Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1”@iÍ@síf€5Rii o küldetést Bessélgetéa a r A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád me­gyei szervezete tevékenységé­vel már jó ideje országos el­ismerést szerzett, a megyei szervezetek rangsorában ma is az élvonalhoz tartozik. A jó hírű szervezetet fél éve Só­lyom István vezeti, akivel az elmúlt évi munka eredmé­nyeiről és tapasztalatairól, az idei esztendő legfontosabb tennivalóiról beszélgetünk. — Tevékenységünk jellem- kő számadatait most dolgoz­za fel egy szegedi intézet — mondja a TIT megyei szer­vezetének titkára —, ezért csak hozzávetőlegesen tudom megmondani, hogy 1978-ban körülbelül 4300—4400 előadást tartottunk a megyében. Ez a mennyiség lényegében azonos az előző évivel, mert törekvé­sünk nem az előadások szám­szerű növelése volt, hanem sokkal inkább a minőség, a belső arányok további javí­tása. Az előadásoknak vala­mivel több mint a fele a tár­sadalomtudományok körébe tartozott. Különösen sokat foglalkoztunk a szocialista életmód egy-egy izgalmas kérdésével, elsősorban a szo­cialista brigádok tagjait moz­gósítva az előadásokra, lehe­tőséget teremtve számukra a beszélgetésre, az eltérő véle­mények ütköztetésére, a he­lyes következtetések közös megfogalmazására. — Részben már említést tett az elmúlt évi törekvé­sekről. Mivel tudná ezeket kiegészíteni? — Legfontosabb célunk — s ez folyamatosnak tekinthe­tő — tartalmi jellegű volt, arra törekedtünk, hogy is­meretterjesztő tevékenysé­günk minden tekintetben meg­Tíl megyei titkárává feleljen az ország, a megye, az üzem előtt álló társadal­mi, gazdasági, politikai felada­toknak, segítse azok végre­hajtását. Meggyőződésem, hogy a TIT így képes telje­síteni küldetését, hivatását. Az ismeretterjesztést igyekez­tünk tervszerűbbé, időben és területi megoszlásban is egyenletesebbé tenni. Ez szin­tén állandó feladatunk. Azt szeretnénk, ha az üzemek, szövetkezetek, intézmények nem egy-két hónap előadás- dömpingjével teljesítenék egész éves munkájukat; ha minél kevesebb olyan terü­let lenne, ahol nem tartanak ismeretterjesztő előadást. Ma még a pásztói, a rétsági, a volt szécsénvi járásban a me­gyei átlagnál kevesebb számú előadást tartanak. Kiemelke­dő eredményekkel büszkél­kedhet viszont két városunk és a balassagyarmati járás. — A tíz társadalomtudo­mányi és kilenc természettu­dományi szakosztály összesen mintegy 800 tagot foglalkoz­tat. Az előadások minőségi fejlődése elsősorban rajtuk múlik. Munkájuk megjavítá­sát hogyan segíti a megyei szervezet? i— Előadói konferenciák, klubfoglalkozások, melyekből több mint ötvenet tartottunk az elmúlt évben, szolgálja a TIT-tagság felkészítését. E rendezvények színvonalára nagyobb gondot fordítottunk. — Milyen a tagság össze­tétele? — Legtöbben pedagógusok, de igen magas az egészség- ügyi, valamint a műszaki ér­telmiségiek száma is. A tudo­mányos-technikai forradalom, az igények azonban megköve­telik tőlünk, hogy még több il — eredményekről, műszaki, sőt agrárértelmiségi szakembert nyerjünk meg. Tagjainkat arra ösztönöz­zük, hogy egyenlően igyekez­zenek részt vállalni az is­meretterjesztésből, minél rit­kábban forduljon elő, hogy az egyik előadó tucatjával tartja az előadásokat, a má­sik 2—3-al megelégszik. — Az elmúlt évi eredmé­nyekről, tapasztalatokról be­szélgetve, óhatatlan volt, hogy ne szóljunk —, ha csak jel­zésszerűen is — a jövőről, pontosabban a folyamatosan érvényes, idei feladatokról. Mi alkotja e tennivalók gerincét? — Az országos elnökség jú­niusban hozott határozatot a TIT teendőiről a dolgozók vi­lágnézeti-politikai nevelésé­ben. Alapján megyei elnöksé­günk hosszabb távra szóló programot dolgozott ki, amelynek lényege, hogy az is­meretterjesztésnek az eddigi­nél jobban meg kell felelnie a társadalom előtt álló fel­adatoknak, tevékenységének hatékonyabban kell formál­nia a világnézetet, szilárdíta­ni a meggyőződést, serkente­ni a cselekvést. Természete­sen mindez nemcsak a mi feladatunk, ugyanakkor olyan középponti magja tevékeny­ségünknek, amely köré az egész csoportosítható. Ennek az eszmének, célnak elsősor­ban munkánk tartalmában kell jelentkeznie, de magában foglalja a módszerek, az ér­telmiség körében végzett te­vékenység fejlesztését, az ér­telmiség más szervezeteivel való kapcsolataink erősítését, a tennivalók jobb összehan­golását. Az új üzemekben is szeretnénk megvetni a lábun­kat, a helyi kulturális tevé­kenység szerves részévé ten­idei tervekről ni az ismeretterjesztést. A munka megkönnyítésére te­matikai összeállítást készítünk, melyet eljuttatunk a titkárok­hoz, üzemi közművelődési bi­zottságokhoz. A tagság és a szevezet kapcsolatát pedig személyes beszélgetésekkel szeretnénk erősíteni. Sólyom István, a TIT me­gyei titkára a beszélgetés so­rán egyetlen kérdésre nem válaszolt: Milyen sikeresnek ítéli meg az elmúlt évi mun­kát? Tapintatos elzárkózása, minthogy az év közepén ne­vezték ki, érthető. A munka minősítésére azonban rendel­kezésünkre áll az országos központ értékelése, amely sze­rint eredményesen látja el fel­adatát a megyei szervezet. Bi­zonyos területeken országosan kiemelkedőt. Az üzemekben például tartalmas, jól szerve­zett ismeretterjesztés folyik (múlt évben az előadások két­harmada fizikai dolgozók kö­rében, közel fele 30 éven alu­liaknak tartatott). Az üzemi TIT-alapszervezeteket elsők között alakították meg me­gyénkben (jelenleg az SKÜ- ben, a salgótarjáni öblös- üveggyárban és a ZIM-ben működik, tervezik a síküveg­gyárban), azóta is mind ön­állóbban és eredményesebben tevékenykednek. Gyakran hallat magáról a mátramind- szenti, pásztói és nagybátonyi községi alapszervezet is. Egyes településeken ezenkí­vül számos klubszerű összejö­vetelen találkoznak, egyezte­tik elképzeléseiket az értel­mi séeiek. A TIT Nógrád megyei szer­vezete — élve a titkár sza­vaival — teljesíti küldetését. Figyelemre méltó e'-ed fé­nyességgel. S. L. A szocialista brigádok kulturális munkájáról Mintegy negyvenezer mun­kás tevékenykedik Nógrád megyében a szocialista bri­gádokban, küzd a különböző fokozatok eléréséért. A szocia­lista brigádok gazdasági, ter­melést segítő munkája min­den üzemben, munkahelyen kézzelfogható. Kimutatások bizonyítják: egyik vagy má­sik brigád konkrétan mit tett a termelés hatékonyságá­ért, a tervek teljesítéséért. Sajnos, nem ilyen a kép a kulturális vállalások teljesí­téséről, nem ennyire ismertek az eredmények. Bár mindenki vallja — joggal —, hogy a szocialista brigádok kulturá­lis tevékenysége nélkül kul­turális életünk szürkébb, szín­telenebb lenne. És az is tény, hogy a szocialista brigádok so­kat tesznek önmaguk neve­léséért. Mindenütt ott van­nak, ahol kulturális életünk eseményei zajlanak. Nézők, lá­togatók, résztvevők, alkotók. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása a kulturális vállalások formáját, a teljesítés feltételeit új ala­pokra helyezte: kérte az or­szág- szocialista brigádjait az elfogadására, vállalásban, tel­jesítésben, értékelésben. December végén az új mód­szer második évét zártuk, és ezzel egyidejűleg a brigádok 1979-re elkészítették új vál­lalásaikat. Ennek lényegét a következőkben lehet összefog­lalni: a kulturális vállalásokat mindenütt ahhoz igazítják, hogy a brigádok tagjai közül ki, hol tart a szakmai képzés, a műveltség, a közösségi em­berré válás útján. Az egyé­nileg tett vállalások képezik a brigád kollektív vállalását, amelyben a tagok a feladato­kat egyénileg teljesítik, de a kollektíva segíti az egyéni teljesítést. Az tekinthető vál­lalásnak, amiért a brigádtag­nak plusz munkát kell kifej­teni, de reálisan elérhető és értékelhető az év során és az év végén. Az elvek, a célkitűzések te­hát egyértelműek. Mégis az 1978-as tapasztalatok, a szo­cialista brigádvezetőkkel és -tagokkal folytatott tanácskozá­sok azt mutatják, hogy az új forma bevezetése nem min­denütt halad kellő ütemben. A brigád vezetők e! mondás? szerint szemléletbeli problé­mák is gátolják az új forma terjedését. Könnyebbnek és egyszerűbbnek tartják a kol­lektív vállalásokat, mint az egyénre szabott, egyéni telje­sítésen alapuló tevékenységet. A versenyértékelők munkáját nehezíti — mondják több helyen is — az új vállalási forma. Mert hisz nem lehet pontokban, számokban ér­tékelni, hogy a 20 tagú bri­gád hányszor volt moziban, színházban, 20 személy más és más vállalását kell mérni, majd összehasonlítani más brigádokkal és mindenekelőtt önmagukkal. Megfogalmaz­tak olyan véleményt is, hogy az egyéni vállalásokon és tel­jesítéseken alapuló forma „an- tikollektivista”. Az elmúlt 20 évben mindig a kollektívák értékelték és ezt tartják to­vábbra is jónak. Ügy gondolom, a politikai és gazdasági vezetőknek, kul­turális intézmények dolgozói­nak, népművelőknek népsze­rűsíteni és ismertetni kell a brigádokkal az egyéni vállalás és teljesítés lényegét. Elő kell segíteni, hogy minden ember képzettsége, érdeklődése, le­hetősége, munkahelyi, csalá­di körülményei stb. figye­lembevételével tegye meg a vállalást, amely elősegíti a szocialista emberre jellemző tulajdonságok erősítését, amely összehangolja az egyé­ni és társadalmi érdekeket. Az új forma növeli a bri­gádvezető szerepét is. A bri­gádvezető, aki legjobban is­meri a brigád tagjait, ő tud annak érdekében tenni, hogy mindenki egyéni alkatának megfelelő vállalást tegyen. Ehhez azonban nagy segítsé­get kell nyújtani a művelődé­si intézményeknek és a ható­körükbe tartozó üzemekhez el kell juttatni az 1979-es évi terveiket, hogy a brigádtagok válogathassanak a lehetőségek között, amivel a legjobban tel­jesíthetik vállalásaikat. Jobban ki kellene az üze­meknek használni a művelő­dési intézmények által nyúj­tott szolgáltatásokat. Tovább kellene fejleszteni azt a gya­korlatot, hogy az üzemek kö­zelében levő művelődési in­tézményeknek legyen szocia­lista szerződésük, amelyben rögzítik, hogy milyen tá­mogatást nyújt az üzem, ezért milyen szolgáltatásokat ad az intézmény. Húsz évvel ezelőtt a szocia­lista brigádmozgalom a dol­gozó emberek kezdeményezé­sére jött létre. Az öntevékeny­ség az éltetője, lendítő ereje. Az új művelődési forma bé-- vezetésének másfél, kétéves tapasztalata is azt bizonyítja, hogy van erő a mozgalomban a megújulásra, mint ahogy a múltban, most napjainkban is a mozgalom társadalmi sze­repe, tevékenységének tartal­ma a szocialista társadalom eszméiből, a társadalmi célok és az egyéni sorsok alakulá­sának mély összhangjából fa­kad. Ez azt jelenti, hogy itt, megyénkben is az új kulturá­lis vállalási és teljesítési for­ma mindenütt bevezetésre ke­rül, ha ehhez megadjuk a szükséges segítséget. A szakszervezeti szervek — különös tekintettel az üzemi szakszervezeti bizottságok — e napokban azon munkálkod­nak, hogy elfogadtassák a brigádok tagjaival az új formát és ajánlásokat készí­tenek, amelyből az egyéni vállalások elkészülhetnek. A szakszervezeti bizottságok bri­gádvezetői értekezleteken, a különböző oktatási formákon, de különösen a szocialista bri­gádvezetők tanfolyamain nép­szerűsítik és ismertetik a jö­vő évi célkitűzéseket és se­gítik azt a munkát, amely a szocialista brigádok öntevé­kenységére épül. A célszerű, hasznos kul­turális tevékenység, ame­lyet a szocialista brigádok folytatnak, társadalmunk fej­lődésében, a termelés kultúrá­jának növekedésében, a haté­konyság növelésében lesz le­mérhető. Kálovits Géza SZMT-osztály vezető Kékcs-tctű fehérben — kép: kj — Hogyan élünk — hogyan éljünk Urbanizációs gondjaink Gazdasági és társadalmi fej- felelő módon civilizálni tud- lődésünk egyik csalhatatlan ja. Budapest példáját említ- jellemzője a- felgyorsult ur- hetjük: a fővárost körülvevő banizáció, a városiasodás. Az Pest megye civilizációs muta- ország minden területén s*za- tói alapján (a lakások szín- porodnak a lakótelepek, mo- vonala, a szolgáltatás, az dern városnegyedek épülnek egészségügy, az oktatás stb.) a földszintes, komfort nélkü- megyéink rangsorában az li házak helyébe, s ezzel pár- utolsók között áll, közvetlen huzamosan jó néhány telepü- vonzáskörzetének a budapesti lésünk emelkedik városi agglomerációnak ahonnét rangra. Városaink száma ma naponként 100 000 bejáró dol- már 96 — január 1-től újabb gozó utazik fővárosi munka - kilenc település kapott váró- helyre —, civilizációs mutatói si címet, s vele a városokat pedig még Pest megyénél is megillető juttatásokat. A ha- jóval rosszabbak. Igaz, meg- zai városiasodás felgyorsult indult már az agglomerációs ütemére jellemző, hogy váró- tervezés és születtek már ren- saink közel egyharmada az dezési elképzelések is, de elmúlt két évtizedben vált ezek a jelenlegi helyzetben várossá. csak fokozatosan valtoztat­A folyamat világjelenség, s nak. mint ilyen, része az általános A vidéki ipartelepítéssel civilizációs fejlődésnek. A 60- iparunk területileg arányosab- as évek közepén a világ vá- bá vált. Félő azonban, hogy roslakóinak száma elérte már vidéki ipari központjaink (és a városon kívül lakó, rurális /városaink) a budapesti agg­rétegek számát, s ez az el- lomerációhoz hasonló fejlődé- múlt másfél évtizedben pedig si vonalat követnek majd. még tovább nőtt. Megállítha- Azaz a város és vidéke kap- tatlanul és visszafordíthatat- csolatában továbbra is a lanul. S természetszerűleg munkaerő-szolgáltatás szem­összefügg az emberiség anya- pontjai dominálnak, s a köl- gi, technikai és szellemi gya- csönös érdekeken alapuló rapodásának fő tendenciái- együttműködés — amelybe a val. városkörnyék civilizációs A városiasodás lényege en- fejlesztése is beletartozik — nél fogva rendkívül progresz- várat magára, szív. Ez hazai viszonyaink ÁTALAKULÓ közt azt jelenti, hogy az ur- ÉLETMÓD banizáció része és egyben Az urbanizációs gondok, fe- eredménye — az örökölt kor- szükségek sajátos területét szerűtlen gazdasági és társa- jelentik a Városiasodást kí- dalmi struktúrából vagy a sérő életmódbeli változások, demokratizmus fogyatékossá- E változások az urbanizáció- gaiból fakadó — tradicionális hoz hasonlóan alapvetően po- hátrányaink leküzdésének és zitívak, de nagyon gyakran a társadalmi felemelkedésnek, negatív jelenségeket is ki- Az urbanizációt kompenzáció- válthatnak. Az emberek tál­nak is felfoghatjuk több év- nyomó többsége természete- tizedes „megkésettségünkért”, sen képes arra, hogy elvisel- polgári fejlődésünk követke- je az életmód radikális vál- zetlenségeiért. Vagyis szocia- tozásának következményeit, lista fejlődésünk során kell de ez igen nagy erőfeszítése- pótolnunk azokat a mulasztó- két igényel. Szerencsés eset­sokat, amelyeket a korábbi- ben a faluról városba telepü- akban az urbanizáció terén is lő a városban is hasonló mi­elkövettünk. liőbe kerül (pl. ha kertes Ám az egyértelműen pozi- családi házból egy városi ker­tív kép néhány kérdésben tes családi házba költözik), megkérdőjelezhető. Az urba- A többség azonban — mint nizáció alapvetően progresz- tudjuk — inkább lakótele- sziv és pozitív folyamatában pekre kerül, magas házakkal ugyanis mellékhatások, nega- zsúfolt „alvó-városi” környe- tív jelenségek is kialakulnak, zetbe, másfél, kétszobás la- a városiasodás tendenciája kásokba, ahol a falu zártsá- pedig gyakran társadalmi és gát felváltja a lakótelepi zárt­gazdasági feszültségek, érdek- ság. Ez utóbbi még azok ellentétek közepette érvénye- számára is nyomasztó lehet, süL akik kertvárosi lakásukból, VÁROSODÁS házukból költöztek modern VAGY lakótelepeinkre. VÁROSIASODÁS? Természetesen a mai lakás­Urbanizációs problémáink helyzetben a lakótelepi lakás közül első helyre a mennyi- a többség számára — az al- ségi növekedéssel kapcsolatos bérletben, komfort nélküli la- gondjaink kívánkoznak. So- Írásokban töltött évek után — kak elképzeléseiben, szemlé- kedvezőbb lehetőséget, az leiében a város legfontosabb urbánus életforma keretét kritériumai mennyiségiek, s jelenti és jelentős előrelépést ennek megfelelően céljuk egy a korábbiakhoz képest. De létszámában, munkahelykí- felvetődhet a kérdés, hogy nálatában, területi nagyságé- mai modern lakótelepeink ban egyaránt „nagy” város meddig maradnak modernek; létesítése. A minőségi köve- a . lakáshelyzet javulásával telmények ilyenkor háttérbe párhuzamosan nem indul-e szorulnak, és többnyire má- meg nálunk is egy zöldöve- sodiagosak is maradnak. Nap- zetbe, városkörnyékre, sőt jainkban is tanúi lehetünk el- falvakba visszavezető folya- sietett várossá nyilvánítás- mat? S ha igen, akkor nem- nak, vagy egy-egy város in- csak az vethető fel, hogy mi dokolatlan és előkészítés nél- lesz lakótelepeink sorsa, ha- küli területgyarapításának, nem sókkal inkább az, hogy Előfordul, hogy városi rangot — az el- és visszavándorlást ’ kap olyan település is, amely megelőzendő — több gondot egyáltalán nem városias, ese- kellene fordítani a város- tenként pedig városkörnyéki környék fejlesztésére. Pon- falvakat csatolnak ugyancsak tosabban a városiaso- városiasításuk nélkül a köze- dást nem kellene-e mielőbb li városhoz. A mennyiségi kiterjeszteni városaink von- változás ilyenkor impozáns, záskörzetére? Egészen való- pedig minőségi változás gyak- színű, hogy mindaddig, amíg ran évekig nem történik az városainkat és környéküket újonnan született városban, az urbanizáció és civilizációs vagy a városhoz csatolt terű- mutatók területén éles kont- leteken. . raszt jellemzi, a városkörnyék AZ ŰN. AGGLOMERÁCIÓK lakói közül sokan városokba További gondokat, feszült- vágynak, séget jelent az urbanizáció- Ma az urbanizáció legál- ban a városoknak és vidékük- talánosabb formája a városo- nek kapcsolata. Erdei Ferenc kon belüli urbanizálás, ame- azt remélte, hogy szocialista lyet többnyire még mindig a társadalmunkban lehetővé városodás előz meg. Azaz, az válik városaink és vidékük embereket városokba tömö- harmonikus fejlődése, azaz, rítjük és ott teremtjük meg hogy a városkörnyék, az agg- környezetük urbanizálásának lomeráció nemcsak munka- feltételeit. E fontos folyamat erőforrása lesz a városnak, mellett kár lenne elhanyagol- hanem a kölcsönösség, a kö- ni annak lehetőségét, hogy az zös érdekeken alapuló együtt- urbanizáció feltételeit is köz­működés jellemzi majd őket. vetíthetjük a kisebb teleoü- Városaink többségét ezzel lésekre. Ez utóbbi minden szemben jelenleg sokkal in- bizonnyal egy stabilabb és kább foglalkoztatja az, hogy szervesebb urbanizált életmód a városon belül gondokkal kialakulásához járulna hozzá, (lakásépítés, infrastruktúra, és felgyorsítaná a város és szolgáltatás stb.) eredménye- falu fennmaradt vagy újra- sen megbirkózzék, mintsem, termelődő ellentéteinek csök-j hogy a városkörnyéket meg- kenését. Bőhm Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom