Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

A budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás szobrai

KoMi/vekrSt

Történelmi városmagok

A televízió első csatornáján

sokan látták a képzőművészeti világhét országos meg- nyitó ünnepségét Vácott, ahol a gyermekek kedves és hangos csoportja táblákat mutatott a kamerának, több játszóteret, fákat, virágokat kérve a felnőttektől. Ezt Salgótarjánban is megtehették volna. De tegyük mindjárt hozzá, ami kevés van, meg is kellene védeni mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek. Például a szűk játszóhelyeken nem szabad összekeverni a kutyákat a gyermekekkel, tereink, utcáink berendezéseit nem volna szabad összetörni, a fákat, bokrokat, kevés füves területet nem kellene feldúlni. S, ha gyermekeink a játék hevében ezt teszik, a felnőtteknek kellene rájuk szólni az ő érdekükben is. Ne folytassuk.

Az UNESCO mellett működő képzőművészeti szervezet ajánlására negyed" szer rendezték meg a világhetet Magyarországon. Mottója ebben az évben ez volt: Utcák és terek kultúrája. Ezt a címet viselte az a kiállítássorozat is, amelyet több mint egy tucat városban ezen a napon nyitottak meg, s amelynek Salgótarjánban is meg kellett volna nyílnia, de nem ez történt Későbbi napokban a központ előcsarnokában megnyílt A kiállítás majd egy év alatt bejárja az országot, reméljük, Nógrádot is.

Ügy hisszük, közvetett módon e világheti témához is kapcsolódik Gerő László Történelmi városmagok című könyve, amely az Építészeti hagyományok sorozatban jelent meg a Corvina kiadásában.

Amint azt Gerő László könyve bevezetőjében említi, az építészeti-városképi megjelenésen túl sok más összetevő is szerepet játszik abban, hogy milyen hatást tesz ránk valamely város. Például: „Ilyen a rend, a tisztaság, vagy a rendetlenség, az elhanyagoltság, a városkép festői, vagy unalmas volta, ilyenek az egyes jelentős műemlékek, vagy ízlésI télén épületek”. És így tovább.

" Ide tartoznak a régi városmagok is.

Ezek iránt napjainkban Euró- pa-szerte fokozott érdeklődés nyilvánul meg, ami érthető is, ha a legújabbkori pusztításokra gondolunk. A múlt megbecsülése jegyében ma már mindenhol megőrzik őket. így kell tenni nekünk is, s ezt

nemcsak a városok múltja, hanem jövőjének féltése is megköveteli a ma emberétől. Az urbánus életmód iránt változatlan az emberek érdeklődése, ugyanakkor, különösen a nagy nyugati városok belsejének elnéptelenedése figyelmeztet arra, hogy a magas házak tömege, csoportja ezt a minőségileg magasabb szintet képviselő életformát önmagában nem adja meg. Elsősorban azért, mert nem tölti be a fórum szerepét, ahelyett, hogy összehozná, inkább elszigeteli egymástól az embereket. Légszomj keletkezik. Néhány hazai új városban, lakótelepen nálunk is vannak jelei ennek. Itt a vándorlás csak azért nem indul meg, mert egyelőre az anyagi források hiányoznak hozzá. Ez azonban nem változtat a tényen, s legfeljebb csak elodázza a kérdést. Amit ma építünk, az a jövő generációjának gondja lesz, ha ma hiányzik a kellő előretekintés.

De térjünk vissza a történelmi városmagokra, amelyek közül Gerő László huszonötöt mutat be, gazdag kép- és jegyzetanyaggal. Hazánkban is

gondot fordítunk városaink

történelmi és esztétikai értéket hordozó épületeinek restaurálására, s vannak törekvések például a sétáló utcák kialakítására, ami a városközpontok hajdani közösségi terepének felújítását jelenti a ma körülményei között, Dél- dául Budapesten, de itt-ott másutt is. Bécs és München kiterjedt sétáló övezetében magam is jártam, úgy tűnik, hazai városainkban is kissé bátrabban lehetne törekedni a gépkocsik elterelésére értékes maggal rendelkező városaink szívéből.

Gerő László könyvében szól régi városközpontjaink kutatásáról, s általában a történelmi városmag fogalmáról. Itt említi, hogy a régi városmagok felújítására,

új tartalommal való telíté* sére rendelkezésre állnak a nemzetközi szaktestületek által kidolgozott javaslatok, amelyeket műemlékvédelmünk is alkalmaz, amikor „műemlék jellegű területté” nyilvánít városrészeket, így Buda, Eger, Esztergom, Győr, Kalocsa, Kőszeg, Pápa, Pécs Sárospatak,

Sopron, Székesfehérvár;

Szentendre, Szombathely, Vác, Veszprém belső magjait. Ezután szól városaink alakulásáról a román és 3 gótika korában, a reneszánsz, a török hódoltság idején, a barokk, a klasszicizmus és az eklektika korában. Ez utóbbi helyen idézi Camillo Sitte hires könyvének oár szavát (Wien, 1889.), aki az eklektika városképéről írva hívta fel a figyelmet — már akkor! — a modern várostervek motívumszegénységére és száraz józanságára”. Gerő László tesz! hozzá, hogy ez a folyamat azóta sem állt meg: „Mindez arra figyelmeztet, hogy a gyors átalakulás során egyetlen régi városmagunkba se hagyjuk veszendőbe menni azokat a pénzzel nem mérhető értékeket, amelyek pusztulása után vajmi kevéssé számíthatunk a mindannyi un le által igényelt urbánus légkörre”.

Ezt a figyelmeztetést — városépítő és óvó eredményeink ellenére — időszerűnek érezzük.

Tóth Elemér

A televízióból jelentjük

Jókai, a filmíró

Ahogyan Shakespeare az örökké divatos és mindig si- keres színpadi szerző, úgy fémjelzi Jókai Mór neve a magyar film- és tévéfilmgyártást, egyik legsikeresebb szerzőként. Knoll István ren* dező-operatőr most arra vállalkozott, hogy dokumentumfilmben dolgozza fel a Jókai- művek megfilmesítésének történetét— Pánczél György barátomnak — mondja —. hatalmas filmtörténeti archívuma van. Ebben böngészgetve jutott eszünkbe az ötlet. fel kellene térképezni Jókai filmes múltját és jelenét. (Bár ez utóbbi szinte lehetetlen, hiszen e filmet éppen csak leforgattuk, s máris új Jókai- tévésorozatot kezdett Horváth Adám, a Mire megvénü- lünket.)

A Jókai-filmek múltja is hallatlanul érdekes. A tévében a legutóbb látott Fekete gvémántokat például eddig háromszor filmesítették meg. Az elsőben Somlay Arthur játszotta Berend Ivánt, a másodikban Jávor Pál, legutóbb pedig Huszti Péter- Sajnos, nagyon hiányosak a régi filmek kópiái, viszont nagy kincsre bukkantunk a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár raktárában: gazdag fotóanyaggal rendelkeznek még a némafilmek korából is, Így aztán a Somlay-játszotta Be- rendet ugyancsak fotón láthatják a nézők, de párhuzamos jelenetet láthatnak Jávor—Rózsahegyi. illetve

Huszti—Solti Bertalan közreműködésével. Érdekesség még. hogy a második Fekete gyémántoknak világosítója volt Illés György, aki az utolsó változatnak már operatőre.

— Meg is szólaltatják a közreműködőket ?

— Igen, például Illés Györgyöt is. De szívesen nyilatkozott Lázár Mária, aki egy régi Jókai-filmben játszotta első filmszerepét, s Béres Ilona aki a három Aranyember feldolgozásából a legutolsóban debütált.

— Hány Jókai-feldolgozás született?

— Közel negyven, s a sor állandóan nő; Jókai a legkedveltebb filmszerzők egyike- A hatvanas évektől a televízió is gyakran használt Jókai- művet. Sok kis novellát és nagy romantikus regényét ültették képernyőre. Filmünk során megkérdezzük a rendezőket, ki, miért vállalkozik arra, hogy Jókait rendezzen. Felel Várkonyi Zoltán, aki rendezői habitusánál, alkatánál és érdeklődési körénél fogva egészen más okok miatt nyúl Jókaihoz, mint például a legutóbb sugárzott kétrészes televíziós feldolgozás rendezője, Hajdúfy Miklós.

Knoll Istvánék családi könyvtárában egymás mellett sorakoznak a Jókai-kötetek díszkiadás és egyedi mű. Ez a könyvszekrénysor szerepel majd a műsor főcímén- S ez magyarázatul szolgál arra a kérdésre is. miért rendez filmet Knoll István éppen a Jókai-írások megfilmesítéséről. ..

T. A.

épülni

Verseny és pályázat ma már ezer féle-fajta létezik, soha ennyi zsűri sem volt talán Magyarországon. Alig vannak már olyanok, akik pályázóként, vagy zsűritagként ne ügyködtek volna. De félre az élcelődéssel; egy olyan pályázat harmadik helyezettjéről szeretnék szólni, amely pár esztendeje még elképzelhetetlen volt. Az építőipari vállalatoknál működő művelődési bizottságoknak hirdették meg. az 1978-as művelődési tervek készítésére- A Nőgrád megyei Állami Építőipari Vállalat ebben lett harmadik legjobb az országban.

Tervtől a gyakorlatig

Építőipariak tudják legjobban: nem elég megtervezni valamit, fel is kell építeni. Milyen „építkezések” valósultak meg a közművelődés területén e nagy vállalatnál? Mi ebben a szerepe a művelődési bizottságnak? Mit jelent a testület működése, mit adott 1976-tól, máig?

Szeles György függetlenített közművelődési előadó, a bizottság titkára nemcsak a terveket, értékelő anyagokat, rendezvény javaslatot és naplót teszi az asztalra — szól az örömökről, kudarcokról, a kapcsolattartás formáiról és nehézségeiről.

— A szakszervezettel jó az együttműködésünk — jómagam vagyok az agitpropos. segíthetek magamnak — kezdi tréfával. A bizottság szerepe egyébként a koordinálás, a feltételek megteremtésének támogatása, a lehetőségek kibontakoztatásának segítése. Mind az oktatás, mind a művelődés formáira, programjaira anyagi támogatást kapunk.

g

Építeni

helyiséget is találunk- Évek munkája megteremtette az alapot, amióta a bizottság működik, nagyobb lépéseket tettünk előre, mint korábban bármikor. Ez persze elsősorban a megváltozott szemlélettel függ össze — nagyobb a figyelem, a párt- és tömegszervezetek jobban részt vállalnak a feladatokból és növekedtek sok téren az igények is. A tagok nem csupán az általában kéthavonként meghatározott hivatalos üléseken találkoznak egymással; ha bármilyen komolyabb rendezvény előtt állunk, „összedugjuk a fejünket”. Most például a munkás kulturális hetekre készülünk — az akkortájt lezajló kilenc program mindegyikének van „felelőse” közülünk. Örömmel csináltuk a sokszor váratlanul, terven kívül adódó pluszprogramokat is (például igyekeztünk a művelődés szempontjából kihasználni a budapesti műszaki egyetem és a besztercebányai fiatalok építőtáborait) — néha talán már sok is --olt a rendezvénv... Ugyanígv kissé a művelődés, a szabadidős-klubok, szakkörök rovására megy a sokféle szakmai tanfolyam, oktatásBejárók és szállólakók

Kevés nagyüzem van, amelynek dolgozói ilyen szétszórtan, sok helyen kapnak munkahelyet, mint az építőipar és annyi településről járnának be a hajnali buszokkal, vonatokkal. De itt van a legtöbb szállólakó is. A művelődésben erre is, arra is építeni kell.

— Legjobban az általános iskolai végzettség megszerzésénél érezzük ezt az akadályt- Jelenleg 430 fő hiányos isko- lázottságú. közülük 143-an negyven év alattiak, hetvenen pedig még a harmincat sem érték el. A szóródás nem csupán a lakóhely és munkahely szerint nagy, hanem a végzettség alapján is. Lakóhely szerint Salgótarjánban és Endrefalván vannak legtöbben, kilenc dolgozó, munkahely szerint a balassagyarmati térségben, 28-an. A szervezés idején mindhárom érintett iskolát megkerestük: Endrefalván ebben az évben nem foglalkoznak felnőttoktatással, Balassagyarmaton az oktatás fél háromkor kezdődik, így a hosszú munkaidős munkarendben dolgozók nem tudnak eljárni. Salgótarjánban sikerült ebben az évben is csupán a beiskolázás, nyolcán jelentkeztek. A bejárók hátránya a szabad idő tartalmas eltöltésében is komoly, hiszen órákat úton vannak- A tömegesebb művelődési akciókban azért sokan részt vesznek: különösen kedveltek a hétvégi kirándulások sport- rendezvények, vetélkedők.

— Könnyebb a szállón lakók helvzete...

— Részben igen. Mind az öt szállónkban működtetünk kihelyezett könyvtárat, amit egyre többen látogatnak- Ebben az évben könyvtárosunk nyerte el az Olvasó

munkásért pályázat egyik első díját. Emellett műsoros, táncos programokat, vetélkedőt. filmvetítéseket is szervezünk, filmklub- és színház- bérleteket vásárolunk. De nincsenek klubvezetőink, kevés még az olyan szocialista brigád, amelyik a művelődésben előbbre tart sokszor ütközünk még az igénytelenségbe. érdektelenségbe. Ezt nagyon nehéz megváltoztatni — a bizottság tagjainak ebben nagy szerepe van.

— Hátrányos helyzetűek a nők is. •.

— Az elmúlt időben ezen a területen sikerült néhány dolgot megvalósítani. Igaz, hogy kimaradnak a vetélkedőkből, a szakmai képzésből, a brigádok közötti versenyekből, — részükre is ott van a klubélet, a bérletes és egyéb kulturális rendezvények látogatása, a kirándulás. Ezen túl speciális dolgok, a szabás- varrás tanfolyamok, a női kispályás labdarúgás, a gyermekgondozásin levők találkozói.

— Készül már a ’79-es terv. Mit tart ebből a legfontosabbnak?

— Túllépni a rendezvénycentrikusságon. segíteni a brigádoknak a , tartalmasabb egyéni kulturális vállalások kialakításában és a bejárók érdekében az eddiginél is jobban együttműködni a lakóhelyi kulturális intézményekkel- Ez Salgótarjánban már elindult, Balassagyarmaton idén kezdődött. A szétszórtságon nem tudunk változtatni —, de információk nyújtásával felhívhatjuk a figyelmet a lehetőségekre. Ha a tervezést összevetjük az eredményekkel, elmondhatjuk. ez a bizottság valóban működik is.

G. Kiss Magdolna