Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXV. ÉVF„ 122. SZÁM ARA: 1,60 FORINT 1979. MÁJUS 27., VASÄRNAP ÉRTÜK ÉLÜNK, DOLC/OZÜNK... r Gyermekeinké ez a nap, süssön hát fényessége. Dobjon orömcsóvát a gyerekkocsira, amelyben a kicsiny élet szuszog, a játszótérre, az aprók közé, hegyre, parkba, a nagyobbaknak. Vigye nekik örömfényeinket is szeretetünket, mert amikor őket ünnepeljük: az életet köszöntjük. j Nemzetközi gyermekév. ' Kitágította és naptár szerint is gazdagabbá tette eszten­dőnket az, hogy ebben az évben különlegesen sokszor és külön­leges hangsúllyal esik szó világszerte a gyermekekről. Jogaikról ír a nemzetközi sajtó, pontokba szedett, emberiségméretű kí­vánságokat összegezett korábban az ENSZ gyermeki jogok bi­zottsága. Olyan jogokat és a gyermekeknek kijáró juttatásokat, amelyeknek hallatára a szocialista társadalomban élők, a mély­ségesen humanista célú társadalmunk úgyszintén csak regisztrál­ni tudja — újból felfedezni kevésbé -, mit is adunk, mit is te- femtünk meg a gyermekeknek? Hogy joguk van a kenyérhez és a játékhoz? Beleszületik eb­be a mi országunkban, társadalmunkban a gyermek. Hogy joga van a gyermekkor gondtalanságára, arra, hogy ne legyen idő­nap előtt munkára kényszerítve, hogy jusson kenyér és tiszta ágy? De hiszen ezért élünk és dolgozunk, immár második nem­zedéke felszabadulás óta a mi népünknek. Oly természetesek nekünk a gyermek jogai, mint az asztalon a kenyér, földben a mag. Ho anya vagy, kedves olvasó, önnön sorsodból tudod, mit jelent életet adni és életet nevelni. Ha apa vagy, felmérted ezer­szer, mit jelent családodban a gyermek. Érte van elsősorban küszködésed és gyarapodásod. Neki dolgozol elsősorban, érte formálod otthonod, az 6 sorsa vonalát tervezed maga; ban is. Aki gyermeket nevel, tudja: a sorsa teljességét kapta. Mel­lette minden csak kiegészítő, csak egységbe foglaló. Ha társadalmunk adományait mérlegeljük, most, abban az esztendőben, amely „hivatalosan" is a gyermekeké, észlelhetjük, mily temérdek a mérleg serpenyőjében a már megkapott - és mennyi még az ezután adandó juttatás gyermekeinknek. Nem szólva most a gyermekév számtalan ajándékáról - a szép és hasznos rendezvényekről, akciókról, szerte a megyében - ezek­kel együtt is bőséges még a teendők sora. Építeni kéll az újabb és újabb bölcsődéket, óvodákat, és iskolákat. Szükség van újabb parkokra, játszóterekre, sportcsarnokokra. Sose számoljuk: mibe kerül mindez, hiszen természetes velejárója az ilyenfajta gyara­podás és gyarapítás szocializmust építő országunknak. Teli ser­penyőket akarunk, azt, hogy a mérleg nyelve minél teljesebben billenjen a gyermekeink felé. ' Ami kérdés mégis: mennyit adunk önmagunkból, apák és tanyák a gyermekeinknek? Szakemberek bizonygatják, hogy a női foglalkoztatás teljesebbé válása sok-sok nevelési feladatot hárít át az iskolákra, a gyermekintézményekre. Képzett nevelők bizonyítják ugyanakkor - és méltán hogy a családi nevelés­ben még sok fehér folt tapasztalható. Vannak adósságaink, s ezekkel nemcsak szembe kell néznünk, hanem fokról fokra tör- leszténünk is kell belőlük. Nem adunk annyit önmagunkból a gyerekeinknek, amennyit kellene. Nem vesszük észre, vagy leg-’ alábbis nem eléggé vesszük észre, hogy az élet régen feldöntött minden nevelés körüli vitát. A gyermekeink formálása, nevelése, jellemük alakítása, emberségük kibontása ma is és ezután is plapjaiban a családé kell, hogy maradjon. Miért mondjuk ezt most, gyermeknapi ünnepi köszöntő mel­lé? Azért, mert sem szép méltatás, sem gazdag ajándék, vagy egyszeri, de akár sokszori, egész évi figyelem és program nem helyettesítheti a szülők állandó szoros, érzelmi és értelmi kap­csolatát gyermekeikkel. És semmiféle elfoglaltság, legjobb gya­rapodási, szerzési szándék sem ment fel senkit — egyetlen apát, anyát sem —, az alól, hogy gyermekét nevelje, formálja, idejét, jó szavát, tanácsát bőséggel adja neki. Nincs az a szép holmi és látványos külső program, ami egy jóízű családi beszélgetést helyettesítene. Nincs az az ajándék, amely pótol anya és ser. dűlő lánya között sok-sok őszinteségen, megértésen, családi együttlétben születő kapcsolatot. És nincs vagyon, amely felmen­tést adna az apának, aki nem nyújtja legjobb énjét a család­nak, nem akar legjobb példakép lenni, nem tud szót érteni fiával, leányával. Mi mindnyájan, szerte a hazában, ennek a társadalomnak a felnőttjei, nagy-nagy többségben iparkodunk tenni - és eleget tenni - a gyermekeinkért, akár a gyermeki jogok évében va­gyunk, akár nem. Együtt és külön-külön is ezért dolgozunk, küsz­ködünk. Amikor mégis elégedetlenek vagyunk önmagunkkal: ezt is a gyermekeinkért érezzük így. Sok-sok milliárddal tudjuk csak számolni azoknak a közös javaknak az értékét, amelyeket nekik teremt az ország, s erre büszkék vagyunk. Amit még hozzá aka­runk mindehhez adni: azoknak az óráknak és perceknek gazda­gabbá, tartalmasabbá tétele, amelyeket nekik és körükben tölt­hetünk. önmagunkkal nem takarékoskodva. Ahogyan nem takarékos­kodunk a nekik szerzendő javakkal, a nekik teremtendő és to- yább gyarapodó társadalmi értékek egészével sem. Mese, játék, varázslat A legifjabbak veszik birto­kukba a salgótarjáni ifjúsági­művelődési házat ma, a nem­zetközi gyermeknapon. Délelőtt „Játék és varázslat” címmel világhírű bűvészünk, Rodolfo mester vezeti be a kicsinyeket a mágia birodal­mába. A Kistücsök bábegyüt­tes „Cifra mese” címmel ze­nés bábműsort mutat be dél­után, majd a rajzfilmkedvelők örömére „A dzsungel könyve” című amerikai rajzfilmet ve­títik le. A gazdag programban egye­bek között lesz ajándéksorso­lás is, melyen a gyermekbér­lettel rendelkezők számíthat­nak nyereményre. Mai számunkban: Kétarcú egyetértés Együtt a barátság útján Stációk egy matúrához Cél a havi száz méter A Nógrádi Szénbányák ak­naüzemeiben a közelmúltban indították azt a munkaver­senyformát, melynek célkitű­zése a havi száz méter vágat kihajtása. Ebben valamennyi olyan elővájóbrigád részt ve­het, amely nyolcvanméteres telepítési tervvel rendelkezik. A kiírás főként a négy darab F—6-os típusú gépek kezelői­re vonatkozik, de „ráhajthat­nak” az EHOR- és az EIMCO- gépes munkacsapatok is. A siker biztosítása érdekében és a többleteredmény kellő elis­merésére újfajta ösztönzési rendszert is kidolgoztak. Mi várható az első fél évben? Biztató kilátások a romhányi üzemekben Az első fél év végéig még egy hónap von hátra, ezalatt sok minden történhet; növekedhet az eddig megszerzett ter­melési és gazdálkodási előny, csökkenhet, illetve megszűn­het — ahol van ilyen — a lemaradás. Az első négy hó­nap eredményei azonban többé-kevésbé sejtetik: mi várha­tó az első fél évben. A Romhányi Építési Kerá- miogyárban a legfrissebb ada­tok szerint május 20-ig fali­csempéből a tervezett 292 ezer négyzetmétert újabb 23 ezer négyzetméterrel megtetézték. E termékből olyannyira meg­nőttek az igények, hogy ka­pacitás hiányában több tíz­ezer négyzetméterre szóló megrendelést vissza kellett utasítani. Az érdeklődés kü­lönösképpen a mintás csem­pék iránt nőtt. Másik termékükből, a pad­lóburkoló lapokból is tízezer négyzetméterrel gyártottak többet az eredeti elképzelés­nél. Ez a mennyiség is vevő­re talált. Az előbbi két gyárt­mányukból a túlteljesítés ré­vén az első négy hónapban 6 százalékkal túlszárnyalták ere­deti árbevételi tervüket. Minőségi reklamáció a fali­csempéknél igen elenyésző volt, a padlólapoknál kopás-, színdifferencia, de sokkal in­kább a szakszerűtlen kezelés miatt negyvenezer forintra te­hető. Kedvezően alakult a selejt. A megengedett 8 százalékos munkaközi selejttel szemben a padlóburkoló lapnál 7,7, a fa­licsempénél pedig 7,9 százalék volt. Az utóbbi időben a Hol­lóházáról szállított alapanyag minősége romlott, s félő, hogy veszélybe kerül az eddig sí­ért eredmény megtartása. Az alapanyag minőségénél jelent­kező problémákat leszámítva, az első féléves terv teljesíté­sének, jelen pillanatban nincs különösebb akadálya. Két alapvető terméket gyárt a Váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára romhányi gyár­egysége. Az egyik a híradás- technikai transzformátorok, a másik a higanygőzfojtók. Mindkét termékből az igénye­ket, illetve a keresletet eddig kielégítették. Ez év első négy hónapjában 110 százalékos értéktervtelje- sítéssel büszkélkedhetnek. A többletárbevétel azért követ­kezett be, mert a higanygőz­fojtók közül azokat gyártot­ták, amelyeknek nagyobb az értéke. Tovább termelték azo­kat a transzformátorokat is, amelyek újnak számítanak, amelyeknek egyéves múltjuk sincs. Az üzemben előállított ter­mékeket kizárólag belföldre szállították. Minőségi rekla­máció jóformán nincs, ami felmerült, az kizárólag garan­ciális jellegű. Az egyébként tiszteletre mél­tó eredményt, sok nehézség legyőzésével érték el. A múlt évhez képest az idén lényege­sen nehezebb beszerezni az anyagokat. Ezt figyelembe vé­ve, a gyáregység vezetése a havi termelési programot a vevők kívánsága és az anyag- ellátás függvényében állítja össze. Az előzetes felmérések az­zal bíztatnak, hogy itt is tel­jesítik az első féléves tervü­ket. A FIM Gránit Csiszolóko­rong- és Kőedénygyár romhá­nyi Widenta telepének dolgo­zóira az idén 16,7 százalékkal nagyobb feladat elvégzése vár, mint egy évvel ezelőtt. Ezt fi­gyelembe véve, az első négy hónapban időarányos terme­lési értéktervüket 99,5 száza­lékra teljesítették. Ez azért értékes, mert a második ne­gyedévre újabb 450 000 forint értékkel a központ megtetéz­te eredeti elképzelését. A termelt keramikus köté­sű csiszolókorongokat belföld­re szállították. Volt export is, de igen elenyésző mennyiség­ben. Egymillió forint értékben küldtek korongokat Romániá­ba. A belföldi igények kielégí­tése mellett kell megoldaniuk azoknak a tavaly gyártott és visszaküldött exportszállítmá­nyoknak a rendbehozását, amelyeket a tőkésvevő a méretpontosság be nem tartá­sa miatt nem vett át, illetve kijavításra visszaküldött a te­lep dolgozóinak. Mérlegelve a lehetőségeket, úgy számolnak a telep veze­tői, hogy a megemelt első fél­évi termelési értéktervet talán teljesíteni tudják. Sohan hiányoztak Közművelődés az ifjúsági mozgalomban A KISZ kulturális nevelő munkájának, a közművelő­dés-politikai határozat végre­hajtásának megyei tapaszta­latát vitatták meg szombaton Salgótarjánban a közműve­lődési aktívaülés résztvevői. A több mint két és fél száz meghívottból azonban csupán nyolcvanan jöttek el. Ennek ellenére tartalmas, s min­denképpen hasznos tanácsko­zás zajlott le. Elsőnek Ponyiné Oszvald Katalin, a KISZ Nógrád me­gyei bizottságának titkára szá­molt be az élmúlt évek mun­kájáról. Elmondotta, hogy a KISZ kulturális, közművelő­dési tevékenysége szerves ré­sze pártunk közművelődés-po­litikájának. Sokoldalú mű­veltségre kell építenünk a szocialista kultúrát, s ebben a marxista—leninista Világ­nézetnek, a művészetnek, a természet, és társadalomtu­dományoknak, s az emberek ízlését, világképét befolyáso­ló környezet- és tárgykultúrá­nak is egyre növekvő szere­pe van. A tartalmas, széles körű és önkritikus beszámoló után többen véleményt mondtak. Horváth István múzeumigaz- gató a honismereti és helytör­téneti akciókhoz fűzött ki­egészítést, Pál József, a Pa­lócföld munkatársa az olva­sótáborok, a klubellátó-szolgá. lat,, a fiatdl alkotók, vala. mint a folyóirat és a KISZ-bi­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom