Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-30 / 255. szám
1 NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT A felszabadító hadműveletek 1. A helyzet 1944 szeptember végén 1944 szeptember közepén 1944. szeptember közepétől magyar földön harcoltak a szovjet csapatok a fasiszta haderők ellen. A híressé vált „Katyusák” aknatüzet zúdítottak a német állásokra. az addigi harctevékenység eredményeként a szovjet—német arcvonal délnyugati szárnya a Keleti-Beszkidek és az Erdős-Kárpátok gerincén megszilárdult, a Priszlop-há.gó>tól kezdődően pedig átszelte a Kárpátokat, és Szászrégen, Marosvásárhely, Torda, Ko- lozsvár-dél szakaszon, s onnan tovább a román—magyar határ mentén húzódott. A kialakult helyzetet figyelembe véve a szovjet hadvezetés azt a feladatot állította itt harcoló csapatai — a 2., 3., és 4. Ukrán Front — elé, hogy léptessék ki a háborúból Horthy-Magyarországot, és innen, délkeleti irányból is jussanak ki a náci birodalom központi területeire, a bajor- országi hadiipari körzetekbe. A további feladat volt, hogy együttműködve a Jugoszláv Népfelszabad f tó Hadsereggel, szabadítsák fel Beigirádot, és teremtsék meg az előfeltételeket Jugoszlávia földjének megtisztítására. Azt is célul tűzték ki. hogy szabadítsák fel Kárpát-Ukrajinát a fasiszta megszállás alól; ezenkívül jelentős ellenséges erők lekötésével könnyítsék meg északon, a Varsó—Berlin hadászati főirányban összevont szovjet csapatok fölkészülését a Németország elleni döntő hadműveletekre. A szovjet hadvezetés csapatainak fő erőkifejtését az Arad—Budapest—Bécs tengely körül tervezte. Ennek során a Nagyvárad—Debrecen körzetében csoportosuló ellenséges erőkre mért csapással kellett utat nyitni Budapest felé, egyidejűleg pedig a szárnyakon szétzúzni a Kárpátokban és Belgrad alatt az ellenség csoportos í tásai t. E -hadászati elgondolás megvalósítása érdekében a 2. Ukrán Frontnak a debreceni hadiművelet során el kellett érnie a Tiszát, ezáltal elősegíteni Ungvár körzetének elfoglalását; a 4. Ukrán Front bal szárnyával pedig északról biztosítani a Belgrad felszabadításáért harcoló 3. Ukrán Front csapatait. A 2. és 4. Ukrán Front együttműködésének a Magyarországon harcoló német Dél hadseregcsoport visszavonulási útvonalai elvágását, tiszántúli bekerítését, és íőerőinek szétzúzását kellett eredményeznie. A szovjet—német arcvonal délnyugati szárnyán tehát a hitleri hadvezetésnek számolnia kellett azzal a lehetőséggel, hogy a szovjet csapatok elvágják a balkáni E és F hadseregcsoportok hátsó összeköttetési útvonalait, elfoglalják a Wehrmacht csehszlovákiai, magyarországi, ausztriai, dél-németországi élelmiszeres hadianyagforrásait, amelyek döntő fontosságúak voltak számára a háború folytatásához. E veszélyek elhárítása, vagy legalább késleltetése érdekében a szárazföldi német haderő-főparancsnokság (OKH) új hadászati védelmi terepszakasz létesítését tervezte a Kárpátok és a kelet-szerbiai hegység vonalában, amelyre támaszkodva szívósan tartani akarta Magyarország területét, hogy lezárja a szovjet hadsereg előtt az Ausztriába es Németország déli körzeteibe vezető közlekedési útvonalakat. Elhatározta, hogy a szlovákiai A hadseregcsoporttal szilárdan védi az Északi- Kárpátokban, a Keleti-Besz- kidefcben és a Máramarosi- havasokban kiépített állásokat, egyidejűleg a feltöltött és megerősített Dél hadsereg- csoporttal visszaveti a hágókon túlra a Keleti- és Déli- Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Front csapatait, az F hadseregcsoporttal pedig megakadályozza a 3. Ukrán Front benyomulását Jugoszláviába; ezzel biztosítja az E , hadseregcsoport visszavonulásának lehetőségét Görögországból és Albániából. , Ebben a hadászati elgondolásban a náci birodalom hadászati előterének tekintette Magyarországot a német hadvezetés. Hitler 1944. július 31-én, vagyis még a romániai arcvonal összeomlása előtt a Magyarországhoz fűződő érdekekről így nyilatkozott: „A legfontosabb számunkra — és az is marad —, a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szempontból az egyetlen lehetséges pótlása annak, amit másutt elveszítünk, nyersanyag szempontjából pedig értékes forrása a bauxit- nak, mangánnak stb. Közlle- kedésifeg pedig ez a kulcsa délkeletnek. Ezért a magyar térség biztosításának létfontosságú jelentősége van, any- nyira döntő, hogy ezt egyáltalán nem lehet túlbecsülni.” Véleményét Pavelics hor- vát bábállamfővel szeptember 18-áin folytatott tárgyalás soréin is kifejtette: „Döntő, hogy Magyarországon tartsuk a német pozíciót. Ha ott valami belülről elindul — célzott az esetleges kiválási elképzelésekre — akikor ő (a Führer) semmitől, erőszakos beavatkozástól sem riad visz- sza, hogy a létfontosságú magyarországi állást tartsa” — mondotta, majd Románia, Finnország és Bulgária elvesztéséről szólva kijelentette: „E három imént említett ország Összeomlása ugyan elég bajjal jár, de ez össze sem hasonlítható Magyarország összeomlásával, aminek bekövetkezte esetén Németország villámgyorsan beavatkozna. A Birodalomnak eltökélt szándéka, hogy az erdélyi székely területeket feladva, a voltaképpeni Magyar- ország területét és a Vaskapu—Vardar vonaltól nyugatra eső országokat ta'rtani fogja” — nyugtatta meg horvát csatlósát Hitler. Utasítására a német hadvezetés szeptember második felében előkészült az ország területének tartós védelmére. Olyan védelmi rendszer kiépítésével bízta meg Friessner vezérezredest, a Dél hadseregcsoport parancsnökát, amely Szlovákia területén továbbfejleszthető, es csatlakoztatható a Felső-Sziléziáiban létesített ún. A állásrendszerhez. Ennek megfelelően a Dél hadseregcsoport vezetése az alapvető védelmi rendszer kiépítésére a Bükk—Mátra— B ö r zsön y—P i lis—Vértes—Ba - kony—Balaton déli partvonalat s onnan délre a Dráváig húzódó terepszakaszt jelölte ki a folyóvölgyekben létesítendő re les zál lásokkal és a harokocsiveszélyes irányokban telepített harekocslakadályok- kail. E „Margit-vonal” nevet kapott védelmi rendszer legjobban kiépített része volt az Érd, Velencei-tó, Balaton közti szakasz, amelyet a Budapest keleti oldalát 25—30 km mélységben övező „Attila-vo- nal” egészített ki. Emellett a hadseregósoport a védelmi állások kijelölésekor számításba vett minden nagyobb természetes akadályt: a Tisza, a Duna, a Rába. a Lag ta-hegy- ség, a Kis- és Fehér-Kárpátok vonalát, támpontok berendezésére pedig számos lakott települést. A Dél hadseregcsoportba közel 400 ezer főt számláló 32 hadosztály (14 német és 18 magyar) tartozott 3500 löveggel’és aknavetővel. valamint 360 harckocsival és rohamlöveggeil. Légitámogatása az 550 repülőgéppel rendelkező 4. légiflotta feladata volt. A német hadvezetés utasítására a Dél hadseregcscport parancsnoksága szeptember végén megkezdte a „Cigánybáró” fedőnevű támadó vállalkozás előkészítését azzal » céllal, hogy visszavesse a hágók mögé a Kárpátokon átkelt 2. Ukrán Frontot, és olyan kedvező terepszakaszt vegyen birtokba, amelyet a tél folyamán viszonylag kis erőkikel tartani lehet. Evégett a hadseregcsoport Debrecentől délre egy erős páncélos csoportosítást vont össze, amellyel október 12-én tervezte a támadás megindítását. Tóth Sándor alezredes (Következik: 2. A debreceni hadművelet) Szép az ősz. A vénasszonyok nyara ugyancsak kitesz magáért, mintha a mezőgazdászok kedvébe akarna járni. Az ősz azonban csalóka is. Kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz a finoman szálló porból kerékmarasztaló, csizmát lehúzó sár, a derült napodból ködbe burkolt fagy... Spórol az adó-vevő A zöld Niva terepjáró jókora bakugrásokkal halad a kacskaringós, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított földúton. Kormányánál Gyalog Dénes a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráki kerületének fiatal igazgatója, mögötte Radics János üzemgazdász. A kocsi meglehetősen szűk, azonban a CB- készülék jóvoltából belefér úgyszólván az egész állami gazdaság. Az éter hullámain akkora a forgalom, mint augusztusban hét végén egy nagyobbfajta balatoni üdülőhelyen. Sok beszédnek sok az alja szokták mondani, jelen esetben a sok beszéd viszont sok pénzt takarít meg a nagyüzemnek. Becslések szerint milliókat... — Csaknem harminc készülék van a gazdaságban. Az adó-vevőket felszerelték, sok vezető szakember gépkocsijába, a szervizkocsikba, sőt az éjjel-nappal dolgozó nagy teljesítményű erőgépek fülkéibe is — mondja a kerületi igazgató. — Így rövid időn belül kijut a szántóföldre a kért alkatrész, ha viszont kellenek szakemberek a javításhoz, azok gyorsan átirányíthatók az egyik munkaterületről a másikra, szinte minden vezető bárhol elérhető, azonnali és pontos áttekintésünk van a gazdaság egész területén zajló munkákról. Ami ugye nem mindegy, főleg most, hogy a mezőgazda- sági munkák legfontosabbjá- nak, a vetésnek, lépést, kell tartani az idővel, versenyt futni nemcsak a naptárral, de az órákkal is. Az órák azonban éppen delet mutatnak, így szerencsénk van, mert több mint húsz növénytermesztőt találunk egy- kupacban. Akik egyébként vagy ötszáz hektáron szóródnak szét, hogy tárcsázzanak, vessenek, vagy éppen szántsanak. Jó hangulatuk részben a jó ebédnek szól, de az sem mindegy, hogy az utolsó száz hektárok — ez itt nem sok — várnak már csak vetésre. Ízelítő a technikából — Naponta 180—190 hektáron tudjuk elvetni a búzát — újságolja Ferik Mihály ágazatvezető, aki természetesen a helyszínen irányítja szépszámú kollektíváját. Jelenleg kilenc gép dolgozik itt, az er- dőtarcsai határban, a 150 hektárnyi C—3-as táblában. II negyedszázados titkár Felállott az asztala mellől, hóna alá vette megkopott táskáját és szerényen, ahogyan élte életét, búcsút vett a munkatársaitól. Fülöp Károly, a Volán személyforgalmi üzemegysége szakszervezeti bizottságának titkára nyugállományba vonult. Úgy igaz, ahogyan mondta a búcsúzáskor: eljön az a nap, amikor az ember jogos pihenőre térhet. Nem ébreszti hajnalban az óra csengetése, napközben is kedvére cselekedhet, nem szorongatja a mindennapi feladat. Ez a természetes, az élet rendjével járó fordulat minden ember életében. Mégis mikor Fülöp Károly bezárta maga mögött az üzemegységben levő maroknyi szobácskája ajtaját, olyan ember ment nyugállományba, aki egy teljes negyedszázadon keresztül, mint szakszervezeti titkár szolgálta munkatársai, és természetesen a vállalat érdekeit is. Kevesen vannak ma már, akik huszonöt éven keresztül bírták a dolgozók bizalmát, akik a mindennapi munkájuk mellett mint többletet vállalták a közéleti tevékenységet. Nem csak vállalta ezt Fülöp Károly, hanem nagy tisztességnek véve a dolgozók újból és újból megnyilvánuló bizalmát, maradéktalanul el is látta feladatát. Azt szokta mondani, hogy az embernek, ha tiszteli felebarátait, az okoz igazán felemelő érzést, ha segítséget nyújthat számukra. Nehéz éveket élt át, amíg a közlekedést a mai színvonalra emelték. Volt ponyvás járművön üveggyári munkások szállítója. Vezetett az akkor sokat emlegetett „faka- ruszt”. Szerelt járműveket, a gesztenyefa alatti garázsban, ahol a fa lombja volt a tető. Most úgy emlékszik visz- sza azokra az időkre, mint élete egyik , legszebb napjaira. Várták őket munkások, gyárak és minden leszolgált nap a sikert jelentette számukra. Vitáztak bérről, ellátásról, szociális helyzetről. Küzdöttek túlzsúfoltsággal, de ahogyan mondta, mindig nagy megértéssel az emberek iránt. Természetes, Hogy amikor megalakult az üzemegység és szakszervezeti titkár választására került sor, reá esett a választás. Huszonöt esztendővel ezelőtt volt ez. Talán azért is, mert munkájával igyekezett példát mutatni. A munkásemberek megérzik, ki az, aki tiszta szándékkal szolgálja érdekeiket. Amikor Fülöp Károly harminchét szocialista brigádot szervezett meg, a brigádokat egy magasabb színvonalú, szocialista jellegű munkára tanította, biztatta, akkor a brigádok érdekeit is szolgálta. Az utazókét, is. Mert a brigád háromszáz tagja megkülönböztetett módon gondolkodik, cselekszik, képezi magát. Nagyon meleg hangulatú összejövetelen búcsúztatták a szakszervezeti tikért. Aki lehet, hogy nyugállományba vonult, de amit tett ott-ta- lálható a munkahelyeken, és nem merül feledésbe, hogy annak megalkotója ő volt. Bobál Gyula 1T Az utolsó táblán készítik elő a talajt a vetéshez S, hogy nem akárhogy, ahhoz elég egy pillantást vetni a ragyogóan elmunkált talajra, amely a búzaszemek milliárd- jait rejti. Igaz, amilyen gépek itt vannak... Tóth József a négy FIAT traktor egyikének „gazdája”. Bordó overállján — a Hatosoknak ilyen jár — az állami gazdaság emblémája, ami körülbelül azt a szerepet tölti be, mint válogatott sportolóinkon a címeres mez. Mert a többtucatnyi traktorosból egy ilyen kétmilliót érő gépre kerülni nem kis dolog. — Remek gépek ezek — mondja Tóth József —. Februárban álltak munkába, s azóta jóformán megállás nélkül mennek. Az enyémben például 1500 üzemóra van már, de eddig még egyetlen alkalommal sem kellet műszaki hiba miätt megállni. Miután tudom, hogy milyen kényelmesek ezek a masinák —, némi rosszmájúsággal — még azt is gondolhatnám, csak azért kell beléjük rádió, meg magnetofon, hogy vezetőik ne aludjanak el munka közben... A kerületi igazgató, mintha belelátna gondolataimba: — Most készülnek a speciális magnókazetták, amelyeken a különböző zeneszámok mellett figyelemfelkeltő utasítások is szerepelnek. Például ellenőrizze ezt, vagy azt, tekintsen a műszerekre, satöbbi. Este hattól reggel hatig tizenkét órát eltölteni olyan felelősségteljes munkával, mint a gabonavetés, nem gyerekjáték. Egy tonna jobbfajta vetőmag kisebb vagyon, az erő- és munkagép pedig nagyobb vagyon. Mindenkinek megéri A gazdaságban nem félnek az újtól sem, s ez érvényes az új vállalkozási formákra is. Működik itt géemká, amelyben csaknem minden traktoros benne van. Ami nem fér bele a munkaidőbe, az bőven belefér a nap huszonnégy órájába és a hét végi pihehő- napokba. Ez is közrejátszik abban, hogy a Mátraaljai Állami Gazdaságban két hónap munkáját végezték el egv alatt. — Megéri — vélekedik Tóth József. — A múlt havi munkámért csaknem tízezer forintot kaptam kézhez. Ebből négyezer a géemkából jött. — A gazdaságnak sem mindegy — így Radics János. — Megnézzük mire költjük a pénzt, de abban nem volt vi- ta hogy erre érdemes. Valamennyi fontos őszi munkát időben el tudtunk végezni a lehető legjobb minőségben. Ez pedig már a következő év eredményeit alapozza. Lassan szedelőzködnek a többiek is. — Igyekeznünk kell, hamarosan megjön az eső —mondja Pisák János traktoros. . Ö aztán tudja, már a negyedik évtizedet tölti a határban. — Már nem sokáig. Jövőre, mikor ti arattok, én már otthon csücsülök... — ...vagy a kombájnon — vonja kétségbe a szándék komolyságát kollégája, Madrács László. — Borzalmas lehet állandóan otthon ülni — ölti tovább a beszélgetés fonalát egyik társuk. # — És folyton veszekedni aá asszonnyal. — Na, most már elég — a nyugdíjba készülőt még a hideg is kirázza a kollégák által festett jövőtől és elvihar-' zik masinája felé. — Tudja, mikor ülne otthon aratáskor... — súgja fülembe egyikük. A jövő ígérete Csaknem ezerötszáz lóerő bődül fel. Kilenc gép indul útjára tárcsával, ásóboronával, vetőgéppel, gyűrűshengerrel a nyomában, hogy hamarosan parányi játékszerekként tűnjenek tova a dombok mögött. — Péntekre végeznek —• mondja a kerületi igazgató. — Ha addig nem esik, akkor hiztos. Az embereken és a gépeken nem múlik — feleli az ágazatvezető. Azon gondolkodom, vajon hogyan éreznék magukat ezek az emberek egy szalag mellett valamilyen üzemben. Meg is kérdezem. — Szoktak dolgozni — neJ vet Gyalog Dénes. — Amikor nincs munka a határban, aa üzemben dolgoznak egy-más- fél hónapig. Azután úgy jönnek ki ide, mint akiket kerJ getnek. Ahogy elnézem az őszi határt nem is csodálom. Ezer árnyalatban játszik a közeli erdő, békésen pihen a föld, láthatatlanul dajkálva ölében a jövő ígéretét. Itt-ott már kidugta fejét egy-egy kiszóld növényke, mint akjnek nagyon fontos, hogy megláthassa aa őszi napot... Zilahy Tamás U| falazóblokk Külföldi és magyar vállalat, valamint egy magyar termelőszövetkezet közreműködésével új típusú építőanyagok sorozatgyártását kezdik meg hazánkban. Az együttműködést gazdasági társulás formájában szervezték meg; a partnerek arra számítanak, hogy rövidesen megkezdhetik a korszerű, ám hulladékanyagokból gyártott építőszerkezetek sorozatgyártását. A gazdasági társulást az Agro- ber és az újfehértói termelőszövetkezet hozta létre. A közös vagyonból — ezzel indult a társaság — ötven-ötven százalékos arányban részesülnek. A partnerek az osztrák DURISOL cég technológiai licencéfl vásárolták meg; ennek alapján hulladékanyagokból — például faforgács felhasználásával — korszerű falazóblokkot, panelszerkezetet, födémedet és nagyobb oldalfalakat is előállíthatnak. Az új építőanyag előnye, hogy gyártásához a hagyományos téglafélékhez képest lényegesen kevesebb energiára van szükség. NÓGRÁD - 19S4. október 30., kedd ^3 A í
