Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-70

272 70. szám. Nem változtat ezen az, hogy a szóbanforgó rendelkezés Verebély Jenőre súlyos jogkövetkezménnyel járt. Nincs ugyanis megtorlás jellege minden intézkedésnek, amely súlyos joghátrányt jelent az érdekelt terhére. A választási jog ebben az esetben történt felfüggesztésének célja és jelentősége nem abban van, hogy azt, akit illet, büntetéssel sújtsa, hanem abban, hogy a választások jövőbeli tisztaságának biztosításához, megóvásához hozzájáruljon azzal, hogy távol tartja a választásoktól azokat, akik a választási bíráskodás során megállapított tények szerint a választójog gyakorlására érdemetleneknek bizonyultak. Nyilvánvaló tehát, hogy a 128. §. 1. bekezdésén alapuló intézkedés lényegében egészen más természetű, más jelentőségű, mint ugyané törvény megtorló intézkedései, melyeket ehhez képest a törvény is — amint arra a bizottság már imént reá mutatott — az előbbitől élesen elválasztva külön szabályoz. Az 1925 : XXVI. t.-c. indokolása szerint a 128. §-ban foglalt rendelkezések a korábbi választási törvény, a kúriai bíráskodásról szóló 1899 : XV. t.-c. 122. és 126. §-ának felelnek meg. Az 1899 : XV. t.-c. 122. §-a valóban az 1925 : XXVI. t,-c. 128. §-ában foglalttal egyező azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a választás érvénytelenítése esetén felfüggesztendő a cselekvő és szenvedő választóképessége annak, akinek cselekvése a törvény 3. §. 2—11. pontja alatt foglalt valamely érvénytelenségi ok tényálladékát megvalósítja. Ez utóbbi törvény indokolása viszont azt mondja, hogy a jelzett cselekmények mindegyike olyan, hogy elkövetője érdemetlenné válik az országgyűlési képviselői állás betöltésére és kétségtelenné teszi azt, hogy az illetőben hiányzanak azok az erkölcsi feltételek, melyek a választói jog gyakorlásánál megkívánhatok. »A választói jog gyakorlásának felfüggesztése . . . a cselekménynek büntetéssel való sujtásától teljesen független.« — »A Kúria ezen közjogi bíráskodása tekintetében is a teljes függetlenséget kívánja meg, amely sem előzetes kérdésnek más hatóság által eldöntésével, sem pedig a cselekmény büntető következményeinek megállapításával kapcsolatba nem hozható. Az eljárás és határozat Önállósága szemben a képviselőházzal és szemben más bíróságokkal, hatóságokkal, a 124. §-ban nyer kifejezést.« Az új törvény tehát átvette a régi törvény ismertetett rendelkezését és indokolásában is egyezőnek mondja a kettőt. Nyilvánvaló tehát, hogy a régi törvény indokolása az azzal azonos új törvénybeli rendelkezésre is vonatkozik. Ez pedig a választási jog gyakorlásának felfüggesztését kifejezetten megkülönbözteti és külön választja a büntető intézkedéstől vagyis a megtorlástól. Másrészt pedig hangoztatja a választói jog felfüggesztésében álló intézkedésnek a képviselőháztól is teljes független voltát. Nincs ok annak a feltevésére, hogy a törvényhozás, amely a választási bíráskodás szabadságát egyáltalán nem érintette, korlátot kívánt volna állítani a választási bíráskodást gyakorló közigazgatási bíróságnak olyan intézkedése ellen, mellyel az törvényes hatáskörében a választások tisztaságát akarja biztosítani. Az 1925 : XXVI. t.-c. 132. §-a értelmében a közigazgatási bíróság izgatás bűncselekményének gyanúja esetén átküldi az iratokat a büntetőbírósághoz és ennek döntéséig nem határoz a választás érvényessége kérdésében. Ha pedig a megtámadott képviselő izgatásáról van szó, a büntető eljárás megindításához a képviselőház engedélyét megadottnak kell tekinteni. A törvény ez intézkedéseiből is kitűnik, hogy a törvényhozás elhárítja a választási bíráskodás útjából — a választások tisztasága és az efölött őrködő választási bíráskodás szabad érvényesülése érdekében — még azt az akadályt is, melyet a mentelmi jog a bűnvádi eljárás szempontjából általában jelent. Emellett tehát legkevésbbé sem lehet szó arról, hogy a mentelmi jog a közigazgatási bíráskodás körére is kiterjesztessék. Hasonlókép nem fogadható el a mentelmi bejelentésben foglalt az az érvelés