Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

Vándor Sándor megyei kóruabemutaló Jó zenei csemegét szolgáltatott A Vándor Sándor megyei, illetve országos kórusbemuta­tót háromévenként rendezik meg. Hozzászoktunk már Nógrádban is ahhoz, hogy er­re a rendezvényre jól felké­szülnek a kijelölt, meghívott kórusok. így volt ez most is, amikor a dal szerelmesei Sal­gótarjánban a Bányász Mű­velődési Házban találkoztak, hogy ízelítőt adjanak zenei felkészültségükből, repertoár­jukból. A közvetlen, családias han­gulatban megrendezett zenei eseményt Szilasi András, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese nyi­totta meg és köszöntötte a je­lenlevőket. Kiemelte, hogy a II. munkás kulturális hetek programjában jelentős helyet foglal el a Vándor Sándor megyei kórusbemutató. Éppen ezért megfelelő figyelmet is fordítottak a rendezvény szer­vezésére, lebonyolítására. A megnyitó után Guthy Eva, a KÖTA megyei titkára meleg hangon köszöntötte a dalosok nagy családját, s külön a zsű­ri tagjait, akik között ott volt Fasang Árpád zeneszerző. Sapszon Ferenc Liszt- és SZOT-díjas karnagy. A négy kórus választékos műsorát a nagybátonyi 209. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet fiataljai vezették be. Öröm volt látni a 45 fia­talon azt a felelősséget, ame­lyet tanúsítottak a négy szám előadása alatt. A jó alaphang­zású kórust Bán Ödön nagy lelkesedéssel dirigálta. Kár, hogy nem volt megfelelő zon­gorakíséretük, amely emelte volna előadásuk színvonalát. Műsorukban Muradelli Bu- chenwaldi riadó című művét és Balázs Árpád három szá­mát mutatták be. A salgótarjáni pedagógus­kórus, amely több mint két évtizede működik, elnyerte a „Szocialista Kultúráért” ki­tüntetést, s ezen az estén is­mét bizonyított. A kórus né­pességét tükrözte az igényes műsor. Előadásukban felvAen- dült Raimon A fény ideje el- jő, Bach Hajnal kél című mű­ve Virág László dirigálásával. Sok jót hallottunk az utób­bi időben a balassagyarmati szövetkezeti vezetőség vegyes kórusáról. Tegyük hozzá, nem véletlenül. A bemutatott mű­vek nagyszerűen kapcsolódtak egymáshoz. A szólamok között imponáló volt az összhang. A Palóc népdalcsokorban sike­rült új változatot is bemutat­ni, amelyért külön dicséretet kaptak az igényes zsűritől. A balassagyarmatiak előadásá­ban jól hallható volt a szóla­mok játéka, amely szintén az öntevékeny csoport felkészült­ségét dicséri. Külön említés­re méltó, hogy Réti Zoltán és Ember Csaba kiválóan kama­toztatja zenei tudását ennél az együttesnél, amely úgy vél­jük. még nagyobb feladatok ellátására is képes. Különben négy nehéz számot mutattak be nagy sikerrel. A nagyszerű zenei csemegét szolgáltató találkozót a sal­gótarjáni bányászférfikar ön­álló műsora zárta. Egyedüli kórus volt, amely minden szá­mát — a Vándor Sándor-fesz- tiválra kiadott műsorból vá­logatta. Á jó hangzású mun­káskórus remek előadásmód­ban — érthető szöveggel, megfelelő tempóval mutatta be számait. Külön meg kell dicsérni Kérdi Ferencet, az együttes szólistáját, aki A munkásotthon homlokára cí­mű mű bemutatásával nehéz feladatra vállalkozott. A kó­rust Virág László vezényelte. Zongorán Virág Lászlóné, do­bon Páltelki Elemér kísért. A Vándor Sándor megyei kórusbemutató befejező ak­tusaként a négy együttes még további négy számot énekelt, mindig más-más karnagy di­rigálása mellett. A szakembe­rek hosszan értékelték a be­mutatót. Kevés kórust hallot­tak — állapították meg —, mégis a sokszínűség, a szín­vonal jellemezte Nógrádban a megyei bemutatót. Az egész rendezvény hangulatában is lenyűgöző volt. Valóban, mint egy család, úgy viselkedtek g dalosok. Az utolsó számodat pedig már a zsűri tagjai is együtt énekelték a kórusok­kal. Sok ilyen rendezvényre lenne szükség, mert ez erőt, lendületet ad a kórusmozga­lomnak, amely a jövőben mindenképpen több törődést, figyelmet, támogatást érde­mel. Demény László r Eletet a fémbe — Vasésztergályosként kezdtem dolgozni a salgótar­jáni „Lampart” Zománcipari Művek gyárában — emléke­zik a kezdeti munkásévekre Bálint Árpád. — Később le­velező tagozaton elvégeztem a gépipari szakközépiskolát, és mint utókalkulátor a gyár közgazdasági osztályára ke­rültem. Egy szusszanásra, rövid is­mertetőnek ennyit, a fiatal­ember azonban érdekesebb egyéniség. Bálint Árpád a fémek ügyes megmunkálója — üres óráiban kis szobro­kon, térplasztikákon, plaket­teken dolgozik. — Hogyan kezdődött ez a szenvedély? — Emlékszem, az iskolai füzeteim, tankönyveim üres oldalai, borítói már az év elején megteltek rajzokkal. Mindig a kezemben volt a ce­ruza. Aztán az esztergályos­műhelyben a papírt felváltot­tam fémre. Először az ólom­mal „barátkozgattam”: farig­csáltam, csiszolgattam. A plaketteket elsősorban gipszben formázza meg, eze­ket a gyárban formába öntik. A bronz-, vagy a nyersöntvény minta még felületi megmun­kálást igényel: szemcsés ré­szeit maratni, csiszolgatm kell. Segédeszközei többek kö­zött a bronzkefe, a sav és esetleg a polírozás. Mindad­dig, amíg az anyag simává tükörfényessé nem válik. — Hogyan születik meg eg> formára váró elképzelés? — Egy kis ideig, „motosz­kál” gondolataim hátteréber a megtetszett téma. S, ha ez megérlelődik, akkor a kiala­kítás jön magától. Ez elép felszínes magyarázat. Erezni kell. Fontos, hogy a kezem ügyében legyen a gipsz, ké­sőbb pedig a véső és az anyag. Akad olyan munkám, ame­lyen még a mai napig is csi- szolgatok, idestova két eve. Ha ránézek, úgy vélem, egy darabka fénytörés még min­dig hiányzik. Idő kérdése amíg nyugtázom, hogy elké­szültem. öt évvel ezelőtt a salgó­tarjáni öblösüveggyár egyik kiállításán mutatkozott be először. Később a KISZ-kb meghívására 1975-ben három hetet töltött a Tisza holtága mellett levő mártélyi nemzet­közi művésztelepen. — Vésőkkel, ólommal fel­szerelve, majdnem harminc kilónyi csomaggal érkeztem oda — idézi fel az utazást. — A három hét alatt elkészített munkákat Hódmezővásárhe­lyen állították ki. En Salgó­tarján egy-egy szimbolikus ré­szét kíséreltem meg öt pla­ketten. A sorozatot a város címere zárta. Az utóbbi három évben a városi ifjúmunkásnapok fo­tó- és képzőművészeti kiállí­tásain egyszer második, két alkalommal első helyezést ért el. Búcsúzóul még egy kérdés: — Melyik stílusirányzatot próbálja követni? — A mai mo'dern ábrázo­lást. Azt amihez elég a fan­tázia, az agyban megszületett elképzelés. Egy emberi fej megmunkálásánál például a részletek elhagyásával egy homorú részt képezek ki az arc helyett. Esetenként az arcéleket emelem ki. Az el­képzelést nehéz társítani a képi meglátással. A fiatalember "szabad Ide­jének élettelen „társai”: az ólom, bronz, vörösréz és krómacél. De ezek az anya­gok az ő számára mindig új alakot, álmainak életre kelté­sét jelentik. Tóth Zsuzsanna A leningrádi opera A Kirov nevét viselő állami akadémiai opera és balett­színház. A Kírov nevét viselő le­ningrádi állami akadémiai opera es balettszínház szikrázó kristálycsillárjai és gyönyörű freskói méltóak a Néva-parti város építészeti együtteséhez. Ä csaknem 200 évvel ez­előtt „tragédiák és komédiák előadására” alapított színház korábban Marinszki nevet viselt. Ez a színház kiemel­kedő orosz zeneszerzők, ba_ leltmesterek, és színészek pó­diuma lett. Az orosz opera, olyan mesterműveinek tar­tották itt ősbemutatóit, mint Muszorgszkij: Ivan Szusza­nyin, Gli'nka, Borisz Godu­nov, Csajkovszkij: Pikk da- ma, Borogyin Igor herceg és Rubinstein Démon című mű­ve. Itt virágzott ki Petip Má­riusz lángelméje, akit az orosz koreográfia reformáto­raként tartunk nyilván. Első rendezéseivel — Csajkovszkij: Hattyúk tava, Csipkerózsika és Glazunov, Rajmonda a szimfonikus balett új korsza­kát indította el. A színház őrzi hagyomá­nyait, de nem reked meg a földi színpadén is alkalmaz­zák koreográfiáit. Jelenleg, Petip Giselle balettjének ko­reográfiáját újítja fel. Az előző bemutató Morisz Zsapp „A párizsi Notre Da­me” című balett volt, me­lyet a híres francia koreográ­fussal, Rolan Petit-vei közö­sen rendezték. Rolan Petit az első francia koreográfus, aki szovjet színpadon rendezett. .. .A színház nemzetközi kapcsolatai a jelenben még jobban kiszélesedtek és meg­erősödtek. Előzetes együtt­működési megállapodást ír­tak alá a római operaházzal, és elvben megegyeztek az 1978—80-as években történő kölcsönös vendegszeteplé- sekről. Folytatják azt a gyakorla­A színház nézőtere. régi formáknál. A jelenlegi szinészgárda folytatja a mű­vészet új útjainak keresé­sét. A színház balettcsoport­ját jelenleg a tehetséges ko­reográfus, Oleg Vinogradov vezeti, akinek szovjet és kül­lőt, hogy külföldi szakembe­reket hívnak meg az előadá­sok rendezésére. Például: Richard Strauss Rózsalovag című operáját Drezdából ér­kező kollégák rendezik le- ‘ningrádj színpadon. [fjú trombitások sikere A napokba'n Zalaegerszegen megrendezett Lubik Imre I. országos trombltaverseny szép nógrádi sikereket hozott. Az ország zeneiskolái trom­bita szakos hallgatói közül se­lejtező után 53 ifjú trombi­tás került a versenybe — Nógrád megyét ketten képvi­selték: a nagybátonyi Tóth Tamás (tanára Szabó János), és a salgótarjáni Becskereki Tamás (tanára Laczkó Lajos). — Mindketten bejutottak a legjobb 12 közé, jó szakvé­leményt adott a zsűri felké­szültségükről. A nagybátónyi Tóth Tamás az egyik különdr jat is elnyerte. Mai tévcajánlatunk Tbc - Kolumbusz előtt ’! A szakemberek még napja­inkban is vitáznak arról, va­jon létezett-e a tbc Ameriká­ban Kolumbusz felfedezése előtt is, vagy pedig a „civili­zált” európaiak hurcolták be ezt a betegséget a távoli kon­tinensre. Nemrégiben Peruban egy érintetlen sírban 8—10 éves fiúgyermek múmiáját talál­ták meg. A sírban levő agyagedényekről megállapít­ható, hogy a sír i.e. 700-ból való. A halott egy kipárnázott agyagzsámotyon ült. Járás­képtelenségét mutatja, hogy mindkét lába maga alá volt hajlítva. A boncoláskor a bel­ső szerveket negyedére-tize­dére összezsugorodva talál­ták. Ezeket _ vízben áztatták mindaddig, amíg eredeti tér­fogatukat visszanyerték, és akkor kiderült, hogy tüdejé­ben, vesekelyhében számos gümőre emlékeztető góc, az első három ágyékcsigolya előtt hidegtályog volt. A szö­vettani vizsgálat a gócokban saválló tbc-bacilusokat mu­tatott ki. Falusi képzőművészeti kisgalériák Csehszlovákiával határos megyénknek, Borsod-Abaúj- Zemplénnek festői tájegysége a Pitypalatty-völgy. Ebben a fürjek hangját utánozó, szép nevű, s a Bükk hegységig nyú­ló völgyben hat község húzó­dik meg. Az egyik falucskában: Pa- rasznyán, nagy esemény zaj­lott le. Igaz, hírverés nem előzte meg, nem volt ott a tévé, a filmhíradó — három falu általános iskolásai adtak műsort, hálából az ajándékért amelyet községük kapott. A Borsod megyei Tanácsnál szívügynek tekintik a minél többek által könnyen megkö­zelíthető közművelődési kis­központok létesítését. Kézzel­fogható bizonyítékai ennek a felfogásnak az errefelé soka­sodó kisgalériák is. Béres Ferenc országos hírű népi énekművészünk félszáz képből álló gyűjteménnyel ajándékozta meg Sárospata­4 NÓGRÁD - 1973. november 10., péntek kot, ahol annak idején a ta­nítóképzőt végezte. Ezen a vidéken született Czinke Fe­renc festőművész is; az ő fel­ajánlásának eredményeként jött létre Pácin község kisga- lériája. Erdőbényén, a műve­lődési házban, és Szikszón is átadtak az utóbbi időben egy- egy kisgalériát. Varbó községben született Gergely Mihály író, akinek jó néhány műve is ezen a környéken játszódik, s aki nemrég szép gesztussal is be­bizonyította, hogy szíve ide­húzza. Varbó, Parasznya és Radostyán: közös tanácsú községek; Parasznya mind­egyiktől egyformán könnyen elérhető. Itt épült — a 30-as években — a környék első emeletes háza. A felszabadu­lás után könyvtárat létesítet­tek benne, amely tízezer kör­nyékbeli számára nyújt ol­vasnivalót. S most már egye­bet is. A Gergely Mihály ál­tal adományozott, 90 lapos grafikai gyűjteményből itt is kisgaléria alakult, és elhatá­rozták, hogy az állandó kiál­lítás mellett évente 3—4 idő­szaki kiállítást is rendeznek benne. — Ügy állítottam össze az anyagot — mondja az író —, hogy jó áttekintést nyújtson a grafika minden ágáról: a ce­ruza-, szén-, tusrajztól a rézkarcig, linó- és fametszetig — másfelől képet nyújtson századunk grafikusművészeté­ről. Megtalálható közöttük Mednyánszky László, Rudnay Gyula, Szőnyi István, Med- gyessy Ferenc, Uitz Béla, Va- szary János —, s a maiak kö­zül Hincz Gyula, Somogyi József, Kondor Béla, Gross Arnold, Orosz János, Czinder Antal, Szász Endre, Csohány Kálmán, Kass János, Würtz Ádám, és még sokak alkotásai a Nógrádban élő Czinke Fe­renc, valamint Lukovszky László munkái. Karikatúrák és hazai-külföldi gyermekral- zok teszik teljessé a kisgalé­ria anyagát. Követendő példa Nógrádban is! Pércli Gabriella Holtai Róbert és Csákányi Eszter közös jelenete a Nyitott könyv egyik műsordarabjából. 21.55: Nyitott könyv. A műsor ezúttal, hagyo­mányaitól eltérően egy egész sorozat bemutatására vállalkozik. A KOZMOSZ­könyvekről beszélnek a szer­kesztők Illés Lajos és Katkó István. A felnőtt ifjúság számára indított sorozat immár 14 esztendős. Könyvei, a legkü­lönbözőbb műfajokat képvi­selik: riport és regény, novel­la és szociográfia, vers és fan­tasztikum. .. A műsor igyekszik ízelítőt adni a sokféleségekből; Do­bozy Imre, Szentmihályi Sza­bó Péter, Iszlai Zol tá'n, Poi" gár András, Simonffy And­rás műveinek részletei egy­aránt képviselik a mai nem­zedékváltás gondjait, a tör­ténelmi groteszket, amely a mából nézett múltat idézi, a humort, egyszóval olyan szemléletű jeleneteket, ame­lyek a mai fiatalok kérdéseire adhatnak választ A jelenetekben szerepel többek között Kállai Ferenc, Koltai Róbert, Csákányi Es» ter, Polgár Géza, Kuna K4* roly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom