Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-27 / 225. szám
A Váci Egyházmegye melléklete - IV. évfolyam 9. szám - 2014, Páli Szent Vince emléknapja - Megjelenik minden hónap utolsó szombatján - Szerkeszti: Magyar Bertalan Tényleg nincs új a Nap alatt Kevés mondás \m még amit annyiszor idéznek, mint ezt - általában hálom ponttal a végén; legyintve, báe- tömdve szomorkásán vagy dühösen töménytelenül - soha sem jókedvűen. Pedig - bár ezt ma márnán sokan tudják - ez a mondás a világ egyetlen, igazi reményt adó könyvétől való: a Bibliából Mégpedig a Prédikáor köny véből, amely Krisztus dőtt háromszáz é/vel íródott Igaz, ami igaz a zsidó entitás egyik mélypontját. Igaz, ami igaz: első olvasásra szomotMs, pesszi mista, bdetörődő hangon. „Na ugye!’ - hallja szinte az ember - még a Bibliában is ez van!’És mintha tényleg nem volna érdemes idegesíteni magunkat; ahelyett hogy Wlriénk a mát, a jelent; lesz ahogy lesz, mert nekünk már mindegy. Kérdés, hogy akkor miét Jéasz tóttá magé’ az a /engeteg szent és vér tanú. Csak az elmúlt hét szentjei: Pieirakínai Szent Pb, a kapucinus misztikus; Szent Gettért, a magyarok vértanú püspöke; Páli Szent Vince; Szent Kozma és Daniját? Ha ennyire mindegy, miért ünnepeljük meg vasár nap külön az a Köty1«, amelyben ilyen pessámista mondások is vannak? Ha Isten ennyire nem törődik Klünk, akkor miért zavaigássza folyton Gábort, Mihályt és Rafaelt, az égi fejedelmeket; és mi miért emlékezünk meg hálásan róluk holnapután, há- főn? De kérdek mást honná támadt az a huszonhat akolihis, akiket megyéspüspökünk ma este mat a Szátesegr házban? S okikká mór vagy kétszáz akolitus szolgál az egyházmegyében? Kétszáz férfi a Jérfínségfől szenmlő’ Egyházban, akik a családjuk és a munkájuk mellett vállalták a kfidáést, a ká áes kiképzést; vállalták a szolgálatot, a kevés pap lehetőség szerinti tehermentesítését (vagy a kényszerű tétlenséget...); s az olyasfajta megegyzéseket, mint amit én hallottam a bemutató sunk után a templomudmon: „Márpedig engem egy ilyen nem fog eltemetni!” Honná, hogyan, miért Valóban nincs új a Nap alatt Minek? Isten látta, hogy jó, amit alkotott S a Fiát adta értünk, amikor mi elrontottuk, mb Krisztusban Kedves Testvérek! A mai evangéliumban (szept. 21.) Urunk elénk tárja a munkanélküliség kiszolgáltatott, reménytelen helyzetét. Egyre égetőbb problémája ez a jelenkori társadalmunknak is. Ez a világméretű nyomorúság különösképpen érinti Európában és elsősorban hazánkban a cigányságot. Ferenc pápánk sürgető felhívása egybecseng Jézus tanításával. Nem mi döntjük el, hogy ki méltó az irgalomra.. A cigányság nyomorúságos helyzetének megoldásában Egyházunknak sajátos felelős sége van. Tényként tapasztaljuk, hogy évszázadok óta velünk élnek. Arányszámuk a lakosság vonatkozásában rohamosan növekszik. A megszületett gyermekek aránya néhány megyében már elérte az 50%- ot Tényként tapasztaljuk, hogy a mélyszegénység elsősorban őket érinti. Az utóbbi 25 év alatt vált drámai méretűvé körükben a munkanélküliség, az analfabéüzmus, az éhezés, a közbiztonság romlása. Megszűnt a kötelező munkahely, a sorkatonai szolgálat, megjelen tek a városi gettók. Keresztényként szemünk előtt kell tartanunk azt az igaz ságot, hogy egyikük sem maga választotta meg, hogy cigány nak szülessék. Ahogyan mi sem választottuk meg a csaló dunkat, személyes adottságainkat. Keresztényként szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot is, hogy mindannyian emberként születtünk és bor dozzttk a Teremtő Isten képét. Keresztényként valljuk, hogy egyedül Isten Fia választotta meg, hogy hol és milyen körülmények között szülessék. Jézus Krisztus személye és magatartása vezet ahhoz áz igazsághoz is, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ha pedig testvérek vagyunk, akkor Krisztus követőiként felelősek is vagyaink egymásért. Jézus Krisztus példája adja meg a testvéri szeretet megoldását. Ő testvéreiért, értünk, sorsközösséget vállalva kiiire- sítve önmagát és a megváltó szeretet mindhalálig való áldozatát hozta meg a kereszten. „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egy mást.” (l jn 4,8) Ezeket a legalapvetőbb keresztény igazságokat a jelen társadalmi helyzetben önvizsgálatként újra és újra át kell elmélkednünk. A világban szörnyű dolgok történtek és történnek. Az indiánok lemészárlása, a négerek rabszolgasága Amerikában, a nép-irtások, a Holokauszt több féle formája, a mai nemzedék ten is jelen levő fajgyűlölet, a rasszizmus jelzi azt az ember telenséget, amely a másik ember emberi méltóságát nem tudja elfogadni. A Káini tragédiát, a testvériség megtagadását. Keresztényként roppant nagy a felelősségünk. Ferenc pápánk szüntelenül szembesít bennünket a szegénység, az ártatlanok nyomorúságával. „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból - mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” (Un 3,17) Keresztényként nem utal hatjuk át a megoldás felelősségét másra. Keresnünk kell az együttműködés lehetőségeit az állami intézményekkel, jószándékú civil szervezetekkel. Nem csaphatjuk be magunkat. A cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkediú. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés mind-mind feltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Mindezt nekünk kellene megadnunk, ehhez őket hozzásegíteni. Az Űristen egymásra bízott bennünket. Tőlünk várja, hogy testvérként tegyünk értük valamit Keresztényként nem feled kezhetünk meg arról sem, hogy a cigányság sajátos kezdetleges vallásossággal keresi az Egyházzal való kapcsolatot Szentnek tartják a keresztsén get, a családot, gondoskodnak az öregekről, tisztelik a halottakat, különös gyermeki vonzódással tekintenek a Szűzanyára. Nem ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátos cserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind eltűnt a mai európai civilizáci óból. Partra vetett halként ten gődnek. Amikor az Egyházban keresztény testvérként ismerünk rájuk, csak akkor nevezhetjük magunkat is valóban kereszténynek. A mai európai társadalomban a cigánysággal szemben tanúsított magatartásunk egyfajta kontroli-jelzése a hitünk mélységének és őszin- teségének. Krisztusban Kedves Testvérek! Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy olyan g súlyos kérdésről van szó, amire nem vagyunk felkészül ve. Bénítanak az előítéletek, a i korszellem önző érzéketlensé 3. ge, az egyéni fájdalmas csaló s dások, sérelmek. Tisztában íj vagyunk azzal, hogy a cigányság nyomoróságát nem a börtönök és az erőszak fogja megoldató. Nekünk kell kitalálni ä számukra felkínálható munkahelyeket. Hálát adunk Istennek, hogy korunkban is vannak nagylelkű papok, szerzetesek, világi testvérek, kik a közvélemény gúnyos megjegyzései ellenére is vállalják a cigány testvérekkel való önzetlen törődés áldó zatát. Álljunk bátran melléjük, legyünk munkatársaik! A Szentlélek Úristen adjon bátorságot, nagylelkűséget, ötletességet, hogy példát és bátorítást adhassunk minden olyan kezdeményezéshez, amely ezt a súlyos ellentmon dást, igazságtalanságot segít megszüntetni. Ne feledjük el Urunk Jézus Krisztus példáját. Sokszor tegyük fel a kérdést, hogy Ő mit tenne ma Magyarországon, Európában a cigányokért? „Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” (2 Kor 8,9) Amen. ■ Minden a kegyelem, az összes többi semmi pro memoria Hiuify Ferenc szolnoki plébános születésének centenáriumán Minden a kegyelem, az összes többi semmi! - írta Himfy Ferenc plébános, a hívek kedves Feri bácsijának ez a mondata nagyon sok hívő lelkében visszacseng. Himfy Ferenc szeptember 17-én lett volna száz éves, ha itt a földön éri meg e napot. Rá emlékezve őt idézzük, és az emberek visszaemlékezéseiből gyűjtöttünk egy csokorra valót. Máthé György plébános Nagy testi, lelki megpróbáltatás, válságos időszakában saját bevallása szerint így imádkozott: „Akkor elkezdtem beszélgetni az Úrral. Azt mondtam: Uram, most már Te következel, mert én tehetetlen vagyok.” Gondoltam, fel kellene ajánlanom valamit, de mert nem szeretek alkudozni, végül is azt mondtam: „Segíts Uram, és tégy velem azt, amit akarsz...”- „E világ és a túlvilág közötti híd a kereszténység. Két fő pit lére van: az egyik a szenvedés a maga teljességében. Testi, lelki területen egészen a hala o. lig, egyszóval minden ide tar | tozó dolog. A másik a szeretet. 2 De ez nem holmi érzelmi meg < uyilvánulás, vagy szimpátia 9 kérdése, hanem az embertár- S sak szolgálata. Tehát a szeretet 1 józan meggyőződés, amelynek - következménye a cselekedet. 1 Csak így lehet az ellenség sze- ~ retetét megvalósítani, mert jót tenni érzelem nélkül is lehet. Azokat, akik bújják a templomot, de a két pillért nem építik fel, belső ellenségnek tartom, és veszedelmesebbnek a külső ellenségnél.” „Azért jöttem, hogy az üdvösségeteket szolgáljam és nem a szeszélyeiteket” - közölte a hívekkel, mikor idehelyezték Szolnokra.- De tudott humoros is lenni. „Nem lehet mindenki tökéletes, mint mi ketten” - szerelte le tréfásan a vég nélkül panaszkodókat; vagy „Mi ez a probléma az örökélet boldogságához képest”- vigasztalta a kétségbe esetteket. Végezetül álljon itt a lóvék visszaemlékezéseiből néhány kiragadott gondolat: Születésnapjára írt köszöntő versből idézek: „Egyszer hitoktatás miatt lett nagy'on melege /[De megszánta az állam, h űvösre tette.].. .Megtanít ltuk, hogy az még nem keresztény / aki vasárnap ott ül a szentmisén / rojtosra imádkozhatjuk a szánkat / ha nem szeretjük egymást, javunkra nem válhat.. ” „Problémáim merültek fel... Mintegy kapaszkodóként kezdtem járni Feri bácsi miséire és kaptam sok jó tanácsot Tőle. Minden korosztállyal jól tudott bánni, a gyerekek rajongtak érte, diákmiséi esemény szám ba mentek, tanításai és tanácsai máig elevenen élnek tennünk”. „Két dolgot rebesgettek róla. Az egyik arról szólt, hogy vala- nükor baja akadt a törvénnyel; (1958 ban két évre ítélték hit oktatásért, lásd Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csülag árnyékában). A másik szerint gyak ran hemzsegett gyanús alakok tói a plébániája. Drogosok, haj léktalanok, sodródó fiatalok voltak ezek az alakok, lelki pásztori munkájának fő cél pontjai. Kisugárzását én magam is megtapasztaltam. Megismertem, megértettem, milyen az Igazi pásztor.” ■ Nem ők választották, hová szülessenek koinonía Dr. Beer Miklós megyéspüspök körlevele a cigányság helyzetéről, 2014. szeptember 21
