Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)
1992-06-01 / 6-7. szám
4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1992. június-július HARSÁNYI LÁSZLÓ: Európa két nagyhatalma A megcsonkított, két háborúban kivéreztetett, és a harmadikban, a vértelen hidegháborúban ismét a vesztesek oldalára került Magyarországnak létérdeke, és a remélt, sokirányú felemelkedés nélkülözhetetlen eleme a világpolitika, ezen belül az európai politikamozgásánakmegértéseés az ebből következő helyes külpolitika meghatározása. A külpolitikafolytatása a mindenkori kormány feladata. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezt a munkát— a parlamenti bizottság, a külképviseletek és számos más szervezet hatékony közreműködésével—az elmúlt két év során a kormányzat sikeresen végezte. Tág horizontú külpolitikai elképzelést dolgozott ki, sorozatos, sikeres lépésekkel segítette ennek megvalósulását. E sorok feladata a sokrétű tablón belül egyik jelenség vizsg álata; a politikai cselekvés erőterén kívül álló sok millió magyar az érdeklődés jogán váija el az idevágó elemzést. Elég egy pillantást vetni Európa történelmi atlaszaira, hogy meglássuk a történelem örök munkálkodásának markáns jegyeit: birodalmak, országhatárok változását, szakadatlan alakulását, átformálódását. A kontinens nyugati felén — a kisebb módosulásokat leszámítva — évszázadokon át stabil területi megoszlást látunk. A viszonylagos állandóságban szerepe lehetett a XV., majd akövetkező századokban megindultgyarmatosításoknak: agyarmatokon sokkal súlyosabb érdekek forogtak kockán, mint az anyaországokban, ezért a rivalizálás azokra a területekre tevődött át. A nem elsősorban tengeri hatalmak a hódításokban lemaradtak. Az energiák ezért a kontinensen belüli küzdelmekben hasznosultak. Közép-Európában a hatalmi súlyt a területi gyarapítás jelentette, Kelet-Európábán úgyszintén. A földrajzi adottságok—nyitottság a keleti sztyeppék felé—közrejátszottak a határok gyakori változásában. (Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a Kárpát-medence és benne a Magyar Királyság minden viszontagság ellenére évszázados, a megpróbáltatások után ismét helyreálló területi egységet mutat) Századunkban—az első világháborút követően — Anglia és Franciaország nagyhatalmi helyzetét nemcsak a megnyert háború, hanem a hatalmukban tartott hatalmas gyarmatbirodalom is kétségtelenné tette. Az Amerikát mindig tartalékban tartó diplomáciájuk—a százados örökséget fenntartva—Európa másikfelét, anagyobbikat, fegyelem és felügyelet alatt tartandó térségnek tekintette. A második világháborút követően a gyarmatbirodalmak szertefoszlottak, önállósodtak. A négy nagy győztes — a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül négy — formailag egyenlő partnerként működött, de nyilvánvalóvá vált akét szuperhatalom fokozatos szupremáciájának kialakulása. Az Illyés Alapítvány a határainkon túl élő magyarság sajátos gondjai megoldásának elősegítésére 1990 márciusában jött létre. Kuratóriumának elnöke Csoóri Sándor Herder-díjas költő, titkára Entz Géza* művészettörténész, címzetes államtitkár, tagjai: Bejczy Sándor országgyűlési képviselő, Burgert Róbert ny. vezérigazgató, Farkas Bertalan űrhajós, dr. Ghiczy György országgyűlési képviselő, Illyés Mária művészettörténész, az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának titkára, Jászkuti László, aMagyarNyomdász Szakmai Szövetség elnökhelyettese, Szokat Imre politológus, Tabajdi Csaba politológus, országgyűlési képviselő, Tolnay Lajos, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke, dr. Tóth András külügyi szakértő, Tóth István, a Pro Minoritate c. kisebbségi folyóirat főszerkesztője, dr. Vígh Károly történész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke, és Zelnik József, a Magyar Kulturális Kamara elnöke. Az Illyés Alapítvány támogatni kívánja a határainkon túl élő magyarság önazonosságának megőrzését, fejlődését