Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

A tarlós', életjáradéki és öröklési szerződésekkel kapcsolatos ügyészi vizsgálatok

A tartási életjáradéki és öröklési szerződésekkel /l I a I let 1? kapcsolatos államigazgatási tevékenységet az utóbbi években többször vizsgálták a megyében működő ügyészségek. Vizsgálatokra első alkalommal 1968-ban került sor, ezt követően az 1973., 1974. és 1977. években vizsgálták az ügyészségek, az államigazgatási szervek ez irányú tevékenységét. Az 1977. évi vizsgálatok során észlelt hiányosságok kiküszöbölése érdekében tett intézkedéseket az ügyészségek ebben az évben utóvizsgálat keretében ellenőrizték.

A vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy az időskorú állampolgárok által kötött szerződések jóváhagyásakor, valamint később, a tanácsi szervek a tőlük elvárható módon fejtik-e ki jogszabályban előírt kötelezettségüket. Célja volt továbbá annak megállapítása is, hogy a tanácsi szervek maradéktalanul eleget tesznek-e ellenőrzési és egyéb kötelezettségüknek. Az ügyészségeknek vizsgálni kellett még azt is, hogy a jóváhagyott szerződések megfelelnek-e a hatályos rendelkezéseknek, és nem történt-e olyan szerződésjóváhagyás, amely tartalmánál fogva nem képes betölteni célját és a szocialista együttélés követelményébe ütközik. Vizsgálataik során az ügyészségeknek azt is meg kellett állapítani, hogy miként érvényesülnek azok a garanciák, amelyek az időskorú tartásra szorulókat, valamint a tartásra vállalkozókat megilletik. Végül vizsgálták azt is az ügyészségek, hogy melyek a főbb jellemzői az egyes szerződéstípusoknak és a garanciális elvek nem megfelelő érvényesítése milyen okokra vezethető vissza.

Az 1977-es vizsgálatok során az ügyészségek azt állapították meg, hogy a megyében a jóváhagyott szerződések többsége tartási szerződés. E vonatkozásban változást az ez évi utóvizsgálatok sem állapítottak meg. A tartási szerződések nagy száma eltérést mutat az országos helyzettől. Országos viszonylatban ugyanis az utóbbi években jelentős mértékben csökkent a tartási és emelkedett az öröklési és életjáradéki szerződések száma. Ezt a helyzetet feltehetően az időközben hatályba lépett és a tulajdonszerződést korlátozó rendelkezések idézték elő.

A jóváhagyott szerződésekkel kapcsolatban azt tapasztalták az ügyészségek, hogy azok megfelelnek a jogszabályi követelményeknek. Ez a megállapítás egyébként egyezik az országos tapasztalatokkal. Az ügyészségek más megyékben is azt észlelték, hogy a jóváhagyásra bemutatott szerződések kevés kivételtől eltekintve, megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. Ezt a kedvező helyzetet az idézte elő, hogy a tanácsok tájékoztató irodái,- valamint a jogsegélyszolgálat megadják az érdekeltek részére a szükséges felvilágosítást.

A vizsgált ügyekből egyébként az is kitűnik, hogy a szerződések egy részét ügyvédek készítették és emiatt azok alakilag és tartalmilag megfelelnek a követelményeknek.

A tapasztalatok szerint a tanácsi szervek — néhány kivételtől eltekintve — a helyszíni vizsgálatokat a szerződések jóváhagyása előtt megtartják. Ezek a vizsgálatok az eltartók és eltartottak családi és lakás-, valamint élet- és vagyoni viszonyaira terjednek ki. Kiterjednek továbbá a vizsgálatok arra is, hogy a tartási szerződések az eltartottak érdekében állnak-e, képesek-e céljukat betölteni. Egyes tanácsi szerveknél azonban az ügyészségek azt észlelték, hogy a helyszíni vizsgálatok tartását elmulasztották. Ilyen jelenséget, ha kis számban is, de az utóvizsgálatok Is észleltek.

Az 1968. évi vizsgálatok azt az alapvető hiányosságot tárták fel, hogy a tanácsi szervek elmulasztják a jóváhagyott szerződések ellenőrzését. Ilyen mulasztásokat még az elmúlt évben lefolytatott vizsgálatok is feltártak. Ezzel szemben az ez évi utóvizsgálatok már azt állapították meg, hogy a jóváhagyott szerződések rendszeres ellenőrzése, kevés kivételtől eltekintve megtörténik. Mulasztás általában olyan formában jelentkezett, hogy azokon a helyeken, ahol az ellenőrzést végző tanácsi dolgozó nem talált otthon senkit, újabb időpontban nem kísérelte meg az ellenőrzést.

A szerződésekkel kapcsolatos vita esetén a tanácsi szervek feladata a békéltetés megkísérlése. Az elmúlt évi vizsgálatok során az ügyészségek mindössze két olyan ügyet találtak, amelyben békéltetésre volt szükség. A békéltetési eljárás a tapasztalatok szerint a jogszabályi előírások figyelembevételével folyt le. Az utóvizsgálatok alkalmával azonban már az ügyészségek nem találtak olyan ügyet, amelyben békéltetésre került volna sor.

A feladatok jobb ellátása, valamint a hibák kiküszöbölése érdekében a tanácsi szervek részéről több intézkedés is történt. A megyei tanács igazgatási osztálya 1975. folyamán körlevelet adott ki a községi szakigazgatási szervek részére és ebben a gyakorlatban jelentkező hibákra hívta fel az érdekeltek figyelmét. Az érdekelt ügyintézők 1976-ban továbbképzés keretében foglalkoztak a tartási, életjáradéki és öröklési szerződésekkel kapcsolatos államigazgatási feladatokkal. Az elmúlt évben a tanácsi szervek vezetői körlevélben kaptak tájékoztatást a szerződésekkel kapcsolatos tapasztalatokról. Mindezekre szükség is volt, mert az elmúlt évben a vizsgálatok során az ügyészségek azt állapították meg, hogy az észlelt hibák és hiányosságok nagyrészt a hiányos jogszabályismeretből származnak.

Arrmnfiototnolr mondható ezzel szemben,

urvenaetesneK hogy az m8_ban lefolyta:

tott utóvizsgálatok jelentős fejlődést állapítottak meg. Az 1977. évi állapotokhoz viszonyítva a szerződésekkel kapcsolatosan a tanácsi szervek munkájában jelentős fejlődés tapasztalható. Ennek ellenére a kérdés fontosságára tekin-. tettel az ügyészségek a jövőben újabb vizsgálatok tartását tartják szükségesnek. Dr. Varga Emil

Vöröskeresztee munka az oktatási intézményekben

A Magyar Vöröskereszt V. tásra váró feladatok közül a kongresszusán hozott határo- legfontosabb a fiatalok egész- zatnak megfelelően Nógrád séges életmódra nevelése, a megyében is jelentős mérték- sportolás, természetjárás meg- ben javult a Vöröskereszt kedveltetése és az egészsőg- szervezettsége, bővült az ak- ügyi alapismeretek bővítése, tivisták tevékenységének te- Ezen kívül nagy gondot kell rülete. Jelentős eredmények- fordítani a tisztasági mozga- ről adhatnak számot az okta- lomra, a környezetvédelemre, tási Intézményekben dolgozó az elsősegélynyújtással, fog-, tanárok is, mert például a kö- és testápolással kapcsolatos zépiskolákban jelenleg 425 ta- vetélkedők, pályázatok meg- got tartanak nyilván, és a szervezésére, lebonyolítására, szervezettség 18 százalékos A tanárelnökök —, akiknek emelkedést mutat. A szakkö- továbbképzése szervezett középiskolákban 15 százalékkal, retek között történik —, irá- a szakmunkásképző iskolák- nyitása, útmutatása alapján ban pedig 8 százalékkal nőtt szorosabb kapcsolatot, együtl- a szervezettség az előző évnez működést alakítanak ki az viszonyítva, ezek az eredmé- ifjú vöröskeresztesek a KT3Z- nyek az önálló alapszerveze- szel, a hazai és a külföldi tek megalakulásának köszön- országokban tevékenykedő hetők. felnőtt vöröskeresztes szerveA közeljövőben végrehajt zetekkel.

Patinás

palackok

Nem ritkaság, hogy a (tenger mélyéről ókori amforák — nagy, kétfülű, korsók —, vagy több száz éves palackok kerüljenek elő, bormaradvánnyal a „gyomrukban”. Előfordulhat, hogy ezek közül egyik-másik még el is fogyasztható, ha nincs is élvezeti értéke az egykori italnak. Azt mondják, minél régebbi a bor, annál jobb. Ez azonban csak legenda. De vajon miért van az, hogy a vendéglátó házigazda pincéje legrégibb, többnyire sok évtizedes borával kedveskedik vendégének? A magyarázat kézenfekvő: minél régebbi a bor, annál kevesebb van belőle, s csak ezért — kizárólag ezért — értékesebb. Ezzel kapcsolatban senkit ne tévesszen meg az, hogy a külföldi árveréseken sokszor igen magas áron cserél gazdát egy-egy öreg butélia. Ezek tartalmát soha, senki nem kóstolja meg, tehát csak ritkaságként, muzeális értékként vehetők számításba.

Minden bornak van bizonyos fejlődési vonala, mondják a szakemberek. A nehéz bor lassabban érik, de ha elérte beérésének csúcsát, tovább nem javul. Ha viszont levegő éri, nyomban hanyat- lani kezd.

De hát mikor ó a bor? Az

első fontos tudnivaló, hogy bizonyos szőlő-, illetve borfajták egyáltalán nem kívánják az ójelleget. A homoki szőlőkből készült könnyű asztali borok például annál jobbak, minél frissebbek, üdébbek, minél jobban őrzik a szőlő ízét, zamatét. Az óbornak való nehezebb, minőségi borokat néhány hónappal szüret után még semmi esetre sem szabad palackba tölteni. Igaz, a bor fejlődésében ekkor mélypont következik, de 2—5 év múlva eljut a második csúcspontra. Addigra a már korábban elveszett szőlőaroma helyett kialakul az úgynevezett ászokolási íz és illat, az óbor lényege. De ezt, is csak úgy lehet megőrizni, ha a megfelelő időbén palackoznak. A hordóban ugyanis ezután már romlik a bor, a palackban viszont egy ideig még tovább javul. Alkotórészei összeérnek, finomodnék, harmonikusabbá válnak — így fejlődik ki az ászokízből a palackíz és aroma, ettől lesz a bor igazi óbor.

Soh s gépbocsiháp

Az Állami Biztosító október végéig 74 millió 286 ezer forint kártérítést fizetett ki megyénkben. Ebből a lakossági károkra mintegy 30 millió jutott, ötmillióval több mint a tavalyi év hasonló időszakában. Kötelező gépjárműkárok megtérítésére 7 millió 17 ezer forintot fordítottak, míg az elmúlt év első tíz hónapjában 4 millió 834 ezret.

Honosított diplomával

Sokan végezték felsőfokú iskoláikat a Szovjetunióban, ahol a különböző nagyvárosok egyetemein, főiskoláin magas fokú képzésben részesültek. Főleg a műszaki, tudományok oktatási intézményeiben tanulnak magyar fiatalok más külföldi diákokkal

együtt. A speciális ismeretek birtokában azután idehaza fejthetik ki hasznosan képességeiket. Két fiatal szakembert mutatunk be, akik nemrég fejezték be tanulmányaikat a Szovjetunióban.

Kovács Ernő öt és fél esztendei szorgalmas tanulás után nyerte el diplomáját Moszkvában. Az élelmiszer- ipari főiskola gépészmérnöki karán, valamint gyakorlati helyén, a Moszkvics autógyárban sok-sok olyan ismeret birtokába jutott, melynek most kamatostól hasznát látja munkahelyén, a balassagyarmati húsipari üzemben. Főmérnöki beosztásában főleg azokat a gyakorlatban szerzett ismereteit veheti igénybe, melyek a vágóhíd gépeinek karbantartását, azok javításának irányítását jelentik. Az üzemben főleg szovjet gyártmányú berendezésekkel dolgoznak, melyek meghibásodása a melléjük csatolt orosz nyelvű gépkönyv segítségével köny- nyen megszüntethető. A speciális szakmai ismeretekben jártas . szakember köny- nyen lefordítja a gépkönyv szerviz- és javítási utasításait, így kicsi a hiba miatti műszakkiesés. 1976-ban egy esztendeig Mongóliában egy húsfeldolgozó kombinátot vezetett.

Császár Ferenc Harkovban szerzett diplomát 1974-ben. A műszaki egyetem erősáramú yillamosmérnök karán lehetősége nyílt arra, hogy kábelgyártó szakmérnök lehessen. Érthető, hogy hazatérve Balassagyarmaton, a Magyar Kábelművek gyáregységében helyezkedett el. „Magyarországon ilyen irányú magas képzés nincs. így a harkovi egyetem sokat adott számomra. Mivel feleseget is ott találtam, családi alapon még most is sok olyan, Szovjetunióban megjelenő szakkönyvhöz hozzájutok, mely igen hasznos a munkámhoz”.

Mai kommentárunk

Mennyit ér a társadalmi munka? Ezer, tízezer, vagy éppen százezer forintot, de a közösség áldozatvállalását akár milliókban is számolhatjuk. Attól függően, hogy egy apró község, egy rangos falu, egy járás, vagy éppen megye lakosságának önkéntes munkáját „tesszük-e mérlegre”.

De mennyit érhetne a társadalmi munka?

Mekkora összeggel lehetne nagyobb a közösséget gyarapí- tó-gazdagító érték, ha időben megérkezne a kellő mennyiségű cement és sóder; ha a szervezők elegendő munkaeszközről is gondoskodnának. Természetesen a jobb híján lapátnyélre támaszkodó mozgósított „segédmunkásokkal” egy kalap alá veendő az a tervezőmérnök is, aki éppen maltert kavar. Ahogy az előző példában — saját hibájukon kívül — nem aanatják erejük és szorgalmuk legjavát, úgy a tervezőmérnöknek is lehetne jobb elfoglaltságot keresni. Olyat, ami feltételezi az ő tudását, szakértelmét. Nem kétséges, hogy a testre- szabott munkával maradan-;

Mások helyett...

dóbbat és nagyobb értéket alkotna, mint a betonkeveréssel.

A példákat tovább sorolva: mennyit ér a mások helyett végzett társadalmi munka?

A nagyközségben az Állami Biztosító dolgozói már előre ledolgozták a minap a szombatot. Tették ezt azért, mert a kiplakatírozott jelmondatot —, amely a lasó- hely szépítésére hív fel — a sajátjukénak vallják. Munkát kértek. Kaptak is, megjelentek a kijelölt helyszínen, az egyik újonnan létesített utcában. A bosszúságot nem is az úton és a vízlevezető árokban burjánzó — és a biztosítósok által kiirtandó — gyom szolgáltatta.

Ellenben — enyhén szólva — bosszantó volt a helybeliek csodálkozása: „Jé, magul: meg mit csinálnak itt?” Az utcabeliek kimosolyogtak a gépkocsiból; hátat fordítottak az utcának és úgy végezték a kerti munkát. Sőt, volt olyan is, aki kikönyökölt a kerítésen, vizitálni az idegenek munkáját.

Csodálkozhatunk-e, hogy

valaki igen ingerülten meg is jegyezte: „Rendet tehette«: volna már a portájuk előtt!” Egy nénike erre így válaszolt: „Volt itt a tanácstag, hogy én is szóljak három-négy embernek. De egyedül menjek ki?” Más utcabeli félreérthetetlen hangsúllyal megjegyezte: Nekünk van eszünk!” Ha furcsa is, de legalább őszinte az érvelés.

Mi lett volna a megoldás? A vállalkozó kedvű, ajánlkozó Állami Biztosító-alkalmazottakat pontosabban a munkájukat utasították volna vissza? Szó se róla! Ellenben olyan megbízatást kellett volna kapniok, amely valóban közösségi feladat, nem pedig egy lakott utca • takarítóbrigádjának kinevezni őket. Ráadásul ilyen módszerrel, az utcabeliek nélkül.

Mondhatni persze, hogy különösebb baj azért nincsen. Az utca is tiszta lett, meg az Állami Biztosító fiókja is teljesítette vállalását. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezt a

mások helyett végzett munkát — mert kétségkívül az! — oda kell sorolni a kényszerű állás meg az elhibázott feladatadás mellé.

S, ami a nagyobbik baj: nemcsak az „értéket” nem növeli kellően a melléfogás, hanem még kárt is okoz. Valamennyi idézett példa kedvét szegi az embereknek, az, egyébként vállalkozó kedvű, a lakóhelyüket szerető társadalmi munkásoknak.

Elidőzve még egy kicsit a különös, illetékes publikum előtti utcatakarításnál: félő, hogy többeknek is „megjön az esze”. Nevezetesen: legközelebb jobban meggondolják, hogy mire vállalkoznak, mire mennek a „más utcájába”. Mert a mások helyett végzett munka akkor is bosszantó, ha éppen társadalminak nevezzük.

Az ilyen szervezési balfogással pedig kár a vállalkozók kedvét szegni, lelkesedésüket letörni.

— kg —

1 NÓGRÁD — 1973. november 10., péntek