Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

I

Kemencék katlanjában

T Hiába kérlelgetem, hogy legyen szíves üljön le, elhárítja az invitálást.

— Nem ülök le — adja nagy komolyan tettének magyarázatát — mert akkor elfáradok. Egyébként is az álláshoz szoktam, hiszen a kőműves mindig állva dolgozik.

Ám, legyen, törődök bele a megváltoztathatatlanba. Csak kissé kellemetlen számomra a helyzet. Jómagam ülök, előttem az asztalon a jegyzetfüzetem, abba írogatok, ő meg tőlem karnyújtásnyira magasodik. Zömök, vállas alakja rezzenéstelen, akár egy szobor.

De Tajti Tibor már csak Ilyen ember. Határozott, kitartó, mondhatnánk: makacs. Ami az ő mesterségében elengedhetetlen a sikeres munkához.

Merthogy kemencekőmű- Ves ez a 47 éves férfiú. A salgótarjáni síküveggyár dolgozója. Nem mindennapos foglalkozást űz, annyi bizonyos. Bemenni a kemencék katlanjába, a majd’ háromszáz fokos hőségbe, olyan ez, mintha a pokolba szállna alá az ember.

— Az már igaz — moso- Jyodik el végre. — Halljuk a rádióban, a tévében, olvassuk az újságban: szinte kibírhatatlan melegben, hatvan fokban dolgoznak a pékek. Mi meg csak kuncogunk magunkban, befelé. Hiszen mi háromszor ekkora hőséget vagyunk kénytelenek elviselni, belép az emberfia a kemencébe, helyére tesz egy téglát, de már ugrik is kifelé, mert a forró levegő égeti a tüdejét, a nyelőcsövét. Ott a por, a gáz_.

Azbesztruhát, fatalpú ef- ,Jpőt viselnek ilyen alkalmakkor a kemencekőművesek. Tajti Tibor ugyan nem számolta, de sok százszor, talán több ezerszer magára öltötte már ezt a felszerelést. Mert ahány üvegipari kemence létezik manapság széles e hazában, ő mindnek az építéséből, nagyjavításából kivette a részét.

—Gyakran járónk kiküt- fietésbe — jegyzi meg. — Mikor, hová szólít a kötelesség. Legutóbb Sajószentpé- teren építettünk egy kemencét. Azelőtt megfordultam Párádon, Miskolcon, Tokodon, Ajkán, Nagvkanizsán, hirtelen ennyi település jut az eszembe, vándorélet, az már igaz. Nem is nagyon kifizetődő, hiszen két háztartást kell vinni. Idehaza, Sah

syyX, ^ • ,

• < • • v- •: «

:Ä X . \ ■ .y ■

tfc*,, <-' V - *

• V» . v • , W' "i

^iSiB83kv'> 1 *

< >* ^

gótarjánban a család, én

meg valahol az ország szegletében. De mit tehetnék, ez a sorsom, elköteleztem magamat a szakmával.

Hogyan lesz valaki kemencekőműves? Nos, ennek illusztrálására álljon itt írásunk főszereplőjének az élete. Általános kőművesnek tanult, az akkori Nógrád Megyei Magasépítő Vállalatnál sajátította el a mesterfogásokat. Tudniillik nagyon fá- jintos, a szakmát a kisujjában hordó mestere volt, ahogy ő mondja. Utána került ide, a síküveggyárba, ahol elvégzett egy tanfolyamot. A gyakorlati oktatást pedig a mindennapok tennivalói biztosították.

— Miért lettem kőműves? — ismétli meg a kérdést, majd így folytatja: — Tetszett, hogy a sok apró kőből, téglából nagyot, olykor hatalmasat lehet építeni.

A mai napig sem bánta meg a választását. Hétezret visz haza havonta! Évente tízezer forintot kap. úgynevezett melegüzemi pótlékként. S ha eljön az ideje, ötvenöt évesen mehet majd nyugdíjba. öt személy szerint is megbecsülik. Az idén, az építők napján Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést vehetett át, emellett többszörös Kiváló dolgozó.

