Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

234 XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. ben óvatosan mellőzött felelőssége világosabban kifejeztetett. Már mennyire sérthetik ezek érdekeiket, mennyire ütközhetnek ezek jogaikba, felfogni annál kevésbbé tudom, mert mindazok, mik az uj Reichsrath casus reservatusai közé számittatnak, s mik nélkül az austriai status fennállhatása lehetetlennek mondatik, csakugyan 1848. előtt is a magyar országgyűlés kizárólagos intézkedése alá tartoztak; ez ajánlotta fel az adót, mit önkénytesen emelni vagy változtatni hazaárulás vétke alatt tiltva volt; ez rendelkezett az ország többi jövedelemforrásairól, ez állított ujonczokat, s csak akkor, ha annak szüksége felől a körülményekhez képest meggyőződött, mit cognita necessitate 1830- és 1840-ben is gyakorlott, a háború s béke kérdéseit ez vitatta, mint ezt az 1790-i fölirat és azt követő leirat tanúsítják; kereskedelmi ügyeit törvényszerűn önmaga intézte, s ezekről a pragmatica sanctio megkötésénél egy szócskával sem mondott le, sőt saját jogának ismerte azt szakadatlanul teljes mértékben és gyakorolta is folytonosan. S mégis a personalis unió mellett 300 évig fennállott az austriai állam, hatalmasan, tekintélyesen, holott az einheitlich Österreich fölfedezése után bizony nem előnyös változásokon fejlődött át annak állapota s jelen helyzete, mely külfelé izolált, belülről elzilált, mind összeségében, mind egyes tagjaiban véglegesen kimerült, nem igen tanúsítja az újból teremtett kapcsolat előnyeit, vagy mély politikai okszerűségét. (Igaz!) Lemondani, uraim, igen is lehet törvényes jogokról, ha azt magasabb politikai szempontok, ha a haza megmentése kívánják; de a múlt felett transigálni, a biztos állást feladni, a midőn ebből másnak semmi előny, magunknak világos veszteség, nemzeti életünknek, politikai lételünknek megsemmisülése következik, ez uraim nem jogszerű, nem észszerű, hanem politikai gyávaság. (Helyes!) Kell tehát hogy újból s ismételve kimondjuk, hogy mi a Reichsrathban önakarattal soha és semmiesetre részt nem veszünk, hogy mi az 1848-ki törvényeket alkudozás tárgyának sem ismerjük és csak olyan az ö érdekeiktől független — beleegyezésüktől soha nem föltételezett, semmi ujabb megerősítést nem igényelhető sarkalatos törvényeknek ismerjük, minők, hogy egyebet ne említsek, az 1723-ki pragmatica sanctio, az 1790-ki inaugurale diploma, mihez, hogy a többi örökös tartományok beleegyezése a független magyar király korlátozásával, valaha kívántatott volna, állítani csakugyan senki nem fogja. De bocsásson meg a t. ház, ha ezen, kétségbe senki által nem vont s általam az oly igen nagyszerű s mesteri ecsettel már jobban illustrált tömegből specifice kiválasztott tárgy felett egy kissé hosszabb magyarázattal késtem; de hiszen, itt nem egyedül önmagunk előtt szólunk, tisztában állanak előttünk úgyis e tételek, de szólanunk kell egész Európa, az összes birodalom, a számnélküli Landtagok irányában, mert oly sok, oly ferde okoskodások hozatnak föl ellenünkben, oly vakmerő praetensiók támasztatnak rovásunkra, hogy fölösleges épen nem lehet újból is kifejleszteni azt, miszerint nincs jog, nincs kötelesség, melv tőlünk politikai függetlenségünk föláldozását követelhetné, miszerint az unum és indivisibile impérium nem másra érthető, mint azt igen tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz oly fényesen kifejtette, mint annak a család közt a birtoklás tekintetéből föl nem oszthatására, nem pedig ugy, mint az a Wessenbergféle Staats-Schrift, ferde magyarázattal értelmezni igyekszik. Ám említsék ellenünkben, hogy a pogány ellen e hazában is harczokat vívott a német, hogy neki is ezeréi vesztek el a csatában, hogy Budavár visszaszerzésében ö is segédkezeket nyújtott; de ne felejtsék el, hogy akkor a midőn ezt tette,volt a miért ezt tette, t. i. önmaga biztossága, melyet akkor is csakugyan a kereszténység védbástyája, a magyar volt képes nyújtani neki, ne feledjék el, hogy Svéczia bajnokai küzdöttek ki Némethon részére a westphaliai béke szerencsés megkötését, hogy Olaszhon, Mailand és Róma hős fiai, hogy Spanyolhon bajnokai velők együtt vívtak;e harczban. Vájjon tehát ezekre is állanak az ellenünk támasztott consequentiák, ezek is kívánhatnának oly áldozatokat, minők tőlünk követeltetnek? Arra tehát, hogy mi s csak egyedül mi hozzunk áldozatot, hogy az ő látszólagos előnyei csak egyedül a mi rovásunkra eszközöltessenek, csakugyan okot nem láthatok, annál kevésbbé pedig, mivel ez ország a kölcsönös méltányosságnál fogva eddig is járult a birodalom, — az uralkodóház fönnállására megkívántató föltételek teljesítéséhez, s azt a jövőre is azon mértékben megtagadni bizonyára soha nem fogja. Mindezek után tehát mélyen tisztelt Deák Ferencz indítványát egész kiterjedésében magamóvá tevén, kívánom, hogy mindazok, mik abban foglaltatnak s csak is azok, mik közjogi állapotunkat érintik, abba beletétessenek, s minden olyanok, mik benső viszonyaink, további törvényhozásunk utján leendő elintézését érdeklik, mellőztessenek, mert ezeknek mellékes fölemlitését üdvös hatásúnak s czélszerünek nem tartom, sőt szükségesnek látom, hogy bárminő tárgyalását tüstént kövesse a süker, a végelintézés. (Helyeslés.) Kívánom, hogy német ellenségeink által ellenünk szórt ennyi gyanúsításokkal szemben, annyi ármány s roszakarat mellett ezek a tényleg uralkodó Ferencz József Ő Felségének mondassanak el fólirásban, ki midőn örökös tartományainak az alkotmányos diplomát kiadta, azt a vele szerződésben álló nem örökös Magyarországra is kiterjeszteni akarja, kire ugylátszik, ezen tartományok gyűlései hálás elismeréséül Magyarország "ellenében hatást kívánnak gyakorolni, hogy az reá őseitől csak ily föltétel mellett szállhatott alkotmányos ország sarkalatos jogainak visszaállítását törvényes plausibilitás formája alatt továbbra is megtagadhassa. (Éljenzés.) Jókai Mór: Mélyen tisztelt képviselőház! Bocsássanak meg nekem tisztelt képviselőtársaim, ha én, ki minden tekintetben ujoncz vagyok e téren, a helyett, hogy mint hozzám legillendöbb szerep volna, végig hallgatnám azok beszédeit, kiket hosszas tapasztalat és államférfiúi bölcseség följogosított arra, hogy a nemzet vezéreinek ismertessenek el, s három szóval elmondható szavazatomat nagy szerényen azokéhoz