Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

I

KÁLDI JÁNOS:

I gálát

◦ sírig

Litániás

Ne felejtsd el a nagy hallgatag vizet, az alkonyba fúló, lassú kompót, hat este áhítatát.

Ne felejtsd el a sétákat, a padokat,

amelyeken — ilyenkor — emlék és csönd ül.

Ne felejtsd el

a bűvölő, hosszú harangszót, amely fönnakadt a hegyoldal könnyű bozótjain. Ne felejtsd el L. M. okos érvelését a vasút menti kiskocsma vígságában.

S ne Kazinczy naplóját, amelyet

harmadszor olvastál el a nagymarosi alkotóház teraszán.

CS. NAGY ISTVÁN:

Még mindig a legjobb

Sophia Lorennek még mindig a legjobb mert adócsalása luxusbörtön kimenővel

mert luxusbörtöne luxusszabadulás ötven fotóssal mert börtönnapló tiszteletdíja új adócsalás ígérete

Kissingernek még mindig a legjobb

mert a pirítotthasábburgonya-gyárosoknál

annyit keres egy világprognózis-elöadással

mint te meg te háromévi világmegvalósitó munkáddal

Yehudi Menuhinnak még mindig a legjobb mert egy százéves filharmonikus zenekart a karmesteri pulpituson fejenállva köszöntött pedig nem is olvasta a Lógok a szeren-t

Kovács Margitnak még mindig a legjobb mert a vérré vált agyag volt a kenyere

és az agyagból nemcsak törékeny embert teremtett hanem törhetetlen istennő-önmagát is

A huszadik század első évtizedeiben mintegy jeladásra hatalmas mozgásba jött a magyar művészeti élet. írók, zenészek. képzőművészek vették birtokukba mohó türelmetlenséggel a modem szellemiséget, s a ' legjobbak képzeletében feltetszett egy addig nem is sejtett nagyszerű ösz- szefoglalás vonzó képe. amely egyszerre mutatná a művészi modernség és az elfeledett, de életre kelthető, népi kultúra színeit. Ez a törekvés vezette Bartók Bélát és Kodály Zoltánt első’népdalgyűjtő útjaira, de ez a vágy termékenyítette meg a fiatal Kos- Károly képzeletét is, aki építészetet tanult, s első tervei már egyetemista korában megjelentek a Művészet című lapban, majd néhány sikerült munkája után huszonhat éves korában megbízást kapott, hogy Zrumeczky Ede társaságában építse fel a budapesti Állatkert pavilonjait. Egy- re-másra kapta ekkor a rangos feladatokat: az új magyar építőművészet legna- gyobbjának ígérkezett, olyan fantáziájú művésznek, aki egyszerre látta egy táj múltját és jövőjét, s úgy tervezte alkotásait hogy azok híven megőrizve a táj és a nép szellemét, a következő évtizedek. számára is lakhatók legyenek. Közben felépítette Sztánán a Varjúvárat. ahol zavartalanul akart dolgozni és élni művészi terveinek.

Nem ő volt az egyetlen, akinek felszárnyaló pályáját elmetszette az első világháború. Nagyobb építészeti megbízást nem kapott többé, s mire feleszmélt, a világégés végén, már a kisebbségi ma- .gyarság sorsa vért rá is, Erdélyben. s ő vállalta ért a nem könnyű sorsot, jóllehet a háború utolsó évében kinevezték a Budapesti Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére tanárnak. Miközben a magukat sorstalannak, kiszolgáltatottnak hitt erdélyi magyarok rémült tanácstalansággal

Kós Károly, az író

Kós Károly portréja

néztek a jövőbe, vagy magukat mentve új hazát kerestek, Kós Károly a vele egy- ívásúakkal, Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal megfogalmazta kiáltványát, a Kiáltó Szót, amelynek vezérlő gondolata ez volt: „elég a pasz- szivitásból!”. Képzeletében az erdélyi népek testvéri közösségének igéző képe jelent meg, egy békés, demokratikus szövetség, mely minden alkotó és jó szándékú ember számára biztosítja a megélhetési és az alkotást. S hogy elképzeléseinek reális keretet faiáJjon. megszervezte az Erdélyi Néppártot, vagy ahogy később nevezték, a Magyar Néppártot, melyben nem vállalt vezető szerepet, mert felismerte, hogy tollával kell szolgálni az erdélyi magyarságot. Megindította a Vasárnapot, s mikor sínre tetta a a lap ügyét, visszavonult a Varjúvárba, s egy ócska nyomdagépen elkezdte nyomni könyveit, melyeket maga szedett és maga kötött. Űjabb nagyszerű terv foglalkoztatta: szép könyvet adni az erdélyi magyarok kezébe. 1924- ben meg is alakult az Erdélyi Szépmíves Céh. a*neiy

fennállásának húsz éve alatt több mint másfél száz könyvet jelentetett míg. A Céh adta ki később az Erdélyi Helikon című folyóiratot, melynek irányításában Kós Károly ugyancsak tekintélyes szerepet vállalt.

Bizonyos, hogy jobban szeretett volna építész lenni, mint író, nagyobb munkát azonban immár nem tervezhetett, inkább baráti szívességből nagyon sokszor tiszteletdíj nélkül vette kezébe kedves körzőjét és vonalzóját. De amit eleinte kicsit restellkedve művelt — az írást —. egyre inkább mesterfokon gyakorolta, mint mindent, amihez hozzákezdett. Az írást is szolgálatként értelmezte: legfőbb művei történelmi példázatok, amelyekben a múlt tapasztalatait úgy dolgozta föl, hogy kortársai számára szolgáljon hiteles < tanításul. Leghíresebb alkotása az 1924- ben megjelent Varjúnemzet* ség. Műfaja szerint „krónika”, amely a tizenhetedik századba vezet vissza. Kós Károly nem a nagy történelmi eseményeket ábrázolja, hanem egyszerű, hétköznapi embereket. akik keserves küzdelmet

vívnak a természet erőivel, hogy otthont és megélhetést teremthessenek maguknak. Tíz évvel később adta ki Az országé pítö című regényét, melyben István király önemésztő benső küzdelmeit ábrázolja, nagy elhitető erővel.1 Az ő István királya személyisége és sorsa szorításában vállalja küldetését, a mar gyarság megmentését.

Kós Károly irodalmi működését általában is jellemzi, hogy olyan hősöket, olyan történelmi helyzeteket ábrázol, melyekben életfontosságú elvek ütköznek meg egymással; alakjai rendszerint a tragédia árnyában élnek és alkotnak, félreértések és ellenségeskedések között igye-' keznek megteremteni egy általánosan érvényes életlehetőséget. Ebben nyilatkozott meg aktualizáló szándéka, melynek legérdekesebb megnyilvánulása Budai Nagy Antalról írt drámája. A mű főhőse nem küzdő, harcos történelmi alak, hanem annak a reformernek példája, mely különféle alakváltozatokban iűnt fel a kor hazai és erdélyi irodalmában. (Talán elég Németh László műveire utalnunk ezzel kapcsolatban.) Sorsa azért fájdalmas, mert saját hívei boncolják fel,' mintegy annak bizonyságául, hogy a kor erdélyi irodalma is tragikus félreértések, ön- emésztő harcok között fejlődhetett csupán.

A második világháború után Kós Károly egyik veze^ tője volt a Magyar Népi Sző-' vétségnek, s a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián tanfe tott Nagyobb irodalmi művet már nem irt. de jelenlétei személyisége 1977-ben bekö^ vetkezett haláláig az önfelál-' dozó szolgálat, a hittel és áldozattal megélt élet nagyszerű példája volt s maradt. Ahogy Kiss Jenő írta: „a neved fénylőn elszakadt tetőled, s jelképpé, fogalommá lénye-; Eült. ” I

Rónay László

„Viszi U ködet az 06 — is az időt mi hoztuk magunkkor’.

t (József Attila)

— Ügy lettem én „kétiaki” ember, hogy egyéni-családi körülményeim folytán a balassagyarmati érettségi után a református teológiára jelentkezve lehettem egyidőben egyetemista is, mert a teológiai tanulmányokat folytatóknak ezt a jogot mindenképpen megadták. A történelmi érdeklődést felkeltették bennem kiváló képességű balassagyarmati tanáraim és más ót az egyetemi tanulmányok elérésére nem adódott Születésem helye Szekszárd, Ideje 1903, Gyarmatra aipám munkája révén kerültem, ugyanakkor végtelen hálát érzek a református egyház iránt, mert ha nem segít rajtam, én valahol dí jnak lennék Bájossá gyarmaton. Családunknak

nagyon nagy hűsége a református egyházzaj a jobbágyság idejéből datálódik — az apai ágon ős kuruc brigadé- ros Esze Tamás jobbágy volt! —, minket akkor a nagyapám nagyapja tévén emelt ki úgy, hogy ő mint árva gyerek bekerült a kollégiumba. Kitaníttatva belőle egy híres szatmárnémeti szenátor lett, ő építette a láncos templomot, é vott a szatmári színészetnek a pásztora.

— Nem vagyok különösen

kegyes ember, de egyetértek Illyés Gyulával, „ha nincsen reformáció Magyarországon — volna-é magyarul beszélő ember?” Tehát nem a vallási jelleget hangsúlyozom a református egyházban, hanem azt a hálát és megbecsülést, amelyet ez az egyház a magyar nyelv fennmaradása érdekében végzett Soka* írtam erről is, professzor voltam, egyháztörténetet tanítottam a budapesti teológiai kollégiumban, ez úgy ért véget, hogy megválasztottak a Dunamei- léki Egyházkerület főgondnokává. Tudni kell azt, hogy a református egyház nem hierarchikus egyház, nines püspöki hatalom, az egyház korber kell — a püspök és a főgondnak amelyben egyik elődöm Tisza István volt Minden évforduló alkalmával

kifejezi az állam és az egyház azt a szolgálatot, amit én nem csak a régi református egyháznak, a mainak végeztem, például, amikor a Magyar Népköztársaság Zászló- rendjét megkaptam, kifejeződött, hogy nem csak az ember kapja, hanem az a történet és az az ember, aki békességet, együttműködést fejtett ki a haza érdekében, a szocialista Magyarország érdekében. így valóban kétarcú ember vagyok — egyházi főember és egyben olyan tagja a társadalomnak, aki, vállalja ezt a korszakot keresztény emberként A magyarság számára egyetlen út létezik és ez a szocializmus Ezt mondatja vélem « történettudós

— Ma erősen foglalkoztat egy történet, amelyről nem szívesen beszélek, de mégis szólni szükséges róla, mert erős figyelmeztetés van benne. Beszedni azért nem beszélek róla szívesen, mert folyamatban levő ügyről nehéz. Több, mint tíz esztendeje nagy dokumentumán yagot ajándékoztam a kuruckorból a vajainknak. Megjelent nálam egy hajdan* tanítványaimból álló küldöttség és felajánlotta, hogy életművemről három kötetben számol be. Ezt az egész munkát a mai napig akadályozza az, hogy Vaja nem adja ki számomra ezt az anyagot, tehát tanítványaim nem kutathatják. Bár a vajai anyag ma is tulajdonom, mégsem tudok hozzájutni. Ezt a nagyszerű gesztust, amit tér oltványaim életművemmel kapcsolatba« tettek, esetleg vissza kell utasítanom. Életem talán legnagyobb válságában élek.

Vajával a baj úgy kezdődött, hogy azt az emlékszobrot, amely Rákóczi után az első ember, Vay Ádám sírját jedőH — ezt a turulmadarat ábrázoló szobrot valaki kétSZEMÉLYES TÖRTÉNELEM

Esze Tamás

szer ledöntötte és itt említeni kell, hogy a turul a legrégebbi, honfoglalás előtti szimbóluma a magyarságnak. Az elidegenített viszony Vaja és köztem erre vezethető vissza. Szabolcs megye igyekezett ezt a szégyenletes esetet meg nem történtté tenni, én pedig azt kívántam, hogy szolgáltasson Vay Ádámnak elégtételt úgy, hogy a múzeumban egy reprezentatív teremben a terveknek megfelelő Vay Ádám Múzeumot teremtsen meg. Ez az ígéretek ellenére húzódik, és azt az embert, aki ezt a gazságot elkövette, futni engedték. Ezek tények. Roppant érdekes az, hogy amikor ebben az ügyben ott forgolódva a nép engem látott — elküldte hozzám a falu legöregebb emberét. „Mi bízunk magában, tegyen meg mindent a falu becsületéért, hogy a szobrot visszaállítsák a sírra.” Mindezt néhányan rossz néven vették tőlein ott helyben és a megyében. Ez nem egyéni keserűség, ez egy olyan ügy, amelyben az a kérdés; lehet-e nemzeti hősit és szim- bólumot így kezelni?!

— Életművemet azért adtam szét Szekszardnak, Vajának, Balassagyarmatnak, a honvédségnek, hogy ne kerüljön, ahogy őseim mondták, „ebek harmincadjára”. Mim demitt odaadtam azt, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, amiről úgy gondolom — a hazát gazdagító értéke munkásságomnak. A váci Esze Tamás laktanyát érdemes megnézni, hogy micsoda nagyszerű emlékszobát hozott ott létre! Nem tudok elég hálás lenni éppen nekik. Egyetlen tárgyi emlékem, fotókópián, itt van velem; Esze Tamás nemesi levele, amely 1708-ban kelt. Ez is nemzeti kincs, de egész kis vagyonba került a

restaurálása. Magyarországon egyetlen idős szakember van, aki vállalni merte és tudta ezt a munkát.

A balassagyarmati gyűjtemény egy korábbi nagy jelentőségű munka az úgynevezett Szinnyei-lexikon folytatásaként 1877-től 1944-ig az egész Nógrad és Gyarmat kultúrtörténetét tartalmazza. Nyolcvanéves lévén, még frissen emlékszem például Mikszáth figuráira, tőlük önéletrajzi anyagokat kértem, ez is bei> ne van és például Madách- dokumentumok, Balassagyarmat története — bár remek monográfiája van — sokkal gazdagabb, min* az ismert A családom mindig csodálkozik, hogy én ilyen játékokkal játszom és nem az élőkkel foglalkozom, de igaz, hogy az értéktudatok nem elég gazdagok, az értékek nem eléggé ismertek és éppen az ismeretlenség ellen dolgoztam mindig.

A város nagyszerűen viselkedett Egy kis kastól yfél ében, amely a város központjában áE, egy állandó múzeumot létesít El ott egy nagyszerű irodalomtörténész, értékes szervezete működik a hopis- meTetnek, újaibb dolgok jelennek meg a Palócföld folyóiratban, a megye és Balassor- gyarmat monográfiáját a negyvenöt utáni hasonló munkák között a legkiválóbbnak tartom, de ezekben csak azt foglalhatták össze, amiről tudtak, én azt keresem, aarjl hiányzik és abból adódik 4 feladat Is, hogy hogyan folytatható az a gyűjtemény, amelyet a városnak ajándékoztam. .,

— Reméljük, hogy annak a nagyszerű színházi gyűjteménynek. amely Balassagyarmaton létezik és vidéken sehol máshol ilyen gazdagon

Mm tMSSntfli = annak |§ jut

majd helyi A város eztwel- lé lekkel támogatja ezeket a munkákat és értékeket. „Az a nép, amelyik életben akar maradni, az a múltját el ne felejtse és meg ne tagadja, mert ha elfelejti vagy .megtagadja, akkor tulajdon jövőjét és becsületét tiporja el”.

Nekem ezt tanították a balassagyarmati gimnáziumban. Nekünk olyan tanáraink voltak mint Koltay Gyula és Ardai Pád, én már úgy mentem az egyetemre, hogy a történeti módszertant már tudtam. Ezt Ardai tanár úrnak köszönhetem, és olyan magyartanárom volt, hogy ha neki nem kellett volna egy nagy családot eltartani — nagyszerű történelemtanár lehetett volna az egyetemen. G volt Szabó Sándor. Az ő órájára még a betegek is eljöttek, nem adatokat mondott, hanem mindent elénk varázsolt Voltak persze gyarmati komisz emberek is, de őket sem említem rossz érzéssel. Megtanultam tőlük azt, hogy „így nem szabad viselkedni”. így végeredményben ők is tanítómestereim valamennyien.

Ügy tűnhet., hogy mos*, amikor az életemről beszélek, sok irányba eltérek; az életem annyira különös, hogy mindig zavarban vagyok, amikor tőlem életrajzot kérnek. Az én kettős arcom a jövőbe így néz: nyolcvanadik születésnapom ntám felajánlottam, hogy visszavonulok a főgondmoki tisztségemtől. Azt mondták a javaélatomra, hogy legalább még egy évig maradjak a helyemen. Négy egyházkerületünk van, én a budapestinek vagyok a fő- gondnoka, mint említettem, vagy ahogy régen ezt a hivatalt, vagy inkább Intézményt nevezték — főkurátora.

— Kollégiumunk Ráday Pálról, Kossuth előtt a legnagyobb magyar literátorról van elnevezve. Grá és a református szemléletre egyként jellemző, hogy az egyház és a

NÓGRAD - 1983.

Ne» dofeasd whHt» gtmfea Qóatak. A Tóim fesaeélftott könyvet ód szerkesztettem, éa születésének háromszázad iío

évfordulóján adtuk ki, de estről megint apák nem szeretek beszélni, mert sajnos nem adtaik korrektúrát — így sok a sajtóhiba benne.

Nyilvánvaló, hogy én a r«y formátus etikát komolyan vo-j szem. Ez nálunk olyan hagyo-j many, mint ahogy időnként puliszkát is csinálnak, menti erdélyiek voltak az őseim. De én az. egyházamnak nem reklámot akarok csinálni, mert kritikusa is vagyok, majdnem azt mondják, hogy „ellenzé-i ke”. Erről egy nagyszerű ta-' nulmányt tudnék mondani, ess azonban senkit sem érdekelne. Nekem azonban valóban nem az a feladatom ebben a hivatalomban, hogy dicsérjem az egyházamat; én arra esküdtem, hogy védem, és ezért is érint mélyen az, ami Vaján történt a Vay Ádám sírt díszítő szoborral, mert az a hely a református egyház sín-' kertje.

Nálunk minden magyarul hangzik el. Balassagyarmaton az iskola például egyben a színház helye is volt, azt, amit megírtak róla, mint magyar iskoláról, abból mindig kiy hagyták, hogy ez egyben a színháznak is helye volt és ennek jövőre valóiban lesz év-' fordulója. Ott létesült egy te-' remiben a színház, a tanító volt ennek a gondozója és ez a kapcsolat úgy ért véget, hogy jött egy „hecckáplán”, aki mindent klhajigált és így egy időre mindez megszakadt^ a tanító pedig egy időben dalokat, színházi dalokat szerzett Ez is hozzátartozik az akkoriban létesült úgynevezett nemzeti iskola történeté-; hez.

Engem nem adatok érdekelnek, történész vagyok, folyamatokban gondolkozom — érdekelt BalasSagvarrnat életében is. Így mindent egynek látok. Az élet egy.

T. Pataki László

17., szombat 9