Mindezt úgy kell belőle kihúzni, mert nem egy dicsekvő fajta. Azt viszont készséggel elmeséli, hogy mióta csak létezik szocialista versenymozgalom, azóta egyfolytában brigádban dolgozik. A mostani közösségük, amelyik Farkas Bertalannak, az első magyar űrhajósnak a nevét vette fel és amelyiket tizenöten alkotnak, egy nagyobb kollektívából vált ki. Sikeresnek nevezhető a néhány éves múlt, hiszen övék a brigádérem ezüst fokozata. Sok ' társadalmi munkát végeznek, többen viselnek különféle társadalmi-politikai tisztséget. Jómaga szakszervezeti bizalmiként igyekszik társai hasznára cselekedni.

Az itteni, a mostani munkájukra terelődik a szó. Büszkén mondja:

— Ezt a kemencét magam is építettem. Ehhez fogható nagyságú még csak egy termel az országban, nevezetesen Orosházán. Bizonyára sok liter izzadságunk elfolyik majd, mire befejezzük az átépítést, de vállaltuk, tehát teljesítjük.

A felesége a BRG-ben bérszámfejtő. Három gyermekük van, egyik sem szándékozik apja mesterségét választani. A család szereti a természetet, sokat kirándul, nyaranta mindig elmennek valahová üdülni. Kétszer is aláhúzom jegyzetfüzetem ben a mondását: neki nem maszekolásra, hanem pihenésre kell az évi szabadság.

Búcsúzásképpen megkérdezem Tajti Tibort ugyan

árulja már eL, ha visszaforgathatná az idő kerekét, voksolna-e újra a kemencekő- műves-szakmára? A válasza rövid, mindazonáltal roppant meggvőző:

— Hiszen már harminc éve ezt csinálom....

Kolaj László

Hengermii-rekonstrukió Salgótarjánban

’ Háromszázötvenmillió forint költségből rekonstrukciót hajtanak végre a Salgótarjáni Kohászati Üzemek 1961-ben üzembe helyezett quatro- és húszhengeres hengerállvá- nyán. A rekonstrukció során új, plusz-mínusz tíz mikron érzékenységű automatikus vastagságmérőt építenek be, ami jobb a jelenleg érvényben levő szigorú USA- és NSZK-szabványnál.

Modernizálják a hűtő-kenő rendszert is, ami javítja majd a lemez felületi simaságát. A minőséget is javítja, s kíméli a gépet is az a műszer, amely érzékeli mindazokat a pontokat, ahol hengerlés közben lassítani, gyorsítani s a gépet megállítani keli. S teszi mindezt automatikusan, a kezelő- személyzet beavatkozása nélkül. A rekonstrukció során végrehajtott korszerűsítések növelik a salgótarjáni hidegen hengerelt acéllemezek exportértékét és értékesítési esélyeit

A rekonstrukció kivitelezését, a napokban aláírt szerződés alapján, a salgótarjáni hideghengerműt 25 évvel ezelőtt gyártó és telepítő NSZK Sund wig cégre bízták. Az előkészületek megkezdődtek, a munkát 1989-ig fokozatosan végzik el úgy, hogy a termeléskiesést a minimálisra csők kentsék.

Nemes János cikksorozata ÄWlöV/ÄfitölilMl VI7Ä

16. Leraktuk a szocializmus alapjait

A

z MSZMP VII. kongresszusa, amely 1959. november 30-tól december 5- ig tanácskozott, miután elemezte az ellenforradalom leverése óta eltelt időszak tapasztalatait, célként tűzte ki, hogy a következő években befejeződjön a szocializmus alapjainak lerakása Magyar- országon. Ezt szolgálta az 1956-ot követő átmeneti hároméves terv (1958—1960) sikeres teljesítése. A nemáfeti jövedelem az előirányzott 13 százalékkal szemben 20 százalékkal, az ipari termelésé a 22 százalék helyett 40 százalékkal nőtt, a mezőgazda- sági termelés 11 százalékkal, az árutermelés és felvásárlás 15 százalékkal növekedett.

A második ötéves terv

(1961—1965) már 36 százalékos nemzeti jövedelem, 48—

50 százalékos ipari termelés-, 22—23 százalékos mező- gazdasági termelésnövekedést irányzott elő. E viszonylag — más szocialista országok terveihez képest — szolid mennyiségi növekedések a minőségi tényezők fejlettebb színvonalával párosultak; a gazdaságosság követelményei, mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozásának előirányzatai kerültek előtérbe.

Az új ötéves terv második évének végén, 1962. november 20—24-én tanácskozott az MSZMP vili. kongresz- szusa, amelyet történelmi határkőként tartanak számon az ország és a párt történetében is. A VII. kongresz- szuson kitűzött alapvető célt elértük, a szocialista forradalom győzött a társadalmigazdasági életben. „A mező- gazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének kprszakába lépett” — állapította meg a kongresszus határozata.

Ez a változás így tükröződött a számokban: 1957- ben az összes keresők 55 százaléka volt munkás és alkalmazott. 1962-re részarányuk 65 százalékra növekedett. 1957-ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag, 1962- re részarányuk 30 százalék lett, vagyis a kongresszus idején már a dolgozók 95 százaléka szocialista állami vállalatokban és intézményekben. illetve szövetkezetekben dolgozott.

Ekkoriban, hat évvel az ellenforradalom után már kevés szó esett az 1956-os év eseményeiről, hiszen ez végleg lezárt periódusa volt a Dárt és az ország életének. De azokban a kérdésekben, amelyeket a tanácskozás

számba vett, az elemzésekben és a feladatok kijelölésének módjában ott munkálkodtak, hatottak a harcban szerzett tapasztalatok. Mindenki érezte és értette, miért hangsúlyozta kongresszusi zárszavában, a tanácskozás hangulatának és fő törekvéseinek hangot adva Kádár János: „Kifejezésre jutott az a bizonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkban semmiféle lényegbevágó változás nem lehet.

E politika fő jellemvonása, hogy a marxista—leninista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni.” És a továbbiakban még egyszer visszatérve e gondolathoz a kongresszus résztvevőinek egyetértő tapsától kísérve kijelentette a párt első titkára: „Pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, helyeslik és támogatják azt.

És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket a gondolat,- hogy ez a politika valamilyen irányban változhat Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük, és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.”

Sok méltatást és elismerést kapott a kongresszuson a szövetségi politika, mint amely jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez. Az új helyzetben, amikor már a szocializmus alapjain a teljes felépítés feladatai kerültek napirendre, a szövetségi politika is fejlettebb szakaszéba került: a szocialista nemzeti egység fejlesztése, erősítése lett a cél. A társadalom valameny- nyi osztályát és rétegét kellett a közös munkára, az együttműködésre ösztönözni. Á párt hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység politikája sem jelenti azt, hogy Magyarországon az osztályharc befejeződött.

Czó sincs arról, hogy a

^ párt az osztályharc éleződésére törekedne; ellenkezőleg: az országnak, a népnek, a pártnak mindig az az előnyös, hogy ha az osztályharc hevessége csökken, formái kevésbé élesek. De persze, különösen az imperialista környezetben, nem lehet kizárni azt sem, hogy rövi- debb-hoszabb ideig bizonvos osztályellentétek vagy rétegek érdek-összeütközései élesebb formákat öltenek. Még

lő őszi ellátás oltványokból

' A hónap végén nyitnak a kertészeti árudák, telepek, megkezdődik az őszi árusítási szezon. A Kertforg Kft., amely 44 taggazdaság áruját hozza forgalomba, jó ellátást ígér az oltványokból, szaporítóanyagokból. A faiskolákban a csemetéket most emeli k ki a földből, s bár a szárazság nehezíti a munkát, mégis jó ütemben haladnak az előzetes szállítások. Érdekes tapasztalat: az aszályos Időjárás nem befolyásolta a zsenge gyümölcsfák hajtásainak megerősödését, az oltványok szépek, egészségesek és országszerte jól érett állapotban vannak. A nagyobb telepek hétköznap reggel 8- tól délután 5-ig tartanak nyitva, szombatonként 8-tól 15 óráig, vasárnap pedig 8-tól 12 óráig szolgálják ki a vevőket.

Gvümölcsfaoltványokból 1.3 —1,5 millió vár eladásra, szőlőoltványokból egymillió a készlet, a bogyós gyümölcsök szaporítóanyagából pedig több mmt kétmillió áll a vásárlók rendelkezésére. A szakemberek szerint a készlet várhatóan fedezi majd a szükségletet. a sokéves gyakorlat ezt igazolja. Minden gyümölcsfajból lesz elegendő, a választék azonban ezúttal valamivel szűkösebb őszibarackból és almából.

Az őszi szezonban 450 el- árusítóhélyen lehet vásárolni oltványokat, szaporítóanyagokat, díszcserjéket.

Bátonvterenyén a József At tila-Iakótelepen huszonnégy lakásos társasházat épít a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat, amelyet november végén adnak át.

e kedvezőtlenebb lehetőség esetére is a szövetségi poli- tika sikerei, a szocialista nemzeti egység politikájának fokozatos erősödése kedvezőbb pozíciókat teremtett a párt, a munkásosztály, a haladó erők száma.

A politikai harc döntő siJ kerei után, még az eddiginél is inkább, a gazdaság került a figyelem központjába' és a gazdasági munka általános fejlesztése vált a társadalomépítésben kulcskérdéssé. A kongresszus ugyan még inkább csak irányvétel szempontjából, keresve a megoldások módját, érintette azokat a kérdéseket, amelyeket a következő években már mélyebben elemeztek. A kiindulópont a kongresszusi határozat értelmében az volt, hogy: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front; amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.”

Látható, hogy ugyan szó volt a termelés mennyiségi emeléséről is, de az első helyen a minőségi tényezőket! a munka termelékenységének növelését, és a gazdaságosságot említette a határozat. A továbbiakban ezeknek a teendőknek részletezésében az ipar ágazati arányainak javítása, a szakosít tás és a kooperáció, a gazdaságtalan, elavult termékek helyett korszerű, gazdaságos; a hazai és a nemzetközi igényeknek egyaránt megfeleld áruk előállítása volt az elérendő cél. Még azt is kH mondta ez az állásfoglalás; hogy a gazdasági munkában az eredményeket a legfejlettebb országok színvonalával kell mérni.

Ugyancsak a majdani gazdasági reformmal összecsengő volt az a megállapítás is; hogy az anyagi érdekeltség következetes megvalósítása nagy lendítő ereje a szocialista gazdaságfejlesztésnek. Ä gazdaságirányítás módjának megváltoztatására utalt a határozatnak az a követelése, hogy kapjon nagyobb teret az alkotó kezdeményezés, a döntések legyenek megalapozottak, előrelátók, épüljenek gondos számvetésre. A kongresszuson szó esett már arról is, hogy növelni kell a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét — az aprólékos fő-' hatósági irányítás korlátozás sa révén is.

a gazdasági mechaniz” mus változtatására irá-. nyúló elképzelésekkel pár hu*, zamosan. azok logikus kiegészítéseképpen sok szó esett a kongresszuson a szocialista rendszer demokratizmusának szélesítéséről. „Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakur lásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása” — állapította meg a határozat. Minden szinten növelni kívánták azokat a hatásköröket, amelyekben az állami vezető szervek, illetve a helyi államirányítási szervek a lakosságot közvetlenül bevonhatják a döntésekbe, a közügyek intézésébe.

Kemény fellépést követelt a határozat a szocialista demokrácia fejlődését akadályozó, a lakosság öntevé- kenvségét korlátozó bürokratikus gyakorlat és szellem ellen. E tekintetben is kedvező jelenségként értékelte, hogy önigazgató funkcióval mind több feladat kerül állami szervek hatásköréből a társadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe.

A párt VIII. kongresszusa tehát számos területen és kérdésben gazdagította és segítette elő a szocializmus megújulásának programját és gyakorlatát.

(Következik: Az új mechanizmus)

f