Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-26 / 250. szám
2011. OKTÓBER 26., SZERDA 5 NÓGRÁD MEGYE Amikor a cél maga az út A kérdés már rég nem az, léteznek-e gyógyító energiák, hanem az, ki melyikkel tud leginkább azonosulni. Hogy mi kell hozzá? Szándék. Se több, se kevesebb. Salgótarján. A Salgótarjáni Önfejlesztők Spirituális Klubja 18 éves múlttal rendelkezik. Az összetétele és a jellege is változott az évek során, alapja azonban az önismeret. Azok jönnek ide, akik válaszokat keresnek. Vagy azért, mert problémájuk van, amely lehet lelki és fizikai eredetű is, vagy csak egyszerűen nem értik, merre tart a világ és szeretnék megtalálni benne a helyüket. A klub számos területtel foglalkozik az önképzésen belül. Ezek között van a reiki, amely ősi tibeti módszer. A történetét tekintve Usui Mikao találta meg ősi iratokban az 1900-as évek elején. A keresést kiváltó ok, egy a Bibliával kapcsolatos kérdés volt. Usui Japánban, Kiotóban egy kis keresztény egyetem dékánja és papja volt. Egy napon egyik végzős hallgatója feltette neki a kérdést: hisz-e a Krisztus által végrehajtott csodálatos gyógyításokban, és meg tudja-e mutatni. Mivel nem tudott válaszolni a kérdésre kutatni kezdte a krisztusi gyógyító módszereket, amelynek során régi buddhista iratokban szerfölött érdekes feljegyzésekre bukkant. Azóta a világ minden pontjára eljutott a reiki, sokan úgy ismerik: a kéz- rátétellel történő gyógyítás. Forrása az univerzális életenergia. Hámor István, a klub vezetője lapunknak elmondta:- Én sokáig nem hittem ezekben a dolgokban, mígnem a lábammal problémáim lettek. Csak orvosi úton lehetett volna kezelni, ezért a nejem felvetette ezt a lehetőséget, amely akkor még csak Budapesten volt elérhető. Nagyjából 15 perc alatt éreztem, hogy helyrehozzák a lábam. A reikivel gyógyítottak meg. Azóta vallom azt, hogy az öngyógyításnak fontos szerepe van. A mondás is így szól: „Segíts magadon, Isten is megsegít!” A reiki pekit, hogy megtalálják a válaszaikat. Rájöjjenek mindarra, miért érezzük úgy, hogy minden összeomlik, hogy miért van káosz, miért nem olyanok a gyerekek, mint például 15 évvel ezelőtt voltak, miért van olyan sok konfliktus az emberek között - sokkal több mint 20 évvel ezelőtt - ezekre a választ nem politikai, hanem energetikai oldalról keressük meg. Mindemellett a saját dolgainkkal is foglalkozunk. A csoport tehát szívesen lát mindenkit. Minél többen ébrednek rá, hogy a megoldás önmagukba rejlik, annál könnyebben veszik majd az akadályokat és ebben a rohanó, gondokkal teli világban is megtalálják a helyüket. A klub egyik tagja, Mókemé Ladányi Ilona igazán különleges képességgel is rendelkezik.- Dunaújvárosból költöztem ide, egyfajta belső indíttatás volt. Mikor idejöttem, úgy éreztem hazaérkeztem. Azóta képtelen vagyok innen elszakadni és ez a klubra is vonatkozik. Gyerekkorom óta van egy képességem, amely belső látás, érzékelés. Ha ráhangolódok valakire és megérintem, látom az embereket, akik körülveszik, akikkel kapcsolatban volt, vagy lesz, a történéseket, amolyan fo- tószerűen. Mindemellett sok más is érdekel, mindenféle dolgokkal foglalkozom érdeklődési szinten. A klub tehát nyitott, nincs korhoz, sem pedig valláshoz kötve. Nyitva áll mindazok előtt, akik mernek előrelépni és mernek hinni önmagukban. Találkozó minden héten szerdán, Salgótarjánban a Rákóczi út 13. szám alatt van, 17 órától az I. emeleten, a 101-es szobában. K.K. dig olyan intelligens energia, amely ott hat, ahol szükség van rá. A klubban is arra törekszünk, hogy lsegítsünk egymásnak és másokon. A reikin kívül sok más dologgal is foglalkoznak. Van pránanadi, numerológia, reflexáció, meditáció, imaginációs technikák, masszázs technikák és a természetgyógyászat különböző ágai. Azonban fontos kiemelni, hogy megtanítanak pozitívan gondolkodni. Az önfejlesztők rendszeres tagja Bocsokné Marika, előadásokat is szokott tartani.- Mikor meghalt a férjem, elkezdtem keresni egy olyan csoportot, ahol az engem érdeklő témákról tudunk beszélgetni, tehát nem politikáról és nem is arról, mi történik a szomszédban, hanem mélyebb, önismereti dolgokról. István segítségével találtam erre a csoportra, azóta rendszeresen járok. Rengeteget képzem magam tanfolyamokkal, mert minél több az ismeretanyagom, úgy érzem annál kevesebbet tudok. Az agykontrollal kezdtem, majd folytattam a kineziológiával. Ezután jött az asztrológia, a numérológia, majd a talpmasszázs és a reiki. Elvégeztem a pránanadit is, amely egyszerű és szeretetteljes módszer. Abban segít, hogy életünket tudatosabban éljük, fejlődjön a személyiségünk, könnyebben vegyük életünk nehézségeit. Fizikai szinten segít a gyógyulásban, és megadja a képességet, hogy családtagjainkon, barátainkon is segíteni tudjunk egészségük visszaszerzésében. Mikor közeledett a nyugdíj, úgy döntöttem, hogy ezekben az években is aktív szeretnék maradni. Nyugdíjam első napján kaptam meg természetgyógyász oklevelem, mozgás- és masszázsterapeuta lettem. Most a homeopátiát tanulom két éve, mindig újabb és újabb témák érdekelnek. Hiszem, hogy tudok segíteni az embereknek, és úgy vagyok hiteles, ha nem csak a saját tapasztalataimat mondom el. Szervezek egészségnapot Bátonyterenyén, a bányavárosban és a faluban, ahol folyamatban van egy egészségklub indítása is. Jelenleg Kisterenyén szervezek egészségnapot. A Seconda Casaban rendszeresen tartok chi kung gyakorlatot, amely keleti mozgásforma, egészségmegőrző és betegségmegelőző hatással bír. Oda bárki jöhet, a legfiatalabb tagunk 5, a legidősebb pedig 72 éves. A spirituális klubba nagyon szeretek járni, mert sokrétű. Vannak olyanok, akik asztrológiával foglalkoznak, numeroló- giával, van aki a táplálkozástanba ásta bele magát és van aki az energiagyógyászatba. Mindig tudunk egymásnak segíteni, akkor is ha új tag jön. Igyekszünk valamilyen pluszt adni, amely talán arra ösztönöz mindenGYÖNGYÖSI KITEKINTŐ Újabb 5 évre akkreditálták a KRF-et Gyöngyös. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság a hatályos felsőoktatási törvény szerint értékelte a Károly Róbert Főiskolán (KRF) folyó képzések, tudományos, kutatási tevékenységek feltételeit. Ezzel összefüggésben vizsgálta az intézmény alaptevékenységét, működését, személyi és infrastrukturális ellátottságát, valamint minőségbiztosítását. Az MFAB döntéséről határozat született, amely alapján a főiskolát és annak karait 2016. január 31. napjáig akkreditálta a bizottság, mivel az intézmény mindenben megfelelt a törvényben rögzített minőségi elvárásoknak. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság intézményakkreditációs eljárásának eredményeként a KRF és annak karai újabb 5 évre szólóan nyertek akkreditációt. Az MFAB által összeállított jelentés részletesen kitért azokra a kérdésekre, amelyek az akkreditációs eljárás szempontjából súlyozottak voltak. Az intézmény két karán 3 képzési területen 14 szakon alapképzésben és 3 szakon mesterképzési szinten, továbbá felsőfokú szakképzésben és szakirányú továbbképzésben szervez oktatást. A főiskola rendelkezik a képzéshez szükséges tárgyi feltételekkel, az intézmény minőségbiztosítási- és fejlesztési folyamatai megfelelőek. A jelentés megállapítása, hogy a főiskola egy alaposan átgondolt stratégia szerint vezetett intézmény, amely jövőképében a 2003-as önállóvá váláskor olyan, azóta megvalósított elképzeléseket fogalmazott meg, mint a „Zöld gazdasági főiskola”, amelynek középpontjában a fenntartható fejlődésre való törekvés áll, a minőségközpontúság, amelynek keretében a főiskola szabványok szerinti integrált minőség- és környezetközpontú irányítási rendszert működtet, valamint az innovációképesség és hallgatóközpontúság. A gyakorlathoz való közelség és az eredményorientáltság nem csak külső kényszer az intézmény számára, sokkal inkább belső elvárás. Az MFAB jelentés kitér rá, hogy a felsorolt értékek mentén a működtetés kiváló rendszerét dolgozta ki az intézmény, s hogy a főiskola profilja kikristályosodott. Kiegészült jövőképe szerint a főiskola az észak-magyarországi térség meghatározó jelentőségű tudáscentrumaként hálózatok keretében végzett tudásszolgáltatásaival maximális mértékben hozzájárul a fenntartható fejlődés megvalósításához, összhangban a globális, a nemzetközi és regionális társadalmi gazdasági-környezeti kihívásokkal. Tevékenységében megvalósítja a harmadik generációs felsőoktatási intézményekre jellemző oktatás-kutatás- gyakorlati hasznosítás szerves egységét. A 2003-tól önálló, azonban a több mint fél évszázados múltra visszatekintő intézmény előtt tehát továbbra is szabad az út, amelyet végigjárva a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően valósíthatja meg az általa kitűzött célokat. Az akkreditációs eljárást tanúsító oklevél ünnepélyes átadása a magyar tudomány napján, november 5-én lesz a főiskola B épületében. Pályázat Cereden A ceredi iskolát közel 60 éve láttam meg először. A sárospataki tanítóképző igazgatójának köszönhetem első munkahelyemet.- Dógrád megyei? - kérdezte - Bennyen akkor Ceredre! - Közölte döntését bindig dáthásnak tűnő jellegzetes hangján. Feri bácsi ugyanis tüzértiszt volt a háborúban, itt szerezte hallás- károsodását és azt, hogy rosz- szul artikulált. Salgótarjáni lévén Rónabányáig már gyerekkoromban végiggyalogoltam a ceredi utat, onnan viszont csak a fakarusznak becézett bányászjárat vitt tovább - tíz évvel később. Ez a jármű eredetileg teherautónak készülhetett, rugói, (lengéscsillapítói - ha voltak) keményebbek a bányászoknál és a gödrökkel teli makadámútnál. Az utazás (legalább is félig) kirázta belőlünk a lelket. Az iskolában azonban teljes-lelkes emberek fogadtak. A tanítókollégák és a gyerekek kedvessége, nyíltsága, őszintesége nyomban levett a lábamról. Különösen palócságuk kerített hatalmába, ami egy tarjám származéknak fölöttébb hiányzott a Patakon eltöltött diákévek alatt... Múlt szombaton Mitsubishi Colttal röppentem Ceredre. Ebben a „röppentem”-ben talán benne van 60 éves fejlődésünk. És abban, hogy félmilliárdot rá- költve 21. századivá varázsolták az én földszintes, fáradt olajos padlós iskolámat. Az ötvenes években legalább annyi ceredi gyerek tanult délelőtt, délután a három plusz egy szükségtantermes intézményben, mint most 3 falu általános iskolásai együtt a soktantermes, előadótermes, tornatermes modern emeletes épületben. S ha örülök a tárgyi feltételek ilyetén változásának, másokkal együtt szomorkodom, hogy feleannyi a falvak fiatalsága, mint azelőtt. Szomorúságunkon persze semmiféle „pályázat” nem segít... Cered, Zabar, Szilaspogony ugyanis pályázat útján jutott hozzá a félmilliárd forinthoz. A három falu vezetői sikeresen lobbiztak, hogy nyerjenek, pedig ezzel rengeteg gondot és pluszmunkát vállaltak magukra. Ezért nem lehet őket eléggé dicsérni. És azokat az ország- gyűlési képviselőket sem, akik közbenjártak, hogy mindez megvalósulhasson. Ám még mielőtt a még felsőbb vezetők közül bárki is elbízná magát, ideírom, hogy Belgiumban már az 1960-as években minden kis faluban tornatermes, úszómedencés iskolába jártak a gyerekek... 50 év múltán is van mit behoznunk tehát, hiszen pályázat, uniós támogatás, külön kérés, lobbizás nélkül is régen el kellett volna jutnunk odáig, ameddig a Nyugat a múlt század közepén. Ceredi utódaimnak a modern iskolaépület mellé olyan, minden tekintetben együttműködő szülőket, növendékeket és faluvezetőket kívánok, mint amilyenekhez nekem és akkori kollégáimnak évtizedekkel ezelőtt szerencsénk volt. És olyan - elsősorban társadalmi - körülményeket kívánok még nekik, melyekben tanítványaik és önmaguk megvalósítása érdekében megtarthassák személyiségüket, sose kényszerüljenek egyéniségük feladására, megalkuvásra, mert enélkül nem lehet gerinces, művelt, értékes embereket nevelni! Szerémy Gyula
