Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
4. oldal 1848 - 1998 1998. március 14., szombat A márciusi ifjak, a „rokonlelkek” nevét megőrzi a krónika - Nem rebellis a magyar korán reggel ? - A hősök is hús-vér emberek „Ne aludjunk Marci!” - mennydörögte Petőfi Sándor Március 14-én éjszaka a Pilvax kávéházban pattanásig feszült a hangulat, a bentlevők kiabálnak: - Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont életbe lépését követeljük! - Úgy van! Mondjuk ki! Utána Petőfi szól, s egy-két szóval újra felpezsdíti az ingadozókat. Irinyi Dániel felkiált: Fogjunk fegyvert! - nagy ösz- szevisszaságban gomolyog az ifjúság, már egymás szavát sem értik. Vasvári a stilétás botjával hadonász és fenyegeti a gyávákat. Az óramutató az éjfél felé közeleg, néhányan távozni készülnek, Jókai is.- Aludjunk rá egyet - mondja. -Ne aludjunk „Marci”! - mennydörgi Petőfi. - Határozzunk előbb! Vajda János az ajtóhoz rohan és becsukja. - Uraim, addig innen ki ne nem megyünk, míg nem határozunk! Ez döntött, még aznap éjszaka elhatározták a másnapi forradalmi teendők sorát... Két órát ütött a tornyokban az óra, amikor a „közvélemény asztala” - ahogyan a Pilvax kávéházat hívták - eloszlott azzal a jelszóval: reggel 8 órakor itt legyünk! * Petőfi egy időben még a leveleit is ide címezte. Vasvári Pál, Irinyi József újságíró, Irányi Dániel ügyvéd, Degré Alajos író, Jókai Mór, Vidács János, Nyári Albert jogász és még sokáig folytathatnánk a nevek sorát. Utóbbi például így írt a Pilvaxról: „Ha beléptél volna esténként ezen kávéházba, azt vélted volna, hogy a parlamentbe léptél. Az ifjúságnak értékes tagjait láttad volna ott a hosszú asztalok mellett ülve, a világ napi eseményeiről elmélkedni, a hírlapok elolvastattak * Petőfi talán le se feküdt Dohány utcai lakásában, reggel 7- kor már talpon volt. Átnézett Jókaihoz, felköltötte, majd nyugtalanul siettek a Pilvaxba. Útközbe Vasvárival találkoztak, aki szintén oda tartott. A kávéházban kevesen voltak, lassan gyülekeztek a tegnap „héroszai”.- Nem rebellis a magyar korán reggel - sopánkodott Jókai. Vásámap lévén, lassan mégis gyülekeztek környéken az emberek, egyre többen tértek be a kávéházba is. Petőfiék ekkor találták alkalmasnak az időt, hogy a füsttengerben szegény Jókait egy asztal tetejére tuszkolják, kezében egy ív papírosVasvári Pál sál, rajta: mit kíván a magyar nemzet, pontokba szedve. Bátor volt és elszánt miközben olvasta, mégis belerendült: meggyötört arcán patakzott a könny. Amikor végzett beleremegtek a falak az ovációba. - Induljunk! - ordította rekedten valaki. Egy jurátus ment az élen, kezében zászlóval. Éljen a szabadság, éljen Kossuth! - harsogta a menet, amely, ahogy haladt úgy gyarapodott, szaporodott. Különösen, amikor Vasvári Pál hívó szavára csatlakoztak az orvosegyetemisták, otthagyva dölyfös tanáraikat. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekvő sereg. A szeminárium előcsarnokában elénk állt egy professzor és ezt mondta pathossal:- Urak a törvény nevében... Többi szavát elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása . . . Elkotródott. Länderer nyomdájánál maga a tulajdonos „súgott”, adott tippet: foglaljanak le egy gépet. Petőfi, Jókai segítettek a nyomdásznak, akinek a kezéből Irinyi János kapta ki az első, még nyomdafestéktől nedves példányt, rajta a tizenkét ponttal, a szabad sajtó első termékét, s rohant vele a kint várakozó, csapzott tömeghez. * Március 15-én reggel, amikor a kis csapat elindult a Pilvaxból az orvosegyetem felé, akkor Vasvári Pál haladt az élen. Petőfi barátja, társa, helyettese, legfőbb segítője. Rokonszenves egyéniség, megnyerő személyiség, talán legnépszerűbb a márciusi ifjak között. Pályakezdőként egy leánynevelő intézetben tanított, ahol szoros szálak fűzték az intézmény .vezetőjéhez és megalapítójához, Teleki Blanka grófkisasszonyhoz. Az öntudatra ébredő leányzók büszkék voltak tanítójukra 1848. márciusi kiáltványukban erről hitet tesznek: „Hazafiak! Szabadság, egyenlőség, testvériség a jelszavatok. A magyar mit mond azt meg is tartja, aszerint legyenek a nők egyen- löek. Vasvári aki tanárunk volt, mi ezt örömmel nézzük...” Vasvári őszintén remélte, miként Petőfi, maga is alakíthatja a történelmet. Tettvágyának része volt abban, hogy a Pilvax fiataljai március 14-én éjszaka a cselekvés mellett döntöttek. „Ragadjuk meg a zászlót és egyesítsük alatta az egyetemi ifjúságot.” O volt az, aki a bizonytalankodó ifjoncok elé állott ezekkel a szavakkal: „Ifjú honpolgárok! Az orvostanár- urak az előadások termében gátolhatják Önöket, de a polgári kötelességek teljesítésében semmiképpen." A Länderer nyomdában derült ki, hogy Petőfi nem vitte magával a Nemzeti dal eredeti kéziratát. Miközben ő emlékezetből újra írta, Vasvári, hogy a szedést siettesse, versszakonként vágta le a papírt, s adta át a szedőnek... De nem barátja volt Petőfinek, sorstársa is. 1848. szeptember 27-én így ír: „ . . . Ma alkalmasint eldöntő csatánk lesz. Jelasics a fehérvári szőlők között hozzánk igen közel van. Táborunk elkeseredett dühvei várja. Jó vezért a tábor élére, s a horvátok közül hírmondó se marad..." A márciusi ifjak, rokonlelkek egyik vezéregyéniségeként mondta a forradalmi napokban: „A márciusiak felizgatták halálos nyugalmából a népet, hogy akarjon és követeljen.” Az ő élete is tragikus véget ért, 1849 júliusában szabadcsapatok élén küzdött a román felkelők ellen és halt hősi halált. Gyűrűjét később megtalálták, egyik oldalán zöld alapon kitárt könyvet ábrázolt, a másikon belevésve az aranyba: 1848. március 15. * A nagy nap estéjén a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játszottak, a lelkesedés az egekig hatolt, már az épület biztonságát veszélyeztette, amikor Jókai sietett a színpadra: térdig sárosán, bő lebemyegében, kardosán, horpadt cilindere mellett óriási vörös tollal állt a közönség elé. Egy színésznő sietett hozzá a színpadra és mellére kokárdát tűzött. Laborfalvi Róza volt, akit akkor ismert meg és lett rövidesen a felesége. A szelíd emberként ismert Jókainak sikerült a népet lecsendesítenie. Életképek című lapjában hűen megörökítette az eseményeket. Mi hír Budán? című anyagában így ír: „A forradalom kiütött. Magyarhon dicsőséges napjait éli. Vidéki levelezőink tudni fogják, hogy ezentúl miről kell írni. Béke, szabadság és egyetértés ... A múlt csütörtöki kivilágításnál Länderer és Heckenast nyomdai személyzete ünnepélyes menettel vonult végig a városon, kék b louse- okban öltözve, fejőkön saját- szerű négyszögü papíros föveg- gel, kezükben nemzeti szalagokkal. Elöl a két nyomdatulajdonos vezette a menetet, ugyané nyomda ablakaiból számtalan zászló lobogott ki az utcára feliratokkal Éljen a szabadság!” Vajda János volt az, aki március 14-én éjszaka elszántan becsukta a Pilvax ajtaját. Petőfi barátjaként, legifjabb az ifjúk között. Délelőtt még a párizsi híreket olvasták, de már délután kihirdették, hogy a közfegyelem fenntartása érdekében szűnjék meg a biliárdjáték. Vajda nem tudott ellenállni a zöld posztó és a fehér golyók csábításának és a felhangzó zaj miatt felelősségre vonták. „Én még ennyit sem fontolgatnék, késlekednék - vágta nekik oda Vajda, hanem azonnal, még ma cselekednék...” Másnap -március 15-én- amlkor a pesti utcán vonuló tömeg a katonaság közeledésének (vak)hírére megtorpant, egy „zsindelyszeghajú” fiatalember esernyőjével lesöpörte a kofaasztalt és arra felhágva Buda felé mutatott: Fegyverezzük fel magunkat, esernyővel a kezünkben nem vívhatjuk ki a szabadságot - harsogta. Ezt a fiatalembert is Vajda Jánosnak hívták. Rá is emlékezik Petőfi a „15-dik március, 1848” című versében: Vajda János „Magyar történet múzsája, Vésőd sokáig nyugodott, Vedd föl azt örök tábládra Vésd föl ezt a nagy csapatot! Nagyapáink és apáink Míg egy század elhalad. Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Ott áll majd a krónikában Neved, pesti ifjúság, A hon a halálában Benned lelte orvosát. Összeállította: Szabó Gy. Sándor A Pilvax kávéházat a „közvélemény asztalának” hívták A gazdák úgy gondolták, foggal születik majd csikó a forradalom hajnalán Szabadságharc a népéletben A Balassagyarmat környéki gazdák a százötven évvel ez előtti forradalom első napjaiban a vásárokon arról beszélgettek, hogy foggal születik majd csikó. A legendák szerint ugyanis ez jelzi Rákóczi fejedelem újbóli érkezését. Huszárok... fotó: r. t. Egy éven át lesz látható Balassagyarmaton a Palóc Múzeumba az a kiállítás, mely az 1848-as forradalom és szabadságharcnak állít emléket. Az április 28-án nyíló tárlat címe: „Honszeretet, magyarságtudat a népéletben”. A felföldi népélet mindennapi tárgyain keresztül a magyar parasztságnak a forradalomhoz fűződő viszonyáról megejtően romantikus képet kapunk. A kiállítás ötletadója, az anyag összegyűjtője dr. Limbacher Gábor néprajzkutató, a Palóc Múzeum tudományos munkatársa érdekes tárgyakat mutat előzetesként.- A Palóc Múzeum gyűjteményében lévő tárgyak mellett Miskolc, Eger, Szentendre múzeumából, sőt Budapestről is kértünk anyagot. Szeretnénk reprezentatív képet adni arról, hogy vidékünk parasztsága miként élte át a szabadságharcot, s hogyan őrizte meg annak emlékét. A pad háttámlájába faragott huszárjelenet mellett nem kell meglepődnünk azon, hogy mondjuk Haynau képével díszített tányért is találunk itt. Ez nem azt jelenti, hogy a parasztok a császár seregére esküdtek volna fel. Az anyag csupán azt erősíti, hogy a lineáris történelemszemlélettel szakítanunk kell, ha meg akarjuk érteni a népéletben rejlő hazaszerete- tet. -A néphitben egyszerre vannak jelen azok a személyiségek, akiket elfogadott, királyként, istenként tiszteltek Címer a széktámlán az emberek. Kossuthban is Rákóczit, a nagyságos fejedelmet látták. Sőt Petőfi szülőhelyének környékén a tanyavilágban gyűjtött történeteket három generációval később már úgy mesélték, hogy Petőfi jászolban született, s barmok leheltek rá, hogy melegen tartsák. T. L. A Budai Várnegyedben lévő épület az amerikai nagykövetség tulajdonában van Megnyílik Táncsics börtöne ? Az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából sem sikerült megnyitni a nagyközönség előtt Táncsics egykori börtönét, mely a Budai Várnegyedben található. A hírt és indoklását Ráday Mihály városvédő hozta nemrégiben a sajtó tudomására. A Táncsics utca 9. szám alatti kétszintes ház (ennek udvarán áll az elhíresült épület) az amerikai nagykövetség tulajdona, s a követségen biztonsági szolgálatot ellátó amerikai tengerészgyalogosok körlete. Látogathatóvá tétele nem újdonsült ötlet: az első kerületi önkormányzat és a főváros évek óta próbálkozik azzal, hogy valamilyen formában, megszülessen erről az egyezség. Ennek érdekében Ráday Mihály már több alkalommal folytatott megbeszélést az előző amerikai nagykövettel a fővárosiak szándékának megvalósításáról. (Az új nagykövettel még nem tárgyaltak.) A vámegyed szóban forgó, egyik legrégebbi építményét az 1948. évi jóvátétel értelmében bocsátotta az amerikai nagykövetség rendelkezésére a magyar állam. Tekintettel az épület történelmi jelentőségére, csak olyan átalakításokat végeztek rajta, amelyeket a magyar műemlékvédelmi előírások megengednek. Természetesen felmerült már az egyeztetéseken a csere is, amely révén a Táncsics út. 9. szám alatti épület ismét az ön- kormányzat tulajdonává válhatna. A várt eredményt azonban nem hozták meg ezek a megbeszélések, nagy valószínűséggel főként azért, mert a magyar államnak ezzel megegyező, - tekintettel az elvégzett javítások költségeire is - nem csekély értékű ingatlant kellene cserébe felajánlania. Az amerikai nagykövetség mindemellett továbbra is nyitott minden kölcsönösen előnyös ajánlatra, nyilatkozta a sajtóattasé. M. J. Megszülettek az április törvények, megalakult az első felelős magyar kormány Más jeles napok 1848-ból A polgári átalakulást megalapozó törvényeket 1848. április 11-én szentesítették. Ezekben megvalósultak a márciusi forradalom legfontosabb eredményei. Egész Közép-Európában elsőként megszűnt a feudális jobbágyrendszer, továbbá megszületett a parlamentáris államberendezkedés, a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség. Ettől kezdve polgári társadalomban élt a történelmi Magyarország minden lakója. Pozsonyi ülésével április 12-én kezdte meg érdemi munkáját az április 7-én kinevezett és 11-én felesketett első felelős magyar kormány. A Batthyány Lajos gróf vezette minisztertanács politikai célja a polgári reformok továbbfejlesztése volt, továbbá olyan eszközök és feltételek megszerzése, amelyekkel Magyarország Habsburg Birodalmon belüli teljes körű önrendelkezése biztosítható.
