Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
2 NOGRAD 1988. JUNIUS 8., SZERDA Létrejöttét négy eutízed igazolta A két munkáspárt egyesülése Tevékeny hozzájárulás a nemzetközi légkör javításához liárkonyí Peter felszólalása az ElllSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó harmadik rendkívüli ülésszakán az általános politikai vitában hétfőn felszólalt Várkonyi Péter külügyminiszter, hangoztatva: „A jelenlegi ülésszak, amely kereken tíz esztendővel követi az immár történelmivé vált első rendkívüli leszerelési ülésszakot, egyedülálló lehetőséget nyújt.az .államoknak a megtett út felmérésére, a tanúlságok levonására és a következő időszak feladatainak kijelölésére.” „A visszapillantás azt mutatja, hogy ezek az évek a végleteket hozták a leszerelési erőfeszítések történetében, hiszen az első rendkívüli ülésszak záródokumentuma, és a második SALT- szerződés által jelzett emelkedő év után a leszerelési tárgyalások megtorpanása és a szerződésekben megtestesülő leszerelési infrastruktúra leépülése következett be. 1984 mélypontjáról kiemelkedve a fokozatos és kölcsönös átértékelések nyomán újabb emelkedő év alakult ki. A harmadik rendkívüli leszerelési ülésszak tehát kedvező körülmények között végezheti munkáját. „Az elmúlt időszak leszerelési eredményei között kiemelkedő jelentőségű a Szovjetunió és az Egyesült Államok által a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződés, amely nemcsak abban a tekintetben nyit új fejezetet a leszerelés történetében. hogy először irányoz elő tényleges nukleáris leszerelési intézkedéseket, hanem az ellenőrzés eddigi felfogását is szinte forradalA kitűzött időpontban, kedden moszkvai idő szerint 18.03 órakor elindult tíznapos útjára, a Szojuz TM—5 űrhajó fedélzetén a második szovjet—bolgár űrlegénység. Tagjai: a szovjet Anatolij Szovoljov és Viktor Szavinih, valamint a bolgár Alekszandr Alek- szandrov. A szovjet televízió kétórás élő közvetítésben számolt be az indulás előtti készülődésről, az űrhajó felbocsátásáról. A több helyszínről sugárzott programban a fő színtér természetesen Baikonur űrrepülőiére volt, de kapcsolták a Moszkva melletti földi repülésirányítási központot, sőt Szófia is szerepelt a helyszínek között. A legénység parancsnoka néhány perccel hat óra előtt jelentést tett az űrkutatási állami bizottság elnökének a felkészülés be- fejeztéről, majd a kozmonauták beszálltak az autóbuszba, amely az űrhajóhoz szállította őket. A Szojuz TM—5 felbocsátása utáni percekben a szovjet televízió egyenes Sajtóközpont Az SZKP XIX. országos pártkonferenciájának sajtó- központja. június 23-án nyílik Moszkvában — jelentette be a szovjet fővárosban •Turij Gremitszkih, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának he- Jyetes vezetője. másítja, korábban elképzelhetetlennek tartott szigorúsággal, és kiterjedtséggel biztosítja a szerződés teljesítésének ellenőrzési feltételeit.” „Meggyőződésünk, hogy a kétoldalú keretek között eddig elért, valamint a jelenleg már kirajzolódó újabb eredmények nem hagyhatják érintetlenül a többoldalú leszerelési fórumok tevékenységét sem. Ezek ugyanis egymást kölcsönösen befolyásolják, fékezik vagy ösztönzik, és kölcsönösen ki is egészítik „— hangsúlyozta külügyminiszterünk, majd így folytatta: „Az ülésszak elvi jelentőségű feladata, hogy eredményességével és konkrét útmutatásaival egyértelműen bizonyítsa a többoldalú leszerelés létjogosultságát és életképességét. Ezt leginkább annak általános érvényre emelésével teheti meg, hogy a biztonság egyetlen országnak sem lehet kizárólagos joga, hogy a kölcsönös biztonság szavatolásához való hozzájárulás minden állam joga és kötelessége. „A Magyar Népköztársaság mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon arra törekszik, hogy tevékenyen hozzájáruljon a nemzetközi légkör javításához, a biztonságot kölcsönösen szavatoló megállapodások kimunkálásához. A magyar kormány még a leszerelési folyamat hanyatlásának az időszakában, a kétoldalú leszerelési érintkezések mélypontján is következetesen síkraszállt az államok közötti párbeszéd fenntartásáért, a felmerült problémák tárgyalásos úton való politikai rendezéséért. Ezt az álláspontot ma is valljuk. közvetítést sugárzott az űrhajó kabinjából, ahonnan az előírásoknak megfelelően a személyzet 10—20 másodpercenként adatokat közölt a földi irányítással, jelezve, hogy a repülés zavartalan, minden berendezés rendeltetésszerűen működik, s az iraajósok is jól érzik magukat. A Szolovjov parancsnokból, Szavinih fedélzeti mérnökből és a bolgá- A'ek- szandrov kutató űrhajósból álló csapat a hatvan- harmadik. szovjet űrhajón utazó kollektíva. Ilyen legénység tagjaként tett utazást 1980-ban a magyar Farkas Bertalan is. A nemzetközi űrhajóscsoportok korábban a Szaljut űrállomások két típusán tettek tartós látogatást, de 1986 óta a Mir űrállomás szolgál az állandó legénységnek otthonul, a vendégeknek átmeneti szállásul. A tervek szerint a kedden elindult űrhajósok csütörtökön érnek a Mir űrállomásra. (MTI) Moszkvában Szavai szerint a június 28—július 1 -je között megtartandó pártfórum nemzetközi sajtóközpontjának a külügyminisztérium állandó sajtóközpontja biztosít otthont. „Jelenleg a multilaterális leszerelési tárgyalásoknak egy olyan területe van, amely legalább részleges eredményeket tud felmutatni: a vegyi fegyverek teljes tilalmára vonatkozó egyezmény tervezete. Az utóbbi években sikerült megoldást találni, vagy a megoldáshoz közel kerülni egy sor olyan kérdésben, amely korábban megoldhatatlannak bizonyult. Ilyen például a helyszíni ellenőrzés számos részlete. Várkonyi Péter ezután emlékeztetett arra, hogy ez év februárjában a genfi leszerelési értekezleten a Magyar Népköztársaság nevében fontos bizalomerősítő bejelentést tett hazánk vegyifegyvertől mentes státusát illetően, később pedig — önkéntes jelleggel — adatokat is közöltünk a magyar vegyiparról. „Az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentését célzó Budapesti Felhívás nyomán a magyar diplomácia aktívan dolgozott annak érdekében, hogy mind a Varsói Szerződés keretében, mind az európai biztonsági és együttműködési folyamatban elősegítse a katonai enyhülés témakörével kapcsolatos elképzelések egyeztetését, ösztönözze valóra váltásukat.” „A Magyar Népköztársaság kormánya változatlanul szükségesnek tartja, hogy minden lehetséges eszközzel hozzájáruljon a sokoldalú leszerelési megoldások, a korszerű biztonságpolitikai mechanizmusok kialakításához, az első rendkívüli leszerelési ülésszakon megfogalmazott célok eléréséhez.” — mondotta külügyminiszterünk. ENSZ-közgyülés A leszerelés nem előjog A nukleáris fegyvérek és a fegyverkísérletek eltiltását, a világűr fegyvermentesítését sürgette az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán Jósé Sarney, Brazília elnöke. Egyebek között kijelentette: országa ugyan birtokában van az uránérc dúsítási technológiájának, de nem kíván nukleáris fegyvereket gyártani. A brazil elnök nagyobb beleszólást követelt a kisebb és a közepes méretű országoknak a leszerelés ügyeibe, kijelentve: e nukleáris leszerelés nem maradhat csupán a nagyhatalmak ügye. Sarney azonnali teendőnek minősítette a vegyi fegyverek teljes eltiltását, a fegyverkészletek megsemmisítését is. Állást foglalt a hagyományos fegyverek és fegyveres erők lényeges csökkentése mellett is. Sir Geoffrey Howe, Nagy- Britannia külügyminisztere felszólalásában elsősorban a vegyi fegyverek eltiltását követelte. Az ülésszakon igen sok fejlődő ország képviselője húzta alá, hogy a leszerelés kérdését nem szabad a nukleáris nagyhatalmak kizárólagos jogaként kezelni és egyetlen ország sem követelhet másoktól leszerelést anélkül, hogy saját maga ne lenne hajlandó ugyanilyen lépések megtételére. Buhoslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter felszólalásában méltatta a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről megkötött szovjet— amerikai szerződést. Negyven éve, 1948. június 12*én délután hat órakor ünnepélyes keretek között nyűt meg az Operahá^ban a két munkáspárt egyesülési kongresszusa. Az egységes munkáspárt megteremtésének gondolata nem ekkor vált elsőízben valósággá, hiszen a tanácshatalom napjaiban a szociáldemokraták és a kommunisták egy munkáspártba tömörülve küzdöttek a proletárhatalomért. A magyarországi Tanács- köztársaság megdöntését követően a munkásmozgalom szervezeti egysége felbomlott. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, ha korlátozott keretek között is, de legálisan tevékenykedett, míg a Kommunisták Magyarországi Pártja illegalitásban harcolt. A harmincas évek második felétől mindkét párt soraiban megerősödött a munkásegység- front létrehozására való törekvés, amely a második világháború alatt közös antifasiszta, függetlenségi akciókban öltött testet. Az ország német megszállását követően, 1944. október 10-én délelőtt került sor a budai Vár egyik Dísz téri lakásában annak a közös határozatának az aláírására, amely nem csupán a fasizmus elleni harcot fogalmazta meg, hanem egyúttal kimondta „az új, demokratikus Magyarország kialakításáért” folytatandó együttes küzdelmet is, és távlatilag szólt a két munkáspárt egyesüléséről. Az ország felszabadulása után, a német megszállás napjaiban kötött megállapodást a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt — most már a legalitás körülményei között — megerősítette. Közös fellépés és rivalizálás A két munkáspárt egységmegállapodása biztosította, hogy az MKP és az SZDP egyeztetett és közös harcot folytasson a népi demokratikus Magyarország megteremtéséért. Ez az együttes fellépés kifejeződött a földreformért, az újjáépítésért, a politikai élet és a köz- igazgatás demokratizálásáért. a nagytőke gazdasági hatalmának megtöréséért vívott küzdelmükben. A közös fellépés azonban nem zárta ki, hogy bizonyos kérdésekben a munkáspártok között viták, feszültségek, súrlódások keletkezzenek, hiszen mindkét párt számos esetben ugyanazon társadalmi rétegekből kívánta növelni tagságát. De rivalizálás folyt a szakszervezeti és az üzemi bizottsági posztok betöltésénél, és a parlamenti választások során is. Esetenként a szociáldemokrata baloldal számára túl gyorsnak bizonyult az előrehaladásnak a kommunisták által diktált tempója. A szociáldemokrata pártvezetésen belül a centrum és a jöbbszárny — Peyer Károly, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Kéthly Anna és mások — több kérdésben hol burkoltan, hol nyíltan támadták a munkásegységet. A Peyer-csoport 1946 decemberében memorandumban követelte a párt politikai irányvonalának a megváltoztatását, ami a gyakorlatban a munkáspártok együttműködésének és a szövetségének felbontását jelentette volna. Ezt az SZDP vezetése határozottan visszautasította. A Szákasits Árpád, Marosán György és harcostársaik vezette balszárny következetesen a munkásegység alapján tevékenykedett. Rákosi elhamarkodott taktikája Az 1947-es esztendő is bőve.kedett olyan eseményekben — az esedékes üzemi bizottsági választások, a köztársaságellenes szervezkedés felfedezése, a hároméves terv vitája —, amelyek esetenként próbára tették a munkáspártok együttműködését. Az 1947. augusztus 31-re kiírt parlamenti választásokat megelőzően Rákosi Mátyás felvetette a munkáspártok fúzióját, és ez elmérgesítette a kommunisták és a szociáldemokraták kapcsolatát. A választás eredményeinek ismertté válását követően az SZDP vezetőinek egy része felvetette pártjuk kilépését a koalícióból. A baloldali vezetők azonban következetesen kiálltak a munkásegység politikája mellett, sőt 1947 végén. 1948 elején ellentámadást kezdeményeztek az egységpolitika ellenzőivel szemben. Előbb a SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottsága fogalmazta meg bizalmatlanságát a jobbszárnnyal szemben, majd 1948. február 18-án, a nagybudapesti össz- vezietőségi ülésen szervezeti intézkedéseket hoztak a jobboldal ellen, képviselőik kénytelenek voltak lemondani a pártban betöltött tisztségeikről. 1948. március elején az SZDP XXXVI. kongresszusa kimondta, hogy az új pártvezetőség haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az „egységes munkáspárt megalakításához még szükséges ideológiai, politikai. szervezeti feitáte’sk” megteremtéséről és gondoskodjék a munkásosztály egvséges pártjának a megalakulásáról. 1948 április végén a fő- városoan és vidékén megkezdődött az egységes párt- szervezetek létrehozása, amelyek vezetőségébe fcét- harmad-egyharmad arányban kerültek be az MKP és az SZDP tagjai. Június 12- én délelőtt a munkáspártok megtartották kongresszusaikat, amelyek felhatalmazták az egyesülési tanácskozás küldötteit, hogy alakítsák meg az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. A munkáspártok kora délután nagygyűlést tartottak a Hősök terén, majd az Operaházban megkezdte munkáját az egyesülési kongresszus. ■ Az egyesülés elodázhatatlanná vált A tanácskozás június 1'3-án és 14-én, az Országház épületében folytatódott, ahol elfogadták az MDP program- nyilatkozatát és szervezeti szabályzatát, 'megválasztották vezető testületéit. A párt elnöke Sza.kasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett. A kongresszus állásfoglalása joggal állapította meg, hogy „a két munkáspárt egyesülése elodázhatatlanná vált akkor, amikor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlődött, és amikor ez a fejlődés napirendre tűzte a szocializmushoz való haladás feladatait”. Az egyesüléssel létrejött a magyar munkásosztály egységes, a marxizmus—leninizmus alapján álló pártja, megnyílt az út Magyarországon a szocializmus építéséhez. Az egységes munkáspárt létrehozásának szükségességét az eltelt négy évtized eseményei, fejlődése igazolta. S bár az ötvenes évek elején kohclt vádakkal, alaptalan rágalmakkal illették a szociáldemokrata baloldal vezetőit és tagjait, az egységes munkáspárt kiállta az ellenforradalom próbatételét. Az újjászerveződő, kommunista párt, az MSZMP soraiban a két munkáspárt egykori tagjai a kommunisták ifjabb nemzedékével összeforrva védelmezték meg a szocializmus ügyét Magyarországon. „A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar, munkásosztály egységes, forradalmi pártja —• fogalmazta meg az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. decemberi határozata — a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus történelmi jelentőségű határozata alapián áll. A párt te°igpn°* Központi Bizottsága elítél minden olvnn tör-kvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét megakarja bontani.” Botos Péter Shultz Madridban George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere kedden Kairóból Madridba érkezett. Az Atlanti Tanács ülését megelőzően spanyol vezetőkkel tárgyal majd a spanyol—amerikai együttműködési megállapodás egyelőre vitatott és a felek által technikai jellegűnek nevezett pontjairól. Az amerikai külügyminisztert Madridban Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter fogadta. Bejelentett programja szerint szerdán találkozik I. János Károly államfővel, és tárgyal Felipe González kormányfővel. A két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés azért szűnt meg, mert Spanyolország ragaszkodott egy Madrid környéki amerikai légitámaszpont megszüntetéséhez és egy légiezred eltávolításához. A spanyol szocialista párti kormányzat a közvélemény óhajának eleget téve döntött erről. (MTI) Esélyek a kambodzsai konfliktus megoldására Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter- helyettes szerint reális esélyek vannak a kambodzsai konfliktus megoldására. Üj helyzet állt elő annak kapcsán, hogy bejelentették mintegy 50 ezer vietnami katona Kambodzsából való kivonását — vélekedett a külügyi tisztségviselő, aki kedden tartott sajtóértekezletet a pekingi szovjet nagykövetségen. Rogacsov azért utazott Kínába, hogy tájékoztatást adjon a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről. Bizakodóan szólt arról is, hogy az akadályok elhárítása után létrejöhet egy szovjet— kínai csúcstalálkozó. Kína eddig egyebek közt ahhoz a feltételhez kötötte a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok normalizálását, hogy a szovjet támogatást élvező Vietnam vonja ki csapatait Kambodzsából. (MTI) A Szojuz TM fedélzetén Szovjet—bolgár űrutazás
