Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

24 MOLNÁR ILONA 1. A magyar grammatika hagyományosan három igemódot tart számon: a kijelentő (a továbbiakban : indic), a feltételes- óhajtó (conditionalis és optativus; a továbbiakban: cond.) és a felszólító (a továbbiakban: imp.) módot.62 Hogy az igemódok általában bizonyos szabályosság szerint fejeznek ki modalitásokat — az „ésszerűség" értékét ezúttal ezek az összefüggések képviselik — közismert. Nem evidens azonban, mi tekinthető az igemódok használatában „képszerűnek". A következőről van szó. A metaforaképzés alapmechanizmusai lélektanilag ún. eltolásos folyamatok. Nos, ezek a mechanizmusok nem csupán képes kifejezéseket hoznak létre, hanem — mint már említettük — más nyelvi szinteken is működnek. A módhasználatban feltehetőleg ugyancsak létrejönnek metaforikus szerkezetek; ekkor egy modális jelentés, hatáskörét túllépve, a mondat-, illetve a szövegszerkezetnek olyan pontján is megjelenik, amely racionálisan nem tartozik vagy legalábbis nem azonos módon tartozik hatáskörébe. Tehát ezúttal is az azonosság elve szenved sérelmet. (Az átvitel fajtái és reálisan végbement esetei még feltárásra várnak.) — A metaforikus módhasználat feltehető eseteinek egy része a nyelvi norma körébe tartozik (normális szerkesztésmóddá vált), ezért a beszélő semmiféle „képszerűséget" nem észlel. Például: Szükségszerű, hogy János találkozzon Péterrel; hogy a mellékmondatbeli imp. a 'szükségszerű' jelentés hatásköri túllépésének eredménye lehet, erre legfeljebb a nem imp. módú ekvivalens szerkezetek {Szükségszerű, hogy János találkozik Péterrel; János és Péter találkozása szükségszerű; stb.), továbbá a 'szükségszerű' jelentés és az imp. logikai egybe nem esése hívja föl a figyelmet (s vannak ide kapcsolható nyelvtörténeti Irodalmi adatokkal főként a század eleji nyelvi állapotot dokumentáljuk; a mai állapot megítélését nagyobb részt a ma élők nyelvérzékére bízzuk. — A művészi nyelvhasználat (szépirodalmi művek) kikapcsolása a vizsgálatból szándékos. A feldolgozott források és rövidítéseik jegyzéke a következő. Század eleji források: Ep = KENYERES ZOLTÁN (szerk.): Esszépanoráma 1900—1944. I—II., Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1978. Ny = Nyugat 1908. I., változatlan lenyomat, Akadémiai Kiadó, 1978. Múlt századi forrás: TATAI ANDRÁS: Kis természettan. Kecskemét 1848. Mai források: K = Kortárs. 1984. márc. M 82—83 = Medvetánc. 1982, 4. — 1983, 1. M 83 = Medvetánc. 1983, 2—3. ÚT = Új Tükör. 1984. máj. 6. F = Filmvilág. 1984, 5. TV = Magyar Televízió R = Magyar Rádió 62 A

magyar nyelvtanírásban időről időre fölmerülő kérdés a kötőmód megkülönböztetésének szükségessége. Ezúttal azonban olyan folyamatokat fogunk vizsgálni, amelyek az alakilag egységes cond., illetve imp. bizonyos logikai differenciálódásához vezetnek. Feltétel, tehát, hogy a cond., illetve az imp. módot mindenekelőtt alaki egységben tekintsük. így a magyar kötőmód alapjellegében leíró kérdése — egyelőre legalábbis — nem merül föl.