Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

NÓGRÁD „Mindig kell valami e*a­mény, vagy cél amit kezdet­ben a legjobbak támogat­nak Hatalmas szerelőcsarnok. A végébe is alig látok. Az asztalok mellett asszonyok, kezükben fémszerelvények. Néhány mozdulat, s az apró bigyuszokból zár, lakat lesz. Ládákban száz és ezer da­rab. Ügyesen dolgoznak, hajtani kell, hogy 3—3,5 ezer forint kerüljön havon­ta a család asztalára. Darab­béresek. Nem kell senkit nó­gatni, biztat a napi penzum, s kit, hogyan az ügyessége. Nézem, nézem a majd vala­hol megálljt parancsoló szer­kentyűket. Szekrények aj­tóin, kamrák rekeszein lá­tom őket viszont. Megszo­kott darabok, nagyapáink is ismerték. Nagy részük kül­földre kerül, Iránba, a Kö­zel-Keletre, Afrikába. NEM ÉRDEKLŐDIK A PIAC A Szécsényben 850 em­bernek kenyeret adó EL- ZETT Zár- és Lakatgyár fö­lött azonban elszaladt az idő. Az export akadozik, a ter­mék hagyományos, a piac igénye változó, rapszodikus. Nem biztos kenyér már a lakatgyártás. Már évekkel korábban fölötlött néhány ember fejében, hogy nem­csak zárban és lakatban kel­lene gondolkodni. A buda­pesti anyavállalathoz tartoz­tak sokáig, s ekkor már gyü- lemlett az emberekben az ellenérzés: — Pestnek dolgozunk. Ott csak kiadják a munkát, s nekünk cselekedni kell, ha tetszik, ha nem. Ez -már ré­gebbi kritikája volt a mun­kának, de az eredményesség­nek is. Aztán új remények támadtak, két évvel ezelőtt a vállalat elnyerte az önál­lóságát. Voltak ígéretek, jobb lesz, magunk határo­zunk a termelésről, a jö- vőnkről. Ma mindez a múl­té. Az önállóság nem tudta beváltani a reményeket. Nem jutott pénz a techno­lógia- és termékváltásra. Hiába alakul külön keres­kedelmi osztály, a kapcso­latszegénység, a menedzser­hiány nem tudja jobb útra vezetni az előbbre jutás kocsi­ját. Egyre apad a nyere­ség. Bérfejlesztésre —, ami alig 3 százalék fölött van Sok a fiatal, kár lenne őket elveszíteni. — csak támogatásból, dotá­cióból jut. A vállalat jóin­dulattal mondva is, nullszal­dós. — Az évi 50—52 ezer fo­rintos jövedelmek jóval a megyei ipari átlag alatt van­nak, az országosról nem is beszélve. Néhányan fölismer­ve a helyzetet, a bizonyta­lanságot, kilépnek. Mennek a szécsényi tsz melléküzem- ágába, asszonyok vissza a falujukba, többen az önálló iparos gondolatával foglal­koznak. A törzs nagyobb ré­sze azonban még együtt van, ragaszkodnak a már 16 éve megszokott, rendsze­res munkához. Ha el is vé- konyult, de a biztos kenyér­hez. Emberi kapcsolatok ezernyi szála, munkásszoli­Fotós pillanat a figyelemről. üzemben elvárnak tőlük. Kisebb megszokott rutinja­vítások. Ezeken már régen túl vannak. Nincsenek em- bertpróbáló megbízatások, ez lehangoló. Vállaltak már külső munkákat. A Glóbus rétsági nyomdá­jának gyártottak fogaskere­keket, besegítettek a helyi tsz-nek a gépjavításokban. Olyan erény ez, a gépjaví­tóktól, hogy időben fel kel­lett volna rá jobban figyel­ni, kamatoztatni. Nem volt visszhangja a tevékenysé­güknek. Pedig sokat lendí­tettek volna a vállalaton. — Mi vitte zátonyra a daritás az egymáson segíte­ni akarás mind megannyi ragasztó. Egy Rimócról bejáró kol­légának megjelennek a la­kásán a tmk-sok, hogy gyorsabban épüljön a csa­ládi ház, hordják a blokkot, s teszik, amit kell. Aki be­teg, arról sem feledkeznek meg. Sok olyan érték hal­mozódik itt a szorgalom mellett, amit nem lehet nem figyelembe venni, nagy kár lenne elveszíteni. Régebb óta jobb sorsot érdemelnek. S ez foglalkoz­tatja a város, de a megye vezetőit is. Nem tegnap kezdték keresni a jövő út­jait. A helyi politika kér­désévé vált ez Szécsényben. Az ígéretek devalválódtak, kisebb tűzoltások nem segí­Zárak, kulcsok, amelyekből k kertel, benne is megkoptak a remények, ambíciója meg­torpant. Hogy mi fekszik a gépjavító műhelyben, azt talán ő tudja a legjobban. Jó képességű vasasok tartoz­nak a keze alá. Sokkal több­re képesek, mint, amit az evesebb kell. jó szándékot? — a sarokba néz, mintha onnan keresné a választ, pedig tudja. — Az érdektelenség. — Részletek? — Nézze, ha a haszonból valamit visszakap a tmk, azt tudtam volna becsülni. tenek, generális megoldáso­kat kell keresni. Többéves nyugtalanság fűti az embereket. Az ide­gekbe beágyazódott a si­kertelenség lehangoló ér­zése. Ennek természetes re­akciója, hogy többen kifelé kacsintgatnak a gyárkapun. VAJÚDÓ EMBEREK Fülöp István a derék fér­fikor éveit tapossa. Negyven­éves. A tmk gépjavító rész­legének a vezetője. A vala­mikori gépállomásról nyer­geit át az ELZETT-be. Nem Ne higyje, hogy csak a bér­re gondolok. Elkelt volna néhány új gép. Mondjuk egy tengely, vagy palástköszörű. Lépni tudtunk volna. Van itt egy csapatravaló kreatív, újító szándékú, tett- revágyó ember. Mert nem figyeltek rájuk, sok min­dentől elesett az üzem. Ma ott tartanak, ahol tartanak. LESZ MEGOLDÁS Végleg elszakadt a kötél. Hosszú vajúdás, útkeresés után igazolódott egy gondo­lat: — Nemcsak zárban és la­katban kell gondolkodni. A megye, a város vezetői kapcsolatot keresnek a Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár­ral, a megyében is jól is­mert, közhasználatú szóval élve, a BRG-vel. Ez sikeres vállalat. Kapacitása az évez­redfordulóig lekötve. Ter­mékei keresettek a világ­piacon. Hosszú, idegtépő tárgyalások kezdődtek. Volt több nekifutás. A BRG- sek számoltak, vizsgálódtak, érvek, ellenérvek párharca következett, amíg végül megszületett a megegyezés. A BRG első számú vezetői eljönnek az üzembe, ez már nemcsak háztűznéző, alapo­sabb részletekre kíváncsiak. Összeül a vállalati tanács és górcső alá vesznek mindent, csak ezután születik a dön­tés. A BRG átveszi a válla­latot, minden dolgozójával, vezetőjével, eszközállomá­nyával együtt, január else­jével. Az átállás fokozato­san történik. Marad a régi profil hasznosabb része, de már az új gépeket, berende­zéseket az év utolsó hónap­jaiban kezdik szállítani. MILYEN A HANGULAT? Van ilyen vélemény is: — Most elhúzták előttünk a mézesmadzagot. — Kár lenne itt neveket említeni, nemcsak csoportvezető, vagy a munkapadnál ülő munkás mondja. Mi tagadás rosszul hangzik, leszerelő, de cso­dálkozni sem lehet. Sok volt az ígéret, a biztatás, ami sorra-rendre megfeneklett, így hát, akik félnek az új­tól, a változások szelétől, nem hibáztathatok. Sokszor csalódtak, s ez teszi őket kétkedővé, bátortalanná. A felmondásokat nem lehet el­titkolni. Aki kilép, nem le­het vándormadárnak mon­dani, még, ha akad is ilyen, a kényszer hozza ezeket az elhatározásokat. A tá­vozások elgondolkodta- tók. S ezek is beágya­zódtak az idegekbe, az át­meneti bizonytalanságba. Még a gondatlan ember is számol, legalábbis akkor, amikor a fizetési cédulát forgatja. S hiába, a boríté­kok tartalma évek óta stag­nál, az élet pedig drágul. Azt azonban már a legtöb­ben tudják, hogy a BRG- nél dolgozó emberek évi fi­zetési átlaga nem 50—52 eze- forint, hanem a 70 ezer felé közelít. Van a vállalat­nak nyeresége, telik miből beruházásokra, gének vásár­lására, megújhodásra. S ez több a mézesmadzagnál. Fü­löp István, aki vállalati ta­nácstag is, arról értesült, hogy a BRG-nek a javító­műhellyel is vannak szán­dékai. Lehet, hogy több üzemnek ez lesz a javítóbá­zisa, a BRG tmk-ja. Nagy álom. Vagyis egy régóta dé­delgetett szándék valósulhat meg. Jó lenne. Fülöp István tűzik. Legyen igaza. j Fülöp István, a gépjavító rész* leg vezetője: — Többet tud­nánk vállalni. Veres Ferencné, a szerelje művezetője: — Üjból tanul­nunk kell, de ez az élet. j Mutter András fődiszpécser: — Nem fejlődött úgy a gyár, ahogy kellett volna. Most is elhangzanak ígé­retek. Valahogy vetíteni kell a jövőt, szólni kell ró­la. S józanul számolva, az átállás hozhat meglepetése­ket is. A megszokottól elté­rő körülményekhez talán nem mindenki tud jól al­kalmazkodni. Űj ismeretek kellenek. Talán székek, be­osztások is cserélődnek. De ennek árán is az összeszo­kott, jó gárda jövője a tét. Most új eszmények, célok állnak az ELZETT tapasz­talt gárdája előtt. Többen már lélekben mellé álltak: Van, aki csak közeledik, többen várakoznak. Azt hi­szem, az optimistáké a jö­vő, s ezekhez kell igazítani az újat igenlő lépéseket. Gulyás Ernő Felvételek: Kulcsár József 1 | IMUORÁD — 1986. október 18., szombat Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom