Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT FÖLDES MIHÁLY: Egy Aranykor nem elég... r Lemondó legyintés és va­sárnap este megint azzal a gondolattal kapcsoltuk le té­vékészülékeinket, hogy az év harmadik műsorhete sem ho­zott semmi érdemlegeset szá­munkra. Lapozva a műsorrendet jó­szerivel alig lelni valamire, amin megakad a figyelem, ilyen unalmas és érdektelen talán évek óta nem volt a te­levízió, mint napjainkban. Az «kokat keresve a gazdasági kényszerűség, ha számottevő­en is szól béig a szolgáltatás milyenségében, nem elégséges magyarázat. Más belső té­nyezők is nyilvánvalóan köz­rejátszanak a színvonal ag­gasztó alászállásában. Valahogy eltűntek a képer­nyőről a jelentős tévés szemé­lyiségek, kiknek megjenése időről időre eseményszámba ment. Hovatovább csak Vitray Tamás tartja magát küzülük, az újabb generációkból alig- alig akad, aki különösebb rá- figyélésünket kiérdemelné, fon­tos volna számunkra mondan­dóival, eredetiségével. Elgondolkodtam például azon: hová lettek a legutób­bi, néhány éve rendezett Ri­porter kerestetik reménységei? Elvéreztek a valóságos gya­korlati munkában? Vagy már a televíziós pálya sem olyan vonzó mint korábbi idősza­kokban volt? Tény, hogy a már, belső iránvitó posztok­ra kerülteket: Vértessv Sán­dort, Balogh Máriát, Horváth Jánost eddig nem sikerült megfelelőkkel pótolni, alig ta­lálkozunk Visingerrel vagy Feledyvel. de sorolhatnánk a hiánylistát. Bizonyára az említettek hi­ányából is ered, hogy kive­szőben a műsorból az eleven, színes riportázs, helyüket nem pótolják, csak betöltik az ilyen­amolyan portréfilmek, anké­tok, kerekasztal-beszélgeté- sek, melyekből viszont már unásig a trakta. Ez jellemezte az elmúlt mű­sorhetet is, s az, hogy az egész hétben mindössze egyetlen új számottevőbb produkciót kap­tunk: Gara János Aranykor című tévéfilmjét. Gara neve Gantner néven ismerősebben cseng a nógrá­di tájakon, Salgótarjánban. Számos magyar film produ­cere, gyártásvezetője ezúttal filmíróként hallat magáról, s nem is előnytelenül. Az Aranykorban egy öreg csibész egyetlen napjának tragikomi­kus történéseit mondja el. Ap­ró epizódok sorát fűzi fel a maga színes mozgalmasságá­ban szórakoztatásunkra, ked­ves-derűs líraisággal. Ha a jelenségek nem is tipikusak, valami megindító emberség­gel átitatva, szívesen elfogad­juk és hitelesítjük önmagunk­ban. S ebben az írón kívül része van a főszerepet for­máló kitűnő szlovák színmű­vésznek, Ludovit Gressonak, akinek, sajnos, ez volt utolsó forgatása, néhány nappal a felvételek után elhunyt. E hetekben emlékezünk Gábor Andor születésének szá­zadik évfordulójára. Költő volt? Publiciszta? Humorista? Melyikre gondolunk legin­kább? Minden műfajban em­lékezeteseket alkotott. Operet­tek ma is énekelt dalszöve­gein át a regényig, elevenbe vágó politikai szatírákon, per- sziflázsokon át a sanzonokig. Az évfordulón újra élvez­hettük Doktor Senki című re­gényének 1980-ban készült ki­tűnő tévéfilmváltozatát, de szívesen látnánk gazdag ha­gyatékából új feldolgozásokat, mert élő, korunknak is sok mondandót tartogató ez a ha­gyaték. A szombati kínálatban a második csatorna műsora tűnt vonzóbbnak, „átellenben” egy amerikai és egy 1979-es ma­gyar filmmel, az Ajándék ez a nap-pal szemben. A második műsor Lakodal­mak címmel három egyfelvo- násost sugárzott a kecskemé­ti Katona József Színház elő­adásában. Csehov Lakodalom, Majakovszkij: Vörös menyeg­ző és Ilf-Petrov Heves érze­lem című művét láthattuk, igen igényes kivitelezésben, a téma olykor nevetséges, oly­kor megrázó tragikumikumá- ban. A vasárnap záróeseménye­ként a „Kutyu” című portré- filmben színművészetünk egy, az „élvonalban” ritkán em­legetett személyiségével, a karakterszerepek jellegzetes formálójával, Raksányi Gel- lérttel ismerkedhettünk. De­rűs. emberi lénye, őszinte ön­vallomása, anekdotázó kedve, élvezetes perceket nvújíott Szilásrvi János ismerten „ta­pintatlan” rákérdezéseiben. (b. L) Az autóbusz megállt, és az Utasok kifelé tódultak az aj­tón. Elsőnek egy 91 esztendős, agg lelkipásztor szállt le, utá­na 22 nyolcadik osztályos ta­nuló, rockzenét harsogó, hor­dozható magnetofonnal, és élesre köszörült korcsolyával a hónuk alatt. Utolsónak Berta Mullbenk asszony szállt le, mindkét kezében élelmiszerrel degeszre tömött szatyor volt. Nagy nehezen kászálódott ki az autóbuszból, és éppen a rendőr karjai közé futott, aki a háza előtt állt. — Mullbenk asszony? Jó na­pot, örülök, hogy látom. Tes­sék. — És átnyújtott egy számlát, — Mi ez? — Adó, amelyet mint mun­kaadónak kell fizetnie. — De hiszen én nem va­gyok munkaadó! — Ön mesterembert foga­dott fel a tapéta kicserélé­sére. .. — De hát mi magunk ra­gasztottuk fel! — rimánkodott Mullbenk asszony. — És ren­geteg időbe került, mert Güs­ten roppant ügyetlen. Az ebédlőben például úgy ragasz­totta fel a tapétákat, hogy a madarak tótágast állnak raj­tuk — saját szemével is meggyőződhet róla. — A szomszédok látták, hogy amikor Mullbenk úr ki­szállt az autójából, ' néhány tekercs tapétát tartott a kezé­ben — jelentette ki a rendőr. — Napnál is világosabb, hogy tapétázási munka végzése történt, és így ön, Mullbenk asszony, a szóban forgó eset­F. Johansson: Mindenért fizetni keli... ben munkaadó, és ezért köte­les megfizetni az adót. A rendőr hirtelen felfigyelt, füle — mint valami lokátor — a pince irányába fordult. Mosógép zúgása hallatszott onnan. — Mosnak? Mullbenk asszony megerősí­tette a rend őrének sejtését. — És ki mos? — A gép — válaszolta Mullbenk asszony. — De a fe­hérneműt én raktam belé. — Ha a dolog így áll, ak­kor önnek még egy munka­adói járulékot kell befizetnie — jelentette ki a rendőr. — És még azt is tisztáznom kell, vajon a mosógép után befize­tik a megfelelő járulékot a biztosító pénztárában. Ebben a pillanatban belé­pett a szomszédasszony: kezé­ben serpenyő volt, benne a sütőből az imént kivett pits- pökkenyér. — Ezt neked hoztam, azért a pompás szalonnás krumpli- gombócért cserébe! — közöl­te hangosan, s kiment a kony­hába. — A, szóval itt konyhai ter­mékek cseréje folyik? — kér­dezte szigorúan a rendőr. Megnyálazta a ceruzája he­gyét, és valamit jegyzett a noteszába. — Ez rendkívül komoly do­log, Mullbenk asszony — álla­pította meg. — A kölcsönös szolgáltatások elvben mindig adófizetés alá esnek. Pontosan annyira emelte fel tekintetét a noteszából, hogy észrevegye a kisablakon át amikor a hetvennyolc éves nagymama éppen beleszúrta egy hóbuckába a falavátot, amellyel az imént tisztította meg a fáskamrához vezető ösvényt. — Még egy nyugdíjas, aki hobbi ürügyén, törvényei le­nesen dolgozik! — kiálltott fel a rendőr, és az ajtóhoz ro­hant, hogy tetten érje a jog­sértőt. Este Mullbenk asszony fá­radtan roskadt le a televízió előtt álló korosszékbe. Éw^n a helvi híreket közvetítették. Tibast Brungling községi taná­csos azt panaszolta, hopv a községben fokozódott a bűnö­zés. Egyúttal köszönetét fejez­te ki azoknak, akik felismer­ték kötelességüket, és ponto­san jelentik a hatóságoknak polgártársaik minden olyan cselekedetét, amely törvény- sértés szempontjából gyanús­nak láts-hat. A tanácsos mellett, ott ült a rendőrség képviselője. Mull­benk asszony azonnal ráis­mert. Kárörömmel, elmosolyo­dott. maid feltárcsázta az adóhivatal számát., és köte- lesséotudóan közölte az ügye­letes tisztviselővel, hogy rendőrök törvévr*elen mellék- keresethez jutnak a televízió­nál .. Gellert György fordítása Akik nem adták meg magukat... a.) 1944. március 19. Éjszaka esett. Nehezen vir­radt. Tört hajnali fények szi­várogtak át a gomolygó felhő­kön. A Waffen SS „halálfejes” hadosztálya elérte az óbudai vámházat. Egyik j-észe a Bé­csi úton, a másik pedig a Vö­rösvári úton nyomult tovább. A Volksbund magyarországi legényei ültek a legelső ko­csikban. Vác felől a Duna partján eg£ másik német had­osztály özönlött Újpest felé. Rázúdult Budapestre a hitleri hadigépezet minden fegyver­neme. A magyar nép belső el­lenségei kaput nyitottak a gyűlölt idegennek. Horthy és miniszterei odavetették az or­szágot a német fasisztáknak, pedig a haza legjobb fiai egy szóra fegyvert ragadtak volna ellenük. Hitler motoros egységei ál­mukból riasztották fel a gya­nútlan embereket. Sokan, akik a főútvonalak mentén laktak, kitódultak az utcára. Némán figyelték az idegen, komor arcokat. S hamar rá­jöttek, miről van szó: a zöld­köpenyesek lövésre készen tartott fegyverei elárulták, miféle napok virradnak Ma­gyarország fővárosára. Újpest nyugati oldalán, a Dunával párhuzamosan futó Váci úton egy riadt gyári por­tás rászólt a mellette álldogá­ló tűzoltóra: — Látja? — Látom. — Mi ez? — Megszállás. — Gyalázat! — A kormápy eladott ben­nünket. — Jön még kutyára dér. így vélekedtek az egyszerű emberek. Ebédidőre már a Wehrmacht őrszemei ácsorogtak Újpest középületei előtt, és a hadi­üzemeket is mind megszáll­ták. Az Egyesült Izzó egyik öreg munkása elszaladt a munkás- otthonban, de amikor észre­vette az otthon előtt álló fa­siszta őrt, visszafordult az Árpád útra. Ott látta meg Ke­lement, a szociáldemokraták újpesti vezetőjét, aki éppen a villamosra várt. Megszólította: — Mitévők legyünk, elv­társ? — Még nem tudom, nem látok tisztán. — Hát némán tűrjük, hogy a németek megszálljanak ben­nünket? — Mi az, bajba akar sodor­ni? Talán a vesztembe rohan­jak? — hadarta és már ug­rott is a villamosra. Reggel még agitátorok raj- zottak ki a munkásotthonból. Férfiak és nők, valamennyien üzemi dolgozók. Népszava-elő- fizetőket gyűjtöttek, ami ak­koriban többnyire a kommu­nisták agitációját álcázta. Amikor elvégezték feladatu­kat, s az istvántelki főműhely felől visszatértek a Kolozsvári utcába — megtudták, mi tör­tént. Az őr rájuk kiáltott: — Kein Gedränge! — Mit mondott? — Fél a csoportosulástól. Néhányan elmentek, néhá­nyan maradtak. Egy távolab­bi utcasarkon tanakodtak: — Bent van a tagnévsor! — Mit tegyünk? — Gyerünk fel érte! Ezeket a munkásokat az illegális mozgalom nevelte. Veszély idején nem vesztették el a fejüket. A lélegzetük is elállt arra a gondolatra, hogy a kartotékok a németek ke­zébe kerülhetnek. Éppen ele­get hallottak Dachauról és BuchenWaldról. Felkeresték gyorsan a különböző szak­mák titkárait, és velük együtt beszivárogtak a Munkásott­honba, A fasiszta várospa­rancsnokság eleinte csupán a gyülekezést akarta megakadá­lyozni, egyesével, kettesével, jöhettek, mehettek az embe­rek. Néhány órával később a magyar királyi rendőrséggel feltöltött Gestapo már más­ként vélekedett. Akkor azon­ban már lemaradt egyről- másról. A bőrösök személyi lapjait Székely Ernő hozta ki. A famunkások irattárát alig tudták kimenteni, mert időbe telt, amíg Markovics elvtárstól, a fások titkárától megszerezték a kulcsokat. Új­pest szervezett munkásainak első harci tette a német fa­siszta megszállás ellen vala­mennyi tagnévsor megmenté­se volt. * Sok tízezer német fasiszta csizmája kopogott a budapes­ti aszfalton. A színházak és a mozik előadásait betiltották, de a Nagymező utcai hírhedt mu­latók szeparéiban hemzseglek az SS tisztek és a prostituál­tak. Megalakult a Sztójay- kormány. A budapesti német követségen új gazda jelent meg: Veesenmayer. Ez a ga- uleiter megparancsolta, hogy katonai felülvizsgálaton je­lentkezzék mindenki, akar bevált már katonának, akár nem. Az ellenzéki pártokat feloszlatták, s a lakosságot származási lapok beszerzésére kötelezték. Kihirdették a szi­gorú statáriumot. Azok a pol­gári körök, amelyek mind­eddig valamiféle izgalmas, nagyszabású, jól jövedelmező tőzsdemanővernek képzelték a háborút, megrökönyödve ta­pasztalták, hogy egészen más­ról van szó... A nyilasok úgy érezték, eljött az ő ide­jük, a kispolgárok dermed- ten lapultak. Teljesnek lát­szott a reakció, s a hitleris­ták győzelme. És a kommunisták? A Gestapo kópéi halálra keresték a kommunistákat és a többi hazafit. Sombor— Schwejnitzer—Hain—Wayand nyilvántartása alapján jegy­zéket készítettek azokról, aki­ket Németországba akartak hurcolni. Az árulóknak pénz­jutalmat ígértek. A párt — hallatlan véij veszteségek után — 1943 au­gusztusában a Békepárt ne­vet vette fel, s folytatta a függetlenségi mozgalom pro­pagandáját. Az illegális har­cosok nagyon jól tudták, hogy a fejükkel játszanak, egy-egy régi sejt tagjai mégis keres­ni kezdték egymást. Az idő­sebb, felnőtt újpesti munká­sokat főleg Braun Éva és Kende István, a fiatalokat pedig eisősorban Orbán Lász­ló, Kos Béla és Osváth Klá­ra szervezte. Csakhogy a harcedzett újpesti kommu­nisták közül sokan nem tar­tózkodtak ekkor Újpesten. Andrásfi Gyula büntetőszá­zadban sínylődött, Mód Ala­dár szigorú illegalitásba kény­szerült, Bárd András pedig betegen feküdt. Távollétükben Földes László fiatal asztalos­munkás irányította az újpesti szervezetet. Földes 1937 óta harcolt az illegális kommu­nista párt soraiban. Részt vett a szakmai bérharcokban, a sztrájkokban és politikai mozgalmakban. Igen nehéz helvzetben volt társaival együtt, mert a rendőrség is­merte, és a soiclik kitartóan szimatoltak utána. (Folytatjuk) Bischofit-telep Gazdag bischofit-lelőhelyet fedeztek fel szovjet geológu­sok Volgográd közelében. A bischofit magnéziumkloridból álló hosszúkás, víztiszta kris­tályokat alkotó ásvány. Káli- sótelepekben keletkezik. E rit- a ásványból olcsón lehet mag­néziumot és magnézium- oxidot előállítani. A magnézium iránt évről évre nő a kereslet a világ­piacon; az alumínium és más fémek ötvözőjeként tölt be fontos szerepet, míg a mag- néziumoxid a tűzálló anyagok, a különleges betonok gyártá­sának egyik alapanyaga, de a kábel-, a műanyag- és a gumiiparnak is nélkülözhetet­len segédanyaga. A bischofit közvetlenül is hosznosítható: oldata meg­bízhatóan védi az utakat a veszélyes jegesedés kialakulá­sától, az ömlesztett árukat a vagonokban való befagyástól. Az értékes bischofit-telep a Volga mentén, 1—4 kilométe­res mélységben húzódik. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: A lorenzi gondolat S.57: Két balettszvlt ».44: Találkozás a Hangvillában 10.05: MR 10—14 — Kupaktanács 10.35: Ifjú előadók bemutatkozója 11.18: Híres zongoraművészek felvételeiből ^ 11.3S: Kis kamorámban gyertyát gyújtók 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nem­zeti Galériát 14.00: Verbunkosok, nóták 14.41: Élő világirodalom 15.05: Debussy: A kiválasztott hölgy — kantáta 15.2«: Nyltnlkék — Kisiskolások műsora 16.03: Barokk szonáták 16.29: zengjen a muzsikai 17.05: Könyvszínpad 17.35: Balázs Árpád: Szabad vál­tozatok egy népdaltémára 17.46: A Szabó család 19.15: Madarász Katalin népdalfelvételelból 19.45: Még egyszer Pusztamagya- rád — a lehetőség árnyéká­ban 20.15: Fenntartott hely az elmúlt hetek legsikeresebb műsorai számára 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Mlehel Dens operaáriákat énekel 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: A dszessz világa 0.10: Fáy András táncdalaiból PETŐFI RADIO: S.05: Réti József operett­dalokat énekel 8.20: tíz perc külpolitika 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelött 12.25: Ifjúsági könyvespolo 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet. — Verebek 13.35: Indulók 14.00: Zenés délután Operaslágerek 14.35: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: örökzöld dallamok 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Tini-tonlk 18.47: Régi csárdajelenet 19.05: Barangolás régi hangleme­zek között Leon Campagnola énekel 19.25: Évfordulók. Antal Gábor Jegyzete 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tigrisugrás, XV/13. rész 2tL57: Máté Ottilia és Takács Béla nótákat énekel 21.20: Gábor Andor-műsor — ril'2. rész 22.10: Könnyűzenei stúdiónk felvételeiből. Tánczene >3.20: Klasszikus operettekbö1 4 NÖGRAD - 1984. január 24., kedd MISKOLCI STÜDlO; 17.00: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Kulturális kalei­doszkóp. (A tartalomból: Oktatási gondok a BVK-ban — Drozsnyik István, a művész-tanár. — Film­kritika) Szerkesztő: Antal Magda. 18.00: Eszak-magyarországl króni­ka. 18.25—18.30: Lap. és műsorelő­zetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.75: Iskolatévé 9.55: Lányaim. NDK film 11.20: Képújság 15.00: Iskolatévé 16.25: Hírek 16.35: összeállítás rövidfiliriekból. A kamera fllmfajték című február 1-1 adásához 18.05: Képújság 18.10: Tv-tükör 18.20: Szelet kiabálunk. A Szél­kiáltó együttes a villányi szoborparkban. A pécsi kör- • zeti stúdió műsora 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese >9.30: Tv-híradó 20.00: Wagner. Angol—magyar tévéfilmsorozat. X/6. rész 21.00: stúdió ’84 22.00: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra 22.10: Tv-hiradö 3. 2. MŰSOR : 18.10; Csak gyerekeknek! A nagy kék üveggolyó. Amerikai rajzfilmsorozat. XIH/11. rész 18.35: Képújság 18.40: A nyelv világa 19.25; Hangszereim. Sebestyén János műsora 20.00: A „névtelen föld” profesz- szora. Portréfilm dr. Rőt Sándorról 20.45: Elpusztult kulturális emlé­kek. Cma-Goraban. Ju­goszláv rövidfilm 21.05: Tv-hlradó 2. a.25: Tűz a vizen. Francia tévéfüm 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hlradó '20.00: Szicíliai védelem. Szovjet bűnügyi film 21.30: A jövő növényei. Riport­műsor 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kamarahangverseny. Helyszíni közvetítés »3.00: Hírek 2. MOSOK: 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: időszerű események 22.00: Képzőművészeti magazin MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7-g Fél 4-től: Aranygyapjú. Színes szov­jet krimi. Háromnegyed 6-tól: Prof kuruzsló. I—II. Színes, szinkronizált lengyel film. — Ko­hász; Anna és a vámpír. (16) Szí­nes lengyel film. — Tarján ven­déglő; A feketeszakáll szelleme. Színes, szinkronizált amerikai filmvigjáték. — Balassagyarmaii Madách; Háromnegyed 6 és 8 órától: Megbilincseltek. (14) Szí­nes amerikai film felújítása. Is- koLamozi: Puskák és galambok. — Nagybátonyi Petőfi; Majmok bolygója. (14) Színes, USA fan­tasztikus kalandfilm. — Pásztói Mátra. Rita asszony menyasszony. Színes, szinkronizált szovjet film- vígjáték. — Kétség: Donald kacsa és a többiek. Színes amerikai rajzfilmsorozat. — Kist erenyel Pe­tőfi: Szuperexpress. (14) Színes, szinkronizált japán katasztrófa- film. — Jobbágyi: Hosszú vágta. Színes, magyar—USA kalandfilm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom