Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

Ä szépség leckéje M ' L ' „., hónappal ezelőtt megírták a l^enany lapok- a Magyar Tudományos Akadémia oktatási reiormmal foglalkozó munkabizotuaga a tantárgyak új csoportosí­tását tartja ésszerűnek. Az új tantárgycso­portok egyike az esztétika lesz. A tudósok­nak egyelőre nincs pontos elképzelésük ró­la, hogy a középiskolai esztétikaoktatás keretében mi mindent célszerű tanítani, me­lyek ígérkeznek a legcélravezetőbb pedagó­giai módszereknek, sőt, azt sem igen tud­ják, milyen szintű tudást lehet isko'avégez- tével az érettségizőktől számon" kérni. Az el­képzelések kialakulatlanok, olykor homlok- egyenest ellentétes nézetek feszülnek egy­másnak. S ez csöppet sem baj: épp a szen­vedélyes vitákból várható az, hogy a 80-as évek elejére kikristályosodnak a legéssze­rűbb, legéletrevalóbb álláspontok. Előbb úgy­sem lehetne őket a gyakorlatba átültetni. Az iskolákban tudniillik most ért véget a 70-es évek elején kezdett kísérletek idősza­ka. Az ezután következő években ezek ta­nulságait kell hasznosítani, természetesen ar­ra is ügyelve, hogy a 80-as években várható reformok alapjait megvessük. Ezt tartották szem előtt a nemrég nyilvánosságra hozott új tantervek összeállítói is. Indokolt tehát a kérdés: vajon a középis­kolában jelenleg meggyökeresedett tantár­gyak új tanterve kellőképpen szolgálja-e a későbbi esztétikai oktatás bevezetését? Más­ként fogalmazva: az általános iskola kapu­ján kilépett 14 éves gyerekembert sikerül-e négy esztendő alatt fogékonnyá tenni az esz­tétikai értékek iránt? Azaz, hogy nem csu­pán fogékonnyá, hanem ennél többé, némi­leg hozzáértővé formálni. Mennyire hozzáértővé? A szépségre nincs mérce. Szépségre? Tudom, már ez a szó is vitára ingerel. Az „esztétikai minőség” sok­kal összetettebb, sokkal bonyolultabb foga­lom, mini a szépség. S a középiskolásnak tisztába kell jönnie a külnbséggel, nem utol­sósorban éppen az irodalomtanítás, a nyelv- oktatás, a művészettörténet jóvoltából. Ez a néhány, helyenként egymásnak is el­lentmondó sor bizonyára érzékeltet egyet, s mást a fogalmak, nézetek, számonkérések, tervek kusza kavargásából, amely újra és újra föltámad, valahányszor a középiskola esztétikai nevelő szerepéről esik szó. A \i- löttébb szélsőséges vélekedések lényegében a megválaszolatlan kérdésből fakadnak: mifé­le „szépségvilágkép” megalapozását leh^t elvárni a középiskolától? Akik a valóságtól való elrugaszkodásra hajlamosak, azokat nem árt józanságra inte­ni: az általános iskolát befejezők mintegy harmada csupán szótagolva tud olvasni. Igaz, ők nem középiskolában tanulnak tovább, ha­nem szakmunkások lesznek. (Az idézett adat a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási fő­osztályának egyik fölméréséből való: 14 éves szakmunkástanulóknak kellett két mon­datot magnószalagra olvasniuk. A lehango­ló eredmény, persze, csak a szakmunkásje­löltekre vonatkozik, de aligha kell bizony­gatni, hogy a többiekről — a középiskolába került egykori osztálytársakról — szintén sok mindent elárul.) Az új tantervek összeállítóinak tehát iga­zuk van: az átlagos készségű, nem pedig a kiemelkedő képességeket fölvillantó diákok­ból kell kiindulni. A szó helyes értelmében vett későbbi átlagember esztétikai gondolko­zásmódjának alapjait kell megvetnie a kö­zépiskolának. Vele kell a négyéves oktatás során az emberi kultúra legalapvetőbb érté­keit megismertetni. Ismét a vitára késztető kifejezés: mit te­kintsünk „legalapvetőbbnek”, s mit ne? A tanterv nem húz szigorú határvonalat. Ez egyik legjellemzőbb, legújszerűbb vonása. Nem utasítja a tanárt, hanem egyenrangú társának tekinti öt. Ügy akar a segítségére lenni, hogy közben az ő segítségét, pedagó­giai alkotókészségét is kéri. Hiszen a reá bí­zott közösséget a tanár ismeri a legjobban. Nála hozzáértőbben aligha tudná más meg­határozni, hogy például több, nagyjából azo­nos értékű művészi alkotás közül melyik megismertetése és elemzése szolgálja a leg­hatásosabban tanítványainak szellemi gazda­godását. Hasonlóképpen a tanár növekvő felelőssé­gére utal: az új tanterv nem írja elő pont­ról pontra, milyen pedagógiai módszereket kell az iskolában meghonosítani. Hiszen — némi túlzással — ahány gyerek, annyiféle ne­velés a célravezető. S bár a középiskolai zsúfoltság még korántsem a múlté, annyi bi­zonyos, hogy az egyes osztályok viszonylag csökkenő létszáma egyre kedvezőbbé teszi az árnyaltabb, kifinomultabb, a diákegyéniséghez ésszerűen alkalmazkodó, korszerű nevelői módszerek elterjedésének esélyeit. Ez különösen az esztétikai fogékonyság 1«- fejlesztése szempontjából lényeges. A 14. és 18. életév között ugyanis talán a legérzékt- nyebbek a lassan, a felnőttség küszöbére ér­kező tizenévesek. A kultúra, az irodalom, a zene, a képzőművészet ekkor hat rájuk a legerőteljesebben. Ennek a hatásnak a me­chanizmusáról ugyan nem sokat tudunk, ám az bizonyosnak látszik, hogy az esztétikai élmény korántsem kizárólag a művészi al­kotásoktól függ. A pedagógus egyéni, emberi magatartása szintén fontos. Tanítványai tudniillik róla „mintázzák” a művészethez való közelítés módját, a művek megismerésének és szel­lemi birtokba vételének mikéntjét. S akarva, akaratlan őt követve próbálják bensőjükben földolgozni a szavakba alig foglalható ha­tást, amelyet az egyes alkotások kiváltanak belőlük. A pedagógus nyomán alakul ki ben­nük a szóban forgó művekhez — másként fogalmazva: az esztétikai értékekhez — va­ló viszony. Tőle tanulják meg azt, ami ta­lán a legfontosabb: mi a szépség szerepe az emberi életben? A gyönyörködtetés? Az el- gondolkodtatás? . A lettrekészség felszítása? A kérdésekből kiolvasható: nem kis mér­tékben a pedagóguson múlik, hogy a közép­iskola négy esztendeje alatt korszerű, vagy korszerűtlen szépségeszmény alakul-e ki a diákokban. A mi társadalmi viszonyaink kö­zepette már nem sokat lehet kezdeni az egy­kori meghatározással: szép az, ami érdek nélkül tetszik. A szocialista rend szépség­eszménye ugyanis egyáltalán nem „érdek­mentes”. Vállalja a társadalmi előrehaladás szolgálatát. Mégpedig az ember, az ember­ségesebb élet érdekében. A szocialista szép­ségeszmény lényegétől elválaszthatatlan az emberi cselekvőkészség. Szinte fölbecstfttie- tetlen értéke a benne feszülő ösztönzőerő, amely arra készteti az embert, hogy a saját szűkebb-tágabb körében igyekezzék tenni va­lamit a művészet haladó eszményeinek tér­hódításáért. ti ■ I _ megtanulni és megtanítani ninuctl egyaránt nehéz. S nem is csupán a pedagógus, sőt, nem is csupán az iskola feladata. A többi között ez indokolja azt, amire eddig nemigen volt példa: az új tanrend nyilvánosságra hozása után nemcsak a tanárok, oktatók viszonylag szűk körének véleményét szeretnék megismerni az illeté­kesek, hanem a szülőkét, a diákokét, s mind- azokét, akik szívügyüknek érzik a felnövek­vők érzelmileg és értelmileg egyaránt gazdag emberré formálásának ügyét. V. M. AZ ARBORÉTUMBAN i mi Iliim iiniMMM 111 hmm nmit fimiiiimtiiimiiiiiiiifiiiiiiiiiHiiimimiititiiimiiiiiiiiiiiiimitiiiimiHittiifiiiitiiimiiiiiiiiimiiifiniiiiHuimnimumHmmnt A tavasz megérkeztével, sokan keresik fel a botanikuskert jéről híres Vácrátótot. Képűn« kön; a botanikuskert vízimalma Egyéves a Szovjet Irodalom magyar kiadása elmesélte JevgenyíJ* Hin-Gyakonovának fel- azok I gazán nem célom az egyéb­ként sem sok ismerősöm cso­dálatát kiváltó értelmi képes­ségem hiányosságainak újbóli feleleve­nítése — minek is tenném, hiszen az ember a lehető legritkább esetben végez önszorgalomból önkritikát. Eár igaz, hogy némiképp teljességre töre­kedjünk, tőlünk jó néhány ezer kilo­méterre keletre, mostanság igencsak dívik e népszokás, bizonyos nagy em­ber mondásainak fűszerezésével. Per­Hétfő, Péntek, Kedd, Szerda, Caőtörtök CT M n ■> Szombat, Vasárnap Valahogy érthetetlen sze, abban aztán egyáltalán nem va- igénylő sorbaállás és a kapom — nem java. .. Nem, nem az életkoruk miatt, gyök biztos, hogy az önvallomás min- kapom bizonytalansága között. Mert, hiszen láttam: tízen, meg húszon is den esetben saját akaratból fakad-e...? szóval, hogyan is van? Sokan — lehet alig felettiek, frissek, kedvesek, szim- Szóval, visszakanyarodva,én ismerek jó- talán mondani — hétszámr.a nem jut- patikusak, értelmesek, lendületesek, néhány olyan embert, akik hiányos is- nak hozzá sertéshúshoz és mégis ilyen csak hát a szavaik. Azok bizony — ha mereteik tudatában is képesek élőt- jelentős mennyiséggel vásárolunk Ke- szabad ilyen hétköznapian fogalmazni tünk szinte ismeretlen témáról olyan vesebbet belőle... Így, ha jól követ- — nem stimmeltek. Mert belőlük ép- kiselőadást tartani, mintha éppen ab- köztelünk, a hiba csak bennünk van, pen a fiatalosság hiányzott. Kevés ki- béíi munkásságuk miatt vették volna bár nem tudom, e héten ez annak Vétellel, csak mondták, mondták a át a héten a Nobel-díjat. Mert, hogy minősült-e? korunk nagyjai szájába illő mondato­a beosztás kötelez... Persze, ez igaz, Mert éppenséggel tegnapelőtt la- kát, úgy, mintha nem beszéltek, hanem csak éppen másra; amit esetenként pozgattam a nagy Révai-lexikon 1914- kinyilatkoztattak volna. Pedig — és ez ügy is szoktak emlegetni, hogy szemé- es kiadású, ha jól emlékszem, tizedik volt számomra az érthetetlen — saját lyes példamutatás. kötetét, s minthogy éppen a h, meg gondjaikról, feladataikról, eredménye­Mondom, nem értettem néhány dől- az i betűs címszavakat tartalmazta, jkröi szóltak elismerésre méltóan, csak got a héten, de talán vegyük őket szép nem álltam meg, hogy el ne olvassam éppen, más nyelven. A nagy felnőttek sorrendben! Mindjárt kedden, vagy a húsvétra vonatkozó mondatokat, nyeivén. szerdán, a kezembe került egy beszá- Mert hát csak-csak izgatja az embert, móló, pecséttel, s aláírással hitelesí- miért is húsvét a húsvét. Szóval, meg­tett, igen-igen Részletes előterjesztés, tudtam. Íme: — „elnevezése onnan amiben egy adatot olvasva azonnal a ered, hogy a hívek a feltámadás em- nem értés állapotába kerültem. Közre- lékünnepét megelőző böjt után e na­adja a stencilezett anyag, hogy az pon kezdték meg a húsevést...” Némi- élelmiszerek forgalomba hozatalával képp, bár hívő nem vagyok, megnyug- foglalkozó vállalatunknál az elmúlt tattak e szavak, hiszen ezen a héten hagyománnyá átalakult kedves ünnep évben 918 mázsával kevesebb mennyi- tényleg nincs, illetve ngm volt túlzót- alkalmából engedjék meg, hogy jókí- ségű sertéshúst vásárolt a megye la- tan nagy jelentősége a húsügy fesze- válságaimat fejezzem ki, s kívánjak kossága, mint az azt megelőző évben, getésének. Mert hát: húsvét — hús- ei'őh egészséget! Néztem, nézegettem az adatot, s vala- vét. . Mert úgy érzem, szólhatok eképpen: hogy nem értettem az összefüggést De komolyabbra fordítva a szavak iSen'i§en fiatalnak érzem magam... közte, meg az egyre hosszabb időt menetét, másik dolog is valahogy ért- . Karácsony György Áprilisban lesz egyéves a lap eddigi munkájáról, illet- hanem Szovjet Irodalom magyar ki- ve arról, hogy mit vár a fo- Jurjeva adása. Ismertetőnk élére ép- lyóirattól a jövőben. a történeteket, s az ő pen ezért az évforduló al- , . ... , ., ,, ,, , halmából közölt ankét kíván- D A Prózaroyat Valentyin jegyzéseiből maradtak kozik, amelyben közéletünk és Raszputyin előző szamaban fenn.) takov Ragyogj, csillag című orosz és Grigol Abasidze grúz •hatalmas művéből kezdi meg költ6 versei olvashatók. a moszkvai titkosrendőrségnek (az ohranának) a múlt század A publicisztikai anyagból ki­kilencvenes éveiben szervező- emelkedik a Viktor Asztafjev- dő forradalmi mozgalmak el-, , , leni harcával foglalkozó fe- vel keszltett lnterJu- amelyben jezetét. A forradalmi harcok a kitűnő író, akinek Pásztor történetét 1890-től 1913-ig fel- és Pásztorlány című kisregé­dolgozó regényfolyamnak a nyéi a Szovjet Irodalom kö- Szovjet Irodalom áprilisi és .... , ... „ májusi számában megjelenő zolte korábban,_ vall eleterol, részlete rendkívül plasztiku- művészi elveiről, san — mondhatni belülről . ,, , , ,, , , láttatva - ábrázolja a titkos- r * “ évforduló­rendőrség vezetőjének, Zu- f gak Gy.ua >™sa to^n- batovnak az alakján keresztül ’• , . ,,, ' , .’ azokat a nehézségeket, ame- szm e «zrevétlen pillanatot, lyekkel Lenin mozgalmának amelynek igazi jelentősége, szembe kellett néznie. Nem ^ak kesobb valt n^vanva- elsősorban a fizikai terrort a‘ emeli ki a szerző, hanem azok­ra a törekvésekre helyezi a hangsúlyt, amelyek a titkos- rendőrség vezetése és ellenőr­zése alatt álló „munkásmoz­galmat” szerették volna szem­beállítani a munkásosztály hitetlenül késztetett hosszas elgiyjdol- Jtodásra. Éppen a hét elején. Bár nem tudom, áll-e még az a régebben tudo­mányosan is alátámasztott tény, hogy a hét — vasárnappal kezdődik, mert emlékszem, hosszas, világot rengető vi- Ják folytak árról, hogy valóban hétfő-e a hét első napja. — Szóval, mindettől függetlenül, vasárnap ott lehettem a megye fiataljai javának küldöttértekez­letén. És — ismét — valahogy nem értettem, miért is fiatal a felszólalók D e, nem akarok semmi Jó elron- tója lenni, így az előbb fe­szegetett téma stílusában hadd írjam le: Kedves fiatalok! Ked­ves elvtársnők, elvtársak, s mindenki, akit illet! Ezen immáron népszokássá­Szólnunk kell még Szer- gej Zaligin írásáról, amely­ben a nálunk is jól ismert regényíró, a világsikert ara­tott Sósvölgy írója, mint színházi kritikus mutatkozik 7-—- be. A Taganka Színház be- igazi érdekeit képviselő mutatójáról, Ljubimov ren­arxistákkal. dező és Abramov író közös vállalkozásáról ír érdekesen Még itt kell megemlítenünk gS eredetien. Szergej Geraszi" a Két nyelven című rovatban mov filmrendező, a Magyar­megjelenő Tvardovszkij-novel- országon is nagy sikerrel j át­lát. A nagyszerű költő szép- SZQtt háromrészes Csendes nrrr/áío 1~ prozaja hazánkban szinte tei- „ull aiK.uioja, mint pedagógus jesen ismeretlen, ezért is ér- szólal meg a filmművészeti dekes és fontos ez a publi- főiskolán végzett munkájá­káció. Ezenkívül szépprózai rői készült írásában, amely- írás még az Élő múlt rovat- or,i- ­cím alatt található két Zos- csenko-elbeszélés (s itt az ei­ben sok érdekeset mond a mai fiatalabb nemzedék ma­beszélés szó szerint értendő, SföÄ’n -életszemIéleté- a jeles szatirikus író ugyanis 101 altalaban ls­sohasem írta le a műveket, Z. L. NÓGRÁD — 1976. április 18., yasárnap ’J l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom