Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-11 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSi'/W'P • NOGRAD M'EGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TÁN ÁCS LAPJA XXXVI CVF 135. SZÁM ARA 1.20 FORINT 1980 IÚNIUS 11., SZERDA Nemzeti egyetértésben szavaztunk A választási eredmény tanúsága szerint az állampolgá. rilag felnőtt magyarországi lakosok elsöprő többsé­ge a népfront színeit viselő programra és annak képviselőire szavazott. Ellene és ellenük kevesen. Mindez nem a régi horthysta viszonyok között honos, kényszerítő rendszabály között történt, hanem a személyiség véleményét messzemenő, en tisztelő titkosság feltételei között: sok helyen, aki nem akart belépni a szavazófülke függönyei mögé, udvariasan megkérték, ne kerülje azt ki. Majdnemhogy észre sem vettük, az idő múlásával kiala­kult valami sajátos, vitatkozó egyetértés. Ezt a kívülállók talán meg sem tudják érteni. Valami nagyon trükkös mani­pulációt, gondolatbefolyásoló ravaszdiságot szimatolnak mö­götte határainkon túli ellendrukkereink, és mondják is han­gosan. A kívülállók azt is nehezen értik, hogy ez a nagyvonalú és bensőséges egyetértés nem jelenti a gondolkodás és cse­lekvés szürke monolitját, hanem ellenkezőleg: feltételezi, sőt valósággal követeli a mind színesebb személyiségekből, ka­rakteres egyéniségekből álló társadalom létezését és fej­lődését Aki nem ismer jól bennünket, úgy képzeli él a magyar társadalom nemzeti egységét, mint a formaruhás diákok szer- vezett vonulását — kirándulásra, iskolai ünnepségre. Mi viszont tudjuk, hogy mennyire felnőtt emberekből álló lett nemzeti közösségünk. Nincs ebben semmi rafinált titokza­tosság. Ez a történelmileg még fiatal, önmaga gondjaival is viaskodó, szüntelenül saját tapasztalataiból okuló társada­lom a maga friss erejével és sohanemvolt lehetőségeivel nyit utat ahhoz a fejlettségi szinthez, ahol létrejön a közösség és az egyén érdekeinek összhangja. Ahol mindenkinek ki- küzdhetően kibontakozhatnak a képességei, ahol mindenki megtalálhatja azt a társadalmi szerepet, amely az egyén számára joggal tűnik főszerepnek. Ahol senki sem érzi és tekinti magát mellőzött és oktalanul háttérbe szorított sta­tisztának. Ez olyan történelmi lehetőség az ember számára, hogy érte érdemes harcba szállni, küzdeni. Vagyis cseleked­ni és tenni a szocializmusért. Ez a személyiségért való küz­delem nem önös könyöklés többé, nem kíméletlen tiprása másoknak a vagyonok erejével — hanem közös, társadalmi cselekvés a szocializmus tökéletesítéséért. Felismerése és alkalmazása annak a törvényszerűségnek: akkor lesz jobb nekem is, ha jobb, gazdagabb, erősebb lesz maga a társadalom is. A szocializmus. Valahogy így találkozik az egyén és a társadalom olyan színes, vitatkozó egységben, amelyről a vasárnapi válasz­tások is tanúskodtak. Mi a legfontosabb programunk, melyet a párt lenini po­litikája fogalmaz meg egy egész nemzet számára? Tekintsünk el most az egyébként fontos részletezéstől. Attól tehát, hogy miért és hogyan kell létrehoznunk azt a gazdasági egyensúlyt, amely lehetővé teszi majd az újabb lendületes előrehaladást az anyagiakban, beleértve első he­lyen az életszínvonalat is. Attól tehát, hogy miért és hogyan kell korszerűbbé tenni az életünket. Attól, hogy milyen ten­nivalóink vannak az egészségügy, a kultúra, az emberek tes­ti és lelki bajainak megoldásában. Sűrítsük mindezt egy fókuszba: fel kell szabadítani min­den alkotó emberi energiát annak érdekében, hogy minden jobb és gazdagabb legyen az eddiginél, a voltnál. Ma már világos: olyan időszakban élünk, amikor az eredményességhez nem elég a föllángolás, a hirtelen jött és hamar kihunyó nekibuzdulás. Következetes, állhatatos és egyben bátor, változtatni tudó munkára van szükség, meg­értve újfajta dilemmáinkat, újfajta valóságunkat. Azt már kezdjük megtanulni, hogyan lehet az embert kiszolgáló termelőgépeket és -berendezéseket úgy használ­ni, hogy ezek képességeinek legjavát gyümölcsöztessük. Apránként azt is kezdjük megtanulni már, hogyan kell gaz­dálkodni a javakkal, amelyeknek forrása a természet, tehát az anyaggal, az energiával, a vízzel, a tiszta levegővel. Tovább nem halogatható tennivalónk, hogy elmélet- • ben és gyakorlatban elsajátítsuk, megvalósítsuk, ho­gyan lehet az ember alkotó energiáit felszabadítani! Nem­csak önmagunkra, az új generációkra is gondolva, oly’ nem­zedékeket nevelni, amelyeknek természetes lételeme a közös­ségi cselekvés. Békés jövőnkre, szocialista rendszerünkre szavaztunk jú­nius nyolcadikén. A cselekvés örömével és reményével tet­tük ezt. Sikeres könyvhét Salgótarjánban Az Idei ünnepi könyvhét — előzetes becslés szerint — si­keres volt Nógrádban, sok könyv fogyott, a forgalom jó­val meghaladta a tavalya ju­bileumi könyvheti forgalmat Salgótarjánban szintén ezt jelzik a még nem végleges adatok. A Művelt Nép 353. számú Nógrádi Sándor Könyvesbolt­ja mintegy 600 ezer forint ér­tékben adott el könyvet (a tavalyi forgalom 430 ezer fo­rint volt). Ez az örvendetes forgalomnövekedés több té­nyezőből adódik. Mindenek­előtt azt jegyezzük meg, hogy ebben az évben a szállítás is jobb volt a tavalyinál. Továb­bá május 30. és június 6. kö­zött s általában is átgondol­tabb volt a könyvpropaganda, nem utolsósorban a televízióé. A könyvkínálat szántén tö­megesen keltette föl az érdek­lődést, a könyvhétre kiadott 95 mű többsége sikerkönyvnek bizonyult. Természetesen az antológiák, az írószemmel 1979, a Körkép ’80, a Szép versek 1979, a Rivalda ’78—79. szinte az első napon hiánycikké vál­tak, de ez már „hagyomány”. Mrozek Drámák című műve, a Mai szovjet drámák, a Ka­levala, Michelangelo versei, Örkény István novellái, a Ho­gyan éltek elődeink?, Gold- ziher Ignác Iszlámja, Ottlik Géza Prózája stb. szintén gyorsan elfogytak, csakúgy, mint például Moldova György A szent tehén című szociog­ráfiája, vagy éppen a drá­gább albumok is. Alig-alig adódott olyain könyv, amelyet viszonylag kevesebben ke­restek. Csaknem minden kapós volt, kicsit kevésnek bizonyult a gyermek- és ifjúsági iro­dalom. A 354-es pavilonsort köny­vesboltban is hasonlóak a ta­pasztalatok. Az ünnepi könyv­heti forgalom mintegy 250 ezer forint volt a tavalyi 105 ezer forintos forgalommal ellentétben. Itt is hangsúlyoz­zák, hogy jobb volt a könyvel­látás, például Moldova, Ber- kesi, Raffai Sarolta, Jókai An­na könyveiből háromszorosát is el tudták volna adni, csak­úgy, mint az Iszlámot, Mro­zek drámáit, vagy éppen a Csillagászat című könyvet és a többi albumot. A salgótarjáni könyvtéren a műsorokkal kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a jövő­ben gondosabb szervezésre lesz szükség, hogy technikai akadályok ne gátolják a mű­soros események sikerét. Víztorony sorozd ■ ■ Győr után most Mosonmagyaróvárra készítenek kétezer literes víztornyot a Ganz-MÄVAG mátranováki gyáregységében. A hatalmas acélszerkezet összeállítása komoly műszaki fel­adatot jelent az üzemben dolgozó szakmunkásoknak. A pontos, minőségi munka elvégzé­sében Hegyes István művezető irányítása mellett — képünkön — László Imre és Czene Tibor lakatosok is részt vesznek. — kulcsár — Csillagvárosban i magyar-szovjet űrpáros Leonyid Brezsnyev átadta a kitüntetéseket Nagy szeretettel köszöntöt­ték kedden reggel Csillagvá­ros lakói a szovjet—magyar nemzetközi űrexpedíció két résztvevőjét, Valerij Kubá- szov űrhajóspilótát, a Szov­jetunió Hősét és Farkas Ber­talant, az első magyar űrha­jóst. Az űrexpedíció tagjai egy héttel ezelőtt fejezték be nyolcnapos útjukat, amelynek során egy hetet töltöttek a Szaljut—6 űrállomáson- A két űrhajós az elmúlt héten Baj- konúrban volt, ahol átestek a kötelező orvosi vizsgálatokon, és beszámoltak tapasztalata­ikról a szakembereknek. Csillagváros Cskalovszkaja repülőterét ünnepi köntösbe öltöztették az űrexpedíció tagjainak fogadására. A nem­zetközi űrexpedíció tagjai­nak köszöntésére megjelent a repülőtéren Vlagyimir Sata- lov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, Geor- gij Beregovoj, altábornagy, a Jurij Gagarin kiképzőközpont vezetője, és ott voltak a ba­Ulolsó ülés , Ha a Hivatalra gondolunk elsőre a kellemetlen emlékek jutnak eszünkbe. Akik elha­markodottan ítélnek, rögtön a bürokrácia packázásait em­legetik. Pedig, ha belegondo­lunk. kiderül, hogy ma már életünk minden momentuma kötődik a hivatalokhoz, me­lyek sok esetben könnyítik, egyszerűsítik hétköznapja­inkat. A közalkalmazottak munkáján tehát nagyon sok minden múlik, éppen ezért igen felelősségteljes szak- szervezetük tevékenysége is. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Nógrád megyei bizottsága a befejezés előtt álló '»'ikszervezeti választási ciklus utolsó ülését tartotta kedden délelőtt Salgótarján­Küldöttértekezlet előtt ban az SZMT-székházban. Az ülés első napirendi pont­jaként a közeljövőben sorra kerülő küldöttértekezlet anyagának szóbeli kiegészíté­sét vitatták meg. A három részre tagolódó anyag egyik legfontosabb témaköre az alapszervezeti vezetőségvá­lasztó taggyűlések értékelé­se volt. A májusban megtar­tott választások alkalmával 230 biztalmit és helyettest választott a tagság, s emelett megválasztották az új veze­tőségeket. A kiegészítés a to­vábbiakban a munkahelyi demokrácia helyzetét érin­tette, mely a közszolgálatban fokozott jelentőséggel bír. Megállapította, hogy bár van­nak még nagy feladatok e téren, az elmúlt .esztendők fejlődése nyilvánvaló. A har­madik fő témakör a megyei bizottság munkakapcsolatait elemezte. A napirend fölötti vita so­rán a résztvevők elfogadták az elhangzottakat. A hozzá­szólók között volt Suhajda József, a központi vezetőség elnöke, aki többek között po­zitívan értékelte a kiegészí­tést, mely jól tükrözi a moz­galmi munka kiteljesedését, az egyre magasabb követel­ményeket. A vita után részletesebben is foglalkozott a testület az alapszervezeti választások ta­pasztalataival. Megállapítot­ta. hogy jó szervezés és előké­szítés, az alapszervezeti veze­tőségek lelkiismeretes mun­kája után sikeresen zajlottak le a választások. Az újonnan megválasztottak között nőtt a fiatalok, a magas képzett­ségűek és a nők aránya. Az újonnan megválasztott szak- szervezeti bizottságoknál az összetétel sugallja, tartalma­sabb munkát várnak tőlük. Végül a soron következő megyei küldöttértekezlet megszervezésével kapcsola­tos tennivalókról hangzott el beszámoló, majd Bodor Lászlóné, a megyei bizottság titkára megköszönte a testü­let munkáját. rátok: nagy számban jöttek el az űrhajóstársak, a kikép­zőközpont munkatársai, azok akik segítették a magyar— szovjet űrpárost a felkészü­lésben. Jelen volt a repülőté­ren az űrhajózási program főkonstruktőre. Szeretettel köszöntötték a jelenlevők Farkas Bertalan és haj társa, Magyart Béla feleségét és gyermekeit. Ott voltak Farkas Bertalan szülei, és Csillagvárosba érkezett az első magyar űrhajós öccse is. A nemzetközi űrkettős fo­gadtatására magyar társadal­mi küldöttség érkezett Buda­pestről Moszkvába, Bíró Gyu­lának, az MSZBT főtitkárá­nak vezetésével. A repülőtéren ott volt dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszk­vai nagykövete, Halász An­tal vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé, valamint a nagykövetség több felelős munkatársa. A ragyogó, nyárias napsü­tésben pontosan 8 óra 30 perckor állt meg a repülőté­ren az űrhajósokat szállító, TU—134 típusú ' különrepü- lőgép. Kubászov és Farkas Bertalan frissen sietett le a repülőgép lépcsőjén az űrha­józási állami bizottság elnö­kéhez. Az űrexpedíció tagjai nevében Valerij Kubászov, az űrhajó parancsnoka adott je­lentést. „Elnök elvtárs! A Szojuz—35 űrhajó sze­mélyzete megérkezett az űr­utazás befejezése után. A sze­mélyzet közérzete kitűnő. Ké­szen állunk arra, hogy vég­rehajtsuk azokat az új fel­adatokat, amelyeket pártja­ink és kormányaink állítanak elénk.” „Üdvözlöm önöket a nem­zetközi program sikeres telje­sítése, a szerencsés visszaté­rés alkalmából” — válaszol­ta az állami bizottság elnöke, és meleg szeretettel ölelte át a feladatát példamutatóan teljesítő két űrhajóst. Ezután a családtagok, a ba­rátok köszöntötték Farkas Bertalant és Valerij Kubászo- vot. Skultety József, a ceg­lédi Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet el­nöke hatalmas szegfűcsokrot nyújtott át a két űrhajósnak- Valerij Kubászovnak 45, Farkas Bertalannak 31 szál vörös szegfűt küldött a szö­vetkezet Tyereskova brigádja — annyit,' amennyi éveik száma. Nagy-nagy szeretettel kö­szöntötték az űrexpedíció résztvevőit barátaik, űrha­jóstársaik. Hosszú 1 percekig tartott az ünneplés a repülő­téren. Innen a két űrhajós gép­kocsival Csillagvárosba ment át. Az űrhajósok szép hagyo­mánya szerint először Jurij Gagarin emlékművénél tették le a megemlékezés virágait. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke • nyújtot­ta át kedden délelőtt a Kremlben a magas szovjet kitüntetéseket a szovjet—ma­gyar űrexpedíció két tagjá­nak, Valerij Kubászovnak és Farkas Bertalannak. Kubá­szov, aki a Szovjetunió két­szeres Hőse, Lenin-rendet, Farkas Bertalan, a Szovjet­unió Hőse címet és az azzal járó Aranycsillag Érdemér­met, valamint a Lenin-rendet kapta meg. Előzőleg az űrhajósok tisz­teletére gyűlést tartottak Csil­lagvárosban. A gyűlésen a többi között Georgij Bere- gojov, a Jurij Gagarin űrha- jóskiképző-központ parancs­noka köszöntötte a szovjet— magyar űrpárost szerencsés visszatértük és magas ki­tüntetésük alkalmából. (Folytatás a 2. oldalon) <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom