Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

IRODALOM Scheiber liugó: Női portré (1926) Mit képviselt a magyar grafika 1919 és 1933 között ? Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Czóbel Béla: Ülő lány (1920) Békéscsabai, szombathe­lyi. szolnoki, nyire^vhá/i és salgótarjáni szereplés után megérkezett Budapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba az a • kiállítás, amelyet dr. Baj ka v Kva. a Magyar Nem­zeti Galéria és hét más mú­zeum anyagából állított osz- sze. Tavasszal európai kör­útra indul a kiállítás. Első­nek Berlinben az ottani ma­gyar kultúra házában lát­hatja majd a közönség. Egy. a magyar grafika külföldi útját felmérő soro­zat része a mostani, A ma­gyar grafika Németország­ban, 1919—1931! című kiál­lítás, amelv itthon jóreszt is­meretien műveket sorakoz­tat fel. A rajzok Németor­szágban keletkeztek. Wein- márban, és az akkor világ­várossá váló Berlinben. Az alkotók pedig a fehérterror elől menekülő magyar emig­ránsok. Berlinben találkoztak az egykori Nyolcak művészcso­portnak a Tanácsköztársa­ság idején kompromittált tagjai: Kernstok Károly. Be- rény Róbert, Czóbel Béla, Tihanyi Lajos. Rézkarcokkal, litográfiákkal, expresszív grafikai lapokkal, sorozatok­kal aratták sikereiket. Port­rékkal, biblikus, vallási té­májú lapokkal jeieritkezett Perlőtt Csaba Vilmos. Breu­er Marcell. Mohoiv-Nag.y László es Hincz Gy ula. Nagy szerepe volt a ma­gjai' emigráns művészek be- y ezen. seben a Der Sturm folyóiratnak és galériának. Lévén, hogy a kiadó és me­cénás Georg Levi orosz-zsi- do származása okán kitün­tető figyelemmel fogadta a keletről jövőket. Ö vol( az első támogatója az erdélyi Mattis-Teutsch Jánosnak. A Der Sturm galériában mu­tatkozhatott be konstrukti­vista kísérleteivel Péri László és Moholy-Nagy, gyűjtemé­nyes kiállítással Bernáth Aurél es Kádár Béla. Vonzotta Kelet-Európa, így Magyarország fiataljait is az ipari-technikai civili­zációhoz kötődő Bauhaus-is- knla De Moholy-Nagy Lászlón kívül —, akit ta­nárnak is meghívott az is­kola igazgatója. Walter Gro­pius — csak Breuer Marcell vált igazán híressé a Bauha­us magy ar hívei közül. Breu­er Marcell, aki feltalálta a csőbútort (a kiállításon is latható egv széke), és elju­tott az építészetig. 1933,'a hitleri hatalomát­vétel éve, amikor bezárták a Bauhaust, nem nyílha­tott több kiállítás a Der Sturm galériában, s a ma­gvar művészek megválni kényszerültek Németország­tól. Ki Amerikába, ki Hol­landiába. Franciaországba, a Szovjetunióba emigrált, má­sok hazatértek. * Ám a németországi alko­tások sokáig feledésbe me­rültek. „Ezt kívánta a hiva­talos kultúrpolitika a II. vi­lágháború előtt és után — írja dr. Bajkay Éva. — A csak nagyon megkésve meg­indult kutatás további ne­hézsége, hogy a művek és dokumentumok a történelmi kataklizmák idején jórészt szétszóródtak, elkallódtak, sőt, meg is semmisültek. A papírra álmodott avantgárd művészeti elképzelések fel­lelhető nyoma e kiállításon bizonyítja Magyarországon először együtt, hogy mit is képviselt a magyar grafika 1919 és 1933 között Német­országban." (kádár) Az író és az olvasó Voltak időszakok a ma­gyar történelemben, amikor az olvasó mindenféle lehet­séges módon kereste a ta­lálkozást az ő íróival. Mond­ják, s emlékszünk is rá, hogv ilyenek voltak a hat­vanas-hetvenes évek is, amelyekben az író-olvasó ta­lálkozók szinte elhagyhatat- lan programpontjai voltak nemcsak a művelődési há­zaknak, de még az azzal nem rendelkező kisebb in­tézményeknek is. E találko­zók csak az egyik — noha kétségtelenül hatásos — for. mái az íróval való művön kívüli ismerkedésnek Leg­alább ihen fontosok voltak az ugyanebben a' időszak­ban elszaporodu írointer- júk is. AZ* író-olvasó találko/ók azonban az utóbbi évtized­ben részben iparággá züllöt­tek egyes ügybuzgó írótár­saknak köszönhetően rész­ben megszűntek, mert drasz­tikusan csökkentek az addig is szerény művelődésre for­dítható pénzösszegek, más­részt pedig a potenciálisan létező olvasóközönség is mind kevésbé ért rá egyrészt olvasni, másrészt elmenni az író-olvasó találkozóra, ha azt mégis meg tudták szervezni. Nincs rá számsze­rű bizonyítékom, de szemé­lyes tapasztalatom, informá­cióim szerint mind e talál­kozók. mind az irodalmi jel­legű ismeretterjesztő előadá­sok, irodalmi műsorok száma két-három év alatt a ko­rábbiaknak mintegy a ne­gyedére csökkenti S e becs­lés talán még túlzottan op­timista isi Abban viszont bizonyos vagyok, hogy e csökkenés oka nem a közön­ség érdeklődésének hirtelen megszűnésé, hanem kifeje­zetten a rendezési lehetősé­gek drasztikus szűkülése, a művelődési intézmények el­lehetetlenülése Fölvetődhet azonban a 'kérdés. nem egy önmagát túlélt közművelődési formát erőltetiink-e ? Véleményem szerint nem A művet min­dig el kell juttatni az olva­sókhoz, s ennek egyik, jól bevált, semmi mással nem helyettesíthető formája a szerzővel való személyes ta­lálkozás. Nem helyettesíthe­ti ezt a legjobb interjú, vagv a televízió széles nyil­vánossága sem. Ne feledjük, hogy egy portréfilm ugyan valószínűen sokkal több in­formációt ad. mint egv al­kalomszerű iró-oivasó talál­kozó. de nem adja meg az olvasónak a személyes rész­vétel lehetőségét, nem lehet jelen, nem kérdezhet, nem hallhatja a barátja, n szom­szédja kérdését és a rá adott választ, s nem kérhet dedi- kációt. Még nagyobb a kü­lönbség, mint egy színházi előadás és annak tv-közve- titése között — a néző szempontjából. A jól sikerült író-olvasó találkozók a korábbi évek­ben elsősorban közéleti fó­rumok voltak, egy-egy falu, városrész, üzem, iskola ér­deklődő lakossága beszélhe­tett olyan dolgokról, ame­lyekről szólni máshol módja nemigen volt. Megszűnik vajon ez a lehetőség a köz­élet megélénkülésével? Nem., Az író-ölvasó találkozóknak továbbra is közéleti fóru­moknak kell lenniük, de an­nak a tudatával, hogy ez egy sajátos fórum, az egyik a sok többi között. S ugyan­akkor ez az új helyzet ha­talmas lehetőséget ad e ta­lálkozóknak: sokkal több szó eshet magáról az iroda­lomról s az adott íróról is. E találkozók változatlanul hasznosak lehetnek magának az írónak is, s az olvasók­nak is. Miért? Az írónak például azért, mert fontos visszajelzést kaphat. Ne feledjük, az író mindig egv képzeletbeli kö­zönségnek alkot, s e közön­ségnek csak egy sajátos ré­tege a szerkesztőségek és a kritikusok összessége. Az iga­zi utazás a nagy ismeret­lenbe a névtelen olvasóval való találkozás. Minden jó és minden elítélő, sőt min­den bizonytalan szónak ha­tása. jelentése lehet az élet­mű további alakulása szem­pontjából, s egy jó kérdés gyakran fontosabb az író­nak, mint a saját válasza. S hasznára lehet minden olvasónak is egy-egy talál­kozó. Hasznára, mert az író mellett az emberrel is meg­ismerkedhet valamennyire. Rádöbbenhet arra, hogv vál­tozatlanul egv a világ, hogy a kérdéseknek és a vála­szoknak ugyanabban a köré­ben mozog a fővárosi és a vidéki, az értelmiségi és a fizikai dolgozó, a közszerep­lő és a magának való em­ber. S ugyanakkor e talál­kozóknak olvasásnóvelö ere­je is van. A jövő út ja éppen ezeknek a „hasznosságoknak" a tu­datosabb előkészítése, kiak­názása lehet csak. Olyan ta­lálkozóknak van igazán ér­telmük, ahol az író művei­vel már korábban is talál­koztak a közönség soraiban ülők. Célszerű, ha mindig van. méghozzá elegendő mennyiségben megvásárol­ható műve a jelen lévő szer­zőnek. Jó ha van színvona­las illusztráció, azaz közre­működő előadóművész, s jó, ha megfelelő az előkészítés, a propaganda, ha a közösség hangadói nemcsak a repre­zentatív jelenlétet tekintik fontosnak, hanem a szellemi részvételt is. Mert az, hogy minden képességünkkel részt vegyünk hazánk szellemi éle­tében, soha nem volt ma- gasztosabb kötelességünk, mint éppen ma. V. G. A humán reform és a vallás H a a művelődés reformja sem képzel­hető el másként, mint helyi reform központi segítséggel, vagyis a helyi közösség önmeghatározó képességének kul­turális eszközökkel történő újraépítése és fejlesztése, akkor egyre komolyabban kell számolni a helyi vallási közösségek és egy­házi intézmények kultúrát teremtő, meg­őrző és közvetítő tevékenységével. Ma' már több száz olyan település akad, ame­lyeket megfosztották tanácsától, iskolájától, téeszétől, orvosától,, értelmiségétől, de még van papja, gyülekezete, vallásos közössége, s félezernél is több olyan település van, ahol a vallási közösség és intézmény a művelő­dés és értékközvetítés versenyképes alterna­tívája. Településenként igen eltérő a helyzet eb­ből a szempontból is, s ez a vallási és poli­tikai intézmény magatartásától, valamint a helyi társadalom közérzetétől és köz-érzeté­től függően alakul. Ami a vallási tényezőt illeti: mind a papok, mind a hívek között négyféle hozzáállást különböztethetünk meg: 1. Vannak, akik még mindig egy hegemén helyzetben lévő egyházban gondolkodnak. 2. Akadnak, akik még mindig lövészárokba beásva szembenállnak. 3. Vannak akik már megszokták és belakták azt a gettót, amely­be az ötvenes-hatvanas évekbe belekénysze­rültek a tiltás-tűrés következtében, s hosz- szú távra ráálltak a zárt körben történő, a szinte kizárólagosan az égiekre és a lelkiek­re szorítkozó vallási szolgáltatások „üzemel­tetésére”. 4. Végül azok csoportja, akik fe­lelősséget éreznek az egvenlő félként való párbeszédre és együttműködésre, vagyis akik keresztény módon próbálnak meg népben- nemzetben-társadalomban-emberiségben gon­dolkodni és tenni. Ez a négyféle magatartás (és ezek ötvözetei) különféle helyi értékren­dekkel és hagyománvokkal és a helyi poli­tikai hatalom különféle változataival talál­koznak. Nem mindegv például, hogy mit támogat, tűr vagy tilt a helyi vezetés; hogy a múlt maradványának, kellemetlen (mert eredményes) vetélytársnak. ideológiai ellen­félnek, csodabogárnak, vagy partnernek te­kinti-e a papot és a hívőt: nem mindegy, hogy el mer-e menni az istentiszteletre a vallásos pedagógus. Mindebből következően sokféle változata alakulhat ki a vallási in­tézmény és a közösség jelenlétének a helyi társadalomban és közművelődésben. A továbbiakban azokat a jeleket kívánom felrajzolni hazánk művelődéstérképére, ame­lyek közösséggé váló egyházközségeket, mű­velődési tényezőként jelen lévő vallási intéz­ményeket és közösségeket jelölnek, amelyek mint szigetek, értékes másságok és kihívá­sok gazdagítják az ingerszegény környeze­tet. Tágabb értelemben — öngyógyítás, tel­jessé válás, a világban otthonra találás, lét­értelmezés — használva a művelődést, az egyházak hitoktató és szeretetszolgálati te­vékenysége is művelő-, gondozótevékenység lehet a testi-lelki egészség szolgálatában, elősegítve a helyi közérzetreform kibonta­kozását is. Még a vallási szertartások is, hi­szen ezek is szerves részét képezhetik a hé- lyi kulturális életnek. Az igehirdetés sokak számára szinte egyetlen formája a művelő­désnek és a továbbképzésnek. Számos eset­ben művészi alkotásokkal bővül a liturgia; zeneművekkel (a beatmisétől a Bach-miséig), versekkel, filmekkel, vetített képekkel, misztériumjátékokkal és oratóriumokkal. A lelki vezetés és a családpasztoráció a sok helyütt hiányzó vagy nem eléggé színvonalas lelki-egészségügyi szolgáltatást is pótolja, il­letve kiegészíti, s a jegyesoktatás sok he­lyütt messze hatékonyabb a hasonló jellegű „világi” próbálkozásoknál. (Jellemző, hogy nem egy esetben itt lehet hallani á csa­ládtervezés legmodernebb, az egészségre leg­kevésbé ártalmas módszereiről!) Mindezeken kívül jó néhány plébánia mű­velődési otthonként is működik. Egészen ki­csi falvakban hallhatók kitűnő tudományos ismeretterjesztő, vagy a mindennapi élet gond­jaihoz praktikus segítséget kínáló előadások, irodalmi matinék. Filmvetítéseket, kirándu­lásokat, táborozásokat, gyermeknapot, klu­bot, Ki mit tud-ot, önismereti kurzust, pá­vakört szerveznek, könyvtárat rendeznek be. A kaszás-dűlői lakótelepen a helyi plébánia betlehemesei járták a panelsivatagot, a ko- matálakció keretében pedig két hétig visz­nek ebédet a hívek azokba az otthonokba, ahová új családtag érkezett. A vizafogói plébánia neves művészek és tudósok közre­működésével szervez tudósklub-színvonalú kerekasztal-beszélgetéseket. Etesen a katoli­kus templomban nívós irodalmi matinékat rendeznek. A városmajori plébánián szavaló­versennyel és előadóesttel ünnepelték a Ba- bits-évfordulót. Az egyik ferencvárosi lel­készség klubjában előadás-sorozat folyik az orosz irodalomról és filmművészetről. Az ősagárdi evangélikus fiatalok a felsőpetényi baptista fiatalokkal együtt oratóriumokat és színdarabokat adnak elő. A gyáli plébánia épületében az öregek és fiatalok klubján, valamint az ingyenes nyelvtanfolyamokon kívül a községi könyvtár fiókja is helyet ka­pott. Vagyis egy állami intézmény egy egy­házi intézményen belül! A körömi katolikus pap egy gobelinművész segítségével megta­nította a mesterségre a helyi szövőasszonyo­kat, akik közül néhányan társszerzői lettek a pesti művésznőnek. A rózsadombi refor­mátus gyülekezet Max Weber elmélete és az aszkézis értelmezése címmel rendezett tudo­mányos ülésszakot neves szociológusok köz­reműködésével. Számos helyről különbuszok. kal viszik a híveket a fővárosba színházba, megvéve egy-egy előadást. A csetényi re­formátus templomban a vasárnap esti áhíta­ton egy-egy általuk kiválasztott költeménnyel jelennek meg pz idős parasztasszonyok is. Füzér katolikus papjának tucatnyi közműve­lődési kezdeményezése között a pávakör, a faluház. a tájház és az elszürkülő házassá­gokat életre delejező „házas hét végék” be­indítása szerepel. A modern keresztény értelmezésben a kultúra középpontjában a szabadon cselekvő ember áll, s az ebben a fel­fogásban művelt ember az, aki harmóniában van a természettel, önmagával, társaival. Mindehhez hit, hitelesség és szabadság-tér szükségeltetik. A humán reform talán a re­formok legsürgősebbje, a „kultúrplébániák” pedig mozgatói és segítői lehetnek a meg­újulásnak. Kamarás István Az esti mese idejére ál­talában túl voltak már a vacsorán. Évek hosszú során ez annyira beleidegzödött. hogy mire a tévémaci meg­mosta a fogát, már ö is ott ült a készülék előtt. Volt abban valami meghittség, valami összetartozás, aho­gyan megnézte a mesét, együtt a gyerekekkel. A meséknek mindig van­nak tanulságai, ezeket meg lehet beszélni; jó irányba terelik a gyerekek gondolko­dását. — Láttad, hogy az a nagy ronda medve hogyan legu­rult a fáról? — ujjongtak a gyerekek, és ő együtt, velük. Mert a medve rossz volt, és elnyerte méltó büntetését. Bár az élet valamivel bo­nyolultabb, a rosszak néha láthatóan nem nyerik el a büntetésüket, ezt a gyerekek is tapasztalták később. Vajon ezért veszítették el az érdeklődésüket a mesék iránt? Vagy egyszerűen csak megnőttek, és úgy érezték, az ilyesmi már nem illik hozzájuk? Mostanában néha megfáj­dul a szíve esténként. Me­netrendszerűen letelepszik a televízió elé, mire a maci megmossa a fogát, és nem ül mellette senki. A szoba ugyanaz, a képek a falon mintha köszöntenék minden este. Pumukli ott rosszalko­Kettesben Pumuklival dik az asztalosműhelyben — de hol vannak a gyerekek? Régen három gyerek néz­te a mesét vele együtt, az­tán a legnagyobb elmaradt, mindig valami fontosabb dolga volt, később a középső is. Amíg a legkisebb ott volt vele, nem érezte ilyenkor egyedül magát. De újabban már ö is magnót hallgat a másik szobában, és ha lel­kesen kiabál neki, hogy jöj­jön. mert megkezdődött az esti mese, azt feleli: — Kit érdekel? Pedig Pumukli olyan ara­nyos, nemrégen még együtt derültek rajta. A másik szo­bában Michael Jackson éne­kes, a gyerek jól felhango- sította, mintha süket volna, és másképpen nem hallaná. Nézi Pumuklit, és lassan szomorúsággal telik meg a szíve. Vége a gyerekkornak. És mégis, estéről estére odaül a tévé elé, és megnézi a mesét. Mintha várna vala­kire. Emlékeiben ott vannak a gyerekek, amikor még ki­csik voltak, és annyira, de annyira tudtak nevetni és örülni a mese valamilyen kedvező fordulatán. És ve­lük ő maga is. Vacsora után ott ül, nem mulasztja el egyetlen este sem. Mostanában egyedül, de tudja, hogy nem mindig lesz így. A gyerekek megnő­nek, de jönnek majd az unokák. Talán őket várja esténként a tévé előtt. Me­gint lesznek majd kicsik kö­rülötte, akikkel együtt néz­heti majd, akiket betakar­hat mese után. Hányféle válság adódik egy asszony életében, mire megöregszik? Mindegyik köziül ezt érzi a legszomo­rúbbnak. Kettesben lenni Pumuklival. (Bán Zsuzsa)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom