Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
Március végétől folyamatosan üzemel az új automata öntöde, a ZIM salgótarjáni gyárában. A DISA-MATIC gépsor műszakonként 2000 darab mintát készít, amely ugyan száz darabbal kevesebb, mint a hagyományos öntödénél, de több mint húsz ember nehéz fizikai munkáját küszöböli ki. Jelenleg az alkatrészek próbagyártása folyik. A képen Fekete Benedek, a DISA egyik kezelője, aki ,21 esztendeje dolgozik a gyárban és 18 évig mint gépi formázó tevékenykedett. Munkáját Kiváló dolgozó kitüntetéssel is elismerték. (báb—) Lassítani ban Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem egy ipari szövetkezet ünnepi közgyűlésén. Ez a szövetkezet, mint már sokszor, ismét „Kiváló szövetkezet” lett. A múlt évben — és az azt megelőzőben is — jelentősen növelte tőkésexportját, de növelte a hazai ellátást szolgáló termelését is. Sikereik titkáról, vezetőik ügyességéről, kockázatvállalási készségéről nem beszélek, de arról sokkal inkább, hogy a növekedési ütem lassításának követelménye nem vállalati, nem szövetkezeti kategória. Senki nem parancsolt rá a vállalatokra úgy általában, hogy fogják vissza a termelésüket. Csak ott szabad és kell a növekedés ütemét visszafogni, ahol ez a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulásához hozzájárul. Ahol azonban az egyensúlyt a gyors ütem javítja, ott lassítani bűn. Számos tevékenység állami támogatása csökkent vagy megszűnt. Egyes termékek vonatkozásában a hazai felvevőpiac alig bővül. Vannak vállalataink, szövetkézeteink, ahol a gazdaságtalan termékek helyébe még nem tudtak gazdaságosakat állítani. Hangoztatják is az ilyen hatások alá került vállalatok vezetői, hogy most a fő szempont az egyensúly és nem a növekedés. Ahelyett, hogy azt mondanák: a fő szempont a kiegyensúlyozott növekedés. Miért is kellene csökkenteni a termelésnövekedés ütemét ott, ahol kicsi az importanyagigény, kedvező a nyereség, bővül a hazai vásárlóerő a termékek iránt; megvan a szükséges kapacitás, ember és termelési tapasztalat? Miért nem lehet itthon előállítani számos fogyasztási iparcikket import helyett, ha itthon ugyanolyan jót tudunk készíteni, nem drágán? Mindenütt gyorsan kell növelni a termelést, ahol ez az egyensúlyi helyzet javítását szolgálja, tehát javítja a lakossági ellátást, fenntartja a foglalkoztatást, biztosítja a meglevő kapacitások kihasználását, csökkenti az egységnyi termelés rezsiköltségét. Jól tudjuk például, hogy vannak tartós/ hiánycikkek. Most már aligha lesz érdekeltségi akadálya annak, hogy ezekből megtermeljük a szükséges mennyiséget. Az egész ország építkezik. Ehhez rengeteg lakossági értékesítésű építőanyag kell. De kell hozzá építőipari kapacitás is. Bővíthető a háztáji tevékenység, az iparengedélyes másodállás tevékenysége, a háziipar, a bedolgozás. Napjainkban a külgazdasági szempontok a legfontosabbak.. De azért az is fontos, hogy a hazai igényeket kielégítsük. Tárjuk fel,- mely területeken’ van meg a termelés- növelés lehetősége hazai nyersanyagbázison és a hazai felvevőpiac alapján. Egy tíz és fél milliós embernyi belső piac nem kis piac. Erre lehet már nagy sorozatban is gyártani — persze nem repülőgépet. Még azt is meg lehet kísérelni, hogy a gyárból ugyanaz, vagy ugyanolyan minőségű termék kerüljön a hazai piacra, mint amilyent tőkésexportra készít. Hogy ez nem lehetetlen, bizonyítja a kitüntetett ipari szövetkezet példája. P. O, Uj seprű jól seper Bemutatkozásul — néhány népszerűtlen cSinfés Sokszor szemére hányták: túl katonás 1 Es most? Tudták a gyáriak, kire szavaznak, hiszen közéjük való ember volt .mind, akire vok- sukat adták' a szakszervezeti választáson. De az újonnan választott bizottság sem érzi szükségét az öblösüveggyárban annak, hogy magát népszerűsítő intézkedésekkel kezdje ténykedését. Nehéz is volna azzal vádolni őket, hogy a dolgozók kedvé.t-kegyét keresik, hiszen éppen bemutatkozásul néhány, egyáltalán nem üdvrivalgással fogadott intézkedéssel kezdték. Múlhatatlan szükség volt ezekre — mégis kell még némi idő ahhoz, hogy mindenki 'megeméssze. NEM CSUPÁN OSZTANI — Nekünk most már minden tekintetben az új követelményekhez kell igazodnunk — mondja Longauer István szakszervezeti titkár. — Tudomásul kell vennünk, hogy nem elsősorban azért vagyunk, hogy osztani tudjunk, sokkal /inkább azért, hogy a rávaló megtermelését segítsük. S ez egyben azt is jelenti, hogy termelést segítő munkánkban minden eddigitől határozottabban ki kell állnunk a gazdasági vezetés mellett. Mindjárt a munkaversenyben is más szerepet vállal magára a szakszervezet. Amellett, hogy továbbra is támaszkodik a gazdasági vezetésre, érzi saját felelősségét is ez ügyben. Magasabb követelményeket állít a szocialista brigádok elé — azok többsége fel is nőtt ehhez —, s igyekszik megértetni velük, hogy nem csupán a több, hanem főleg a jobb munkán a hangsúly. Talán a legbokrosabb teendőket a munkaidő kihasználása kínálja. És éppen az ehhez kapcsolódó intézkedések azok, melyek vihart keltenek egy pohár vízben. — Szabályoztuk a normába beépített pihenőidő kiadását — sorolja a döntéseket a szakszervezeti titkár. — Pszichológusok állapították meg, hogy a munkaidő hatodik órája a kritikus, észlelhetők már a munkáson a fáradság jelei. Valamennyi műszakban ekkor pihenhetnek. Az azonos kezdés megkönnyíti az ellenőrzést, elejét veszi a lazításoknak, s lehetővé teszi, hogy a dolgozó pihentebben láthasson ismét munkájához. Néhány műszaki gondot is előidézett az intézkedés. A pihenőidő alatt például kihűlnek a vasformák, a gázmelegítés bevezetésével azonban megoldható a munka kiesés nélküli folytatása. Most ott tartunk, hogy 'igyekszünk _ igazolni döntésünk helyességét, a munkások egynémelyike pedig az ellenkezőjét iparkodik bizonyítani. Afféle kötélhúzás ez, de — meggyőződésünk, hogy — a jó ügy érdekében. Megszüntették a műszak közbeni ebédidőt — ami megintcsak nem a népszerű intézkedések közé tartozott. Személyre szóló, konkrét szabadságolási terveket készíttetnek, amikből előre tudhatja a gyár: hányadán áll embereivel. Határoztak normakarbantartási témákban is. A szállításnál például szigorítottak a normakövetelményeken, a szigorítás mértékét azonban alapbérben visszaadták a szállításnál dolgozóknak, mivel sok a kocsi- hiany, s ennek levét nem ihatják meg a szállítók. , STÍLUSVÁLTÁS — Normakarbantartás eddig is volt. Mi az új ebben? — Az, hogy most már nemcsak év elején, hanem rendszeresen foglalkozunk vele — válaszol Longauer István. — Mint ahogyan folyamatosan vizsgáljuk azt is, hogyan lehetne a teljesítménybéres dolgozók arányát növelni, akár az egyösszegű utalványok kiadásának bővítésével is. — Igen jő politikusnak kell lenniök, hogy mindezt elfogadtassák az öblösüveggyári- akkal. A szakszervezeti bizottságot eddig is érte olyan vád, hogy túl katonás, szeret utasítgatni. Most hogyan tovább? — Való Igaz, nemegyszer elfeledkeztünk arról, hogy társadalmi munkásokkal dolgozunk, nem főállású szak- szervezeti funkcionáriusokkal — ismeri el a titkár. — Ezen változtatni kell: a nevelő, meggyőző elvek érvényesüljenek inkább a katonás stílus helyett. Az érem másik oldala viszont az, hogy a szakszervezeti tisztségviselők jogokat gyakorolnak, ez pedig kötelességekkel jár együtt. Az most már a mi dolgunk, hogy tisztségviselőinket felkészítsük minderre. Egy .közeli szabad szombaton ösz- szehívjuk a bizalmiakat, főbizalmiakat és azok helyetteseit, hogy egész napos alapképzésen ismerkedjenek meg jogaikkal, feladataikkal, a megoldás útjaival. Saját munkastílusán is 'jócskán változtat a szakszervezeti bizottság, Leáldozott a monstrum nagy üléseknek: amit régen öt-hat órán át vitattak, gzt legutóbb két és fél óra alatt érdemben megtárgyalták. Amennyire csak lehet, kigyomlálják a tengerikígyó írásos jelentéseket, helyükbe a rövid, frappáns szóbeli tájékoztatók lépnek, az idő mindenkinek drága: az oda-vissza alapon való .tájékozódásnak sokkal célravezetőbb módjai is vannak az ülésesdinéi. — Nagyon jó dolog például, hogy a választások óta naponta keresnek fel gondjaikkal a bizalmiak — mondja erről a szakszervezeti titkár. — Űj seprű jól seper? — Nyilván ez is benne van. De az is biztos; ezek a beszélgetések abban is segítenek eligazodni, hogy hol kell seperni! Mert ez egyáltalán nem mindegy! A most megválasztott 118 bizalmi egyötöde, a helyettesek fele új. A 15 főbizalmiból 12-re voksoltak újonnan a gyáriak. S a frissen belépő tisztségviselők hatalmas tartalékerőt jelentenek. Elsősorban rájuk számít a bizottság, amikor az évtizedek óta megszokott rutint új munkastílussal igyekszik felváltani. SÉRTŐDÉSEK NÉLKÜL l Bár programnyilatkozatot sehová sem függesztett ki az új szakszervezeti bizottság, ha megtette volna, bizonyára annak egyik pontja lenne a szervezettség növelése. — Tekintve az eddigi, dörgő vastapssal éppen nem dicsekedhető intézkedéseket — nem lesz olyan könnyű... — Biztos vagyok abban; hogy eddig főleg sértődések, megbántódások motiválták a szakszervezetből való kilépéseket — válaszol Longauer István. — És ez abból adódott, hogy nem tudtuk elég jól indokolni, magyarázni azokat a döntéseket, melyek nem voltak a dolgozó ínyére. Ezért is hangsúlyozzuk any- nyira a stílusváltást: meggyőző érvek, őszinte szó, nyílt beszéd nélkül nem tudunk boldogulni! Pedig ezek a vágyak, célok megérdemlik, hogy a szakszervezeti bizottság megharcolja érte a maga harcát. Szendi Márta Érdeklődnek a finnek Nyugati piacokon is jó a híre a Salgótarjáni Kohászati Üzemek süllyesztékes kovácstermékeinek. Számos nyugati ország cégeivel állnak kapcsolatban, s ezek a kapcsolatok egyre bővülnek. Érvényes ez például a finn piacra is. A vállalat már korábban szállított finn cégeknek süllyesztékes kovácstermékeket, amik megnyerték a megrendelők tetszését. Ez pedig azt eredményezte, hogy újabb megrendelések érkeztek Finnországból. A kovácsoló és öntöde gyárrészleg dolgozói a korábban már gyártott 11 mellett ezután újabb 13-féle terméket szállítanak már a finn vevőknek. A növekvő .finn érdeklődés és megrendelés kielégítése érdekében fogaskerék-gyártási kísérleteket is folytatnak a gyárrészleg szakemberei. Még egyszer munkaerő-tervezésről ' rdeklődéssel olvastam a C NÓGRÁD 1980. május ■* 7-i számában a Munkaerő-tervezés című — aláírás nélkül megjelent — cikket, amely nem is annyira a munkaerő-tervezéssel, mint inkább a munkaerő-közvetítés rendszerével foglalkozik és veszi górcső alá azt. Népgazdasági helyzetről, tapasztalatokról ad számot és ennek alapján von le következtetéseket. Mivel a munkaerő-tervezés módszerei, gyakorlata, a foglalkoztatás szerkezete és a munkaerő-elosztás rendszere szintenként és területenként is eltérő, az ezekről alkotott vélemények megoszlanak, szeretném az idézett cikket néhány észrevétellel, megyei tapasztalattal kiegészíteni. A munkaerőhelyzet megyénkben is, ha nem is „egészen másként”, de valóban a tervtől eltérően alakul a tervidőszak végére. Az aktív keresők száma valamelyest — mintegy ezer fővel — csökken. Ennek egyik döntő tényezője, hogy a munkavállalási korú népességből a tervezettől nagyobb arányban váltak ki rokkant-nyugdíjaztatás és gyes miatt. A munkaerőhelyzet alakulása azonban nem veszélyeztette a megyei gazdaságfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Az össz-keresőlét. számon belüli ágazatonként és vállalatonként is vannak eltérések. Ez az építőiparban jelentősebb, ha egyáltalán annak lehet tekinteni azt, hogy itt a tervezett stagnálás helyett néhány száz fős csökkenés várható. A tervezett termelési feladatok teljesítését akadályozó létszámhiány a tervidőszakban általában nem volt. A tervezők szemére veti a cikk — többek között —, hogy már a tervkészítéskor sem történt meg az érdekeltségi viszonyok felülvizsgálata és mivel a munkaerő iránti kereslet mérséklését ösztönző' szabályozók hiányoztak, nem maradt más hátra, mint az adminisztratív színezetű beavatkozás. Ez a megállapítás a tervező szervek hozzáértését kérdőjelezi, miközben —, úgy tűnik —, figyelmen kívül hagyja, hogy az érdek és az érdekeltség nem valami egzakt, pontosan számszerűsíthető kategória. A számszerű eltérésből még nem következik szükségszerűen e fontos tényező felülvizsgálatának hiánya. ' A munkaerő-közvetítésről szóló rendelet a cikk szerint' a , szélsőséges jelenségek „menet közbeni” kiküszöbölésére jelent meg. Ez már csak azért sem pontos így, mert a közvetítés rendszere korábban is funkcionált és módosítása már 1976 áprilisában napvilágot látott, amikor az új szabályozók ösztönző erejének hiánya — egyszerűen az idő rövidsége miatt — még nem volt érzékelhető. A szóban forgó rendelkezés célja nem elsősorban a fluktuáció mértékének és irányának adminisztratív módszerekkel történő befolyásolása, hanem a munkaerő-szükséglet tervszerű kielégítésének, a munkára jelentkezők elhelyezkedésének segítése. A közvetítés helyi szabályozását — a feladat érdemi megoldását — sem a munkaerő-gazdálkodási hivatalokra, hanem a megyei (fővárosi) tanács elnökére bízták, a munkaerő-közvetítő szervek „csak” az operatív feladatokat látják el. A kategorizálás kritériumai megbízhatóságának kérdését a cikkiró joggal veti fel, ezért is került sor megyénkben annak megszüntetésére. Ugyanis annak ellenére "itatott volt a besorolás, hogy azzal korábban a vállalatok felügyeleti szervei is egyetértettek. A közvetítés rendszere ezzel együtt jóval eredményesebbnek bizonyult, mint ahogy azt a cikkben foglalt országos adatok jelzik. A munkára jelentkezettek közel 60 százaléka került közvetítésre a fejlesztés szempontjából legfontosabbnak ítélt vállalatokhoz. Igaz, hogy nem kötelező a felajánlott munkahelyek elfő. gadása, de az éppen hogy nem a szabályozás hiányossága, hanem erénye: a szabad munkavállalás jogának biztosítása. A vállalat sem köteles alkalmazni a közvetített dolgozót, mert a munkához való jog nem jelent egyben adott munkahelyhez való jogot is. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlesztés szempontjából kiemelt vállalatok kaputól közvetlenül is vehettek fel munkaerőt, tehát a kedvezményezettség duplán érvényesült. A kritikai megjegyzések után a cikk összegzi —, mintegy elismeri —, hogy a rendelet nem maradt hatástalan, helyesen és a megyei tapasztalatokkal egyezően megállapítja; eredményeként csökkent a fluktuáció, javultak a fejlesztés szempontjából fontosabb vállalatok létszámnövelési esélyei, közhangulatot is befolyásoló, munkafegyelmet erősítő szerepe is van. Vagyis betölti funkcióját, eredményesnek bizonyul. V égezetül felteszi a kérdést; „Tartható-e a korábbi felfogás, miszerint a munkaerőmozgás jórészt gazdasági és társadalmi károkkal együttjáró folyamat?” A „korábbi felfogás” csak a felesleges fluktuációra és nem a munkaerőmozgásra általában vonatkozik. Ezért természetes, hogy a gazdaság- fejlesztés céljaival összhangban álló foglalkoztatáspolitikai koncepció számol a társadalmilag hasznos munkaerőmozgás felerősödésével. Ebből következik, hogy a munkaerő-közvetítés rendsze. rére —, mint a munkaerőszükséglet kielégítését, a tervszerű átcsoportosítást, az elhelyezkedést elősegítő eszközre — továbbra is szükség van. Más kérdés az, hogy a munkaerőhelyzetben és a vállalati munkaerő-gazdálkodási magatartásban, szemléletben bekövetkezett változásokra, felülvizsgálata és módo. sítása indokolt. Baráthi Ottó | NÓGRÁD — 1980. június 4., szerda •
