsásson meg a képviselő ár, de nagyon csodálkozom, hogy épen ő hozza fel ezen állítást, holott ő tudja legjobban, hogy a minisztérium buzgó munkásságának igen szép eredménye létezik irodáiban, a mennyiben a károly város-fiumei vasútvonal alapos tanulmányokra támaszkodó munkálata ott fekszik készen ; és ha — a mint látom biczentéseiből -- nem tudná, szívesen szolgálok vele : tessék bár mikor megtekinteni. RadiCS Ákos : ismerem ; csakhogy az nem alapos munkálat. Hollán Ernő államtitkár : Felhozza képviselő úr azt is, hogy az alföldi vasútnál mellőztük a szabad verseny elvét. (Halljuk!) Bocsánatot kérek, de nem hihetem, hogy e kérdést komolyan intézhette volna hozzám : mert azt kell kérdenem: hiszi-e, hogy ma Európában szabad versenyt lehetne rendes utón hirdetni oly vállalatra, mely tulajdonképen nagyobb mérvű államkölcsönuek megkötésére vonatkozik, habár más alakban, mint a közönséges államkölcsönök, mely legalább 30 millióra terjed? Azt hiszi-e, hogy az embereket oly könnyen össze lehet toborzani, hogy 30 milliót előállítsanak? Nem hiszem, hogy ezt komolyan higye, hogy ez legyen gyakorlati módja hasonló nagyobb vállalatok sikeres negotiátiójának. flíck'idés.) Kénytelen vagyok arra is figyelmeztetni t. képviselő urat — miről különben neki igen jó tudomása van -— hogy a minisztérium vonakoK.KPV. H. NAPLÓ. 186%. VII. ÜLÉS. (Május 11. 1868.) g

49 | dott-a legelső kínálkozó ajánlatokat elfogadni és ! azok szerint szerződést kötni; maga tett kísérleteket ; visszautasította azon első ajánlatokat, melyek nem minden erőszakoskodás nélkül történtek. Voltak ajánlatok, drága ajánlatok, melyeket a minisztérium tárgyalás után visszautasított; voltak ismét olyanok, melyekből tetemes részt lealkudott. Utoljára sikerült, találni oly vállalkozót, ki neki ugy a kivitelre, mint az egész vállalat szellemi és anyagi sikerére nézve minden kellékekkel ellátott biztosítékokat nyújtott, és kivel igen is azon ár mellett szerződött, melyet mindenképen elfogadhatónak talált. Nem volt tehát a verseny kizárva; többekkel érintkezett a minisztérium; és, ugy hiszem, a t. ház több tagjának van arról tudomása, hogy épen az alföldi vasútra nézve többekkel voltunk érintkezésben. (Iga: ! Ugy van '.) Kiterjeszkedett t. barátom egy helybeli szerződésre is. (Halljuk!) Bocsánatot kérek, ez a tárgytól kissé eltér: mert, ugy tudom, hogy az alföldi vasútnak Nagy-Váradtól Eszékig terjedő része van napirenden. Ha jól értettem —• nem tudom, tisztán hallottam-e — egy szerződésről szólt, mely Fiúméra vonatkozólag- köttetett. Szerintem ez a mai tárgyalásra és a mai napirendre nem levén kitűzve, tulajdonkép tárgyalásunk alá nem tartozik : de a mennyiben a t. képviselő úr észrevételeket tett, én azokat viszontészrevételek nélkül nem hagyhatom. (Halljuk!) és mivel fölemiitette, igenis kijelentem, hogy a fiumei municipiumnak kebléből alakult vasúti bizottság ismételve sürgette a minisztériumot, igyekezzék az ott éhező népnek mielőbb munkát szerezni. Ezen ismételt kéréseket támogatta annyiszor a mennyiszer az ottani királyi biztos is. A minisztérium, hogy ezen óhajtásoknak eleget tehessen, utasítást adott a vasúti igazgatóságnak, ho"T mielőbb adton be jelentést arra nézve, hogy az ottani szűkölködő népességet mi módon lehetne leggyorsabban foglalkoztatni és neki némi keresetet szerezni. Erre nézve a vasúti igazgatóságtól az hozatott javaslatba, hogy a jövő indóház kővel való feltöltése eszközöltessék, és a minisztériumnak az volt szándéka, hogy épen fiumei lakosoknak adja ki ezen munkát: de mivel a fiumei | lakosok közt nem mutatkozott azon értelmi erő, I mely ezen munkálatoknak szakszerű végrehajtá' sara megkívántatik, dilettánsoknak pedig azt kiadni 1 nem lehetett: gondoskodni kellett arról, hogy szakértelemmel biró művezető kerestessék, és így történt, hogy a horvátországi helytartótanács által legmelegebben ajánlott horvát vállalkozó egyesülésével az ottani, a vasúti bizottság ajánlata, mellett, alakult consortiumot bizta meg, hogy a munkálatokat minden idővesztés nélkül végrehajtsa. Ezen tény teljes megnyugtatására szolgált Fiume városának, amiről a hivatalos jelentések irodáinkká