Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
M ostanában gyagran SF nozza fejfájás- Magas a vérnyomása, szédül, mindennap jobban érzi a hatvanhét év terhét. Ballag, csoszog, nem könnyű már a járás sem. Sokan az ő korában még nagyon frissek. Az (apróhirdetések között hányszor találunk ilyeneket: „Hatvanas özvegyasszony, szerény nyugdíjas ismerettségét keresi házasság céljából... Mosolyog rajta: mókának, viccnek hiszi az ilyesmit, mert el sem tudja képzelni, hogy a hatvanon felüli évek mások legyenek, mint amilyenek az övéi- Mindennap olvas, leginkább újságot. A könyv is jó barátja. Este, ha elül a zaj, vagy 'napközijén, amikor a magány elkedvteleníti, a könyvek világába menekül. Csónakját furcsa vizekre ringatja a ravasz élet. Néha újra éli az elfelejtett éveket. Restelkedve gondol a szegénységre. Mintha tehetett volna róla- Órákig eltűnődik azon, hogyan is bírta ki annyi szegényember azt a nagy keserűséget. A minap megsiratta Móricz Avar Janiját. A maga keserves élete támadt fel benne, amely olyan, mint egy darabokra tört tükör; szilánkjaiból néha elővédül egy-egy életdarabka. — Hát nem olyan volt a sorsunk? — kérdezi halkan. — Az uradalom napszámosainak csak annyival volt jobb, mint Avar Janinak, hogy ők legalább dolgozhattak. Kiültek hajnali ötkor a nyirkos répakupacok mellé és dolgoztak estig. A szent Márton-napi vásár előtt még lámpát is gyújtottunk, hogy egy pengővel többet kapjunk- Hét embert indított az életbe... öt éve kormánykitüntetést kapott érte, mint sokgyermekes anya. Akkor kapta, amikor a gyerekek már, mind szárnyra keltek és ő jóformán egyedül maradt. Mi lenne, ha nem volnának |t könyvek? — Nem szeretek egyedül — mondja. — Félek- — Fél? Ugyan, mitől? — Mitől? — kérdez viasza, iga elhallgat Kisvártatva megszólal, még mindig kérdőin: — Mitől félnek a magukra maradt szülők? Attól, hogy egyezer végképp elfelejtik őket.. — Mama — izzik a fiú szelne. — Ez lehetetlen- Előfordulhat hogy a távolság hosz- szabb-rövidebb ideig megfosztja a szülőt a gyermekétől, de el soha nem szakíthatja. A ezülőanya és a gyermek között soha nem lehet végkép elszakítani a szálakat Láthatatlan kötelék tartja egybe azt ami széthullva látszik. — Te jó gyerek vagy, fiam. Sokáig néz a semmibe. Tiszta, szép szeméből csodálkozásféle csillog- Mintha mondaná: de hiszen tegnap olvastam valamit, te írtad... A fiú is hallgat. Érzi a tehetetlenség belső ostromát. Ki kellene mondania: én soha nem tudnék elszakadni attól, akit szeretek. De nem tudja kimondani- Fél, hogy túlságosan színpadiasán hangzánék, s hatása olyan volna csak, mint a hamisékszer teremtette öröm. Az anya lélegzik hamarább: — Jobb volt régen, abban a szerencsétlen, szűkös világban! — Nem. — De igen. Akkor mind itthon voltatok. — Nem igaz, mama. A nagyobbak akkor sem voltak már itthon- Ahogy cseperedtek, úgy falta fel őket a mesz- szeség. Ki falun, ki városon szolgált, de itthon nem maradhatott. — Igaz — mondja lassan. A darabokra tört tükörből, újabb kép villan. A háború utáni évekből, amikor itthon volt mind. Akkor már föld is volt, a magukén arattak, de az óteles cekkert kenyér nélkül vitték a mezőre- Ami termett, nem tartott ki az újig... A következő nyárra a három nagyobbik már megint nem volt. Elmentek. Fölfalta őket a törvény; a nagycsaládos, falusi ember kegyetlen törvénye. Ha megkötötte volna a gyerekek lábát, boldogtalanná tette volna valaménnyit- Kopognak. Kint erősen verik az ajtót. Kelletlenül indul ajtót nyitni. Nem várt, vendéget. Most különösen, nem. Az ajtóbán őszes, töpörödött kis öregasszony áll. Fé- lénk-óvatosan