Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-70
70. szám. 271 eljárása nemcsak szabálytalan volt, hanem önkényesnek is bizonyult. Minthogy így a választás érvénytelenítését Verebély Jenő eljárása is idézte elő, választói jogát és választhatóságát a bíróság felfüggesztette. A mentelmi jog megsértését bejelentő felsőházi tag álláspontja az, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság ezzel az ítéleti rendelkezésével Verebély Jenővel szemben, aki az ítélet meghozatalakor a felsőház tagja volt, megtorló intézkedést tett ; már pedig a mentelmi jog kérdése előtérbe kerül minden olyan esetben, amikor az azt élvező személlyel szemben megtorló eljárásról és a megtorlás végrehajtásáról van szó. Hivatkozik arra, hogy a választási bizottsági elnök által elkövetett visszaélések az 1925 : XXVI. t.-c. értelmében fegyelmi és bűnvádi eljárás keretében torolhatok meg. Ha tehát az ilyen úton való megtorlásnak a felsőház tagjaival szemben csak a mentelmi jog felfüggesztése esetén van törvényes alapja, akkor a választójogtól és a választhatóságtól való megfosztásban nyilvánuló megtorlást is csak a mentelmi jog felfüggesztése esetén lehet jogszerűnek tartani. Ha a közjogi jogosítványokat nem érintő fegyelmi eljáráshoz és a fegyelmi büntetés végrehajtásához az országgyűlés felsőházának tagjával szemben a mentelmi jog felfüggesztése szükséges, nem bírhat alappal az az álláspont, amely szerint az 1925 : XXVI. t.-c. 128. §-ában szabályozott és a közjogi jogosítványok élvezete szempontjából igen nagy jelentőséggel bíró megtorlás a mentelmi jogra való tekintet nélkül alkalmazható. Mindezekből azt a következtetést vonja le a bejelentéssel élő, hogy a magyar királyi közigazgatási bíróság ítéletének Verebély Jenőre vonatkozó része a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya okából törvényes alappal nem bír és így annak törvényes jogkövetkezményeket tulajdonítani nem lehet. A mentelmi jog megsértésének bejelentését ez esetben annál inkább kötelességének tartotta, mert a fegyelmi és a legenyhébb kihágási ügy elbírálásához is a mentelmi jog felfüggesztése szükséges. A bizottság nem tette magáévá Szőke Gyula felsőházi tag abbeli álláspontját, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság által Verebély Jenőt illetően tett intézkedés megtorlás. A tekintetben ugyanis, hogy az 1925 : XXVI. t.-c. 128. §. 1. bekezdésében foglalt intézkedés megtorlás-e, elsősorban maga ez a törvény az irányadó. Az 1925 : XXVI. t.-c. külön fölsorolja X. fejezetében a »megtorló rendelkezéseket«, úgy a büntetőjogiakat, mint a fegyelmieket (140—176. §). Ezzel szemben a 128. § a választási bíráskodást szabályozó VIII. fejezetben van. A törvény rendszerébe illő ilyetén elhelyezése a 128. §-nak világosan mutatja, hogy az annak 1. bekezdésében foglalt rendelkezést maga a törvény nem sorozta a megtorló rendelkezések közé. A 128. § 2. bekezdése szintén különválasztja az 1. bekezdésbeli intézkedéstől a megtorló (büntető és fegyelmi) intézkedések tételét. De megfelel ez az elhelyezés a 128. §-ban foglalt intézkedés tartalmának, valamint rendeltetésének is. Am. kir. közigazgatási bíróság a szóbanforgó peticionális eljárást, a megtámadott választás tisztaságát érintő körülmények felderítése mellett, a választás érvényessége kérdésében való döntés céljából lefolytatván, döntésének tartalma — a választás érvénytelenné nyilvánítása — folytán a törvény rendelkezéséhez képest szükségkép mondotta ki azt is, hogy a választás érvénytelenségének egyik okozója : Verebély Jenő választójogát és választhatóságát felfüggeszti. Tehát Verebély Jenő kifogás alá eső eljárásának a törvényes következménye volt a választás érvénytelenítése, az utóbbinak pedig törvényes következménye volt Verebély Jenő választói jogának és választhatóságának a felfüggesztése. A közigazgatási bíróság eljárása tehát mindvégig a választási bíráskodás törvényszabta keretében, közjogi per gyanánt folyt le. Következéskép annak Verebély Jenőre vonatkozó része is ilyen természetű eljárás, illetve rendelkezés.