és megerősödését célzó kezdeményezéseket, az anyanyelv ápolását és fejlesztését szolgáló akciókat, a határainkon túl élő magyarságot érintő tudományos munkát, az anyanyelvű hitélet tárgyi és személyi feltételeinek javítását a határainkon túl élő magyarság körében, valamint a határontúli magyar kisebbségek magyarországi kulturális bemutatóit. A Kuratórium különös figyelmet fordít azoknak a bel- és külföldi, illetve vegyes vállalkozásoknak a segítésére, amelyek a támogatás eredményeként elért bevételekből a magyar kisebbségek fejlődését igyekeznek előmozdítani. Kiemelt gondot fordít a szórványban élő magyarság igényeinek kielégítésére. A magyarországi sajtótermékek, könyvek, kiadványok megjelentetéséhez, külhoni terjesztéséhez a külföldi magyar szervezetek igényeinek figyelembevételével, velük közösen benyújtott pályázatok alapján bocsát rendelkezésre — lehetőségei szerint — anyagi eszközöket. A bevont külső források ellenére az Alapítvány rendelkezésére álló összeg távolról sem elegendő A két szuperhatalom közül az egyik, Amerika, egy másik kontinensen helyezkedik el. A másik, a Szovjetunió, látványos módon összeomlott. A további két hatalom, Anglia és Franciaország, változatlanul tekintélyes európai hatalmi tényező, és a saját régiójukban azok is maradnak. Európa közepén és keleti felében azonban arégi befolyásuk megszűnt E területen két nagyhatalom emelkedik fel újból a történelmi színpadon: Németország és Oroszország. Mindkettőt „országaként jelölik az elnevezések, de mindegyikre—más-más ok miatt—a „birodalom” megjelölés is illik. Németország Ebben az évszázadban—hazánk mellett—Németország szenvedte el a legsúlyosabb területi csonkításokatésalegkíméletlenebb népesség-áttelepítést 1910-ben aBirodalom területe 540.858km2 volt(ezenkívül birtokolt 2,9 millió km2 gyarmati területet). AzI. világháború utáneterület470.714km2-recsökkent. A második világháborút követően a két részre szakítottország nyugati felén248.000km2 azNSzK, 108.000 km2 az NDK területe, ez együtt (most már egyesültek is) 356.000 km2. A századeleji terület tehát a 2/3-ára zsugorodott. A népesség is folyvást alakult és változott. 1910-ben 65 millió a lélekszám, 1920-ban alig 58 millió. Az Anschluss és az egyéb területi revíziók során a lakosság 80 millió fölé duzzadt. Az akkori határaikon kívül sok millió német kisebbségi sorban élt, hazánkban is kb. egymillió személy. A második világháború után — e modem kori, kényszerű népvándorlásban — több mint 11 millió németet űztek el lakóhelyéről: Kelet-Poroszországból és az egyéb volt birodalmi területről nem egészen 7 milliót, a kisebbségi népességből (balti államok, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia, Románia) jóval több mint 4 milliót. Ezt megelőzően érte azországotaháborús vérveszteség. Mindennek eredményeként az 50-es években a két Németországban 77 millió ember élt, most, az egyesülés után közel 80 millió a lélekszám. A második világháború utáni összeomlás a gazdaságban is visszaesést okozott, a Marshall-terv azonban—amit a hidegháborús légkör, a szovjet veszély is motivált—ismét óriási fellendülést eredményezett. 1985-ben — Helmut Schmidt visszaemlékezéseiben szereplő adatok szerint — a nyugati országrész nemzeti összterméke kb. 20%-kal múlta felül a franciákét, közel 40%-kal az angolokét Az újraegyesítés után 5-6 évvel az egységes ország összterméke már a franciákénak több mint másfélszeresére, az angolokénak közel kétszeresére nőhet. a célkitűzéseivel megegyező kezdeményezések teljes körű támogatásához. A Kuratórium kéri a határainkon túl élő magyarság sorsa iránt elkötelezett magyarországi és külhoni társaságokat és magánszemélyeket, hogy befizetéseikkel bővítsék az Alapítvány keretét és természetbeni felajánlásaikkal segítsék az alapítványi célok elérését. Az Illyés Alapítvány számlaszámai: Ft MHB 222-16258 US-$: MHB 401-5134-941-31 DEM: MHB 407-5134-941-31 Az Alapítvány címe: 1357 Budapest, Pf. 2. A Kuratórium bízik abban, hogy ahazai és külföldi gazdasági-szellemi élet jeles személyiségei és szervezetei hozzájárulásaikkal segítik az Alapítványt nemes célkitűzéseinek megvalósításában. *ENTZ Géza (42) politikai államtitkár a kormány egyik legutóbbi döntésének értelmében a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, miután a Miniszterelnöki Hivatal keretében működő Határon Túli Magyarok Titkársága kivált a Miniszterelnöki Hivatalból és önálló szervezetet alkot Az új kormányhivatal felügyeletét a külügyminiszter látja el. Entz Géza erdélyi értelmiségi családból származik. Egyéves, amikor szülei Budapestre költöznek. 1973-ban diplomázik az ÉLTÉ történelemművészettörténet szakán. Eztkövetően aTudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjánál helyezkedik el. A középkori Magyarország építészettörténtét és művészeti topográfiájátkutatja, majd részt vesz a hazai művészettörténeti kézikönyv-sorozat szerkesztési munkáiban. Jelen van az MDF lakiteleki megalapításánál, s bekerül a párt választmányába. Tanulmányt úr a Limes c. folyóirat számára a Romániában élő magyarság helyzetéről, s 1981-ben meghívják a nemzeti és etnikai kisebbségi titkárságra. Az Antallkormány megalakulása óta a Határon Túli Magyarok Titkárságát vezette. Nős, felesége zongoraművész, zeneiskolai tanár. A szabad világkereskedelem egy iknagy haszonélvezője Németország lett. Már a nyolcvanas évek közepén a nyugati rész egymaga a világ első exportőrei között szerepelt; 1987-ben ők exportálták a világon a legtöbb értéket. Valutájuk Európában a legerősebb. Közép-Kelet-Európa — így hazánk is — évszázadok ótahagyományos németpiac, exportban, importban egyaránt így, a szovjet hatalom kizárólagosságra törekvő nyomása ellenére, már az egyesülés előtt is például hazánknak a két Németország együttesen számolva a legnagyobb külkereskedelmi partnerévé vált. Noha az egyesítés utáni helyzetben a keleti rész hatalmas beruházási eszközöket és erőketköt le, a többi volt kommunista országban a tőkebeáramlás egyik forrása a német tőke. E piacokon hagyományos kapcsolatokkal rendelkeznek: a technológiai transzferben ők érnek el leghamarabb eredményeket; az évtizedekkelezelőtt kitelepítettek most mint vállalkozók jönnek hozzánk, s sorra alakítják a vegyestársaságokat. A németek tudatában vannak erejüknek, Európán belüli súlyuknak. A kívülállók sem mehetnek el közömbösen e körülmények mellett — az ENSZ-ben már felmerült a tagságuk ügye. Amint az minden változás esetében törvényszerű, már a kezdetnél megnyilvánul az ellenállás. A realitások azonban előbb-utóbbutattömekmaguknak.Láttukgazdasági súlyukat, ismerjük financiális erejüket Bár hadseregük a NATO-ba ágyazva működik, szereplésüknek a katonai felkészültség is további súlyt ad. Történelmük az utóbbi fél évszázadban szerencsésen alakult Részben az európai szövetségi rendszer adottságai,részben politikusaik bölcs mérséklete biztosította, hogy megszűnt ez az ország a béke veszélyeztetője lenni. Ugyanakkor ma már kilép a Hamupipőke-szerepből. Szembeötlően mutatkozott ez meg a volt jugoszláv tagköztársaságok függetlenségének elismerésekor. A többi európai hatalom feltehetőenahétévtizeddelezelőttmegalkotottmunkájuk kudarcaként is éli meg a volt kisantant egyik bázisországa darabokra hullását Oroszország A romjában heverő, nyugati élelmiszersegélyek után futó egykori Szovjetunió egyik tagállama, legnagyobb, Oroszország volt A második világháború egyik nagy győztese most a legyőzőitektől vár kölcsönt műszaki segítséget apiacgazdaság ismereteire történő oktatást tőketranszfert, vagyis mindent ami segíti őt abban, hogy a csődtömeg fölött valamiképpen úrrá legyen. Éppen ezért ma ugyanúgy megmosolyoghatják azt aki Oroszországról mint európá nagyhatalomról beszél, mint ahogyan mosolyogva legyintettek 40 éve, ha váaki a németek mai teljesítményét pozícióját jósolta meg. Oroszország területe 17,075.400km2, közel