Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-27 / 225. szám
FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ „A szeptember színe az arany” Fodor Miklós, a Dornyay Béla Múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte az alkotókat és a közönséget. Balról az első Balázs Alfréd festőművész, mellette Fenyvesi Gábor Salgótarján alpolgármestere. „Aranynapok” címmel nyílt képzőiparművészeti kiállítás a ; minap a Dornyay Béla Múzeumban, a Városi Galériában. S lehet, hogy a tárlat címéről a naptárra nézvén némelyeknek - teljes joggal - Arany János „Őszikék” versciklusa jut eszébe, ezúttal azonban a forrás Hamvas Bélánál keresendő. A nehéz sorsú, 1968-ban elhunyt s 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal kitüntetett író, filozófus „Babérligetkönyv” című esszékötetében szerepel az „Aranynapok” című írás, amelyben többek között az alábbiak olvashatók: „Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit úgy szeretnék hívni, hogy: aranynapok...ezt az időt azért neveztem el így, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában, a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Aranymézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj... ” Salgótarjánban mintegy másfél éve nyílt meg a Városi Galéria azzal a szándékkal, hogy - mint Fenyvesi Caőwalpolgármester is elmondta köszöntőjében - együtt lehessen látni a „magunkértékeit”. A szervezők arra törekednek, hogy egyre több Salgótarjánban élő vagy helyi kütődésű, kortárs képző-és iparművész, különböző korosztályú alkotó kapjon lehetőséget az önkifejezésre, a bemutatkozásra. Az idei ősz beköszöntőre Hamvas Béla fenti gondolatai jegyében jelölték ki a tematikát és hirdették meg az „Aranyna- pok”-at.„... kiállítóink saját egyéniségükön átszűrve értelmezték a megadott témát és reflektáltak arra: ki bátor ecsetkezeléssel, ki finom tónusokkal, vonalakkal hozott létre érdekes színvilágot és képi megjelenést Mindezt az alkalmazott technikák széles sprektumával - az olajtól, apasztelí től, a fotón át a tűzzománcig, porcelánig - érték el A kiállított művek szemlélete szinte megtisztít és egyben kiemel a hétköznapok mókuskerék monotómiájából. Amikor az ember csak a mindennapok közönyével hadakozik Valahogy - ha pillanatra is - szabaddá tesz...A színeket arra használjuk, hogy kifejezze érzéseinket, vizuálisan kommunikáljunk, hogy szimbolizálja elképzeléseinket és reprezentálja kultúránkat.. ” - hangsúlyozta Fenyvesi Gábor és azt is kiemelte, hogy a kiállító művészeket az elmúlásra hajazó évszakból nemcsak a fájdalmas hangulat ragadta meg, „hanem a nyugovóra készülő természet lüktetése is. ” Annál is inkább, mert ahogyan Márai Sándor fogalmazott: „Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasz- szal emlékezünk ”, A tárlat megnyitására Balázs Alfréd festőművész - aki maga is egyike a kiállítóknak - kapott felkérést Mi sem természetesebb, hogy mondandójában ugyancsak meghatározó szerepet kapott a szeptember mindenkit megérintő aranylóan izzó színkavalkádja, színvarázsa. „A szín agyunk és a világmindenség találkozóhelye”- mondta és utalt Paul Cézanne-ra, a 19. századi francia festőművészre, a modernizmus úttörőjére is. Megemlítette, hogy az arany nemcsak az ősz színe, az ikonokon is domináns, háttérként és a szentek glóriájaként egyaránt. A kép, az alkotás egyetemes keretbe foglalt vizuális kinyilatkoztatás, a remekműnek viszont a fénnyel áthatottság, a megismétel- hetetlenség az ismérve. Balázs Alfréd a kiállított képzőművészeti anyagot sokfélének, egyszersmind eltérő színvonalúnak minősítette. Azt viszont nagyszerűnek nevezte, hogy van bemutatkozási lehetőségük az itt élő művészeknek, akik számára jól érzékelhetően a táj fontos ösztönzést, inspirációt jelent. Igényesnek tartotta az iparművészeti munkákat egyrészt használati értékük miatt, másrészt dísztárgy mivoltukban. A huszonegy művész mintegy hatvanvalahány alkotása sorából szubjektív alapon kiemelhetők Földi Péter „madarai”, Balázs Alfréd, Birkás Babett, Botos Zoltán, Gelencsér János, Kalocsai Enikő festményei, Losonczy Ildikó tűzzománcai, Czinke Zuzsanna kerámiái, Somoskői Emese porcelánjai és Kovács Bodor Sándor fotói. Igazi kuriózumot jelentenek Fancsik János finom tollrajzai, amelyek újabb, eleddig ismeretlen oldaláról minősítik a nyugalmazott főorvost. A galéria kiállításán persze vásárolni is lehet, sőt érdemes, kinek-kinek ízlése és pénztárcája szerint... Csongrády Béla Az „Aranynapok” című kiállítás megnyitásán megjelent művészek és érdeklődők egy része Közösségi tér is a könyvtár Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere (jobbról a harmadik) adta át rendeltetésének a Forgách-i Fiókkönyvtárat „Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz / Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében....” - e bájos, az évszakot tekintve is aktuális gyermekdal, illetve játék - amelyet a szomszédban működő Szivárvány Tagóvoda apróságai mutattak be - vezette be azt az ünnepséget, amely keretében átadták rendeltetésének Salgótarjánban, a