Nógrád. 1979. március (35. évfolyam. 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
Holtvágányon? Ügy tetszik, kevés ember megbántam, nem fordul elő van a nagy légterű csarnok- többet. ban. A szőke fiút könnyű ész- — De hát a jegyzőkönyvbe revenni. Magas horizontfúró- ezt mondta — jövök elő egy gépen dolgozik. Meglepi, mi- másik aduval. kor mondom, hogy őt keresem, de hamar túlteszi magát a zavaron— Ügy hallottam, sokan kijárnak inni az üzemből munkaidő alatt — hozakodom elő a témával. — Miért lehet ez? A fiú magas dobogón áll, nem lép le róla, onnét válaszol, széttárva kesztyűs kezét. — Fogalmam sincs róla. — Kell ehhez a munkához az ital? Tüstént megrázza fejét: — Nem. Egyáltalán nem. Megvonja vállát, kézfejével álát dörzsöli. — Ezt mondtam, mert nem mondhattam mást. — Nagyon berúgott? — ostromlom az újabb kérdéssel. Teketória nélkül rábólint— Ez a harmadik elég komoly volt. Nem kellett másoknak hozni, az igaz. De enyhén dőlöngőztem. — Balesetveszélyes lehet úgy dolgozni... — nézek körül a behemót gépek, geren- dányi vasrudak, lepedőnyi Csak kihasználják, hogy acéllemezek közt. az átépítés miatt foghíjas a kerítés, és a közelben van egy kocsma? — Igen, ez lehet — bólogat. — Meg aztán eddig nem is igen törődtek vele a vezetők, hogy kijárnak az emberek. — Hallottam, hogy idéntől kezdve szigorúbbak lettek. Tavaly összesen 34 fegyelmit adtak, idén már eddig 24-et- Mi okozhatta ezt a változást? Megvonja a vállát: — Talán az, hogy már túl sok volt az ilyen eset. És ez visszavetette a termelést. — Az egyik fegyelmit ön kapta — játszom ki egyik adumat. — Zavarja ez? Kicsit szégyenlős mosolyra hajlik a szája sarka, bólint, őszintének látszik. „Persze, hogy zavar” — mondja. — A pénz miatt? — nyag- gatom tovább (mert avval büntették, hogy idén nem kaphat órabéremelést.) — Nemcsak emiatt — ráncolja össze homlokát. — Hanem mert ez már a harmadik eset volt. Egy fegyelmi, nem fegyelmi- Szerintem az normális dolog. De három már sok. Mindenki tudja az emberről, hogy már a harmadikat kapta, és mutogatják, hogy ő az. És nem lehet már azt mondani, hogy — Akkor már nem kellett — rázza a fejét. — Síhta volt, két óra— De hát akkor mért marasztalták el egyáltalán? — Mert még tizenkettőkor elmentem — feleli. — Ezc': szerint nem valami jó lehet itt a munkaszervezés. Ha valaki csak úgy ráér kimenni. — Lett volna mit csinálnom — magyarázza készségesen. — De csak úgy, egyszerűen otthagytam a munkahelyem. Éppen ez volt a baj. — Nincs norma, amit teljesíteni kell mindennap? —• Minálunk csoporttelteljesítmény van — mondja nagy természetességgel. — És a többiek nem mérgesek — csodálkozom —, hogy a saját munkáját is rájuk hagyja? — Én még nem tapasztaltam, hogy mérgesek volnának — s elgondolkodik, mintha most jutott volna eszébe, hogy ezért akár bosszankodhatnak is. — Van egy csoporttag, aki ellenzi kézzel— Volt már katona? — váltok témát. — Nem- ősszel vonulok be, ha minden jól megy. Akkorra meglesz a jogsim. Jobb, előbb, mint később túllenni rajta. Az is megfordult a fejemben, hogy ha tetszik a katonaélet, bezupálok. — Fegyverek közt, még cifrább dolgok kerekedhetnek a szesz miatt... — gondolkodom hangosan. — Nem iszom én azóta- Tegnap ment le néhány korty a torkomon. Születésnapom volt, a huszonegyedik. József nap is volt, de a többiek se szeszeitek. Javul a banda. — Munka után mivel foglalkozik? — Járok az MHSZ-tanfo- lyamra. Annak hétkor van vége, utána tanulok, tv-t nézek, lefekszem. — Korábban mit csinált? A tanfolyam előtt? — Hazamentem, kajoltam, lefeküdtem. Nemigen tudtam mit csinálni- A piára is így kaptam rá. Van a haverok közt, aki bigott antialkoholista volt. Most mégis megfogja néha a söröskorsót. Nem tudunk sokszor mit csinálni. — Mi lenne jó, ha volna? Elneveti magát, megrázza fejét— Azt már én nem tudom. — „Az unalom az élet betegsége — citálok talán túlságosan is kioktató módon egy francia aforizmát —; egyszerű gyógyítani: szeretni kell valakit, vagy akarni kell valakit.” Tüstént veszi a lapot. — Nősülni még nem akarok. Gyerekkoromban arról ábrándoztam, hogy kamionnal az országot járom, vagy külföldre megyek vele. Nem lakatos akartam én lenni, hanem autószerelő. Ide vetlábbal- Mondja, hogy „már tek föl. Ezt csinálom a kato- megint ittál?”... Igazat adok naságig. Utána talán leérett- neki tökéletesen. ségizem- Kell a kamionhoz. — De mégsem hallgat rá. Mert hát világot látni, az — Most már hallgatok. — volna az igazi, nem? Megint őszintének látszik. M. P. A ködösítés rosszabb Régi, nagy hagyományokkal rendelkező megyeszékhelyi gyárunkban váltjuk a szót gazdálkodásról, hatékonyságról, s uramisten! — gondokról is, s meglehetős élességgel — engedtessék meg ezt leírni!—, vezetőktől nein igen szokott őszinteséggel kerül terítékre a szóban forgó gyár valamennyi gondja. Férfias, nyílt, bátor hangvételű a beszéd mindaddig, amíg elő nem kerül a zsebből a notesz. Illetve, még továbbra is, hiszen a ceruza még akkor sem fog! Csak amikor papírra vetné az ember az addig elhangzottakat, emelkedik fel tiitóiag, de baráti, igen-igen szépen kérő „hangnemben” a mutatóujj, s hangzik el rögvest a kérés: Ezt most csak magunk között mondtam, legyes szíves, ne jegyezze! Első történésként még hajlamos erre a kíváncsiskodó, ám a második, harmadik, negyedik — sokadik ez irányú kérést meg- sokallja. Ti is csak szépek akartok lenni — „kifelé”? — kérdeztem vidéki gyáregységünkben a szakmai zsargon szerinti harmadik számú vezetőt, bevallom, dühösen. ,; Jobb az tudod, ha az újságot elolvasva, a fenti vezetőkben ez rögződik meg. Mert feltételezek egy beszélgetést, ott a „nagyok” között. Mit tudsz, milyen véleménnyel vagy erről meg erről az üzemről? Hát, hogy miként reggel olvastam az újságban, sikeresen teljesítik terveiket, s a minap is... És ekkor már mi jók vagyunk. Őszintén hiszed, hogj' ők — ilyenek? — kérdeztem vissza ingerülten, agyamban a „tegye le a tollat, most ne jegyezze ezt, magunk között maradjon, fölösleges ezt kifelé szellőztetni, most még a nyilvánosság előtt nem ildomos erről beszélni, ha nem szeretnél minket slamasztikában hagyni, hogy a közöttünk levő kapcsolat továbbra is megmaradjon, ugye jó cikk lesz majd belőle” — kérések rossz szájízével. A válasz — hallgatás volt. Hiszen még mostanság is gyakran hangzanak efféle „megkörnyékezések.” Amivel, a beszélgetőpartnerek jelentős része azt hiszi, jót csinál magának azzal, hogy „idő előtt” ne kerüljenek nyilvánosságra a gyárban történtek, hogy a közvélemény csak később értesüljön bizonyos dolgok lefolyásáról. Nem heves vérmérsékletű e sorok írója, s ha van ilyen, — bár véli nincs! —, rosszaiéira sem haragszik. Viszont dühös a „Kérem, mosi tegye le a tollat” — emberekre. És ha megírja azt, ami akkor a fejében megrögződött, s jönnek a rosszallások, a köszönés- nern-fogadások, nem önmagát sajnálja...! Mert egyet akarunk, s hogyan is lehetne a mondást idevágóvá formálni? Őszinteség a vállalat tükre...???! Karácsony György Ma mé" elképzelés, holnap már valóság Középpontban az export növelése és az import csökkentése Interjú a salgótarjáni városi pártbizottság titkárával A megye sokoldalú fejlődésében akárcsak eddig, úgy a hogy egyes termékekből — jövőben is, az élet diktálta szigorúbbá váló gazdasági körül- szalagacél, huzalféleségek, menyek között is meghatározó szerepe lesz a megyeszék- síküveg, kézi gyártású öbhely üzemeiben folyó termelésnek, gazdálkodásnak, gyártmányfejlesztésnek, az export növelésének, és az import csökkentésének. Különösen most fontos ezt hangsúlyozni, mivel 'minden salgótarjáni termelő-gazdálkodó egység előtt is legfontosabb követelmény a népgazdaság egyensúlyi helyze-. tének javítása. Ennek kedvező alakításában meghatározó szerepe van az export növelésének és az import csökkentésének. E gondolatok jegyében kértük meg Medved Károlyt, a salgótarjáni városi pártbizottság titkárát, hogy válaszoljon ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. — Mi jellemezte az el- gyárban 22,5 forintba, a síkmúlt évben a város üze- üveggyárban pedig 57.6 forint" meinek gét? lösüveg, — az igényeket sem tudják teljesíteni. Ugyanakkor egyik-másik üzemünkben árproblémák zavarják a cél* tudatos exporttevékenységet. — Az idén jónak ígérkezik az anyag- és alkatrészellátás? — Az előzetes jelzések szerint a főbb alapanyagokban és anyagokban nem lesz fennakadás. Ennek ellenére egyes területeken már az első és má* exporttevékenysé- ba került egy rubel előállí- sodik hónapban kisebb zök* tasa. — A városi pártbizottság a Központi Bizottság 1977. október 20-i határozatának megfelelően az elmúlt évben is kiemelt feladatnak tekintette az exporttevékenység kedvező alakulását, a város nagyüzemeiben. Ennek megfelelően önálló napirendként foglalkozott ezzel a témával, majd a tapasztalatok ismeretében meghatározta a további tennivalókat, különös — Sikerült-e lényeges és előnyös változást elérni az importanyagokkal, -alkatrészekkel való megtakarításban. azok hazaival történő helyettesítésében? kenők mutatkoztak. — Miként tükrözik az idei elképzelések a gazdaságos exporttal kapcsolatos követelményeket? — A gazdaságosság ma még csaknem valamennyi terméknél jónak mondható. Az erős konkurrencia azonban arra ösztönzi a vállalatokat, hogy javítsák a minőséget, nyaddal, U3 millió forinttal csökkentsék az önköltséget, a BRG salgótarjáni gyáregy- bővítsék a piaci lehetősége- sége dolgozott. A ZIM salgó- ket- A gazdaságosság legfőbb — Igen jelentősek az eltérések gyáranként és termékenként. A múlt évben a legnagyobb tőkés importhátekintettel a népgazdaságáé- ta" áni "párában 88 milliót forrásénak az áremelést, az nagyüzemek tett ki a felhasználás érté- ke. Ezzel szemben a síküveggyár 13, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek pedig csupán ötmillió forint értékű tőkésanyagot használt fel exportképes termékeibe. Egyébként a megyeszékhely tőkésimportot felhasználó gyáraiban a lenlegi helyzetére, megfelelően a pártbizottságai és szervezetei cselekvési programjuk középpontjába állították az exporttermelés segítését, az ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikai, agitációs felvilágositó- nevelő munkát, annak mai követelményekhez kötődő tar önköltség csökkentését, a jövedelmezőbb termékek exportjának növelését, a termelékenység emelését jelölték meg. Egyébként erre ösztönöznek az állami exporttámogatásban bekövetkezett kedvezőtlen változások is. Az ebből adódó nyeneségcsök^aszná,t anyaghosszéi eredményeként a város nyolc exportáló vállalata, 1978-ban az elért 6,6 milliárd forint termelési értékből 1,85 milliárd értékű árut külföldön értékesített. A teljesítés több mint ötven százaléka a nem rubel elszámolású piacokon realizálódott. A gazdasági egységek közül a ZIM salgótarjáni gyára és a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysége jelentősen, míg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisebb mértékben elmaradt az eredeti értékesítési tervtől. eléri a 257 millió forintot. — A megnövekedett követelményrendszer, valamint a szigorúbb szabályozók tükrében milyennek ítéli meg az exportáló üzemek 1979. évi célkitűzéseit? — A városi pártbizottság határozatának megfelelően a nagyüzemi pártbizottságok, -alapazervezetek az 1979. évi igyekeznek ellensúlyozni. Ezt bizonyítja, hogy a szigorított követelmények ellenére a már említett nyolc vállalat a tavalyihoz képest az idén 48 százalékkal kívánja növelni a nyereségét. — Várható-e előrelépés az importanyagok és -alkatrészek felhasználásának csökkentésénél? — Az importanyag-fel- használas eiöreiathatólag éJ- tervkészítés időszakában kü- éri a 260 millió forintot, ami lön is felhívták a gazdasági a teljes anyagérték 5,85 szá- vezetők figyelmét az export- zalékat képviseli, s 0,55 szaza- termelés népgazdasági jelen- lékos csökkenést mutat az tőségére, gazdaságosságának előző évhez viszonyítva. Ked- fokozására. Meghatározták vezötlen, hogy a dollár elszá- azokat a helyi feladatokat, molású exportnál nagyobb amelyek végrehajtásával le- arányban nő az importfel- hetőség nyílik a gazdaságos, használás, mint az -érté- . . , , , , nem rubel elszámolású export kesítés. Ez azért van. mert b°'vábbl növelésére. Ennek kiváltásukra az elmúlt évek- fizetes- alapjan a varos exportáló ben a vállalatok nem fordítot— Miért? — Az elmaradásban szerepet játszottak a piaci nehézségek, a minőségi problémák, H gondok, es pedig a megrendelők képtelensége. — Miként alakult az exporttermékek gazdaságossága? — A ZIM salgótarjáni gyárát kivéve mindenütt javult. Mértéke az önköltséghez viszonyítva üzemenként vál- tervezett összeg elérését első tozó. A VEGYÉPSZER sál- sorban a korszerű és a gazgótarjáni gyárában egy dől- daságosan előállítható, jó lár előállítása 29,7 forintot árfekvésű termékekkel biztett ki, míg a síküveggyárban tosítják. 57.4 forint volt. Rubelre vetítve ugyancsak önköltséghez viszonyítva, mérve a kiterme üzeme; figyelembe véve a tak kellő gondot, ugyanakkor feltételekben bekövetkezett egyes anyagokat, félkész ter- előnyös változásokat, a tér- mékeket a kívánt mennyi- melés ütemétől két százalék- segben a szocialista országai nagyobb mértékben; IS gokból sem lehet beszerezni, százalékkal kívánják növelni Jó eredménynek számít vi- az exporttermelést. Ennek ér- szont, hogy a szocialista oi- téke az év végére eléri a két- szagokban értékesített ter- milliárd 150 millió forintot. A mékek tőkésimportanyaglési mutatót, az oblösüvegkészííik az őrhalmi férfiúdét terítenek először Gondos munkát igényel a dohánytermesztés. Már a palánták magágyát is fokozott figyelemmel meiőszövetkezet asszonyai, akik a balassagyarmati üzemegység parcelláin serénykednek. Erdei szét, majd istállótrágya kerül rá, ismét erdei föld, a sort rostált, úgynevezett magházföld zárja. Ebbe kerül a dohány- mag, melyet ugyancsak rostált, finomszemcsés erdei talajjal fednek be. Mindezt fóliasátorral takarják be, s májusban egészséges palántáknak örülhetnek a közös gazdaság tagjai. Képünkün: Mali Jánosné, Ledeczki Mihályné, Jakus Pálné, a dohányosbrigád tagjai a talaj-előkészítést végzik. — kulcsár — — Az elképzelésekhez megvannak a szükséges rendelések is? — Mivel a piaci igényeket a vállalatok időben megismerték, ennek eredményeként az exporttervek általában megrendeléssel biztosítottak. E tekintetben értéke ötmillió forinttal, belföldre szánt termékek importanyagértéke pedig 19 millió forinttal csökken az előző évhez viszonyítva. — Befejezésül kérem, közölje, hogy mire irányítsák figyelmüket az üzemi pártbizottságok és pártszervezetek. — Olyan politikai légkör kialakítására törekedjenek, ami újabb és újabb ösztönzést helyzetben van a Salgótar *d * cselekvési Programban foglalt exportfeladatok jo végrehajtásához. Rendszeres ellenőrzésekkel segítsék elő ,,. a gyártmány-korszerűsítés főrészt vesznek a piackutatás- lyamatosságát, jáni Kohászati Üzemek és a Salgótarjáni Ruhagyár. Mindkét gyár vezetői rendszeresen ban, egyeztetik elképzeléseiket, igényeiket. lehetőségeiket a külkereskedelmi vállalatokkal. Ily módon viszonylag tisztán látják piaci helyzetüket. Ez viszont nem mondható el a gyáregységekről, mivel önálló exporttevékenységet nem folytatnak, központjuk határozza meg és bontja le számukra a feladatokat. Hosszabb távon megrendelésekkel csak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek rendelkezik, a többi gyár, üzem csak fél, legfeljebb egy évre szóló konkrét megrendeléseket annak , eredményességét, a minőség és hatékonyság további emelését. Azokban az üzemekben, ahol folyamatban vannak a beruházások, ott arra törekedjenek, hogy a hitelokmányban megjelölt határidőre átadják az új létesítményeket, s azokból kikerüljenek az ez évre tervezett kifogástalan minőségű exporttermékek. A tőkésimport ésszerű csökkentése, kiváltása érdekében- az eddiginél szorosabb kapcsolatot építenek ki egymással a város üzemei, valamint a város és a járás termelő-gazdálkodó mondhat ^ magáénak. Egyéb- egységei — fejezte be nyilaikén. a teirnek-^K piaci e'he- kozatát Medved Károlv. ivezese donto többségében nem okoz gondot. Előadódik, Venesz Károly NÓGRAD — 1979. március 24., szombat
