Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

Lotz Károly emlékezete

r 150 éve, 1833. december 16én született Homburg vor der Hőkében német apától és magyar anyától Lotz Károly, a századvég ünnepelt festője.

Életében mindent megkapott, amit az ország nyújtani tudott. Már ötéves korában magyar földre került, és gyermekkorának emlékei oly mély nyomot hagytak emlékezetében, hogy első műveiben a magyar népélet és . táj festője lett. Első művészeti útmutatásait Pesten, Maras- toni Jakab festőiskolájában szerezte. Tanulmányait Becsben Rabinál, a múlt századi osztrák festészet európai hatású mesterénél folytatta.

Bécsi festő lett volna belőle,

Iha mestere halála után, 1865- Iben barátai haza nem hív- jják. Bár a levert szabadságharcot követően az osztrák elnyomatás keserű éveiben Itthon nem sok munka várt irá, mégis hazatért, és az 1867- es kiegyezés utáni évtizedek Jegünnepeltebb, legtöbbet foglalkoztatott mestere vált belőle.

Művészi pályája törés nélkül, egyenletesen ívelt felifelé. Életének két uralkodó műfaja a falfestészet, s a sbá.i- és népéle tfest és volt (Ausztriából hazatérve, romantikus ízzel, festésmódjában a helyi hagyományhoz kapcsolódva Idézte fel a századközép magyar, világát, szilaj táncosokat, patak partján sulykoló asszonyokat, cigányzene mellett mulató betyárokat parasztlakodalmai, ötös - fogatot zivatart a pusztán, tóparti alkonyatot nyájakkal, ménesekkel.

A kiegyezés után rohamosan fejlődésnek induló Budapest viszont a falképfestő Lotzot igényelte, aki teljes mértékben meg is felelt a várakozásnak. Budapest új középületei és a főúri paloták sok munkát adtak ecsetjének. Első megbízásait, a pesti Vigadó lépcsócsamokának kompozícióit Argirus és Tündér Ilona történetével 1864- ben jó barátjával, Than Mórral együtt festette. A Nemzeti Múzeum lépcsőházába a tudományt, a költészetet és a zenét jelképező kompozíciókat, a Keleti pályaudvarra az ipar és kereskedelem jelképeit, 1873-ban a Vigadó éttermébe pedig 28 medail- üont festett. Középületekbe került megbízásai a hazai történelemből vett valóságos, vagy szimbolikus jeleneteket ábrázoltak. A Sugár (ma Népköztársaság) úti és a Nemzeti Múzeum körül akkor épült főúri paloták dísztermeibe azonban már mitológiai jeleneteket komponált.

Ebben a témában alkotta legjobb műveit. Évtizedeken át Ybl Miklós építésszel működött együtt.

1884-ben készült fő műve, az Operaház nézőterének gyűrű alakú temperafestménye, Hóm erőst ünnepli

mely az okon görög istenek (fesullény) a Kos_ legendás gyülekezetét ábra- suth Zsuzsa Gim- zolja az Olympuson. Az antik názium dísztermé- isteneket úgy jellemezte Lotz, ben.

Igazolt útkeresés

Észrevételek a balassagyarmati országos színjátszó

fesztiválról

Az Opera-freskó

hogy a görög—római forma- eszménynek feleljenek meg. Az Olympus isteneit és félisteneit a zene istene, Apolló lantjának hangjai zsongták körül. Ezzel hangsúlyozta Lotz, hogy a komoly zene csarnokában vagyonik, de zeneiséget fejezett ki az alakok ritmikusan hullámzó ábrázolásával, a múzsák, gráciák táncával is. Az Operaház freskója a zene felmagasztalása. Az alakok gátlásaiktól felszabadulva, szárnyak nélkül repdesnek. Az istenek a keret mögül bukkannak fel. A körvonalak lágyak, de festőién könnyedek, tiszták, határozottak; Az ég kék foltokkal tarkított fehér, sárga tengerében a testek és a ruhák színei a nézőtér aranysárgavörös tónusához hangolva valóságos levegőtengerben jelennek meg. A formák, a színek, az aktok, a ruharedők fényben fürödnek. A tartalmi, formai egyensúly tökéletes; emelkedett derűt hangsúlyoz. A kép a mai néző számára is a zene varázsos hangulatát, embermegváltoztató erejét tolmácsolja. A hatalmas méretű freskó elkészítésére mindössze két évre volt szüksége a mesternek. A

részben meztelen figurák csoportfűzése változatos, mozgalmas. Nincs még egy olyan falképünk, melyen a díszítés az épülettel ennyire harmóniában állna. Lotz főműve a magyar falfestészet egyik csúcsa; méltán érdemelte meg azt a nagy ünneplést, amelyben részesült.

Az egyház is szívesen és sokat foglalkoztatta Lotzot. Az ő műve a pécsi székesegyház két kápolnájának, továbbá a budavári Mátyás-templomnak a középkori stílusokat felújító falidisze. A tihanyi apátsági templomba és a pesti Ferences-templomba pedig barokkos mennyezetképeket festett. Élete végére esnek a Tudományos Akadémia nagytermének, az egykori igazságügyi palota, a mai Néprajzi Múzeumnak és az Országház lépcsőházának freskói. Munkásságának remeked a családtagjairól, leginkább fogadott lányáról, Kornéliáról készített, érzékeny, finom színezésű, laza festóiségű arcképei.

Dicsősége teljében, 1904. október 13-án, 71 éves korában halt meg.

Brestyánszky Ilona

Nem kell különösebben járatosnak lenni az amatőrmozgalomban ahhoz, hogy emlékezzünk; a hatvanas évek végén a hivatásos színházak sokat tanultak az amatőröktől. Kiváltképpen szemléletben, ábrázolásmódban, játékstílusban.

Ez azonban már régóta nincs így. A hetvenes évek elején — mondhatni — színházi forradalom zajlott le a magyar hivatásos színjátszásban, s modellt jelentő társulatok szerveződtek Kaposvárott, Szolnokon és Kecskeméten. (Sajnos ma már ezek a műhelyek is, a kaposvári kivételével, csak nyomaikban emlékeztetnek a friss szellők korszakára.) Fordult a kocka, de fogalmazhatnánk úgy is, a „kizökkent idő” helyrebillent: az amatőrök számára teremtődött követendő-termékenyítő minta a kőszínházakban.

Valaki az egyik szakmai beszélgetésen vallotta, hogy — s megemlítette az egyik fiatal színházi emberünk vizsgarendezését — úgy érezte színházba járván, mintha kesztyűt dobtak volna hozzá, s azt neki, ha törik, ha szakad, fel kell venni. S a hivatásosaknak ezt a tudatos, vagy tudattalan kihívását a vérbeli amatőrök mind elfogadták.

A hivatásos színházaikban vált először népszerűvé — pontosabban mind népszerűbbé

— a monodráma, a kamarajáték, amelynek első amatőr fesztiválját éppen egy hete bonyolították le Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A műfaj

— hiszen egyetlen, vagy két-három embernek kell mindazt kifejeznie, amit sokaiktól szoktunk meg — a legtehetségesebbeket is próbára teszi, a képzett rendezőiket, színészeket, hát még az amatőröket.

Öntevékeny színjátszóink tisztességgel, ml több: sikerrel állták ki a próbát. S minden tapasztalatunk azt mondatja, érdemes volt a másodszor is válaszút elé kerülő balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napokat ebbe az irányiba elmozdítani. Ha hibátlan produkciót nem is láttunk, de néhány megrendítően szép, gondolatilag erős előadás tanúi lehettünk. Elégedettség látszott az osztrák vendégek arcán is, amit aztán szóban is megerősítettek. A Stájer tartományban hamarosan ők is megrendezik az amatőr színjátszók országos fesztiválját, ugyancsak a kamaraiműfajbam, s ehhez Balassagyarmaton értékes tapasztalatokat gyűjtöttek. Két előadást — bár ezen még változtathatnak —, a pécsiek Szép Ernő, a budapesti KISZ-esek Beckett-produkcióját ki is nézték maguknak vémdégszereplésre.

A kamaradrámák iránt azonban, más országokban is fokozódik az érdeklődés. Ügy tűnik, hogy ez napjaink társadalmi, gazdasági helyzetével, illetve változásaival szoros kapcsolatban áll. Nálunk sem egyszerűen csak a hivatásosak sikere irányította az amatőrök figyelmét a műfajra, hanem az aktivitás, a közönségérdeklődés beszűkülése is. Ma igen nehéz, vagy teljességgel lehetetlen tíz-ti zenöt fős csoportokat működtetni, mozgatná, ugyanakkor három-négy-öt emberrel még nagyszerűen lehet boldogulni.

Ugyanakkor Balassagyarmat városának is adott helyzetében e műfaj befogadására nyílik lehetősége. Balassagyarmatnak — országunk legrégebbi, legkitartóbb amatőr színjátszó fesztivál városának — jövője van. A Népművelési Intézetben úgy tervezik, hogy nemzetközi találkozóvá szervezik — a kazincbarcikai mintájára — a Madách Imre irodalmi színpadi napokat.

A monodráma műfajának nehézségeiről — tudósításainkban — szőrmenten mór ejtettünk szót, e témakört folytatjuk.

A monodrámához kicsit az operához hasonlatosan viszonyul az ember. Mint ott nem érti, miért énekelnek beszéd helyett, ugyanúgy nem érti itt, miért beszél egyetlen ember. Az első gond tehát — írónak, rendezőnek, színésznek egyaránt —, hogy hitelesítsük az indító szituációt, azaz a közönséggel kezdettől fogva természetesként fogadtassuk el a magában való beszélést.

A fesztiválon négy monodrámát láthattunk, s alapvetően mindegyik eleget tett e követelménynek. Legkifejezőbben a budapesti Szó színház Apa győz előadásában érezhettük ezt, Komis Mihály írótól, Debreczeni Tibor rendezőtől, Bezdán József színésztől. A szín sötét, fénynyaláb világít meg egy sírkövet, mely mögül Lassan felbukkan egy férfifej, s a férfi szól: Meghaltam, Tudjátok, meghaltam. Ezen abszurd kezdés után már történhet bármi, mindent elhiszünk, hiszen egy halott számára nincs semmiféle társadalmi konvenció, kötelezvény, teljesen öntörvényű figura.

A kamaradarabok színre vivőinek meg keH

továbbá küzdenie a térrel, a díszlettel, a kellékekkel. Nem mintha másoknak nem kellene, csak ebben a műfajban fokozottabban! A szereplők csekély száma miatt ugyani« szükségszerűen össze kell zsugorodnia a játéktérnek, s ebben kell megszervezni a moa-j gáiet, amely szintén csökkentett terjedelmű; intenzitású. Ebben a méretben megnő a létei vány, a díszlet szerepe, a kellékek is hangsúlyosabbak lesznek Nem mindegy, hogy art bánik velük a szereplő.

A stílusnak ezen. tárgyi jegyeivel bizony számos probléma mutatkozott a fesztiválon! Hatástalanul kattogott a metronóm (Sakknovella), túlterhelt volt a díszlet (Szép Sa-^ Iámon Sári), nem működött szinkronban két magnó (Az utolsó tekercs), sztereotip a mozgás (Május) — és folytathatnánk. Ezekre 3 momentumokra rendezőinknek a későbbiekében jobban kell ügyelniük, noha munkáikban sokkal több értéket fedeztünk fed, mini kivetnivalót.

Ha formában olykor el-elbizonytalanodó

is amatőr színjátszásunk, tartalomban, szemléletmódban szilárd, következetes. A rendezők, színészek tisztában vannak tevékenység gük súlyával, közéleti és magán szempontból egyaránt. Felelősséget éreznek az emberért, a közösségért, mindkettő jelenéért és jövőjéért. Egyedül a Zilahy-darabban, a Szép Salamon Sáriban nem fedeztük fel est a jellemvonást, amely népszínmű-paródia helyett komoly színiben tetszelgett, végig hatásosan, helyenként jólesően. Veszélye éppen ez utóbbiban van: megmerevíthet, vagy visszalophat egy már túlhaladott stílust, íz-; lést

A szerzők neve önmagában minőség: Szép

Ernő, Zilahy Lajos, Hajnóczy Péter, Kornis Mihály, Szilágyi István, Csehov, Stefan Zweig, Samuel Beckett, örvendetesen sok közöttük — ha másra valóban nem, de erre felfigyelhetnének a hivatásos színházak — a magyar, mai és klasszikus. Ez a tény csak erősíti az amatőrök szemléletéről mondottakat Dicséretes szerző- és műsorválasztás.

Nincs benne meglepő, hogy a mai szerzők műveinek színpadra álmodása jobban sikerült a klasszikusokénál. A mában élünk, a maiak mondanivalóját pontosabban értjük, közvetlenebbül a magunkénak érezzük. u

Említettük, hogy az osztrákok Samuéi Beckett Szöveg és zene, valamint Szép Ernő Május című darabját hívták meg saját fesztiváljukra. A budapesti Játékszín dramaturgja Komis Aipa győz (Szó színház), Hajnóczy Dinamiit (kaposvári Fonómunkás kis- színpad) és Az utolsó tekercs (szolnoki ^Amatőr színház”, egy szolnoki újabb megtekintés után) című produkciókat javasolja színházának meghívni. A zsűri szerinti legjobb három előadás Az utolsó tekercs, a Szöveg és zene, valamint a Dánom it volt.

Saját dobogósaim: Apa győz, Szöveg és zene, Kő hull apadó kútba (a tatabányai Bányász színpad).

Láthatóan megoszlottak a vélemények, de számos ponton találkoztak is. Méltatlanul egyik produkció sem került a választottak! közé. S ez a legfontósabb'.

A zsűri elnöke a háromnapos fesztivál vsé sárnapi záróünnepségén összegezte véleményét: meglehetősen színvonalas találkozó volt. Igaza van. Ugyanezt fejezi ki a magam aforisztitous összegzése: jobb volt a fesztivál, mint zajlása idején éreztem, de nem volt olyan jó, mánt amilyent vártam tőle.

Sulyok László ]

Emlékezetes filmek, bel- és külföldi kitüntetések, fáradhatatlan életerő. érdeklődés a ma dolgai iránt — ez á 80 esztendős Jurij Rajzman jellemzője. A szovjet filmművé- .szet veteránja most is dolgozik.

Rajzman 1903. december 15- én Rigában született, Moszkvában tanult irodalmat, fes- tegetett. majd 1924-ben egyik í'ilmvállalat dramaturgiájának titkára lett. Aztán belekóstolt a filmkészítés legkülönbözőbb területeinek munkájába: 1925-ben színész volt Pudóvkin Sakkláz című filmjében. aztán forgatókönyveket írt, rendezőasszisztens volt, maid 1927-ben rendezett először önállóan. Leggyakrabban, Jevgenyij Gabrilovics forgatókönyviróval dolgozik együtt. Munkásságát a közönség szeretete, a nemzetközi elismerés és hazájának sok kitüntetése — hatszoros állami díjas, a Szovjetunió és a Lett SZSZX népművésze — jutalmazta. Filmjei közül talán a legismertebbek az Életem árán és folytatása, a Kortársaink, a Hátha mégis szerelem?, a Másenyka, a Feltört ugar. Sok dokumentum- filmet is készített, köztük az Életem árán főszereplőjéről, a tragikus körülmények között elhunyt Jevgenyij Erbansz- kdjról.

Sokszor kérdezték tőle: nem egysíkú-e, hogy filmjei mindig szorosan kötődnek a mához? Miért nem filmesít meg klasszikus irodalmi alkotásokat, készít történelmi filmeket? Válasza az volt: nehezen tudja elképzelni, hogy ő, aiki minden parókájával a jeRajzman 80 éves

NÓGRÁD - 1983. december 17, szom bot

lenhez és problémáihoz kötődik, bemennem a Stúdióba, mindent, tűni érdekli, maga mögött hagyjon, és megfilmesítsen egy anyagot, amely szép és érdekes ugyan, de számá- , ra teljesen idegen.

A másik gyakran nekiszegezett kérdés: miért. hogy legtöbb filmjének hőse nő?

— Férfi és nő viszonya meghatározó az emberek életében. Nem mindig tudják, hogy éppen a szerelem-e az, boldog vagy boldogtalan szerelem, ami jellemünket, ízlésünket, még életfelfogásunkat is meghatározza.

Születésnapja alkalmából a Szovjet Film munkatársa interjút készített a rendezővel és megkérdezte: mit tart a legfontosabbnak a filmekben? Rajzman válaszai a hihetőség varázsát És ezt nem könnyű megteremteni. Elme- ■élt egy példát „Amikor elő- mwfcatták be külföldön

Magánélet című filmemé®; meg voltam győződve róla. hogy a közönség nem fogja megérteni. A film hőse — egy nagyüzem vezetője — nyugdíjba megy. A történet ezt az életszakaszt mutatja meg. amikor alapvetően megváltozik a férfi életmódja. Akkor, ott, a velencei filmfesztiválon, a sajtókonferencián megkérdeztem az újságírókat felfogták-e, hogy filmem jellegzetesen szovjet témát dolgozott fel. Az egyöntetű válasz az volt hogy ez az élethelyzet minden országra, minden emberre jellemző, akinek karrierje véget ér.” (A filmet november elejétől játszák a magyar mozik.)

A 80 éves művész új fii, men dolgozik, amelynek címe: Kívánságok kora, központi figurája pedig: ismét egy asszony.

<E. M.) J