Munkásotthon téren a felújított Forgách-i Fiókkönyvtárat. A kisgyerekek nemcsak azért szerepeltek a programban, mert garantáltan jó hangulatot teremtenek, hanem annak okán is, hogy a mesesarkot éppen az ő számukra alakították ki. A rendezvényen megjelenteket Ludasi Tünde, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese köszöntötte, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere mondott avatóbeszédet Elsőként a gyerekekhez, fiatalokhoz szólt, akiknek a jövője a tét a kultúra területén is. Elmondta, hogy mint magyartanárhoz mindig is közel állt hozzá a könyvtár, az a lecsendesedett hangulat, ami a tudás házában a betérőket fogadja. Bár sok hasznos és nélkülözhetetlen ismeret megtalálható már digitalizált változatban, úgynevezett e-book formájában is, a nyomtatott könyv okozta'élménv azonban semmivel nem pótolható, a vibráló képernyő nem ellensúlyozza azt a hatást, amit polcokról leemelt új vagy patinás kötetek illata, tapintása kivált. Salgótarjánban a Balassi Bálint Megyei Könyvtár az állam és az önkormányzatok közti feladat- megosztás értelmében nem régen került városi fenntartásba s ez különösen azért jelent nagy feladatot mert szerte a megyében több mint száz fiókkönyvtár ellátásáról is gondoskodni kell. Ezek sorában, a helyi hálózatban sajátos helyet foglal el a Forgách-i, mert egyrészt a legnagyobb állományú az ilyen típusú városrészi könyvtárak között, másrészt az előző működtetővel, a Területi Művelődési Intézmények Egyesületé vei, a TEMI-vel való együttműködé:; keretében jött létre. Székyné dr. Sztrémi Melinda dicsérően szólt a megyei könyvtár vezetőiről, munkatársairól, akik nagy lelkesedéssel, sok ötlettel és nem kevés fiz ikai munkával rendezték be a felújított Forgách-i könyvtárat. Kiemelte az egységes designe-t, ami az a] író berendezési, használati tárgyakon egyértelműen utal az anyaintézményre, a Balassi Bálint Meg) ei Könyvtárra. Az összetartozás azonban nemcsak a formai jegyekben, hanem az egységes szemle Jetben is megnyilvánul a könyvtárak között A most átadott fiókkönyvtár egy felújított épületegyüttesben kapott helyet, amelynek mind a belső, mind a külső környezete méltó azokhoz a kultúrál s funkciókhoz amelyeket a könyvár betölt a különböző nemzedékeknek - legkisebbektől az idős komákig - kínált szolgáltatások - a könyvkölcsönzéstől, a helyben olvasási lehetőségen át a zenehallgatásig, az internethasználatig - terén. Ugyanakkor a könyvtár rendezvényi színtér, találkozási hely, közösségi tér is, amely közelebb hozhatja egymáshoz az emberekef, erősítheti az összetartozás érzését - hangsúlyozta a városvezető, majd apró ajándékot - plüssállatkákat - adott át a műsorban közreműködött óvodásoknak. Ludasi Tünde megköszönte az önkormányzat anyagi és erkölcsi támogatását, a polgármester-asz- szony elismerő szavait, amelyeket a jövőben még jobb munkával igyekeznek majd megszolgálni. Távlati terveik szerint valamennyi fiókkönyvtárban egységes arculatra, színvonalas programra, eredményes kapcsolatépítésre törekednek. A rendezvény záróaktusaként a résztvevők - akik jártak már itt koráb- bah és akik nem - megtekinthettek egy zenés fotómontázst arról, hogy milyen volt és milyen lett az új fiókkönyvtár... Cs. B. A legkisebbek is birtokba vették a felújított intézményt „A mi Madáchiink” Bár országosan - sajnos - nem nyilváníttatott emlékévvé Madách Imre 1864. október 5-én bekövetkezett halálának 150. évfordulója, a megyében számos, az alkalomhoz méltó rendezvény keretében emlékeztek már eddig is „Az ember tragédiája” szerzőjére. A salgótarjáni közművelődési és oktatási intézmények egész éves programsorozatot állítottak össze s mi sem természetesebb, hogy az emlékezők között az egyik élen járó az a gimnázium, amelyik az ötvenes évek elejétől a Tragédia-költő nevét viseli. Az Arany János úti középiskola Fayl Frigyes Galériájában a minap nyílt meg „A mi Madáchunk” című kiállítás a „rajzos” tanulók műveiből. A diákok - Kele Szabó Ágnes művésztanár szakmai irányításával - tanulmányozták a régmúlt fotókat, azokat a Madáchot ábrázoló festményeket, grafikákat, amelyeket neves művészek készítettek és ezen alkotások alapján a maguk módján újraértelmezték, átírták a portrékat. S ha már ők ily módon megismerték iskolájuk névadóját, az általuk készített, a költő személyiségét, gondolatait közvetítő munkákat és azt, hogy hol tanulnak „megmutatták” a költőnek is, abban a reményben, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. Egész biztosak lehetnek benne, hogy így történt. Annál is inkább, mert a „szubjektív tanulmányokat” készítő fiatalok, a végzős osztályok a kiállítás-megnyitón mintegy „ráadásként” meghallgatták dr. Csongrády Béla középiskolai tanár, nyugalmazott lapszerkesztő, a Madách-ha- gyomány Ápoló Egyesület elnöke előadását az ötven évvel ezelőtt zászlót bontott legújabb kori Nógrád megyei Ma- dách-kultuszról. A három igei formula - „megismerünk, emlékezünk, ünnepelünk” - jegyében megrendezett kiállítás figyelemre érdemes módon illeszkedik a város „Madách- évének” jeles eseményei sorába.
