Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-06 / 226. szám

2 idSS. október 6. Az aradi vértanukról a mai magyar fiúknak. Tudjátok-e mi az a sir. magyar fiuk ? A sir a legnagyobb költészet es a legnagyobb valóság. A sir az örökélet záloga, néma fel­kiáltójel. Különös rangot nyernek az elmú­lástól a sir lakói, a halottak : »árnyas, szent rangot« nyernek. A sir a nagy betetőzés és egy uj rejtelmes pályára elhivatás csöndes szimbóluma. Erdély ! Erdély ! Hová lettél, hajdani hi­res fejedelmek bérces hazája ? Meg akarnám mutatni a magyar fiuknak az aradi Golgotát, a magyar szomorúság örök hirdetőjét. Er­dély ! Erdély ! Még a halottainkat is elvették. Hogy megértsétek e nagy nap jelentő­ségét, hallgassátok meg beszédemet, fiuk! Petőfi Sándor országa kibontotta lobogóját és a nemzet piros vérével beleirta a föld porába : Hazaszeretet! Ennyi volt az egész. Minden nagy igazság ilyen egyszerű. Akkor a haza szent volt "Akkor volt hit és a hit sziklákat döntött a tengerbe. Az égbolton szivárvány ragyogott mint a magyar nemzeti színű zászló — 5 a földön a győzelmes magyarok homloka tündöklött a napsugártól. Az életnek annyi az értéke, ahány ideál van benne. Ideál, eszmény nélkül nincs em­berhez méltó élet. Ideál nélkül alacso­nyabbak vagyunk az oktalan baromnál. Nincs romlottabb élőlény ezen a világon, mint a romlott ember. A vértanuk az Ideál örök megmentői. Az aradi vértanuk egy nagy ideált hagytak ránk : a hazaszeretet ideálját. Hogyan mentik meg a vértanuk az Esz­ményt ? Mi a vértanúság lényege ? Az époszirók. a nagy alkotások költői szeretik müveikben az eszményeket ugy fel­tüntetni, mint amelyek földöntúli erők oko­zatai. Ezáltal a földi, a véges dolgokat egy magasabb régióba emelik s biztosítják mü­veik számára a nagyszerűség jellegét. Ilyen nagy költők a vértanuk ; csakhogy ők nenl tollal írnak, hanem piros vérükkel. Hazát szeretni lehet önös módon. A hazaszeretetnek ez a mulandó fogalma szétfolyik, mint a földre öntött viz. Beissza az idő mindörökké. Igy vagyunk a többi fogalmakkal. Azonban a vértanuk fölemelik a fölrf porából az összegázolt eszmét és lemossák saját vérükkel. Ezáltal a halál rangját lehellik eszméikre és ez a rang halhatatlan. A vér­tanuk összekötik a földi eszméket a Végte­lennel, saját holttestük által. A vértanuk rá­ütik- a halandó dolgokra az Örökkévalóság pecsétjét. A hazaszeretet közönséges fogal­mát igy tették szentté az aradi vértanuk. Nagy ut előtt áll meg a vértanú. A rejtelmes haza és a föld közt kell választania. És mégis milyen egyszerű ez a választás ! — »Addig élek itt e földön, mig eszmémnek élhetek. Ha eszmémet tovább nem szolgálha­tom, visszaadom életemet' az Urnák'!« És ledobja a földi testet. Egyszerű ez, mint ami­lyen egyszerű a Messiás tanítása. Egyszerű ez az ut, csak épen vértanú kell hozzá. Könnyes lesz a szemem. Látom az alvó századokat. A tompa föld megnyílik alattam s fölemelkedik a mélységből egy negyven­nyolcas zászló ... Amerre nézek', haldokló fák pergetik lombjukat. Óh, hogy illik ez őszi tájhoz az a sok néma koponya ! Mlyen szépek a koponyák fölött a fehér őszi rózsák, mikor a csillagokon át dereng az örökkévalóság ! Magyar fiuk ! Azt a nagy tanulságot von játok hát le az aradi napból, hogy az élet akkor nyer igazi értelmet, ha megnyílik előtte a Végtelen. Ez a Végtelen az Isten. Ha rájöttetek erre a nagy igazságra, olyan nyu­godtan fogtok meghalni, mint az aradi vér­tanuk. Hisz átváltozás csupán a halál, egy gyönyörű hasonlat. A Végtelen lobogóját tűzzétek ki éltetek ormára s ne akarjatok mást, mint »nagyot és szépet, emberit és magyart« ! Ezt tették az aradi vértanuk. Erdély ! Erdély ! Az előbb megsirattalak. Siratlak én most is. de vértanúinkat nem vet­ték el. Magyar fiuk ! Ugy-e hogy az örökélet virágzó fái szivetekben azok a korhadt fake­resztek ? Gulvás Pál. Ma tizesztendeje kezdte meg Mikióssy István püspök az uj egyházmegye kormányzását. Az évfordulót megünneplik az egyházmegye papságs, hivői. Hiklőssy István püspök' nagyjelentőségű körlevele a tízéves évforduló alkalmából. Nyíregyháza, október 5. A Nyirvidék tudósítójától. Ma tizesztendeje kezdte meg az újon­nan aliapitott hajdudorogi gör. katli. egy­házmegye első püspöke, Miklósy István kormányzó főpapi működését. A nevezetes évforduló alkalmával az egyházmegye lel­készei és hivői áldó szeretettel fordulnak a küzdő egyházmegye főpásztora felé és a magyar görögkatholikusság életében oly jelentős fordulópontnál ünnepi érzéssel ein lékezik meg a lefolyt tizesztendőről. Az évforduló alkalmával a Magyar Görög­katholikusok Országos Szövetsége októ­ber 23-án ünnep/"közgyűlést tart, amelyen egész erejében ki fog bontakozni a decen­nárium egyházi és nemzeti jelentősége. — Az évfordulónak legimpozánsabb esemé­nye azonban az a főpásztori körlevél, ame I(yet Miklóissy István püspök a magyar gör. kath. egyházmegye papságához és hí­veihez intéz. A körlevél sorai, amelyekből meggyőző erővei hangzanak fel az egyház­megye nagy nemzeti jelentőségét uiegjál« lapító szavak és azok a sérelmek, amelye­ket a tízesztendős egyházmegye általáno­san ismert jelentősége ellenére is elszen­ved, bizonyára mély hullámokat vernek fel- s hihetőleg végre komoly és döntő elhatározásra birják az illetékes tényezőket A körlevelet, amelynek a múltra vissza­néző nemes mondataiban még érintve sem találjuk a debreceni merénylet megh rázó drámáját s ameKyben egy nemzetét és egyházát lángoló sziwel és emelkedett jövőbelátással szerető főpap szól a görög- j kathoíikus papságon és híveken át az s egész magyar nemzethez, a következőket j köböljük: Í9Í3, októbeFl£ei.~~ A mai nappal telt be tíz esztendeje, hogy püspökké szentelésem által az egyhá­zi rend teljességének birtokába jutottam is az újonnan alapított hajdudorogi egyház­megye kormányzását megkezdettem. A meghatottság túláradó érzelmeivel tekintek vissza az 1913-ik évi október 5-ikére, amikor hajdudorogi székestemp­loirómban hiveim buzgó tömegét először réíictiteltem főpásztori áldásomban. A nagvterjedelmü, százhatvankét lelkészetet s kétszáztizennyotcezer hívőt számláló egyházmegye százharmincöt papjától, va­lamint híveim ezreitől környezve szívből sóhajtottam fel a királyi zsoltárossal: »íme mily jó és mily gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok.« Zsolt 132. 1. Az atyafiaknak, akiket Krisztus Urunk helytartójának jogara alatt, az A'nyaszent egyház keleti szertartása, a nemzeti nyelv s a magyar Haza évezredes múltja forrasz tott egységbe. s R!z öröm és kiengeszíe-'ődés ünnepe volt ama dicső nap. örömmel töltötte el mindama pap­jaim és hiveim szivét, akik az önálló ma­gyar püspökségben évtizedeken át tápl'ált vágyuk beteljesedését látták . A kiCngesztelőí/és jeleit atflak a román egyházmegyékből átcsa­tolt olyan papjöim, ökifc előbb, jóllehet lelemesebb részbbn magyarnyelvű hívek lelkipásztori voltak, faji ereútelöknéi fogva az uj, kifejez<?lt<?n magyar jclLgü egyházmegyétől idegenkedtek. ­Hajúfuí/orog—Nyíregyháza Az egyházmegye alapitóleveiében Haj­dudorog városa van a püspök székhelyéül kijelölve. Tekintettel a kitartó küzdelemre melyet e nemes város vezetőférfiaí a kü­lönálló magyar püspökség érdekében, tá­mogatva gör. szertartású értelmiségünk legelőkelőbbjeitől, kifejtettek; továbbá fi­gyelemmel azon lelkes készségre, melyet eme város tízezernyi buzgó hívei a püspökség intézményének befogadása iránt tanúsítottak; valóban Hajdudorog látszott legméltóbbnak arra, hogy az egyházmegye kormányzati központjává avattassék. Olyan kérdések eldöntésénél azonban, amelyek iszélesebbkörü érdekeltségeket érin tenek, ugy az egyesek,, valamint az egész községek óhaja alárendelt jelentőségűvé tesz, mihelyt a kitűzött magasabbrendü cél az egyébként méltánylást érdemlő igé­nyek kielégítésének mellőzését kívánja. E kérdés ily értelmű, igen gondos mérlegelésének tulajdonítható, hogy a püspökség székhelyére nézve a közöhaj Nyíregyháza mellett nyilvánult meg. Nyíregyháza földrajzi fekvésében, va­súti összeköttetéseiben, a környező lel­készetek nagy számában, tanintézeteiben s lendületes fejlődésében mindama elő­feltételeket nyújtja, melyektől a püspök­ség jövőbeli felvirágzása remélhető. A magyar államkormánnyal történt előzetes megállapodásom után tehát Nyír­egyháza lett a hajdudorogi püspökség szék városa: miről annak idején a szentséges atyának is jelentést tettem. Az osztó igazsag su'yos séreimei A hívek, kik főpásztoruk székvárosá ban megfordulnak, érthető érdeklődést szoktak tanúsítani a püspök'/, szikes temp­lom, a papnevelőház s oly intézetek iránt, melyek az egyházmegye ifjú nemzedéké­nek kiképzésében a szülők segítségére vannak. Nekünk ninosien a központban szé­kesegyházunk, mely egységünket jelké­pezné is ősi szertartásunk dicsőségét hir­detné. Nincsen papnevelőházunk, melyben líeendő lelkipásztoraitok niagaszlos életpá­íyájokra előkészíttetnének. Nincsenek ne­velő- is tápinlézeteink, melyeknek az volna a rendeíletósök, hogy a szegényebbb sorsú szülők tehetséges gyermekeinek módot nyújtsanak a magasabbrendü élethivatás­j»,~a»»m.iTiirr»firr iiMi ll i« w il mn H Uéíf '' Ti MIflTr iHia'i TP ,*g6 Tr y-r Szombaton d. u. fél 4 órakor Pásztor Ferike és Faragó Ödön felléptével: Este 8 órakor Faragó Ödön felléptével: Elnémult harangok

Next

/
Oldalképek
Tartalom