Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-02 / 222. szám

1925, október 2. jsíyírsidék íratott alá arról, hogy a nő kí­ván ja, hogy a cigányasszony ha­ragosát eltegye láb alól. Azután kü­lönböző hókuszpókuszok közt élel­miszert, selyemkendőt, ruhát, pénzt csalt ki a megbízójától. Az egyik ilyen szerződéses klienssel hét mil­lió koronát fizettetett Jankó Rozi a rontásért. SzerelmeseH szivszálhtója Idegen férfit megkívánt forró vérű menyecskéket könnyen tar­tott azután féken a szivszállitó. Ha a menyecske nem győzte már várni a megállított férfit s drágállotta a meghódítás árát, a cigányasszony azzal torkolta le, hogy megmondja a dolgot az urának. Persze a me­nyecske inkább tovább hallgatott — és most már menthetetlenül adófizetője lett a ravasz cigányasz­szonynak. Egy csanádpalotai csaláa kifosztása. Egy csanádpalotai asszonyhoz azzal állított be nemrégen Jankó Rozál, hogy' ő meggyógyítja az asszony évek óta betegen fekvő édesanyját, mert ő tizennyolcad magával érintkezésben van á jó meg a rossz szellemekkel s ő tud­ja, hogy a betegen rontás van, ami átterjed a család többi fagyaira is s ugy fognak elhervadni mind las­san, mint a beteg. Addig beszélt, mig kicsalt egy párnát azzal, hogy azt bemutatja a szellemeknek, ame­lyek megáldják s ha a beteg újból reá fekszik, meggyógyul. A párnát persze a szellemek maguknál felej­tették. Igy vándorolt el lassanként a ház ból a többi párna isi, azután a sza­lonnára, zsírra, kendőkre került a sor. Mikor már egyéb nem volt, mint az ólban levő hizócska, arra is kimondta a cigányasszony, hogy meg van rontva s meghal, aki ab­ból eszik. Erre aztán felneszelt a hiszékeny asszony férje is. Jobban körülnézett a lakásban s mindjárt észrevette a szellemek garázdálkodását s biz ő nem szégyelt szólni a csendőrök­nek. Azok pedig, mivel már sok feljelentés érkezett be hozzájuk ha­sonló ügyben s régen nyomoztak amúgy ris Jankó Rozál és Ilona el­len, elérkezettnek találták az időt a két veszedelmes csaló ártalmatlan­ná tételére. Be is kisérték Jankó Rozáliát és Ilonát a makói rendőrségre a nyo­mozás kiegészítése végett. Október l én csütörtökön 7 és 9 órai kezdettel (Az égő vonat) Egy menyasszony kalandja 5 felvonásban. Főszerepben Dolores Rousse és Alan Hale. V A kis szeleburdi (Kisértetek éjszakája) Furcsa történet 5 felvonásban. Főszerepben Dorothy Giseh. lön lön i \ cigány A Városi Színházban, tekintettel a műkedvelői előadásra, szerdán és csütörtökön mozielőadás nincs. Budapestre viszik az aradi vértanuk szobrát Mi lesz a Nyíregyházának igért aradi Kossuth-szoborral? Ismeretes, hogy az aradi vér­tanuk szobrát, amelyet most bon­tottak le Aradon, a rotnán kor­mány felajánlotta Magyarország számárs. Jelenleg az emlékmű ut­rakészen, becsomagolva várja, hogy hazahozzák a mai magyar földre. Barabás Béla már inter­veniált egyizben, de eredmény nélkül, magyar részről eddig alig történt valami a terv keresztül­vitele érdekében. Most Doszkár Ferenc ezredes fáradozik azon, hogy a szobrokat Budapestre hozathassa, illetve, hogy az ehhez szükséges pénzt előteremthesse. Fáradozása — ugy értesülünk — sikerrel jár, mert a Hadvisel­tek Szövetsége kellő megértéssel és szeretettel tette magáévá az ügyet s bizottságot alakított az aradi vértanuk szobrának haza­szállítására. A bizottság Zala György szobrászművészt fogja fel­kérni elnökéül és az ö vezetésé­vel járnak el az illetékes magyar hatóságoknál. A terv szerint előbb Budapes ten, a Városi Színházban, később pedig az ország minden nagyobb városában művészi nivöju matiné­kat és hangversenyekel óhajtanak rendezni és az igy előállott jö vedelmekből fedeznék a hazaszál­lítás és felállítás költségei', A magunk részéről arra is kí­váncsiak vagyunk, mi lesz az aradi Kossuih-szoborral, amelyre tudvalevőleg Nyiregyháza város jelentette be igényét? Egy németországi állatorvos érdekes megkeresése Deb­recen város tanácsához. Igen érdekes levelet kapott a napokban Debrecen város tanácsa Németországból. A levelet Wolt­man állatorvos irta, aki Qarz auf Rügenben lakik. Azt irja Woitman állatorvos, hogy egy nagyobb szakmabeli tanulmányához sze­retne kimerítő felvilágosítást az „árkán" nevezetű dologról, melyről annyit tud csupán, hogy az egy 12 méter hosszú lenkötél. Különben egy német szakkönyv­ből megállapította, hogy az „ár­kán"-! 1860-ban még használták a monarchia lovas hadseregében. Elmondja azt is, hogy először felvilágosításért a Berlinben szé­kelő magyar követségünkhöz for­dult, de azt válaszolták, hogy a kérdéses dolgot legfeljebb Debrecenben, a Hortobágyon használják még. Az érdekes levél Csobán Endre főlevéltárnokhoz került már az iktató hivatalból, annak kikutatása végett, hogy mi is az ,,árkán", amit Németországban is ismernek. Debrecenben pedig, ahol használ­ják, nem. Csobán főlevéltárnok aztán Szinnyei tájszótárában ki­böngészte, hogy az „árkán" félig lószőrből, félig kenderből font s a végén hurkos kötél, amellyel a szilaj lovat a ménesből kifogják. Egyébként pedig kiskunsági tájszó. Igy aztán kiderült, hogy csikós­pányváról van szó, amelyet tény­leg használnak még a Hortobá­gyon. Hiszen mindenki ismeri a hortobágyi csikósok pányvavető művészetét. Igy aztán Woitman állatorvos is megkapja majd a kivánt választ és studirozhatja a pányvavetés mesterségét. „áz Aranykakas" előadása a Városi szinbázban. NÍVÓS előadás és gyönyörködtető tánc szórakoztatta a kö­zönséget. Berecz Manci fellépése. Csütörtök este ismétlődik az előadás. Csönd, sötétség, porlepte díszle­tek a nyáron át... kis színházunk színpada aludt, de ott kisértett apró nevetések, izgatott készülődések, elszálló sóhajok emléke ; nagy mű­vésznők is játszottak, ruháik illa­ta, hangjuk zenéje elmúlt már... Most azonban két napra újra ele­ven élet lebbent, eltűnt a csönd a por, az emlékezés, hogy helyet tidjon a lázas készülődésnek. »Az aranykakas« tegnapi előadása várakozáson felül sikerült, érde­me ez elsősorban Kégly Szeréna úrhölgynek, aki fáradságot nem ismerve hozta össze, válogatta, buzdította a szereplőket; Perczel Karola úrhölgynek, aki Debrecen­ből jött el, hogy a kis eleven leány sereg mozdulatait irányozza s ki­hozza belőlük a sikket, a gráciát. Ez sikerült is ; Nagy Sándor szín­igazgató nemcsak szereplésével biztosította az elsőrangú előadást, de a rendezéssel is ő fáradozott, amiért elismerés illeti. Magyar László, mint mindég, most is nagy­hozzáértéssel, precizitással szol­gáltatta a tánczenét, Liszt II. rap­szódiáját szépen, ritmikus lendület­tel játszotta. Az előadás Tilatt és szünetben a tanítóképző zenekara játszott kedvesen, diszkréten. Az előadás egyébként simán, gör­dülékenyen ment; »Az aranykakas« 3 felvonásos bohózat nem modern csalafintaságokkal tele darab, hanem kedves, szelíd játék, pár .tipikus alak felsorakoztatása, hol nem is annyira az a nevetséges és érdekes, amit mondanak, hanem ahogyan mondják. Szikra Julianna fogadósné sze­repét Fábry Ignácné játszotta. Jól mozgott, kedvesen beszélt és da­lolt, nagyon jó műkedvelőnek bi­f zonyult; Nagy Sándor színigaz­gató Dachselmayer Nepomuk lám­pagyáros játéka természetesen a vérbeli színész játéka volt. Kiak­názta a helyzeteket, komikus volt minden mozdulata, arcjátéka s sza­vainak groteszksége. A közönség nagyon jól mulatott, felzúgott a nésével is félsikert arat, játéka, kellemes beszédhangja megnyerő s rutinosan mozog a színpadon. Ö Dr. Gyárfás Béla rokonszenves alakját személyesítette. Erzsikét, a iámpagyáros leányát Hoffmann 'Nellíke játszotta igen bájosan, kedves természetességge.. Fürge Antal fizetőpincér szerepé­ben igen jó volt Zeke László ; — Horváth Ella kedves jelenség, ügye sen adta //orváth Gedeon Tamás leányát. A tanár : Molnár János volt, jól szerepelt. Müller Ottó fiugráját Reichard Sándor játszotta jó maszkirozásban és nagyon ügye­sen. Egyébként: Szalay Anna, Mol­nár Béla, Katona Magda, Schandl Jenő, Eördögh Anna, Somogyi Já­nos, Liska Pál, Herpay Kató, Ml­lotay Mária, Jatzkovits Béla, Leö­vey Lenke, Alle József, Katona László, Csepes Jenő, Csabay Jó­zsef mind jól illeszkedtek be a darab keretébe, növelve az előadás sikerét. Liszt II. rapszódiája klasszikus zenéjére nagyon bájos kosztümben táncot lejtettek Palitz Ica, Ruh­mann Baba, Horváth Ily, Fekete Márta, Eördögh Anna, Buzinkay Manci, Salzmann Bertus, Frted An­nus, Katona Magda, Soós Lilly, Herpay Kató, Kanizsay Magda. — Csupa grácia és elevenség volt ez a kis leánycsoport, s köztük <Cgy-egy igazán tehetséget árult el. A közönség szeretettel ünnepelte őket, zugó tapssal hivta, hogy is­mételjék meg a gyönyörű táncot. S a kis lányok készséggel újra előlebbentek s bájos fejecskéikkel hajladoztak, mint egy-egy szépsé­ges, üde rózsaszál. Perczel Karola is végignézte egy páholyból, nagy elfoglaltsága mellett is eljött Deb­recenből, hogy gyönyörködjön bennük, kis tanítványaiban. Berecz Manci föllépte szenzációs meglepetés volt. A 12 éves leány nagytehetségű művésznő már, aki a sokat szereplők biztonságával lé­pett elő, hogy ellejtse bübájos_tán­j cát: kacagás, mihelyst megjelent a szin- J ^z^íSkus^nt riSí padon. Zsukotinszky Rudolf, ő , zene n n? U már ismert műkedvelő, aki megjel e- j ff átféS^Sfi EHft nézőt. Felzúgott a taps, a tetszés­nyilvánítás, amiből azt látjuk, hogy a nyiregyházi közönség is megér­tette, átérezte a 12 éves gyermek művészetét s hogy szívesen látja viszont máskor is színpadon. Remélhetőleg a darab mai elő­adása is telt liázat vonz s az er­kölcsi sikeren kivül az anyagi siker is meglesz, hogy a célt, amiért fá­radoztak rendezők és szereplők, megvalósíthassák. (T. 5. I.) SxonitiaÜéi az ApoÜóban •ItttlCTESyt^'ggWIWMIIin'K'B ll'BMHI Iliit III HIIM<K"yaWHI<*i!«l,UWill» MK» (*) Október elsején a fővárosi lapokra az Ujságboltban fizessen elő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom