Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

önállóan; de nem egyedül Párbeszéd a kezdetek kezdetéről Rétságon Néhány éve még micsoda Jókat lehetett itt a íalu közepén enni sült májból, kolbászból és hurkából, most meg eme­letes ház fintorok a kíváncsis­kodóra a kis bódé helyén. Persze csak az átutazó idegen bánja a helycserét, de ha be­lefeledkezik a szépen formá­lódó utcák és terecskék lát­ványába. megbocsátja a pe­csenyesütő eltűntét. Valóságos kisváros született a Börzsöny árnyékában. Rangja is nőtt, hiszen az év elejétől városi jogú nagyközség lett Rétság. Az egyre sűrűbb hófelhő szűkíti a látóteret, de azt tisztán látni, hogy a tanács­házán a feliratok még a régi­ek. — Fontosabb a tartalom mindenki számára érthető és elfogadható változása — mondja Gresina István, a vá­rosi jogú nagyközségi tanács elnöke. — Azért már megkez­dődött a korszerűsítés apró­pénzre váltása. — A hetek számát még csak esv számjeggyel lehet jelölni a közigazgatási reform kez­dete óta. de látni már valami hasznát az új rendnek? — Az idő valójában már hónapokban mérhető, hiszen az előkészítés régebben kezdő­dött. s mi különben is kísér­leti helye voltunk a közigaz­gatás korszerűsítésének. A mechanizmus működéséről még korai lenne bármit mon­dani, de hogy az előkészítés — megyei szinten is — jól sikerült, bizonyítja: a gyakor­lati munka nem jár különö­sebb nehézségekkel. — Mit takar az utóbbi kife­jezés? — Például, az összevont te­lepüléseken — mondja Gre- stna István, s közben egy gép­pel teleírt papírt varázsol elő —, az azonos nevű utcák név- változtatásán dolgozunk. Ügy döntöttünk, hogy ott megma­rad az eredeti jelölés. ahol több lakás van. többen él­nek. Tizenkét utca nevét kell módosítanunk. — Bánk ezentúl Rútsághoz tartozik, elvesztette a nevét. Viszont az idegenforgalom­ban a település fogalommá vált ezen a néven. — Ami az utóbbi állítást illeti, igaz. De Bánk továbbra is Bánk marad, a Rétság fel­iratú tábla alatt ott lesz ere­deti megnevezése is, mint ahogy az Tolmács esetében már így is van. — Hogyan sikerült az át­állás propagandája, azaz tud­ják-e az emberek, hogy ügye­ikkel nem kell már a járási hivatalba menni? — Ami minket is megle­pett, a különböző hivatalok, üzemek képviselői viselked­tek úgy, mintha mi sem tör­tént volna. Arra viszont nem emlékszem a néhány tíz nap alatt, hogy bármelyik köz­ségből „tévedésből” hozzánk jöttek volna. — Pedig vannak ügyek, melyek helyben továbbra sem intézhetők. — Ebben rejlik munkánk másik nagy feladata. Megala­kultak az igazgatási társulá­sok. Mert valóban felesleges lenne — és szakértő hiányá­ban megoldhatatlan —. min­den községi tanácson szabály­sértési. vagy adóügyi előadót alkalmazni. Ezért szövetkez­nek a tanácsok közösen fog­lalkoztatnak hozzáértőket. Konkrétan: szabálysértési tár­sulás alakult Romhány és Dré- gelypalánk központtal és egv- egy szakemberrel, és a két település székhelye a két-két fővel dolgozó, építési hatósá­gi társulásnak is. A keres­kedelmi és árhatóság társulásának helye Rom­hány. Az adóügyekben már eddig is körzetkialakí­tással oldottuk meg a fel­adatot, itt úgy tudom, na­gyobb változás egyelőre nem lesz, mert rövidesen a korsze­rűsített adórendelet lép életbe, s annak megfelelően változik a helvzet. Ha kell. — Tehát az említett ügyek­ben a lakosságnak a társulá­sok székhelyére kell utazni? — Szó sincs erről! Az ügye­ket ott kell i elintézni, ahol ke­letkeztek. A szakemberek mennek meghatározott időben — s ha kell rendkívüli ese­tekben. akkor más időpon­tokban is — a községi taná­csokra. Lényeges még, hogy ők csak vizsgálják, elemzik a problémákat, előkészítik a döntéseket, de a határozato­kat helyben, az ottani veze­tőknek kell meghozniuk. Ez az önállóság egyik lényeges meghatározója. — önállóság ide, vagy oda, valamiféle kapcsolatnak len­ni kell a tanácsok között. — Ez természetes. Hatósági ügyekben adott a szigorú alá­ás fölérendeltség. Különben a mellérendeltség a meghatá­rozó. A rétsági tanács például részt vesz a megyei irányítás­ban. és bizonyos szakmai koor­dinálás is itt maradt. A város- környékhez tartozó egy önálló, egy nagyközségi közös és 6 községi közös tanács (össze­sen 14 társközséggel), tőlünk kania a segítséget az oktatás, a közművelődés, az egészség­ügy és a sport területén. Azt hiszem nagyon fontos, az is, hogv függetlenül a fokozódó önállóságtól és egyfajta „kü­lönállástól”. akár a folyamat­ban lévő ügyekben — amiket esetleg még a járási hivatal kezelt —, és az újakban is, szívesen és bármikor segítühk a tanácsok vezetőinek. Azért is fontos ez. mert előfordul­hatnak esetek, melyekben gya­korlat híján nehézségekbe üt­köznek, s a mi tapasztala­tunk átlendítheti őket. Zsong a feje a kívülálló­nak. A közigazgatás korszerű­sítése sok új formulája és le­hetősége kavarog a gyakorla­tot féltő gondolatokkal. Egy példa nem példa, de az ed­digi ténvek jelzik, sínen ha­lad a közigazgatás. Persze a puding próbája az. hogy meg­eszik. Mi még csak kóstolga­tunk. Zengő Árpád HAZAI TÁJAKON Szoboszló, a hajd Nógrádból sokan kedvelik Néha még a lidércfénynek l< lehet hasznát venni. Leg­alábbis ezt állítják sokan Hajdúszoboszlón, onnan szár­maztatva a város két, — sok embernek kenyeret, és még többnek egészséget — adó nevezetességét: a gyógyvizet, meg a földgázt. Ezek törté­nete ugyanis — ha hinni le­het a helyi legendáknak — úgy kezdődött, hogy nyári éj­szakákon lidércfényt láttak imbolyogni a város határá­ban. Voltak akik megijedtek tőle, mások egyszerűen tudo­másul vették mondván: így volt ez időtlen idők óta. Sok szoboszlói fiatal akkoriban azzal szórakozott, hogy — meggyújtotta a kútból kifo­lyó vizet. Sok víz csordogált le a szo­boszlói utcák árkaiban — fo­lyó nem lévén közel s távol- ban — míg a tudósok is fel­figyeltek minderre. No meg arra, hogy idős helybeli asz- szonyok akár meg is esküd­tek volna rá: ha meleg idő­ben a vízben állva mosnak, elmúlik a lábfájásuk. Idén hatvan esztendeje, hogy Böhm Ferenc miniszteri tanácsos és Pávai Vájná Ferenc a nagy- tudású vízügyi kutató geoló­gus. elkezdte a kutató fúrá­sokat Haidűszoboszlón, A kö­vetkező évben pedig feltört a 73 fokos gyógyvíz. Ponto­san 1925. októben 26-án. Haidúszobosz'ó három szü­letési évfordulót ünnepelhet. Iaz e'sőnek csak az évét tnd’ák. hónaplát. napját nem: 1075-ben említi a garam- s’-'n^íjpriedeki apátságnak I, Géza királyunk által kiállított adomány levele Szoboszló-vá­sárt, az ottani szerzetesek­re ruházva a vásár vámbevé­telének felét. Másodszor akkor született Szoboszló, amikor Bocskai István fejedelem 700 lovas­hajdút telepített a török zsoldban jött tatárok által el­pusztított Szoboszlóra. Ez 1606. szeptember 2-án tör­tént. Más hajdú települések­kel együtt azóta város Haj­dúszoboszló. Messze földön híresek a hajdú ivadékok arról, hogy nyakas emberek, nem hagy­ják egykönnyen magukat és a Jogaikat. Megmutatkozott ez abban is, hogy többször vissza akarták minősíteni, el­venni városi rangját, s ez év­századokon „t sem sikerült. De akkor is kemény emberek­nek mutatkoztak, amikor egy szilveszteréjszakán éktelen lármakeltéssel, kolompolássa! zavarták el a sarcolni akaró törököket a városfalak alól. No meg 1848-ban, teljes lo­vas zászlóaljat állítva ki Kos­suth honvédseregének. Hát ezekkel a nyakas haj­dúkkal packázott 1925. és 1944. között három miniszterelnök, két pénzügyminiszter és egy sor bankember. Ígérgettek fűt-fát, fürdőket, sőt fürdő­várost, de az ígéretekből jó­szerivel csak huzavona lett. Pedig akkor már lett volna lehetőség arra, hogy világhírű fürdővárossá nőj jön Hajdú­szoboszló. Reklámozták ugyan, s a 30-as évek vége felé már fejlődött is a szoboszlói für­dő, de még 1937-ben is csak 28 ezer 400 vendég fürdött a nagyszerű szoboszlói vízben, ú város s egyszerre 4 ezer vendéget tudtak elhelyezni a városban. Saját erőből láttak hozzá a fejlesztéshez a szoboszlóiak, s csak a felszabadulás után kaptak igazán szóra érdemes központi segítséget. 1960 óta nőtt meg Szoboszló forgaima: kül- és belföldről százezrével érkeztek ide gyógyulni vágyó emberek. Elsősorban mozgás- szervi bajokkal, de műtét utá­ni kúrára, és — meddőségtől szenvedő asszonyok is. Az évi vendégforgalom mostanában 150 és 200 ezer között mozog, s 1982-ben másfél millió ven­dégéjszakát jegyeztek fel a statisztikusok. Sokan érkeztek Nógrádból is. Ennek ellenére Hajdúszo­boszló ma nemcsak fürdővá­ros: van ott ipar és mezőgaz­daság is, s nem utolsósorban kultúra. Fürdés, orvosi kezelés után feltétlenül kell egy kis kikap­csolódás, szórakozás — ez alaptörvénye minden gyógy­helynek. Hajdúszoboszlón gon­doltak erre, ezért is van sza­badtéri színpad ezer néző szá­mára, és mozi, amelynek nyá­ron kertmozija is működik. S ezért (is) kellene nagyobb művelődési ház a városnak, mert a mintegy 30 év előtt épültet már kinőtte. S egy színházterem is elkelne. Mint ahogyan sokmindent kinőtt és kinő a legdinamiku­sabban fejlődő hajdú város. Lakossága 1949—1980. között több mint negyedével szapo­rodott, s ma 24 ezer körül jár. y. e. 1 Tudósítóink szorgalma változatlan, naponta érkeznek a megye icgkülönbözőbb pontjairól a beszámolók Izgalmas eseményekről, az iskolai élet, az úttörőmozgalom történéseiről. Művészetek vándorútján A salgótarjáni Jurij Gaga­rin Általános Iskola 9. napkö­zis csoportjának diákjai érde­kes levelet küldtek. A csoport minden tagja egy-egy monda­tot írt. Csatlakoztak a „Mű­vészetek vándorútján” akció­hoz, s ennek keretében 10 pontban fogalmazták meg vál­lalásaikat. Könyvtárlátoga­tás, kiállítás megtekintése, daltanulás szerepel többi kö­zött a programjukban. Kosik Rita és Ólán Beatrix Romhányból az iskola áaek- karának tevékenységéről ír­tak. Újságolták, hogy jelen­leg az Ifjúság ’84 versenyre készülnek, s a tavaly kapott ezüst oklevél kötelezi éket. Téli táborok Rigó Csilla, a salgótarjáni Budapesti úti iskola pajtása a téli őrsvezetőképző tanfolyam tapasztalatait vetette papír­ra. Három napon keresztül a megyeszékhely váltótáborá­ban zajlottak az érdekes prog­ramok, a közös játék. Zeke Andrea pásztói tudósítóink a Nagymezőn töltött két nap él­ményeiről írt, s felelevenítet­te Pásztó várossá avatásának felejthetetlen óráit. Ugyancsak Pásztóról jelent­kezett Petre Marianna. Leve­léből kiderül, hogy iskolájuk­ban már lezajlottak a TTUSZ versenyei természetkutató, Pályaválasztás előtt „Az elmúlt napokban a nyolcadik osztályos tanulók részére vetélkedőt hirdetett a pályaválasztási felelős. A ve­télkedőn hat csapat indult és sok érdekes dolgot tudott meg a pályaválasztásról. A verseny a televízióból is jól ismert Fele sem igaz játékkal kezdődött. Volt még Elmebaj­nokság és Keresztkérdés is...” — írja leveleiben Palcsó Csilla endreíaivai tudósítónk. A TTUSZ versenyeiről szá­molt be Nagy Anna tan raj- titkár. Mint írja, a társada­lomkutató verseny első felé­ben előadást hallgattak a ré­gi és a mad egészségügyi hely­Antal Gusztávné, az érsek- vadkerti úttörőcsapat Vük őr­se nevében arról írt, hogy a kisdobosok szép szokást ve­zettek be: rajonként vállal­ták, hogy az öregek napközi­jében névnapokon, ünnepna­pokon ajándékokkal; versek­kel teszik emlékezetesebbé az idősek hétköznapjait. Az is­kolában egyébként 1978-ban alakult meg az Ifjú zeneba­rátklub. Tagjainak alkalma nyílik közelebbről megismer­kedni a zenével, hangszerek­kel, s az érsek vadkertiek ja­vasolják másoknak is, legye­nek tagjai az Ifjú Zenebará­tok Magyarországi Szervezeté­nek! társadalomkutató, orosz és matematika ágakban. Tudó­sítónk résztvevője volt annak a versenynek is, amelyet a nagybátonyi zeneiskola hir­detett az ifjú zongoristák szá­mára. Kotroczó Róbert arról szá­molt be, hogy szaktanáruk biztatására kutatni kezdték Körösi Csorna Sándor életét, munkásságát. A salgótarjáni II. Rákóczii Ferenc Úttörőcsa­pat Barátság raja —, mint le­velűikből kitűnt — megalakí­totta a tűzoltó szakrajt, s kí­váncsian várják az elkövet­kező foglalkozásokat. zetről. Az azt követő felada­tok között szerepelt élmény- beszámoló egy társadalmi munkáról, szakköri foglalko­zás anyagainak elkészítése, a munkával, az ország újjá­építésével kapcsolatos dalok, versek gyűjtése.. Szintén a pályaválasztáshoz kapcsolódik a karamcslapujtői Tóth Cecília levele. Klubfog­lalkozáson két filmet tekin­tettek meg az óvónők és a gépszerelők munkájáról. A film végéin megbeszélték a lá­tottakat. „Falunkban megrendezték a vöröskeresiztes gyűjtést...” — kezdődik az erdőkürti Béri celi Judit levele, amelyből ki­derül, hogy az ifjú vöröske­resztesek is jó munkát végez­tek, jól hasznosították az egészségügyi szakkör foglal­kozásain tanultakat. Tudósítópáros A karanicslapujtői Fodor Krisztina és Fényszarusy Zsu­zsanna közös aláírással kül-' dik tudósításaikat. Legúja li­bán beszámoltak az év ele­jétől működő angol nyelvi szakkör tevékenységéről, egye- bék között angol dalokat is tanulnak. Az iskola rádiójá­ban a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 65. évfordulója alkalmából a rajoknak vetél- kedősorozatot indítottak. ír­tak a négy esztendeje megle­vő táncszakkör foglalkozá­sairól is, tagjai most sereg­szemlére készülnék. „Szeretném önöknek bemu­tatni Verebélyi András nyug­díjas iskolaigazgatót. Rendsze­resen szokott írni a NÖGRÁD Olvasók fórumában. Ezekben a cikikakbón a Mátraverebéiy- ben és környékén történt fon-* tosabb eseményeket. Elismert, megbecsült ember aiz idősek és a fiatalok körében egy­aránt. A faluban megszervez­te a nyugdíjasok klubját nyá­ri időszakban elviszi a tago­kat hazánk nevezetesebb he­lyeire. Az iskolával sem sza­kadt meg a kapcsolata, ma 'S tanítja a napközis tanulókat A nyári szünetben részt vesz az úttörőtáborozásokon is... ” — jellemzi a volt iskolaigaz­gatót Verebélyi Beáta, a név­rokon. Rejtvény Legutóbbi rejtvényünk he­lyes megfejtése: Edison. Könyvjutalmat nyertek: Fer­ner Béla, Salgótarján, Pécskö út 3., Tóth Marietta Tünde, Szirák, Teleki út 9., Barako- nyi Barbara, Balassagyarmat, Kossuth út 47., Horváth Beá­ta, Nógrádmegyer, Rákóczi út 1., Kosár Éva, Salgótarján, Bajcsy-Zsilinszky út 23. Újabb rejtvényünk megfej­tése beküldésének határideje február 4. Címünk: „Úttörő- sarok”, NÓGRÁD szerkesztő­sége, 3X00 Salgótarján, Palócz tér 4. Számtani feladót 38—38 legyen! Négy számot könnyítésül elő­re beírtunk. Írjátok be a kis körökjbe a 2-töl 17-ig ter­jedő számokat úgy, hogy a számok összege a négy körben és a négy sugárban egyformán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom