Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-30 / 255. szám

IRAK- IRÁN Nehéz kérdés: hol húzódjon a határ Leonyid Popov ős Valerij Rjumin a Csillagvárosban Kis Csaba, az MTI tudó­Irak semmilyen feltétellel nem hajlandó kivonni az ösz- 6zes csapatait Iránból — de­rült ki Szadun Hammadi Iraki külügyminiszter Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz inté- ' zett és kedden nyilvánosság­ra hozott leveléből. Az Iraki diplomácia vezetője „jogilag és gyakorlatilag megvalósit- hatatlannak” minősítette az iraki csapatvisszavonásokra vonatkozó követelést arra hi­vatkozva, hogy a Shatt al- Arab feletti szuverenitás gya­korlásához elengedhetetlen a folyó keleti partjának ellen­őrzése. Ugyanakkor azt han­goztatta, hogy Irak nem tá­maszt területi igényeket Irán­nal szemben. Hammadi javasolta, hogy a tűzszünet létrejötte után az ENSZ főtitkárának segédle­tével kezdjenek haladéktalan tárgyalásokat az Irak és Irán között húzódó határ végleges kijelölésére, és arról. hogy mindkét fél vonuljon ki azokról a területekről, ame­lyek a határkijelölést köve­tően már nem tartoznak a fennhatósága alá. A külügyminiszter jelezte, hogy „a jobb védelmi pozí­ció” érdekében esetleg továb­bi iraki előren nyomulásra le­het szükség- Nyugati megfi­gyelők t első kommentárjai szerint változatlanul homá­lyos, hogy a Shatt al-Arab megszerzése érdekében Irak mekkora iráni területet igé­nyel véglegesen és milyen mélységig szándékozik elő­retörni a „tárgyalási tarta­lék” kedvéért. Szintéin az ENSZ központ­jából jelentették, hogy az el ' X hivatalos látogatásom Ma­gyarországon tartózkodó Lord Carringtomt szerdán a Parla­mentben fogadta Lázár György, a Minisztertanács el­nöke. A találkozón részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. ; Jelen volt Lőrtncz Nagy Já­nos, hazánk londoni nagykö­veti és Bryan George Cartled- ge budapesti brit nagykövet. Kádár János, a Magyar Sao- ’ eialista Munkáspárt Közpon- </.ti Bizottságának első titkára a KB szákházában fogadta Lord Carrington brit külügyminisz- \ tart. Az eszmecserén részt vett i Púja Frigyes. Jelen volt Lő- rincz Nagy János és Bryan • George Cartledge. Az MTI munkatársának a tárgyalások befej eztekor szer­zett értesülése szerint a küi­Az amerikai kormány Kí­na-politikáját most, a vála^- tási kampányban Carter sa­ját külpolitikai sikerének könyveli el. Az elnök az újabb amerikai—kínai megállapodás .aláírásakor jelentőségteljesen hivatkozott a teljes diplo­máciai kapcsolatra, a közgaz­dasági és tudományos-műsza­ki megállapodásra, s a kultu­rális kapcsalatok fejlődésére. 'Külön kiemelte a legutóbbi megállapodást, amelyet a vá­lasztási kampány finisére idő­zítettek. A polgári légi és ten­geri közlekedésről van szó. Ennek alapján minden ame­rikai kikötő fogad kínai keres­kedelmi hajókat, amerikai ha­jók kiköthetnek kínai kikötők­ben. Megállapodtak a textil­ipar vitájában, korlátozták a két ország közötti eddigi el­lentéteket. Végül konzuli egyezményt kötöttek, hogy mindkét országban legalább 5 konzuli kirendeltséget nyitnak. MIRE JÓK A KOMPUTEREK? t E szerződések ellen önma­gukban nem lehetne ellenve­tést tenni, ha katonai síkon nem követnék őket más or­szágok elleni akciók. Ilyen ak­ció volt Perry amerikai had­nem kötelezett országok hét­tagú jószolgálati bizottsága a hét végén Belgrádban talál­kozik és a külügyminiszterele, illetve a PFSZ képviselője onnan indulnak Bagdadba, majd Teheránba, ahol közve­títő tárgyalásokat kezdenek a közép-keleti tűaszünet ér­dekében. Baniszadr iráni elnök egyébként számos el nem kö­telezett országot levélben ke­resett meg avégett, hogy hi­vatalos formában „ítéljék el az iraki agressziót”. Mint a PARS jelentette, az iráni ál­lamfő az el nem kötelezett mozgalom céljaival és elvei­vel összeegyeztethetetlennek minősítette az Iraki támadást. A teheráni rádió hadi jelen­tése szerint a Khorramshahr- ból Abadan felé vezető híd keleti oldalán az iráni erők­nek sikerült feltartóztatniuk az iraki gyalogsági és pán­célozott hadc»zlopok előnyo­mulását. Qasr-i-Sirin körze­tében pedig csaknem húsz kilométerrel visszaszorítot­ták az iraki csapatokat. Iráni adatok szerint az utóbbi 24 óra rendkívül heves harcai­ban több mint 300 iraki ka­tonát tettek ártalmatlanná. Párizsban az elnöki hiva­tal jelentette be. hogy továb­bi hat hadihajóval erősítik meg az Indiai-óceánon cirká­ló, és eddig húsz hajóból álló francia haditengerészeti erő­ket. Két aknasaedő hajót ar­ra az esetre irányítanak a térségbe, ha mégis sor kerül­ne a Hormuaá-szaros elakná- sítására. Az iráni parlament szer­dán zárt ajtók mögött foly­ügyminiszterek áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat, és átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet vala­mennyi lényeges kérdéséről. Nagy figyelmet szenteltek az enyhülés és leszerelés kérdé­seinek, valamint a világ kü­lönböző térségeiben meglevő feszültséggócoknak. Az enyhülés folytatása és katonai téma történő kiter­jesztésének szükségességét il­letően az álláspontok hason­lóak. Ugyanakkor a nemzet­közi politikának több kérdésé­ben is eltérőek a véleményeik. Ez mindenekelőtt az enyhülés megtorpanását előidéző okok­ra és a kibontakozás lehetősé­geinek megítélésére vonatko­zik. A kétoldalú kapcsolatok alakulásával a magyar fél ál­ügyminiszter-helyettes szep­temberi pekingi látogatása, amikor bejelentette, hogy a Pentagon jóváhagyta Kína szá­mára négyszáz olyan ameri­kai szabadalom megvásárlá­sát, amely katonai célra is használható. Elektronikus be­rendezésekről van szó. A Pen­tagon embere bejelentette azt is, hogy Washington hajlan­dó eladni Kínának szupermo­dem elektronikus számítóbe­rendezéseket, geofizikai adatok feldolgozására. Ezek a kom­puterek hadi célra szintén használhatók. A kínai hadsereg gyors korszerűsítése feltétlenül ösz- szefügg Carter és tanácsadói óhajával: meg akarják mutat­ni Amerika uralkodó körei­nek, hogy semmivel sem enge­dékenyebbek a Szovjetunió­val szemben, mint e körök kedvence — Ronald Reagan. A jelenlegi amerikai kormány egyúttal szeretné bebizonyíta­tatta a vitát az amerikai tú­szok sorsáról. Muskie amerikai külügymi­niszter egy keddi beszédében türelemre intett és egyaránt óvott akár a derűlátástól, akár a borúlátástól. A dol­gok jelenlegi állásánál a tú­szok szabadulásának ideje ki­zárólag az irániakon múlik — mondotta a külügyminisz­ter —, és arra figyelmezte­tett, hogy az Egyesült Álla­mok számára teljesíthetetlen feltételeket is szabhatnak. Ezzel kapcsolatban a Reuter hirügynükség felfigyelt a te­heráni rádiónak egy kom­mentárjára, amelyben ismét felbukkant egy korábban már elejtettnek vélt feltétel, az hogy Washington Ismerje el vétkességét a megdöntött né­hai sah támogatásában- Az amerikai „bűnbánat” követe­lése — mint ismeretes, már nem szerepelt a Khomeini ajatollah által szeptemberben bejelentett feltételek között. Az iráni légierő gépei szer­dán Bagdad és Basra környé­kén levő olajfinomítókat, a basrai kikötőt, Klrkuk mel­lett pedig egy szivattyúállo­mást támadtak. Iráni forrá­sok szerint Qum, a szent vá­ros közelében lelőttek két iraki nehézbombázót. Ugyan­akkor a Khorramshahrt és Abadant összekötő úton levő híd körül tovább folynak a harcok, a két várost több iraki légitámadás érte, de az irá­ni csapatoknak állítólag sike­rült feltartóztatniok az iraki harckocsik előrenyomulását. Az iraki légelhárítás szerdán egy iráni repülőgépet semmi­sített meg. MTI lesztésere — egyebek között gazdasági és műszaki-tudomá­nyos téren — további lehető­ségeket lát. A nyűt és tárgy­szerű légkörben folytatott meg­beszéléseket a magyar fél hasznosnak ítéli. Lord Carrington hivatalos tárgyalásai befejeztével szer­dán a délutáni órákban el­utazott Budapestről. A Feri­hegyi repülőtéren Púja Fri­gyes búcsúztatta. Elutazásá­nál jelen volt Lőrincz Nsgy János, hazáink londoni nagy­követe és Bryan George Cartledge budapesti brit nagy­követ, valamint Marian Chruszczevrskl, a Lengyel Nép­köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. (MTI) ni: elég rugalmas és pragma­tikus ahhoz, hogy minden elő­ítélet nélkül egyenrangú kap­csolatot teremtsen egy olyan „különleges” állammal, mint Kína. REAGAN TAJVAN-ADUJA A kormány’ republikánus konkurrenciája belekötött eb­be. Reagan a választási had­járat kezdetén közölte, hogy ő ugyan nem vonja kétségbe az amerikai—kínai közeledés elveit, de ha megválasztják, lépést tesz a Tajvanhoz fű­ződő viszony javítására. Szán­déka hivatalosan megerősíte­ni az amerikai—tajvani kap- csolcsolatot és több katonai, diplomáciai segítséget nyúj­tani Tajvannak. A konzervatív körök szerint a Carter-kormányzat lebecsü­li azt a gazdasági és katonai­hadászati jelentőséget, amelyet Tajvan képvisel az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, Bárhogy nézzük, tény, hogy ez az amerikai segítséggel dina­sítája jelenti: Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, kiképzett űr- hajóstársa, Magyar! Béla, 8 a szovjet—magyar űrrepülés parancsnoka, Valerij Kubászov is ott volt a Moszkva környé­ki repülőtéren szerdán, ami­kor — több mint féléves tá­voliét után — visszaérkezett Csillagvárosba, a világ eddi­gi leghoszabb időtartamú űr­repülésének két részvevője, Leonyid Popov, és Valerij Rjumin. A két kiváló szovjet űrhajóst nagy szeretettel kö­szöntötték barátaik, munka­társaik, parancsnokaik, ta­nácsadóik, s mindenekelőtt rég nem látott családtagjaik: a repülőtéren szinte minden­ki ott volt, akinek munkája hozzájárult a 185 napos űr­utazás sikeréhez. Popov és Rjumin jelentést tett feladatának végrehajtásá­ról az állami bizottság elnö­kének, aki megköszönte ne­kik áldozatos, és nagy hasz­not hozó munkájukat. Az űr­expedíció két hősét ezután a barátok, ismerősök, köztük Farkas Bertalan, aki „űrláto­gatást” tett a Szaljut—8 űr­állomáson és Magyari Béla, aki annak idején velük együtt készült a feladatok végrehaj­tására. Csillagvárosban a szovjet űrhajósok központjának szin­te minden lakója az utcára se­reglett a két űrveterán kö­szöntésére. Popov és Rjumin a hagyományoknak megfelelő­en virágcsokrot helyezett el Jurij Gagarin emlékművén, majd a város művelődési pa­lotájába ment. Itt két ese­ményre is sor került: ülést tartott az állami bizottság, hogy értékelje a rekord idő­Ki ösztönözte a konfliktust? Az iraki—iráni,háború kirob­banását az Egyesült Államok ösztönözte, abból a célból, hogy olyan helyzetet teremt­sen, amelyben visszakaphat­ja a túszokat — írja szerdai számában a Le Figaró cimű párizsi napilap. A lap érte­sülése szerint a túszok sza­badon bocsátása közvetlenül az elnökválasztás napja előtt várható, ha nem jón közbe váratlan fordulat. Washingtonnak «a frja a Le Figaró — az volt a szá­mítása, hogy iraki győzelem esetén Irán „destabilizálódik”, az iszlám rezsim megbukik és nyugatbarát kormány ke­rül helyébe. Abban az eset­ben viszont, ha ez a győze­lem elmarad, az Egyesült Ál­lamok Irán védelmezőjeként léphet fel és megfizettetheti segítségét. mikusan fejlődő sziget, jelen­leg Washington fontos keres­kedelmi partnere. Az ameri­kai—tajvani kereskedelem többszörösen meghaladja az ameikai—kínai kereskedel­met. Hadászatilag pedig Taj­van — fekvése miatt — min­denképpen jelentős. A republikánus jelölt kije­lentései Kínában nem marad­tak visszhang nélkül. A leg­utóbbi kínai országgyűlésen az egyik küldött javasolta, hogy Peking érdekében jobban használják ki a külföldön, így az Egyesült Államokban élő kínai nemzetiségi közössége­ket. KI OLDJA MEG A DILEMMÁT? Peking tehát fontosnak tart­ja a maga számára az ame­rikai elnökválasztás eredmé­nyét. Végső soron pedig a kí­nai kérdés az amerikai vá­lasztási hadjárat egyik késhe­gyen levő kérdése is. A je­lenlegi kormány játéka a kí­nai kártyával, eléggé hazárd- ízű. A helyzetet mindinkább felismerő amerikai elit dilem­máját a választási szópárba- jok aligha oldják meg. A dön­tés az új kormányra marad. J. Lukin a történelemtudományok doktora tartamú űrutazás legfonto­sabb eredményeit a két koz­monauta beszámolója alapján, s a város lakói nagygyűlésen köszöntötték Leonyid Fopo- vot és Valerij Rjumint mun­kájuk sikeres befejeztével. Az állami bizottság ülésén részt vettek mindazoknak a tudományágaknak, intézetek­nek vezető képviselői, akik­nek megbízása alapján ké­szült el a 185 napos űrutazás, s akik mindvégig együtt - dol­goztak a Szaljut—6-on dolgo­zó kozmonautákkal. A bi­zottság tagjai, a különböző tu­dományágak képviselői egyön­tetűen a legnagyobb elismerés­sel szóltak Leonyid Popov és Valerij Rjumin fáradhatatlan, rendkívül hasznos, a tudo­mány és a népgazdaság szá­mára egyaránt nagy eredmé­nyeket. hozó munkájáról. Megállapították, hogy az ex­pedíció teljes egészében vég­rehajtotta az előírt progra­mot. A bizottság nagyra értékel­te azt a munkát is, amelyet az expedíció két tagja a nem­Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Ha Brezsmyev elnök azt mondaná nekem, hogy a ka­tonai fölény alapján és a fegyverkezési hajsza folyta­tásának útján kíván megálla­podni velünk a nukleáris fegyverek korlátozásáról, én is visszautasítanám — jelen­tette ki Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke Ro­nald Reagannal folytatott kedd esti televíziós vitájá­ban. A másfél órás vitát Cle- velandbam tévénézők milliói­nak szeme láttára tartották meg. A két nagy amerikai po­litikai párt jelöltje a nagy tét súlya alatt egyaránt kö­zepes teljesítményi nyújtott. Egy telefonon végzett közvé­lemény-kutatás azonban egyér­telműen a republikánus Ro­nald Reagant mutatta ki a vita győztesének. Carter mindent megpróbált, hogy elterelve a figyelmet az Egyesült Államok kétségkívül súlyos gazdasági problémái­ról, előtérbe állítsa a béké­ért viselt felelősség kérdését, s meggyőzze az amerikaiakat: ellenfele „veszélyes és felelőt­len” háborús kalandokba so­dorná az Egyesült Államokat. Reagan a maga részéről az Utóbbi hetek taktikáját foly­atta. Egyszerűen tagadta, hogy a katonai fölény alapján kí­vánna tárgyalni a Szovjet­unióval, s azt állította, hogy az összes eddigi fegyverzebkor- látozási megállapodások „hát­rányosak” voltak az ország számára. Az Iránban fogva tartott amerikai túszok kérdésében Carter volt kénytelen „mel­lébeszélni”, minthogy a kor­mányzat titkos reményei a túszok kiszabadítására a vá­lasztások előtt a legújabb hí­rek alapján nem túlságosan kecsegtetőek. Az elnök meg­erősítette, hogy az Egyesült Államok egyik harcoló fél mellett sem kötelezi el ma­gát Irak és Irán konfliktusá­ban. Tagadta, hogy hadianyag­utánpótlás szállítását aján­lotta volna fel a túszok sza­badon bocsátása fejében. Reagannak a kormányzat ter­rorizmus elleni harcban tanú­sított gyengeségét elmarasztaló vádjára reagálva viszont nem talált jobb módot a védeke­zésre, minthogy Reagant utá­nozva „terrorista szervezet­nek” minősítette a Palesztinái felszabadítási szervezetet. Reagan közölte: megválasz­tása esetén kongresszusi vizs­gálatot indítana annak kiderí­tésére, mi vezetett a túszvál­sághoz, s miért vallottak ku­darcot a túszok kiszabadítá­sára tett kísérletek. „A sza­bad világ védelmében ameri- kára háruló felelősséget” em­legette. Kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államoknak „idejében vég­rehajtott beavatkozással kell megelőznie a nemzetközi konf­liktusok kialakulását”. Mi­közben arról biztosította az zetközá űrexpedíciók, köztük a szovjet—magyar közös űr­repülés programjának vég­rehajtása során végzett. A művelődési otthonban tartott nagygyűlésen felszóla­lás hangzott el. Vezető tudó­sok és az űrkutatási program irányítói, köztük Georgij Be­regovoi, a Jurij Gagarin űr­hajóskiképző központ ve­zetője méltattak Popov és Rjumin helytállását, bátorsá­gát. nagy hozzáértéssel és fe­gyelmezetten elvégzett munká­ját. Eljöttek az ünnepségre a kirovográdi terület küldöttei, hogy üdvözöljék földijüket, Popovot. Hatalmas lelkesedés­sel fogadták a nagygyűlés részvevői Leonyid Popov és Valerij Rjumin felszólalását: a két űrhajós röviden beszámolt 185 napos útjáról és meleg szavakkal mondott köszönetét mindazoknak, akiknek mun­kája lehetővé tette feladatuk végrehajtását, az űrexpedíció sikerét. A nagygyűlésen ott volt Farkas Bertalan és Ma­gyari Béla is. amerikaiakat, hogy számára is „első prioritás a béke”, is­mét a fegyverkezési progra­mok bővítését és felgyorsítá­sát követelte. Az elnökjelölteknek fel­adott nyolc kérdés közül öt belpolitikai problémákra vo­natkozott. A válaszokból ki­tűnt, hogy egyik pártnak sincs meggyőző programja a mun­kanélküliség felszámolására, az infláció feltartóztatására és a stagnáló ipari termelés megélénkitésére. Reagan igen hevesen vádolta a demokrata kormányzatot a szövetségi költségvetés állandó növelése miatt, bár nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogyan egyeztethető össze a katonai kiadások további növelése és a republikánusok által ígért adócsökkentés. Megszolgálva a „kaméleon” jelzőt, amellyel egyes életrajzírói illetik, a nyilvánvaló tények, korábbi nyilatkozatai ellenére tagad­ta, hogy ellenezné a női egyenjogúság törvénybe ikta­tását, a társadalombiztosítási rendszert és az állami orvosi ellátási rendszer kialakítását. Az ABC televízió és a Bell telefontársaság szervezésé­ben a televíziós vitát követő egy órában országos telefon- közvéleményku tatást tartot­tak. Ennek eredményei szerint 437 ezer néző Reagant, 215 ezer Cáriért tartja a televí­ziós vita győztesének. Wa­shingtoni megfigyelők szerint ez az eredmény csak részben tükrözi az óriási kiábrándulást a Carter-kormányzat politi­kájából. Alaposan közreját­szott benne az a tény is, hogy a városközi telefonhívások költségét túlnyomórészt a jó­módú amerikaiak vállalták. A demokrata párt tömegbázisát alkotó ipari munkásság, a feketék és a spanyol ameri­kaiak — „a néma többség” — nevéhez híven néma maradt. Kérdés, hogy ugyanez törté­nik-e a november 4-i amerikai választásokon ? A kedd esti televíziós vita­jelentősége a választások vég­ső kimenetele szempontjából még nem mérhető fel. Az ABC televízió műsorvezetője maga is hangoztatta, hogy a telefonfelmérésnél sokkal reá­lisabb prognózisokra számít­hatnak a hivatalos közvéle­mény-kutató intézetektől. Bi­zonyos azonban, hogy a „szu- pershow” erős hatással lesz azokra a milliókra, akik ed­dig nem tudták eldönteni, ki­re adják szavazatukat. Az ame­rikai választási rendszer fo­gyatékosságaiból azonban egyenesen következik, hogy ha az ország a hátralevő egy hétben nem kap újabb „sti­muláló szereket”, akkor ez a vita válhat meghatározó köz­vélemény-formáló erővé. Ékre utalt az NBC televízió kom­mentátora szerdára virradó­an, amikor feltette a kérdést: „két fáradt és ijedt férfi ki- lencvenperces szócsatája dön­tené el az Egyesült Államok jövőjét? 'L NÓGRAD - 1980. október 30., csütörtök , Elutazott a brit külügyminiszter tálában elégedett, de azok fe<j­USA—Kína Hazárdjáték a választási pókerben Carter— Reagan „Két fáradtr ijedt férfi szóesatája"

Next

/
Oldalképek
Tartalom