Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

4 izEmnu LÁTÓHATÁR 1991. JANUÁR 22., KEDD Tv Vélemény Nincs mentség! Időszerű könyv A véres gyöngyszem, Kuvait „A legnagyobb bűn a butaság” — oktatja a zárkában is „ele­gáns”. protekciós ügyvéd alkalmi hallgatóságát: a sokadik erősza­kos nemi közösülésért letartózta­tott analfabétát és a homoszexuá­lis nőimitátort. Kialakuló— nem éppen fennkölt — „eszmecseré­jüket" új „vendég” — az anya­gyilkos fiatalember — érkezése zavarja meg. Ettől kezdve az ő sorsa, személye kerül mind a cel­latársak. mind a börtönszemély­zet érdeklődésének középpontjá­ba. János — életévei számát szim­bolizáló— tizenkilenc késszúrás­sal ölte meg édesanyját, a Csikó­nak becézett szemrevaló cigány­asszonyt. Hogy miért, azt ő sem tudja igazán, de a vallatása során elmondott gyermek- és ifjúkori élményei — ha nem is mentik — legalább motiválják szörnyű cse­lekedetét. Apját soha nem ismer­te, anyját is csak későn — barát­nője kérésére — fedezte fel egy cigánytelepen. Intézetben nevel­kedett. de szakmát tanult, önkép­zőkörbe járt. Szeret olvasni, Jó­zsef Attila a kedvence, nem abból a „fajtából” való ő, akiket — lásd az ügyvéd szavait — a butaságuk vitt a bűn útjára. Ellenkezőleg: rendet, emberi életet akart maga körül, pártfogásba vette százfelé kallódó családját. Csikó könnyű­vérű életformáját, a nagyszámú rokonság dínom-dánomra hajla­mos mentalitását azonban nem tudta elviselni. Bár gyöngéd szá­lak fűzték anyjához — talán túlsá­gosan is közeliek — más megol­dást mégsem látott, mint a fékte­len indulatú önbíráskodást. így minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, belebukott hasztalan vállalkozásába. Nem bizonyult sikeres igazságtevőnek a rabok viszályában sem, sőt e konfliktus — szó szerint — a végzetét jelen­tette. A képernyőről Zimre Péter Sirató című kötetének címadó elbeszélése köszönt vissza — a szerző által — új motívumokkal kiegészítve. A Tizenkét késszúrás című tévéjátékban helyet kapott a börtönélet sajátos világa, megje­lent néhány — fentebb már meg­nevezett — deviáns figura. Erre szükség is volt a „néznivaló” ér­dekében, hisz az alaptörténet szinte csak János monológszerű vallomásaiban mondatik el. A dráma hatását mérsékli, hogy a főhőst megformáló színész — egyetlen műsorújságból sem tisz­tázható, hogy Bagó Bertalan, vagy Stohl András közül melyi­kük — mind küllemében, mind gesztusaiban hiteltelen. Túl jó arcú, okos, konszolidált ahhoz, hogy — bármilyen indítékból — embert öljön. Viszont igazán sze­rencsés kézzel választotta ki a rendező — Lőj kő Lakatos József — Szabó Sándort és Rudolf Pé­tert. Különösen az utóbbi nyújtott emlékezetes alakítást, bizonyít­ván, hogy egyike a fiatal színész­generáció legtehetségesebb kép­viselőinek. Szokatlanra, vitatha­tóra „vette a figurát” Dóri Virág, a kihallgatást vezető százados szerepében. Haraszti Zsolt opera­tőr kamerája meglehetősen „ott­honosan” mozgott a szokatlan miliőben, a világtól elzárt falak között. A növekvő számú bűnesetek, a kisebbség kárára elkövetett sérel­mek igazolják Zimre Péter szo­ciográfiai ihletésű forgatóköny­vének valóságtartalmát, aktuali­tását. A fiktív történet akár egy riport témáját is képezhetné a Kék fény típusú műsorokban, de önál­ló dokumentumfilmként is meg­állná a helyét. Ez esetekben az őrök magatartása, módszereik, fegyverhasználatuk jogossága már szakmai jellegű viták tárgya lenne. — csongrády — Kevesen vannak, akik ne tud­nák: tavaly augusztusának elején Szaddám Húszéin parancsára az iraki hadsereg lerohanta és elfog­lalta