1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Dr. Pap József

535 gyűlésnek, a közigazgatási bizottságnak és több más bizottságnak is. Az országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósági tagja. A Szombathelyi Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja és jogtanácsosa. Vasmegyei földbirtokán gazdálkodik. A társadalmi életben is tevékeny részt vesz, elmöke a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesületnek, társelnöke a Vasmegyei Kaszinó Egyesületnek és még több más egyesület vezetőségében foglal helyet. 1924-ben megkapta a m. kir. kormanyfotanáososi címet, majd később az ügyvédség és a közélet terén szerzett érdemeiért kormányzói elismerésben részesült. Az ügyvédi kamarák felsőházi tagválasztása során póttaggá választották meg és 1935-ben lett a felsőház rendes tagja. Dr Pap József (Budapesti Ügyvédi Kamara) 18614)en született Eperjesen. Evangélikus, nős, udvari tanácsos, a Budapesti Ügyvédi Kamara volt elnöke. Jogi tanulmányait részben az eperjesi ősi evangélikus kollégiumban, részben a budapesti tudományegyetemen folytatta és itt szerezte meg a jogi és államtudományi doktori diplomát. 1886-ban tette le az ügyvédi vizsgát, azóta ügyvédi gyakorlatot folytat a fővárosban és mindinkább nagyobb tekintélyt szerzett az ügyvédi karban. A Budapesti Ügyvédi Kamara 1902-ben titlkárává, 1912-ben elnökhelyettesévé választotta meg, 1918-ban pedig egyhangú választással az elnöki székbe emelte és ezt a tisztét 16 éven át töltötte be. Széleskörű szakirodalmi és publicisztikai tevékenységet folytatott, sok tanulmánya és cikke jelent meg a szaklapokban és napilapokban és több önálló munkája került sajtó alá a perjog köréből. 1894-ben adta ki első önálló munkáját „A bizonyításiról" és ezt követték a következő' művek: A magyar polgári perrendtartás előadói tervezetének egyes részleteiről (1895), A ténykedésről a felülvizsgálatnál (1897), Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában (1901), A bizonyítási teherről (1901), A szóbeliség a polgári perrendtartás javaslatában (1902), A kereset belkellékeiről (1902), A peres eljárás félbeszakítása, felfüggesztése és szünetelése (1909), A jogsegély, különös tekintettel a nemzetközi vonatkozásokra (1916). A budapesti tudományegyetem jogi kara 1899-ben a perjogból magántanárrá habilitálta, 1903-ban pedig nyilvános rendkívüli tanári címet és jelleget kapott. A király érdemei elismeréséül 1911ben udvari tanácsossá nevezte ki. A felsőházban figyelmet keltő beszédet mondott a költségvetési viták során, valamint a közigazgatás rendezéséről és a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló javaslatok tárgyalásánál. A kormányzó érdemeinek elismeréséül 1931-ben