Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-06 / 226. szám

1923. október 6. 'Dems tuí v jtK y. 3 • imbi m i lio? szükséges tanulmányok elsajitásárai. Más egyházmegyék a hasonnemü intéz menyeket alapításuk alkalmával készen kapták; vagy pedig dus alapítványokkal, nagy terjedelmű loldbirtokadomáiiyokkal biztosíttatott számukra azok létesítése. A hajdudoFogi egyházmegye sem a legszükségesebb!) épületekkel, sem pedig oly alapítvánnyal, vagy földbirtokkal nem lett ellátva, melyeknek jövedelméből azokat felépíthetné. Az államkormány magára vállalta a papnevelőház, püspöki palota fölépítését; majd minisztertanácsi határozattal nyugtatott meg bennünket arra nézve, hogy rövid idő alatt gondoskodni fog mindama intézményedről, amelyek az egyházmegye életképességének biztosítására megkívántatnak. ' A háború előbb, majd a forradalmak s ellenséges idegenek megszállása szinte leküzdhetetlen akadályokat gördített minden ilynemű fejlesztési terv megvalósítása elé. Eiismerjük, hogy a szükséges építkezésiek foganatosításának az idő ma sem kedvez. De vájjon volt-e a múltban s számíthatunk-e arra, hogy tesz ezután olyan időszak, amelyben az állam,, anyagi erejének minden megfeszítése nélkül, valami nagyot alkotott volna vagy a jövőben alko Ihatna? A hajdudorogi egyházmegye, mint egyik legbölcsebb királyunk s szentem; lékü nagy pápánk, I. Ferenc József és X. Piius alapítása fennáll. Az osztó igazság követelte, áilami érdek parancsolta ennek létesítéséi. Csak az osztó igazság súlyos sérelmével nélkülözte ugyanis a magyar görögkalholikusság a saját egyházmegyét akkor, amikor hazánkban a keleti 'szertartású románok, ruthének, szerbek külön egyházmegyékkel dicsekedhetlek. Csak az állani férfiúi belátás hiányának vagy — ami még súlyosabb beszámítás alá esik — vétkes közömbösségnek tulajdonítható, hogy a magyar görögkatholikusság, nemze tünk kiszámíthatatlan kárára, évszázadokon át a nemzetiségek prédájául votí odavetve. Az egyházmegye megaiapiiásának lényében kifejezésre jul ama jogos igényünk elismerése, melynek figyelmen kivin hagyása miatt a magyar görögkatholikusság évszázadokon át méltán panaszkodhatott Maga a jogelismerés azonban a megfelelő kötelezettségek teljediése nélkül, még kirívóbbá teszi a jogos igénylő sérelmét. 1 j Az oszió igazság egyházmegyénket tekintve, csak ugy nyer vaiódi kielégítést, ha az államkormány mindenben eleget lesz nem-' csak kötelezettségeinek, melyeket a római Szentszékkel

1 szemben magára vállalt, hanem egyúttal szószerint érvényt szerez ama minisztertanácsi döntésnek, melynek értelmében kijelentette, hogy az egyházmegyéi ellátja mindama intézményekkel s intézetekkel, melyek életképességének biztosítására megkívántatnak. Egyházmegyénk csak oly tevékeny élclszerve az Anyaszentegyház testének, mint bármely más egyházmegye. Nemzeti szempontból pedig kiváló figyelemre inéi ló hivatást löll be. Isteni és emberi jog szerint leháL méltán igényelhetjük ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben ugyanazt az elbánást, melyoen hazánk többi egyházmegyei alapításuk alkalmával részesüllek s ma is részesülnek. A hátrányos megkülönböztetést s aiáfokozást jogszerűnek el nem isimerhetjük s ei ismerni soha sem fogjuk. — Az ily megkülönböztetés kifejezhelefc-. len kárára van az Anyaszentegyháznak; meri a mostoha bánásmód, szemben a ke- | teli szertartású katholikussággal, elriasztja az egyesülés ujrat'elvételétől azokal, akik sz. Péter utódjának az engedelmességet, sajnálatos módon megtagadták. De szmtoi-y káros e megkülönböztetés, főleg hazánk mai siralmas állapoíál tekintve, ma gára a nemzeti eszmére nézve; mert remélhetjük-e, hogy a tőlünk elszakított görögkátholikusság vissza fog vágyakozni az olyan országba, melyben megliecsülésre nem számithat? Már pedig lehet-e csak kérdés tárgya is érdemességünk a teljes megbecsülésre? A kf'eli szertartási őseink ill talállak . A keret. szertartási honfoglaló őseink Pannonié földjén találták. A keleti szertartású kereszténység befolyásának tulajdonítható elsősorban nemzetünk megtérése. A homály, mely nemzetek és országok keletkezésének őstörténetét rendszerint borítja, ránehezedik nemcsak honfoglalásunk idejére:, végig vonul ama évszázadokon is, melyet a vezérek korának nevezünk Sőt átnyúlik első királyaink idejébe olyannyira, hogy vallási s művelődési történetünk eme időszakának számos, ránk nézu. igen fontos kérdése ma is tisztázatlan s vita tárgyát képezi a történetírók köaitt. Biztos fénysugár tör ető azonban a homályból azoknak a történelmi eseményeknek megvilágítására, melyek szerint But Isii és Gyula, két fejedelmi szeméty, az első vérrokona, a második pedig éppen anyai nagyatyja szent István királyunknak, a 10-ik század közepén, Theophilaktosz konstantinápolyi pátriárchától vette föl a keresztségét s hogy ezekkel együtt G'yula vezér leánya, szent István anyja, Sarolta a görög szertartást követte. E bizonyítékok őstalajában gyökerezik vallási önbecsérzetünk mellyel e haza földjén egy évezredet messze tulhaladolag tekinthetünk vissza. — Nemzeti szempontból, egyházmegyénk megaiapitásáig balvégzetünk volt a nemzetiségi egyházmegyék közé történt beosztásunk. Szertartásunk közössége a nemzeti görögkatholikusiokéval örökös akadályként állott nemzeti jellegünk külső kidomboritásának útjában. A gör kath. szabadsághősök De minden kedvezőtlen beosztás, ellenhatás s balvégzet dacára is ott küzdöli a gör. kath. magyar a harcmezőn, ahol legjobbjaink a nemzet szabadságának kivívásáért vérzettek. Elég legyen e tekin telben hajdú-városaink nagyszámú gö,nkath. híveinek múltjára rámutatnom, ^kiknek apái, a 17-ik század elején,, a szabadságharcokban tanúsított vilézségökért, érdemeikhez mérten, nemesi joggal, lakóhelyekei s földbirtokokat nyertek. Elég legyen egyik méltó büszkeségünk. Vasvári Pál példáját idéznem, aki nemzetünk 1819-iki önvédelmi harcában, mint csapatparancsnok őrnagy, hatszáz társával

1 együll Erdély bércei között, Fonlanelenál ontotta hősi vérét; aki tüneményes tehetségéért s lángoló hazafiságáérl, kortársai részéről, a történelem számára is megőrizve a kis Kossuth nevet érdemeKe ki. Árvasagunk ne legyen k*shitüvé. Távol legyen tőlünk, hogy vallástörténeti muKunkra s hazafias áldozatainkra hivatkozva mások érdemeit megkisebbít sük. — Tiz évi püspökösködésem évfordulóján hozzálok intézett atyai szózatom célja csupán az, hogy vallásos s hazafiúi öntudatotokat élesztve szoros összetartásra buzdítsalak. Országunk emberiden megcsonkítása következtében egyházmegyénk egymaga képviseli itt az Anyaszentegyház keleti szertartását. — Lelkészeink száma 163-ról 83-ra, lélekszámútok! 218 ezerről 150 ezerre olvadt le. De árvaságunk s számunk niegapadása senkii közületek kishitűvé ne tegyen. Lebegjen szemeitek előtt az Anyaszentegyház példája. Az Anyaszentegyház Krisztus Urunk menybemenetele alkalmával, csak 122 olyan tagot számlált, akik magukat nyíltan Üdvözítőnk követőinek vallották. S ebből az evangéliumi mustár magból fejlődött ki a kereszténység terebélyes Iája. Az a kisded csapat, összetartásár ban az örök igazság erejétől támogatva meghódította a világot; annak nyomán halad az emberiség lépésről-lépésre az »egy akot és egj

7 pásztor« krisztusi ígéretének megvalósulása felé . Összetartásra mely egyben atyáink hagyományainak kegyeletes megbecsülése nemcsak egyházmegyénk fennmaradása érdekében van szükségünk. Parancsolja ezt kipróbált hazaszeretetünk. Ébren kell tartanunk, sőt éleszlenünk lőiünk elszakított testvéreink visszacsatlakozási vágyát. Ily eredményt azonban csak ugy vagyunk képesek elérni, ha meg győzzük őket arról, hogy e csonka hazában a görög szertarlás fénye el nem halványult; ha látják és tudják, hogy e fény forrását hitbuzgóságunk eleven erejével, őseink példáihoz méltólag szüntelen láp látjuk. Fogadjátok főpászlori áldásomai, melyet mindannyiatokat imáimba foglalva — szivem melegével adok reátok. Nyíregyháza, 1923. évi október hó ö. Krisztusban szerető atyátok: István, püspöki A szinügyi bizottság szemléje az újjáalakított Városi Színházban. Nyíregyháza, október 5. A Nyirvidék tudósítójától. A városi képviselőtestület szinügyi bizottsága tegnap délután ülést tartott, amelyen Kardos István kulturtanácsnok előterjesztette Heltai kiegészített társulatának névsorát. A bizottság a névsort tudomásul vette, de leszögezte, hogy a normális idők helyreálltával. á magasra emelt belépődijak mellett s a teljesen átfestett, újjáalakított színházban fokozottabb értékű, igazán nivós előadásokat vár a társulajttóf. s e iiekintetben élni fog a rendelkezésére álló eszközökkel. A szinügyi bizottság tagjai a gyűlés után Dr. Bencs Kálmán vezetésével megtekintették az újjáalakított színházat. A nézőtér az uj világító testek által biztosított nagyszerű fényárban úszott s a bizottság tagjait mt^ lepte a nem várt mértékben radikális átformálás, amelynek nyomán egy újjávarázsolt kedves intimitásu. minden izében artisztikus színház éledt fel ugyszólván a porából. A városi mérnöki kar s a rendelkezésére álló iparosok, művészek remekeltek, mikor hat hét alatt oly bensőségesen széppé varázsolták át a színházat. Ennek az élénk ütemben folyó, munkának éltető lelke volt Dr. Bencs Kálmán polgármester, akinek ötletgazdagsága. invenciózus rendelkezései szerint nyert igazán harmonikusan szép külsőt a színház. A bizottság bejárta az emeleti helyiségeket. ahol általános feltűnést és tetszést eltett a Lengyel Nándor által Ízlésesen berendezett büfté szoba, amelynek falait Szalay mester ecsetje díszítette finom Ízléssel. A bizottság megtekintette a színpadot, a kitűnő világítási effektusokat biztosító villanyfelszerelést és megelégedéssel állapította meg, hogy a most berendezett vízvezetékkel a színház tűzbiztonsága a lehető legtökéletesebb. Általános a felfogás, hogy a legnagyobb dicséiet illeti meg a színház újjáalakítása érdekében tevékenykedőket s ennek a képviselőtestületi tagok nevében Dr. Kovách Elek kir. közjegyző meleg szavakkal adott kifejezést.