szomszédját, a világ egyik leggazdagabb olajországát, Kuvaitot. Azóta minden diplomá­ciai erőfeszítés ellenére kitört a háború. Az iraki vezért senki nem tudta jobb belátásra bírni, így megkezdődött Kuvait nemzetközi felszabadítása. M. Szabó Imre újságíró akkor járt — többször is — a dúsgazdag, lerombolt és meggyötört ország­ban, amikor az még szabad volt. Gyönyörű országot, küzdeni tudó, Szovjetunió. A Tyumenyi terü­leti tanács úgy döntött, hogy ked­vezményekben részesíti a 20-as és 50-es évek között jogellenesen elítélteket és azok családtagjait. Az új rendelkezés értelmében soron kívül juthatnak lakáshoz és telefonhoz, 50 százalékkal ol­csóbban kapnak gyógyszert, lead­nagyszerű népet ismert meg. Ez a nép — tapasztalatai szerint — minden hasonlóság dacára más, mint az arab, s Kuvait nem része Iraknak. Szaddám Húszéin az iraki segélyeket és kölcsönöket úgy hálálta meg, ahogyan minden vérbeli diktátor: „nagy kővel”- dobott vissza. . A Szekér Információs Rt. kiadá­sában megjelent könyvj, A véres gyöngyszem, Kuvait — színes és fekete-fehér képekkel sűrűn il­lusztrálva — különösen hasznos olvasmány most, a kikényszerí- tett háború idején. hatnak élelmiszer-megrendelése­ket és ingyenesen vehetik igény­be a közlekedési eszközöket. A rokkantak 50 százalékkal alacsonyabb lakbért fizetnek és hasonló kedvezményt kapnak a tüzelőárakból és a közüzemi dí­jakból, a gyógyszert pedig ingyen kapják. A rehabilitáltak kedvezményei By fen @ Szabályozható lesz a távfűtés? A napokban a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalat tájékozta­tót küldött ügyfeleinek a távfűtés­sel kapcsolatos kérdéskörben. Ebben egy érdekes megállapítás szerepelt, mégpedig az, hogy a fo­gyasztó, ha fűtését javítani szeret­né, vagy takarékoskodni kíván, hőmérséklet-szabályozós radiá­torszelep beépítésével is megte- heti. Mi erről a véleménye Csőke Bélának, a Nógrádhő igazgatójá­nak'? — A dolog valóban izgalmas, hisz eddig a távfűtéses lakások­ban élőknek gondot jelentett, hogy nem lehetett szabályozni a távfűtést. Úgy tűnik, most gyöke­res változás következik be. Az Ipari Minisztérium tárgyalásokat folytatott német üzlet- és szakem­berekkel e témában. A dolog lé­nyege, hogy a szabályozószelep segítségével a lakástulajdonos döntheti el, hogy netán tizenhét fokot, vagy huszonhármat óhajt otthonában. Nem szabad elfelej­teni azt sem, hogy a fogyasztók a jövőben mérés alapján elszámolt energiáért fognak fizetni. A ter­mosztatikus radiátorszelep a tet­szőleges hőfok beállításával egyúttal a lakóknak energiameg­takarítást is jelent, mert a fo­gyasztó dönti el, hogy milyen hő­mérsékletet szeretne, és a fizetni­valókat mennyire birja a pénztár­cája? Azt pedig mindenki tudja, hogy az energia ára sajnos, egyre magasabb lesz, hisz az állami hozzájárulás a tervek szerint jö­vőre megszűnik. Az elképzelé­sekről egyelőre ennyit, ügyfeleit azonban a Nógrádhő időben érte­síti a majdan szükséges tenniva­lókról. Öshüll'óny ontok a bányában A sokat túrázók bizonyára jól ismerik hazánk mediterrán „magasla­tait”. a Mecseket. A hegység múltjának története a földtörténeti ókorban kezdődik. Ha 190 millió évet utazunk visszafelé az időben,.a következő látvány tárul elénk: ha kelet felé nézünk a mai Misina helyéről, végelát­hatatlan mocsarakban gyönyörködhetünk; buja páfrányokat, fenyőfélé­ket láthatunk. A növényzettel sűrűn benőtt mocsaras területek, lápok között egy folyó szerteszét szakadó ágai kanyarognak a nem is távoli tenger felé. keleti irányban. Mögöttünk, észak felé magas hegyek emel­kednek, a bővizű trópusi folyók sok törmeléket szállítanak a mocsárerdő felé. Eleinte tavak uralják e területet, később a folyó veszi át a,döntő szerepet. Időnként — pár ezer évre — betör a tenger, s kis öbleiben dús vegetáció burjánzik. Az akkori lágy agyagból és iszapból agyagkő kelet­kezett, s az elpusztult, mocsárfenéken felhalmozódott, rothadó növé­nyekből pedig vastag kőszéntelepek képződtek. Ezt bányásszák ma Pécsbányán. a Karolina-völgyi külszénfejtésben, ahol százmillió évek­kel ezelőtt élt őshüllők lábnyomaira bukkantak geológus egyetemi hall­gatók. A lábnyomok mellett megkövesedett parti homökfodrok nyomait is megtalálták, melyben egykor dinoszauruszok tocsogtak. Szerencsés véletlenek sorozata kellett ahhoz, ho*gy nyomaik épségben fennmaradjanak, s az itatóhelyhez, vagy más fontos találkozóhelyhez siető őshüllőket azonosítani lehessen. A pécsbányai lelet, amely 75 négyzeméteren több száz nyomot tartalmaz, a részletes feldolgozás után, remélhetően mielőbb, a Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. Dinoszaurusz-Iábnyomos réteglap a mecseki kőszénben o • MAI PALÓC MESÉK Ernő, a szatír Egy tévhit áldozatai Amikor nemrégiben betörtek egy skóciai házba, egyetlen dolgot ra­boltak el: egy másfél méteres rino- céroszszarvat. amely a maga nemé­ben a legnagyobb a világon. Ki tudja miért, néhány távol-keleti ország­ban elpusztíthatatlanul él az a hit, hogy az orrszarvú szarvából készült különféle porok gyógyhatásúak. A legnagyobb gyártónak Kína számít. Üzemeikben tízezer kilogrammot tárolnak az értékes anyagból, amely kereken 3500 rinocérosz kiirtása nyomán nyerhető. Jelenleg egyéb­ként összesen ennyi fekete rinocé­rosz él Afrikában. Ha vadászatuk a jelenlegi szinten marad, tíz éven belül a kihalt állatok listájára kerül­nek. Az állatok védelmére alakult szervezetek megpróbálják meg­győzni az érdekelt országokat arról, hogy az orrszarvúak éke helyett inkább a hasonló hatású vízibivaly- szarvat használják. A szakemberek szerint egyébként is teljesen mind­egy. Az orrszarvú szarvának az ég­világon semmiféle gyógyhatása nincs, legalábbis nem több, mint ha az ujjúnkat szopogatnánk — mond­ja egyikük. Ernő nem volt alkoholista, csak szabad idejének nagy részét a kocsmában töltötte. Ott mindig lelkes hallgatóságra talált, akik vevők voltak rossz házasságainak elpanaszolására. Az is igaz. hogy ezek az ivócimborák valami meg­magyarázhatatlan okból szintén a házasság terén zátonyra futott emberek voltak. így az lenne ter­mészetes, ha Ernő gyűlölné a nőket. De nem. Imádta őket. Mindegy volt neki, hogy fiatal vagy öreg, tisztességes vagy lo- tyó, csak egy volt a fontos: gyor­san ágyba vinni. Aztán másnap, ott a kis Füstösben, némi öniró­niával mesélte két kör között, hogy milyen lehet az a nő, aki már vele is lefekszik? Most is randira készült, csak egy kicsit izgatottabb volt, mint más­kor. Jutka, akivel randevút be­szélt meg. fiatal, csinos, elvált asszony. Az is imponált Ernőnek, hogy diplomás tanárnő az illető és ezt már minőségi változásnak könyvelte el. Pesten volt találko­zójuk este hatkor, és tervezték, hogy HÉV-ve! Szentendrére men­nek, oda, ahol az asszony lakik. Ernő, hogy izgalmát palástolja, nyugtatónak egy üveg konyakot vett, mely Pestig hű kísérője ma­radt. Pesten, ahogy ez már tenni szokott, a találkozás örömét és az út porát stílszerűen, néhány üveg Budapest sörrel öblítette le. A fiatalasszony ebben semmi kivet­nivalót nem talált. Sőt! Kedvesen súgta, odahaza házipálinka várja őket, néhány üveg Zsiráffal. Ernőnek megindult a nyálképző- dése, lelki szemei előtt látta Jut­kát, csak úgy natúr, kezében egy tálcával, rajta jó hideg sörrel. Nem is kellett kétszer mondani, hogy várja őket a HÉV, és Szent­endre, s ott minden finomság. Az ódon kisvárost, ahol most volt először, két féldecivel köszöntöt­te. Ahogy illik. Az asszony egy lakótelepen la­kott. Az ötödikre felérve barátsá­gos kis kuckó fogadta őket. Az asszony gyorsan húst sütött, és telerakta az asztalt itallal, hogy unalmában Ernő nehogy az új­ságra fanyalodjon. A vacsora pompás volt, a sör hideg, az érzés forró. Sőt olyannyira forró, hogy hősünket úgy elkapta a hév, mire Jutka észhez tért, a köznyelv sze­rint már viszonyuk volt. Szemre­hányóan súgta barátjának: — Te, hova ez a nagy sietség, hiszen miénk az egész éjszaka. Ernő ebből tudta meg, hogy a második felvonásnak is meg kell adni a módját. Egy Zsiráffal leöb­lítette mindig szomjas torkát, és beletemetkezett a szerelembe. Semmi kétséget nem hagyott ab­POSTÁNKBÓL j Az utas csak integethetett a busznak Nem vagyok gyakran utazgató állampolgár. Ennek aztán meg is kellett fizetnem az árát. ft napok­ban mégis útra keltem, nevezete­sen Gödöllőre. A hazafelé jövet azonban már nem ment olyan simán a^ út, mint odafelé. Úgy alakult ugyanis, hogy Gödöllőről Hatvanba eljutottam busszal, ami meg is felelt, hiszen csatlakozást találtam volna a Budapestről 4 óra 59 perckor oda érkező salgó­tarjáni járatra, egyórai várako­zás után. Ez azonban némi aka­dályba ütközött. Gondolataim szerint a menet­rend szerint közlekedő autóbusz­nak, a számára kiépített buszmeg­állóba kellene beállnia: Szabály­szerűen! Hatvanban a Zöldfa ven­déglőnél van is ilyen. Oda szépen kiírták, hogy Salgótarjánba 16 óra 59 perckor indul busz. Én természetesen odaálltam vára­kozni, Legnagyobb meglepeté­semre (és nem kis bosszúságom­ra) a salgótarjáni autóbusz körül­belül 200 méterrel távolabb állt meg. A szemem sajnos nem annyi­ra jó, hogy sötétben 200 méterre "is elolvashassam a busz feliratát. Azt azonban láttam, hogy az uta­sok ott leszálltak (fölszálló nem volt) és az autóbusz néhány pilla­nattal később elhúzott előttem. Amikor elolvastam a feliratot, már késő volt. Legfeljebb utána integethettem. Ezt követően egy választásom maradt a hazauta­zásra: a vonatozás. Ez viszont jóval később indult. Kétórányi időm maradt arra, hogy elgondolkodjam: vajon mi­lyen logika szerint irányítják Sal­gótarjánban a buszközlekedést? Merthogy a Gyöngyös felé és a Miskolc felé közlekedő autóbu­szok be tudtak jönni a buszmegál­lóba — várakozásom ideje alatt —, csak pont a salgótarjáni nem. Ha ezt egy ,.európai" embernek elmesélném, valószínű nem hinné el. o Matuz Ferencné ban, hogy a palóc legények a sze­relem terén is állják a sarat. Az, hogy három a magyar igazság, csak természetes volt, mert hő­sünk imádta az igazságpt. Ernő éjszaka arra ébredt, hogy pisilnie kell. Először nem is értet­te, hogy hol van, majd lassan visz- szapergette az eseményeket. Fel­kelt és a számára idegen lakásban elindult megkeresni a WC-t. Már jó ideje mászkált, de így.félkábul- tában még egy villanykapcsolót sem talált. A sötétben az egyik ajtón be, a másikon ki, de az ered­mény siralmas volt. Na végre, itt egy másik ajtó, itt még nem járt! Nyomogatta a vil­lanykapcsolót, és lássatok cso­dát! Egyszer csak fény gyulladt. Ahogy bámult ott meztelenül, hir­telen kipattant az ajtó, egy idős asszony állt vele szemben. Végig­nézett Ernőn és felsikított: — Maga piszkos szatír! Éjjel háromkor minek csenget? Ha nem takarodik, azonnal rendőrt hívok! Soós Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom