Képviselőházi napló, 1865. VII. kötet • 1868. marczius 11–junius 16.

Ülésnapok - 1865-228

250 CCXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Májas 11. 1868.) ban tanúságot tesznek. Utóbb történt, hogy a művezető és a fiumei vállalkozók magok közt megegyezni nem'tudtak és közöttük belső villongások támadtak. Erre nézve panaszt emeltek a minisztériumnál és szintén képviselő úr is magán utón ezen irányban érdeklődött; a minisztérium azonban semmi hivatást sem érzett magában arra, hogy ezen nem egészen szerencsés speculatiót felkarolja, (Helyeslés) hanem kijelentette, hogy a szerződést minden pontjában szigorúan fen fogja tartani és a lekötelezetteket szükség szerint executió utján is elvállalt kötelességeik teljesítésére fogja szorítani. (Elénk helyeslés.) Nagyon sajnálom, hogy a t. ház előtt kénytelen voltam ezen tárgyat, mely nem tartozik a napirendhez, fölemlíteni; de mivel képviselő úr ez irányban fölszólalt, kénytelen voltam magyarázattal szolgálni. (Tetszés.) A mi azon tételt illeti — nem emlékezem már, a t. szónok urak közül melyik említette fel — hogy ezen vállalat egész kiterjedésében Nagy-Váradtól Fiúméig legyen önálló, egységes és ne választassák külön: a minisztériumnak is ez volt szándéka; kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy minden intézkedések, a melyek ezen vonal építésére történtek, bizonyos megelőző történeti alapokon fejlődtek ki. Az alföldi vasútra nézve bárom éve létezik egy consortium. A másik vasútvonal létesitése körül, melyet a minisztérium irányaira nézve némiképen módosított és megigazított, már régebben működött a Villermont és Licot de Nismes-féle belga vállalkozás. E társulat már sokkal előbb, mint a minisztérium ezen kérdéssel foglalkozott volna, a horvátországi kancellária utján némi előjogokban részesittetett. melyeket a minisztérium a magánjogi kérdések megsértése nélkül nem mellőzhetett. Ezen vállalkozás már sok pénzt fordított a vonal létesítésére. E tényeket tehát egyszerűen mellőzni nem lehetett a minisztériumnak föladata. Biztosithatom azonkívül a t. házat, a mint a minisztérium minden alkalmat felhasznált annak kijelentésére, és a mit most ismételni talán fölösleges, hogy a Nagy-Váradtól Fiúméig minden idegen befolyástól ment, független közlekedés előállítására fog törekedni, és hogy a minisztériumnak soha más szándéka nem is volt. {Tetszés.) Vannak még némelyek, a miket Ivánka Imre t. képviselő úr hozott fel, nevezetesen az idegen mérnököket illetőleg. Ez volt egyik körülmény, melyre figyelmemet felhivta. A minisztérium, midőn a vasutak építésére nézve intézkedett, azon véleményben volt, hogy a hazának érdekében áll, és hogy egy nemzeti culturalis érdeknek fog eleget tenni, midőn gondoskodni fog, hogy a vasút építése és jövő üzlete magyar szakértelem által vezettessék. Tudjuk, hogy a lefolyt mostoha idők nem igen sok alkalmat szolgáltattak arra, hogy ezen specialitásokra nézve a nemzeti elem kiképezhesse magát. Azon elemet kellett azonban fölhasználnunk, a mely ez idő szerint rendelkezésünkre állott, és jó lélekkel mondhatom, hogy a mennyire intelligentia az országban a vasúti ügyek körül található volt, azt a minisztérium felhasználta és kimerítette. Alkalmazásban jelenleg több mint 120 magyar mérnök van, kik egy önálló magyar mérnöki vasuttestületet képeznek, és ugy tekintem, hogy ez igen sokat igérő és gyümölcseiben dúsan jutalmazó intézkedés lesz, s kevés év múlva azon kedvező helyzetben leszünk, hogy külföldi intelligentia után e téren nézni kénytelenek nem leszünk. A mi azt illeti, hogy Hatvanban talán német mérnökök vannak alkalmazásban : azok nem a kormány közegei, hanem azon vállalkozóké, kik az ottani építést munkába venni készülnek. A minisztérium nem terjesztheti ki annyira a szerződésszerű kikötéseket, miszerint föltételül tűzze ki azt, hogy csak magyar mérnököt köteles foglalkodtatni a vállalkozó, a mikor ugy áll a dolog, hogy sem magyar, sem német mérnök drága pénzen sem kapható. Emlitette t. barátom azt is, hogy kívánatos volna, ha a minisztérium előterjesztene egy átalános törvényt, mely szabályokat foglalna magában arra nézve, hogy a vállalkozók mikép járjanak el a minisztérium irányában, és hogy egyátalán a vállalkozás körül mik volnának teendők. E tekintetben megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a magyar király ivasuti igazgatóságnál ott fekszik, sőt részben a tisztelt háznak elő is terjesztetett az úgynevezett cahier de charge, a mit föltételfüzetnek nevezünk, és én nem hiszem, hogy ezen írott füzet csak egy lényeges kérdésre nézve is kétségben hagyja az illető vállalkozókat, a kik a minisztériummal bárminemű érintkezésbe akarnak bocsátkozni. Sőt továbbment a minisztérium: legújabban külön szabályrendeletet bocsátott ki, melynél fogva mindenki világosan útba igazittatik arra nézve

s hogy a terveket, költségvetéseket és minden kötendő szerződés alapjául szolgáló egyes tételeket mikép kelljen előkésziteni és azokat a minisztériumnak tárgj^alás végett előterjeszteni. A mi ezenfelül e tekintetben a törvényhozás tárgya lesz, arra nézve kétségtelenül külön törvényjavaslatot fogunk a ház elé terjeszteni, mire nézve a vasúti bizottság előtt volt szerencsém nyilatkozni. T. barátom Simonyi Lajosnak különös észrevételem nem volna; arra nézve azonban megnyugtathatom, hogy a mennyiben talán nem helyesen kifejezett mondásomból azt értette volna, hogy a minisztérium a károlyvár-fiumei vonal felépítésére vonatkozó intézkedéseket valamiképen függőben tartaná, azon tekintetben határozottan