kétszer akkora, mint Európa vagy az USA területe. De Európán belül is figyelmet érdemel a területi megoszlás. Kontinensünk felszíne 9,4 millió km2, ebből az európá Oroszországra 5,5 millió km2 jut s csak a maradék 3,9 millió km2-en osztozik a többi harmincegynéhány európá ország. E gigantikus terület jelentős része Szibéria, amellyel ismeretes a képzettársítás: hó, fagy, hideg éghajlat világvége. Ha ez nem is teljesen ig az, kétségtelen, hogy a terméketlen északon kevesen élnek, ugyanakkor az ásványi kincsek ott is hihetetlen mennyiségben állnak rendelkezésre (más kérdés a kitermelésük költsége). A soknemzetiségű Szovjetunió helyébe egy túlnyomóan oroszok lakta birodalom lépett: 148 millió főnyi lakosának több mint 82%-aorosz nemzetiségű, azaz az újonnan áakult országban 122 millió orosz él. A többi 14 volt szovjet államban — immár kisebbségként — mindenütt élnek oroszok, összesen 24 millió an. Az orosz nemzetet tehát 146 millió azonos anyanyelvű ember alkotja. Európában a legnagyobb lélekszámú németség—az összes németajkút számolva is — e számnak még a kétharmadát sem éri el. Vagy egy másik számolás: az angolok, franciák és olaszok együttvéve is áatta maradnak ennek a lélekszámnak. Az orosz nép hosszú utat tett meg a világhatalmi pozícióig. A váamikorikis no vgorodi, moszkvai fejedelemség szívóskitartássá terjeszkedett, olvasztott magába minden elérhető területet nyugati és déli határán, keleten pedig a széthullott ázsiá birodalmak helyére ugyanezzel a szívós kitartással telepedett be, városokat áapítv a, összeköttetést biztosítva, mígnem elérte Eurázia másik végét, a Csendes-óceánt. Ezenközben mindent feljegyeztek, mindenről tájékoztatták a központjukat. Jellemző körülmény, hogy a havasalföldi vajdaságok nem egy történelmi eseményéről a Moszkvából kiküldött követek feljegyzéseiből többet lehet megtudni, mint e fejedelemségek fennmaradt irattárából. A szigorú központosítás, a lakatlan területek közigazgatásánakkényszerűadottságákapóra jöttek 1917 után az elnyomó bolsevik vasabroncs összekovácsolásához. Az orosz nép saját kultúrát teremtett, irodalma, művészete, zenéje a XIX. század végére elérte a többi nagy európá nemzet színvonáát. E kultúra a nyug atitól váó különbözőségében is sajátos érdeklődést keltett. E különbözőség oka a történeti fejlődésben, a végeláthatatlan területek adottságában, s akulturális örökségben egyaránt megtalálható. A rómá birodáom kettéváását követően a nyugati országok—hazánk is—Róma szellemi főhatóságát, eszmerendszerétismertékel. OroszországotBizáncból térítették meg. E bizantinikus kultúra jegyei a kommunista építkezés motivááság hatottak, de ennél sokkal fontosabb a vallási, eszmei hatás, az ortodox egyház kötődése egyetlen központhoz, Moszkvához, egy olyan világban, amelyben Moszkva egyben politiká központis, a térségben ellenlábas nélkül. Ez az államnak és vallásnak olyan összefonódását eredményezte, ami a cárizmus és a vallás eltörlése után is tovább élt, s a moszkovita hatalom erős támaszát, eszmei gyökereit képezte. Moszkvát „harmadik Rómá”-nak nevezték azzá, hogy negyedik már nem lesz (az első kettő maga Róma és Bizánc). A területi és népességi óriás ma még gazdasági elmaradottságban él. Egy főre jutó nemzeti összterméke —noha a különféle szisztémák szerint történő számítások mindegyike megbízhatatlan — nem éri el az évi 3000 dollárt. A volt szovjet tagállamok közül egyedül a báti köztársaságok mutatnak e téren kedvezőbb képet. Tudni kell, hogy ők a szovjet paradicsom első két évtizedét megúszták: csak 1940- ben tiporta el őket a szovjet csizma. Az orosz ipar és mezőgazdaság technikai színvonáa kétségbeejtően áacsony. A termelést állandóan visszahúzó parancsuralmi rendszer és tervgazdálkodás nem tudott eszközöket biztosítani a fejlődéshez. Egyedül a rakéta- és ehhez kapcsolódó hadiiparuk egyes ágá voltak képesek úgy-ahogy lépést tartani a nyugati fejlődéssel. A szunnyadó energiák azonban rövid időn belül fellendülést fognak eredményezni. Európa egykori éléskamrája ismét önellátó lesz a mezőgazdasági termelésben. Atomerejüket — remélhetően — leszerelik. Addig azonban ez súlyt és erőt biztosít nekik a nemzetközi életben. A „Cordon Sanitaire” A fenti gondolatmenet számunkra akkor nyer értelmet, ha mindezt saját nézőpontunkból vizsgájuk. Éppen a nyugati politikusok fejében született meg a cordon sanitaire, az egészségügyi elváasztóvoná, folyosó elmélete, a korábbi két rivalizáó hatáom egymástól váó távol tartására. E gondolatban előrelátás is rejlett: sohasem lehet tudni, hogy a két potenciális ellenfél mikor fog össze és jelent veszélyt az egész világra. Ilyen összefogásra e században kétszer is láttunk példát A harmincas évek elején a szovjet import 50%-át Németország szállította. A második világháború győztes T-34-es tankjainak gyártásához a gépeket német mérnökök konstruáták, német szakmunkások építették. A második—rövidebb, az akkori helyzet folytán nyilvánváóan csak taktikainak tekinthető összefogás 1939 kora őszén — Lengyelország elpusztítását eredményezte. Ez a stratégiai kockázat a világ stabilitása szempontjából is szükségessé teszi a kisebb államokból álló elválasztó vonal létét. Ha ma még nem is, de a későbbi évtizedekben ezen államcsoport létére nézve feszültséget jelenthet két körülmény: a németeknél akeleti területek csakis bosszúállásként értelmezhető elvétele, az oroszoknál a nyugati tengeri kijáratok évszázados ügye. Ha Königsberget, a mai Kalinyingrádot és szűk körzetét nem számítjuk—bár ez még más okból válhat Pandora szelencéjévé —, akkor Oroszország a szűk szentpétervári kijáratot kivéve ismét távol került a meleg tengerektől (és a Távol- Keleten még mindig függőben van a Szahalin-szigetek sorsa). E két körülménynek kockázatai vannak. A politikusok jó része — ezt még az angolok Falkland-háborúja is megmutatta — nem nőtt ki az ősi, törzsi szerzési vágy béklyójából, vagyis területet akar, igen gyakran alakosság erőszakos elnyomásával, esetleg elűzésével, áttelepítésével. Az európai integráció e tekintetben is hozzásegíthet a megoldáshoz. Mindkét népben évszázadok óta bizonyos küldetéstudat él. A X. században megalakított Német- Római Szent Birodalom az expanziót elsősorban Itália irányában kereste, öt évszázaddal később arómai jog recepciója jelzi a jogfolytonosság igényét. Később az érdeklődés kelet felé fordul. A „Drang nach Osten”, az élettér igénye a gyarmatosításban lemaradt ország kompenzálási törekvése. Az első világháború súlyos terheket, szinte megoldhatatlan gazdasági gondokat rótt az országra. Az orosz küldetéstudat úgy ancsak évszázadokat átfogó múltra tekinthet vissza. Az először vallási alapokon nyugvó igény később közös nyelvi eredetben véli az igazi alapot megtalálni, s a múlt században a pánszláv gondolat megteremtőjévé válik. A két világháború között s a háborúban ez a két hatalom zúdította öreg kontinensünkre a legsúlyosabb megpróbáltatásokat. A nemzetiszocializmus a faji felsőbbrendűség hirdetésével irtotta az „alacsonyabb rendű” fajokat, saját honfitársait is. A bolsevizmus az „osztályellenség” mumusával ijesztgetve ugyancsak sok millió embert semmisített meg vagy kergetett halálba. Az évszázados küldetéstudat az embertelen rendszerek pusztító tébolyában tetőzött. Nem árt azonban tudni, hogy Európa nyugati részében évszázadokkal korábban zajlottak azok a forradalmak, melyek nem kevésbé véres túlkapásaikkal váltak hírhedtté. Akkor azonban a technika fejletlensége folytán előbb elbuktak a türelmetlen áramlatok. Miként Dante az Isteni Színjátékban, mi itt, Európa mértani közepén, a mindennapjaink világában húzhatunk köröket. A „cordon sanitaire” országai számára akét nagyhatalom akülsőkörön helyezkedik el. A—számunkra—belső körben a VisegrádiHármak, a balti államok, aztán Belorusszia és Ukrajna területe fekszik. Illyés Alapítvány Célkitűzések és tevékenység
