Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ (Gombocz: Ep I. 424.56 Ma: Nézzünk szembe . . .; a szembe igekötővé vált); . . .legnagyobb szeget az ütötte a fejembe, hogy . . . (Ignotus: Ny 477. Ma: A leginkább az ütött szeget a fejembe . . .); Korcsolyát kötöttem s rászállottam a jégre}1 Az egyeztetés szabályai.58 A kettős tagadá s.59 Az olyan bonyolult szemantikájú kötőszók és használatuk visszaesése, amelyek mintegy szintetikusan fejeznek ki több szemantikai viszonyt, például: semmint, mintsem, hogynem, hogysem, semhogy, mintsem (hogy), semmint (hogy) stb. Aligha túlzás, hogy ma ezeknek a kötőszóknak pontos használati szabályait művelt nyelvhasználók sem tudják megkülönböztetni. Vizsgálatunk tárgya ezúttal két további kérdéskör lesz: 1. A mellékmondatbeli módhasználat egy részletének alakulása az e századi magyar nyelvben; 2. Ahogy kötőszós mellékmondat igéjének állító vagy tagadó alakja tagadó főmondat után ugyanebben az időszakban. Mindkét kérdéskör kitüntetett logikai problematikáján kívül még két ttnyező indokolja, hogy választásunk rájuk essen. Az egyik: a problémát mindkét esetben bonyolult, hierarchikus szerkezeten vizsgálhatjuk, amelyben a szerkezeti és a tartalmi viszonyok változása nyíltabban kifejeződik. A másik: mindkét esetben mód van arra, hogy a szerkezetek ortológiai értelemben vett helyességének kérdését mint vitakérdést kikapcsoljuk, azaz, hogy a változás ,,kezdőpontján" és „végpontján" is a magyarban szabályosnak tartott, illetve nyelvhelyességi szempontból elfogadott szerkezetek álljanak. (Nem szükséges például figyelembe vennünk a latinos módhasználat eseteit, s erre nem is kerül sor.)60 Néhány módszertani és technikai megjegyzés. Nem célunk, hogy a jelenségek diakronikus leírását nyújtsuk. Ezért főleg két (önmagában is mozgékony) állapotot igyekszünk rögzíteni: a 20. század kb. első másfél évtizedében érvényeset (a társadalom-, irodalom- és nyelvfejlődési korszakolásokkal összhangban) és a mait; a korszakok jele a továbbiakban: I. = század eleji, II. — mai. Majd a két állapotot összevetjük.61 56 A rövidítések feloldását 1. alább. 57 Szép Ernőtől idézi Tandori Dezső (K 460), s megjegyzi: „cseppet kifacsart". Tandori mintha nem hinné el, hogy Szép Ernő használhatott egy egészen közönséges kifejezést is; vö. a néhány évtizede még hallható Bászálltam a kettes villamosra stb. kifejezéseket. 58 Részletekbe menő vizsgálatát 1. RÁcz ENDRE 1977-ben. 59 Szemantikai és logikai elemzését legújabban 1. É. Kiss KATALIN 1978 és HtTNYADY_ LÁSZLÓ 1981. 60 Érdemes itt megemlíteni, hogy PAPP LÁSZLÓ (1965) adatai szerint a latinos módhasználat már a 16. századi köznapi iratokban sem volt olyan gyakori, mint más források alapján fel lehetne tenni. 61A 'ma' fogalmának munkameghatározása: a mai fiatal felnőtt születésének időpontjától — kb. 1960-tól — napjainkig minden nyelvi adat a 'ma' fogalma alá esik. Számításunk indoka: azt az időszakaszt igyekszünk meghatározni, amely alatt a jelenlegi legfiatalabb nemzedék, amely a nyelvet érett módon használja, felnőtt. Kedvező véletlen, hogy fiatal felnőtt korúak azok a szerzők is, akiktől század eleji adataink származnak: többségükben 20. és 30. évük között levő írók. 23
