Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-171
166 CLXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) azon mondatát elismerem, a mely ly el beszédét befejezte , s meghiszem, hogy minden ellenvéleményü képviselőtársam meg van győződve, hogy a szerint segíti elő a haza javát, amint ő vélekedik; de ép azt követelem magam irányában is, (ügy van!) és nem is veszek számításba sok kitételt, hogy vannak a képviselőháznak oly tagjai, kik meggyőződés ellen mondanának valamit, vagy bármi mellékes érdekekből és számításból tennének: mert a kik ellenemben ezt netalán mondanák, kénytelen volnék nyilvánitni, hogy azok önmagokról Ítélnek; de önmagámra e véleményt el nem fogadhatom. Áttérek a kérdés alatti tárgyra. Legelőször is Eötvös József b. közokíásügyi miniszter urnák ... (I- ölkiáltások : Nincs itt!) Az mindegy, akár itt van, akár nincs itt, hiszen parlamentben vagyunk. De itt is van . .. Tehát, mondom, a miniszter i'tr egy néhány észrevételeire kötelességem nyilatkozni. Atalában megjegyzem — megtörténhetnék, akaratom ellenére , mert nem szeretném; de megtörténhetik, mert az ész nem járhat öt-hat napon átm indenre ügyelve — nem szeretnék szalmát csépelni; de ha megtörténik, ezt azon jó indulatom kifolyásának kérem tartani , hogy nem szeretném, hog} r azon eszméknek, melyek érintettek az ellenvélemény részéről, valamelyike is vitatárgyat ne képezné, En a t. miniszter urnák nyilatkozványát ellentétben látom. Ü legutóbbi egyik nyilatkozványaban örömét fejezte ki azon. hogy a mit 1843ban haraeresisnek tartottak, az most az országnak majdnem többsége által valóban elismertetik. Én ezt önállitásainak valóságával hozom ellentétbe: mert a mit első nap mondott, hogy ő mint j a centralisátio embere az ország erős kormányza- j tára épiti kiindulási pontját, azt beszédének utóján | mégis — a midőn a megyéket, mint az alkotmány védbástyájáit állitá elő. és megeugedé bizonyos általa előadott esetekben, hogy a megyék tisztviselői hivatva vannak arra, hogy ha a kormány | törvényellenest parancsol, ezen rendeletet nem fogják teljesitni — ez által ellenzetté. Osztom azon eszmét, hogy lehetetlen községi, megyei és országos rendezett helyhatóságok nélkül, országos kormányzat nélkül és azok mind- j egyikének szabatosan körülirt kötelessége nélkül | alkotmányosan kormányozni. De midőn önmaga j a cultusminiszter úr elismerte a megyei, törvény- j hatósági tisztviselőknek, szerintem a megyéknek i azon törvényes jogát, hogy a törvényellenes parancsolatokat, p. adóbehajtás és ujonczok iránt, nem köteles foganatositni j el kellett ismernie egyúttal a tisztviselőknek, szerintem a megyének azon jogát is, hogy nyilatkozhassanak és határozhassanak is a fölött, vajon a kormány azon rendelete törvényellenes-e vagy sem. Esmivel én a helyhatóságokat, megvallom, az előttem szólott képviselő úr ellenére, ez érdemben, jogban, még pedig törvényes jogban lenni hiszem, azért látom ellenkezésben t. cultusmniszter urnák e nyilatkozatát. Másik, mire észrevételt kívánok tenni, az : jeles beszédében azt méltóztatott állítni, hogy 1848-ban népképviseletre fektettetvénehaza alkotmányos kormányzata, ellentétben áll a megyék szerkezete az átalános szabadsággal. Kérdés tehát, miért rendelte meg a48-ki törvényhozás, hogy a minisztérium a legközelebbi országgyűlésre törvény-javaslatot terjeszszen elő, mely a, megyék szerkezetét népképviseletre fektesse. En, t. ház, azt merem állítni, hogy midőn a törvényhozás a demokratiát fogadta el alkotmányi alapul , egyszersmind megrendelte, hogy a megyéknek a népképviselet elve szerint átalakítására vonatkozólag törvény-javaslatot terjeszszen elő, azért, mivel a megyék szervezete nem képezett elég biztosítékot a demokratiára. Nem levén elég ideje 1848-ban a megyei bizottságok olykép átalakítására, ezt csak röviden volt kénytelen körvonalozni, és azért parancsolta meg, hogy a következő országgyűlésen a miniszterek ily törvény-javaslatot terjeszszenek elő. Azt mondja továbbá t. cultusminiszter úr, hogy azon állítást.miszerint a megyék voltak legfőbb garantiája az alkotmánynak, nem hiszi. Ezen szavakkal méltóztatott kifejezni: „nem hiszem •" és méltóztatott állítni, hogy ezen garantia a törvényhozás volt. Szabad legyen 1-ör megjegyeznem, hogy ebben egy kis ellenmondás létezik. Ugyanis miből állt ezen törvényhozás? Jól tudom, hogy ott voltak a főrendek is ; de cultusminiszter úr, mint én is, bizonyosan tudja, hogy ezen törvényhozásban csak azon követeknek volt döntő befolyásuk a demokratikus intézmények hozatalára, a kik a megyéktől küldettek, tehát volt a biztosíték a megye. 2-or azt hiszem, az alkotmánynak legnagyobb garantiája abban áll, hogy a megyék a törvénytelen rendeleteknek ellenállhattak. Azok közül, a miket Pulszky Ferenczúr szives volt elmondani, első észrevételemet arra teszem, hogy „ő jól tudja, hogy e kérdés miniszteri kérdés." Valóban, t. ház, én sokat gondolkodtam a bal és jobb oldal e tárgybeli ellentétes véleménye fölött. Oktatásügyi miniszter úr kifejezte, hogy ő e kérdést nem tartja pártkérdésnek, Pulszky Eerencz űr ellenben azt mondja, hogy miniszteri kérdés. Már bocsásson meg a t. ház, ha a kormány egyik tagja azt mondja, hogy nem pártkérdés, habár a jobb oldal egyik szeretett és tisztelt tagja pártkérdesnek állítja is, én inkább vagyok hajlandó hinni azt, mit a t. miniszter úr mondott, (Derültség) és igj ez észrevétellel tovább megyek.