surran az előszobába a muskátlik, fazekakba ültetett krizántémok sorfala között. Ügyetlenül megölelgetik egymást, mintha rég nem találkoztak volna. Gyermekkoruktól itt élnek a faluba«; Itt voltait róssaSfmSSlf; itt nyíltak, virultak ki és most itt hervadoznak csendes egyedüllétben. Kisvicánénak, még él az ura-.. — Itthon van valamelyik? — kérdezi, amikor kopácsolást hall a szoba felől. — Itthon, a fiam. — Nem mondja, hogy melyik, Kisvi- cáné se kérdi, tudják. — Zárakat szerel az ajtókra — folytatja az anya. — Tudod, úgy félek. Kiváltképpen este, amikor besötétedik- A fiam mindig mondja: minek félni? Nem hoz ide be, senki, ‘semmit, mit gondolok, ki nyugtalanítana egy idős • asszonyt. De azért jó gyerek. Látod, meghozta most is a biztonsági zárakat. Fel is szereli, hogy ne féljek. Visszacsoszognak az előszoba ajtajához, kipróbáljál« a már kész zárat. Az anya behúzza az ajtót, ráfordítja a kulcsot, két kézzel húzza-ráz- za a kilincset, az ajtó nem enged- Erősén tartja a biztonsági zár, ide ugyan be nem tud jönni senki- Mosolyféle bujkál az arcán, megfénye- sül a szeme. — No, mit szólsz hozzá? Űjra kattint a záron. Patent. Olyan nagyszerűen működik, hogy teljesein meg lehet nyugodni tőle. A konyhában ülnek le, nem akarják zavarni a fiút- Néha rég; ézeS megszSfifetóRiS éS: lamit. Nem mondom, volt még a takarékban. De azt, mondtam az apjuknak: nem! A többihez nem engedek nyúlni. Végül is kifosztanak, aztán, ha baj lesz.. • Aztán eszembe jutott, ha baj lenne, úgyis hazatalálnak. Délután szépen feladtuk Sanyiéknak a pénzt. Belép a fiú, jelenteni, hogy kész a zár. Becsoszognak, kipróbálják azt is. Jó erős. Biztonságos. — Ide ugyan nem jön be senki — mondja a fiú és erős karjával megrángatja az ajtót. — Jól van, fiam — hallja, —, de azért rossz lesz ám, így is, egyedül. — Ugyan, mama! Már megint. — Tudod, nem mindegy ám — mondja a vendégasszony— Sokan voltunk, megszoktuk egymást. Ti mindig együtt jártatok a mieinkkel. Micsoda világ volt az. Mennyi prószát, kukoricagánicát megettünk. Dehát mit ettünk volna? Akkor az volt a jóA fiú nem örült ebnek a beszédnek. Idegesíti— Nem mentünk a világ végire. — Nem hát, persze, hogy nem. — Hát a sógorbácsi? — fordít a szón. Jánossy Ferenc: Diás (akvarcll) A tények vonzásában Pósfai Jánosi Darabokra tört tükör (Emlékek anyámról.„) erős kalapácsütéseket hallani, nemsokára elkészül a szobaajtó biztonsági zárja is. — Hát csak nem mentő el te sem — mondja Kisvicáné. — A, kite hagytam voina, mindent — Engem ia hívtak a gye. rekek. A Péterem. Azt írta, adjuk el Itthon a házat, menjünk hozzájuk az apjukkal együtt- Eladni? Megfosztani, magunkat mindenünktől? Egy év múlva megunnak bentiünket, akkor-hová megyünk? — Az ember addig van biztonságban, amíg fedél van a feje fölött. Amíg a magáéban van. — Amúgy jó gyerek ám. De nem tudhatja az ember. Most, hogy az ősszel beteg lettem, akkor is, hogy jöttek! Éven át nem is nagyo'n írnak, akkor meg egymás után jöttek. Zolim akkora bőröndöt hozott, alig bírta- Narancsot, citromot, meg mindent cipelt. Az el sem ment, itthon lett a Bö* zsim. Eljöttek, meglátogattak. — Az enyémek is igen jók, kiváltképpen ez — mutat a szoba felé. — Látod, hazajött most is. •. — Persze ml is odaadáck nekik mindent. Képzeld, a minap is, hogyan jártunk. Expressz levél jött Sáriéktól; küldjünk nekik 1200 forintot, televíziót akarnak venni. Eny- nyi még hiányzott. Írták, hogy visszaadják ám, csak kölcsön kérik. De én azt mondtam az apjuknak, szó sem lehet róla. Az a kis takarék nem azért van, hogy elosztogassuk. Ki tudja, mit ád az Isten, valami előadhatja magát, akkor, aztán, melyik nyakára telepedjünk? De az apjuk nem nyughatott, csak jött-ment, emésztette magát. Az igazság az, hogy nekem is olyán rossz érzés volt... Postazárás előtt, azt mondtam neki; eredj, add föl azt a pénzt Ne mondják, a gyerekeink, hogy... — Majd megküldik— Meg hát. De várj csak. Eltelik egy hét, a fülük botját se billegetik. Se azt nem írták, hogy megkapták a pénzt, sem azt, hogy nem. Egyszer aztán mégis jött a levél. Csak nem tőlük. Most, meg a Sándorom írt- Küldjünk nekik négyezer forintot, lakást akarnak venni és még sok hiányzik. Elfutott a mé— Megvan, szegény. Amíg bírja, teszi, de aztán, ha kidől a sorból. •. — Hajjaj — pillant a fid az órára — nekem mindjárt, indul a vrwtnm. ni ezzel? — riad meg a* anya. — Ráérnél a másikkal Ja. — Muszáj mennem. Otthon is várnak. Dolgom ia akad még— Hiszen még nem is beszélgettünk, fiam. — Vasárnap eljövünk majd. Eljövünk mind. Akkor majd több időnk lesz beszélgetni. A két öregasszony megértőén bólint. Az anya a konyhába tipeg valamit küldeni szeretne- A fia tiltakozik, de azért belekerül az aktatáskába az előre elkészített csomagocska. Mi van benne? Majd otthon kiderül. — Kezét csókolom, mama. — Szervusz, fiam. egcsókolják egymást. A fiú kezet fog a másik öregasszonnyal és fut, siet az állomásra. Már nem látja integető anyját, nem hallja, el-elcsukló szavait: — Igen, jó gyerekeim vannak- .. M Előtérbe került a dokumentum. Egyre inkább elfoglalja a helyét az irodalomban a filmen és úgy tűnik, a nagyközönség mind jobban kezd megbarátkozni jelenlétével. Sőt, nemcsak megbarátkozik vele, hanem mindinkább igényli, sok tekintetben előtérbe helyezi az érdeklődési listánNéhány évvel ezelőtt a veszprémi tévétalálkozón igen éles vita bontakozott ki a jelenlevő írók. rendezők és kritikusok között, vajon a képernyőn milyenfajta alkotásé a jövő, a fiction, vagy a non fiction kerül-e közelebb a nagy nézőtömegek érdeklődéséhez. A vitában rendkívül határozottan érvelt az azóta sajnálatosan elhunyt Urbán Ernő amellett, hogy igenis nem a kitalált, nem a költött, hanem az élet valós elemeire épülő, a valóságot művészi szinten átszerkesztő játékokra van szükség. Érveléséhez néhány hét múlva letette az asztalra az azóta is felejthetetlen írott malaszt cimű do- kumentumjátéfcát. Ez az érv nyomós volt És ha végigtekintünk az elmúlt néhány év televíziós produkcióm, úgy tűnik, a közönség körében elsősorban azok a művek keltették a legnagyobb érdeklődést és legtöbb visszhangot, amelyek hasonló módon készültek. tehát valóságelemekből születtek, vagy pedig a korábbi, hagyományosabb dokumen- tumfilm-eszközökkel éltek. Csak példaként említjük meg Dömölky János Miért? című többszörös díjnyertes tévéfilmjét vagy Bokor Péter Századunk című sorozatát, az importált művek közül a Rosenberg házaspár tragédiáját bemutató sorozatot és másokat A rövidfilm-műfajokba n szintén tapasztalhatjuk. müyen nagy hatású egy-egy, mindennapjaink valarhilyen kérdését érintő téma körüljárása, például a miskolci fesztiválon díjazott Hogy a lifttel mennyi baj van!, vagy Lakatos Vince tanyavilágot bemutató sorozata. De azt is, milyen érdeklődést kelt a Jogi esetek legtöbb, egyik adásából a másik- ha átmenő témája, ami valójában nem más, mint a jogi Ismeretterjesztést szolgáló dokumentumjáték- És így tovább. A mozikban játszott kisfilmek közül Is a dokumentumfilmeket kíséri most kiemelt érdeklődés. Elég talán olyan dokumentumfilmre hivatkozni, mint az elmúlt esztendei Küldetés, amely bár sok tekintetben vitatható, de igen jó példa arra. hogy valóságos személy és annak gondjai, töprengései nagy tömegek érdeklődésére tarthatnak számot Élénk vita bontakozott ki a Csatatér című, tavalyi mohácsi jubileumi ünnepségek kapcsán különböző nézeteket ütköztető dokumentumfilm körüL És négy és fél órás terjedelme ellenére is vitathatatlan a sikere Dárday István Filmregényének, amely tudvalévőén valóságos történeti szálak ötvözéséből készült igen sajátos eszközökkelTúl is léphetünk gondolatmenetünkkel a televíziózás, vagy a filmművészet körein. Az irodalomban is egyre markánsabban jelentkezik a valóság, a dokumentumok, a tényirodalom iránti érdeklődés. Mind többen kíváncsiak a közvetlen múltra, a két világháború közötti időszakunkra, sőt a távolabbi múltra is, s ennek tudható be az ilyen témákat^ kínáló művek kiemelkedő sikere. A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk című sorozata okkal lett rendkívül népszerű, csakúgy. mint a Kossuth Kiadónak Népszerű történelem című sorozata és még jó néhány kiadványtípus- Az utóbbi években megmutatkozó történelmi tartalmú érdeklődés, részben a múlttal való őszinte szembenézés, részben a távolabbi múlt mind jobb megismerésének igénye serkenti a kiadókat ilyen művek fokozottabb megjelentetésére. Moziban, televízióban, könyvtárban és könyvesboltban, rádiójátékban, s mindenfelé, ahol csak lehet, az emberek keresik a választ a ma és a tegnap kérdéseire. A tegnapéra és a tegnapéi ötté re egyre többen. Történelmi tudatunk ellentmondásairól sok szó esett az elmúlt években, hiszen mind történelemtanításunkban, mind történelemszemléletünkben adódtak a korábbi évtizedekben fonákságok és születtek azok követelményeiként történelemismereti szakadékok. hiányosságok. A ránk zúduló újabb ismeretanyagok. például a publikált levéltárt kutatások, a két világháború közötti időszak, valamint a második világháború, s az abban való részvételünk különböző forrásokból adódó, frissebb megismerése egyre élesebben világítanak rá az említett ismereti hiányokra, szakadékokra, s ez is indokolja, hogy mind többen fordulnak kiemelt érdeklődéssel olyan művek felé, amelyek az új tények ismeretében eddig megválaszolatlannak vagy tévesen megválaszoljak tűnt kérdésekre megbízhatóbb feleletet ígérnek. A kortárs aa összefüggéseket keresi, a fiatalabb érdeklődő egyáltalán az adatokat. A tények iránt érdeklődik mindenki. Ezért növekszik könyvkiadásunkban is a tényirodalom aránya. Tényirodalom, dokumentarista törekvés a filmművészetben, a non fiction előretörése a képernyőn, mind azt az egészséges érdeklődést hivatottak kielégíteni, amellyel a md embere a tények vonzásában él és mind többet szeretne környezetéről, annak jelenéről és múltjáról megismerni. Benedek Miklós Tamás István: Ma nem látni át a túlsó partra Esik az eső Ködbe öltözött és száraz széna szint öltött a víz Ég és föld között csak a nád büszke az ősz hívó érdes sápadt susogásra Egyedül vagyok Nézem a sirályok suhanó röptét s nadrágom szárában meleg bársonyosan halszemü hullámok sóhaját érzem Csónakok várnak orrolva a vízzel s a vitorlaárbóc dermedten feszít két szál drótot. Sirálysikoly és egy ázott nő a parton fának dőlve. Készülő emlék. Takáts Gyula : Empedoklesz ? Folyt a láva Emlékeid ez már nem az Etna... Az isten kis palotája se az.. • Tűz helyett el nem merülhetsz Világ leikével Föl se szállhatsz. Csupán magadra mérhetsz világot a nagy kráter fölé s zuhanva, mely tüzet fogott, cicáznak hideg csillagok 1 és ültél alatta.. • tüzes vadonába fagyott bazalton így sem egyesülhetsz... mint ö, s Az a másik! feszítve magad, teremtve Itt a szárnyakat szárnyad könnyű pernyéivel
