Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

I Megyei Filml>emutalók Valóban úgy élnek, mint az inasok? Jelenet a Dal a szerelemről című Ilimből gyilkosoknak, nem tekintheti elévültnek a háborús bűnö­ket, Ennek a fii,minek olvan asszony a hőse, aki különö­sen nem felejthet, akinek egész családját kiirtották, s aki maga is megjárta a pok­lot. Gyilkos és áldozat talál­kozik ebben az érdekes lélek­tani drámában, amely egyút­tal krimi is. hiszen a nézők mindvégig izgalmas nyomo­zást láthatnak. A Jiri K'rejciík rendezte filmben kitűnő szí­nészeket láthatunk: különösen jó alakítást nyújt a két fő­szereplő. Jarmila Kostová és Václav Votaka. Azt hiszem. ez az első beatzenés japán film, amit Dal a szerelemről címmel most játszanak filmszínháza­ink. Jo Hírőse munkáját ások kitűnő táncdal, a jó együttesek é6 szólisták teszik kellemes A hét két új filmbemutatót tartogat számunkra’. A gyanú című csehszlovák film lélek­tani dráma. A középpontjá­ban álló probléma napjaink­ban sem vesztette el aktuali­tását. hiszen nem mindéin há­borús bűnösön sikerült végre­hajtani az ítéletet. Volt, aki megszökött az igazságszolgál­tatás elől, álnevet vett fel, hogy mentse életét. Az embe­riség azonban sohasem bo­csáthat meg a náci tömeg­szórakozássá. Ehhez járul még a szép fényképezés, a japán helyszínek és arcok különle­gessége az európai néző szá­mára, valamint a két fősze­replő, főképpen a rendkívül bájos Mari Amachi elbűvölő játéka. Új zeneművek A fasizmus feletti győze­lem közelgő 30. évfordulója az NDK-ban új alkotásokra ihle­ti a zeneszerzőket. Műveik té­májául a világiban végbemenő forradalmi folyamatokat. a néptömegek imperialista- ellenes harcát választották. A Német Demokratikus Köztársaság zenei életének egyik legnagyobb eseménye az idén ötödik alkalommal meg­rendezésre kerülő zenei bien­nale is a történelmi évfordu­ló jegyében zajlik. A berlini szimfonikusok Günter Ko- chan berlini zeneszerzőnek Jamnisz Ritszosz görög költő versére írt kantátájának ősbe­mutatójára készülnek. Günter Kochan — akinek művészete a Német Demokratikus Köz­társaság fennállásának két és fél évtizede alatt bontakozott ki — művét a világ antifa­siszta harcosainak ajánlotta. Siegfried Matthus a drezdai filharmonikusok megbízásából a hódító háborúkat és a fa­siszta népirtást vádoló doku­mentumok alapján „Daudate pacem” (Dicsérjétek a békét) című oratóriumán dolgozik. Bemutatásra vár még Kurt Schwaen „A gyermekekhez vezető híd” című kórusműve és Thilo Medek gyermekmisé­je, amelyet a német fasiszták által meggyilkolt gyermekek emlékére alkotott. Több NDK-beli zeneszerző választotta új művének témá­jául a népek közötti barátsá­got. A bérli,ni rádió például 150 különféle zenemű megírá­sára adott megbízást. Az új művek között több színpadi alkotás is van, például Jean Kurt Forest ,.Húsz nap hábo­rú nélkül” című operája és Joachim Grüner Gyermekope- rája. Költészet napja Az idei költészet napja ün­nepi műsorát Salgótarjánban a József Attila Megyei Műve­lődési Központban április 10- én tartják. A résztvevők elő­ször megkoszorúzzák a műve­lődési központ előcsarnoká­ban levő József Attila-dom- borművet, Kő Pál Munkácsy- díjas szobrászművész alkotá­sát, majd az irodalmi műsort tekintik meg. Az est szereplői a József Attila-szavalóverseny megyei győztesei — Molnárné Merczel Erzsébet, Kales Judit, Kuszi Erzsébet, Csányi Tibor, Németh Attila, Sándor Zoltán és Tresó Gábor — lesznek, va­lamint Csaba Péter pol-toeat énekes és a Pro Musica Urbis kamaraegyüttes. A műsort Kovács P. József, a televízió ismert bemondója vezeti. Egy vizsgálat és két. ben­nünket a nyilvánosság előtt eimarasztaló újságcikk után mi is szeretnénk elmondani véleményünkéit. Távol álljon tőlünk az önelégültségnek még a szikrái a is. Körülmé­nyeink is mostohák. Nem tételezzük fel. hogv az lett volna a cikkíró szándéka, de akart a-akarat lan a rend­bontó-hangadóknak. az örök ellenvéleményt szító kisebb­ségnél? szolgáltatott elégtételt, s nem az egészséges, iózan közvélemény hangiét hallatta. S épp ezáltal ' sikerült neki az amúgy sem magas nevelő­tanári és pedagógusi tekin­télyt a minimálisra csökken­tenie nemcsak mimálunk. de talán megveszerte. S ha nasv a fluktuáció ezen a pályán — amit a NEB-vizsgálat is meg­állapít — az ilyen beállítá­sú és hangvételű cikkek ezt csak fokozhatják. S azzal se érthetünk egyet a cikkíróval, hogy csak nega­tívumokat közöl, csakis a hi­bákat hallandó észreve,nn,i. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik. hoev az otthon vezetőiét ugyan meghallgatta, de ez nem tűnik ki a cikkből. Ha­csak nem abból az irónikus célzattal közölt félmondatból nem. amit tőle közöl, s ami így hangzott valójában: ..Ho­va tudna itt széket tenni?” Feltételezem továbbá azt is. hogy Szabó Gyula olvassa a NÓGRÁD-ot. S ha ez így van, akikor azt is tudnia kell. hogy az utóbbi három év alatt meglehetősen sok cikk és tudósítás szólt rólunk, va­lamim,t nevelésügyünk sikerei­ről. kulitúrmunikánk eredmé­nyeiről. (Csak ebben a tan­évben,^ néigy cikk és tíz hír vagy tudósítás). S ezeknek még a címe is egészen mást sejtet. (Pl, Új szól fújdogál. Szakmunkástanulók a köz­művelődésbe:!, Több mint szállás, kulturált otthon. El­ső helyezést jelentő oklevél a Fürdő utcában...). Előtte Is Pintér István: FEJEI ETEK A MAGYAR 1 FEGYVERES ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL 10. Tömeges ellenállás A néniét fasiszták a felsza­badító Vörös Hadsereg meg­érkezése előtt minden talp­alatnyi földet fel akartak per­zselni. minden értéket el akar­tak hurcolni, minden épkézláb embert ágyútöltelékként akar­tak bevetni. E pokoli terv ellen a tö­meges ellenállás, a falvak, a városuk kiürítését elrendelő parancsok megtagadásával kezdődött. A Tiszántúlon a nagybirtokosok, a tőkések, a különféle egyéb urak pánik­szerű menekülését még a leg­több esetben követték a kis- hivatalnokok. A dolgozók azonban csak elvétve hagyták el otthonukat. A Hajdúságban kelt szárnyra az a népi mon­dás: ,,Urak, papok szaladja­tok. parasztok csak maradja­tok!*' A Duna-Ttsza közének, s főként, a. főváros és környé­kének kiürítésekor már tö­meges ellenállással találták szembe magukat a nácik és csatlósaik. A menekülők ször­nyű kálváriája, a németek és nyilasok harácsolása, fosztoga­tása. a hazafiak szervezett el­lenállásának eredményessége es főként a felszabadított te­lyek megcáfolták a gyalázatos szovjetellenes propagandát — jórészt maradásra bírta az embereket. „Mi Szegedre, Debrecenre nézünk és nem megyünk... Az ország népe hazát akar és nem hontalan­ságot” — írta az Ellenállás novemberi száma. Csepel népének 1944. de­cember 4. és ö-a között a vá­ros kiürítési parancsával szembeszegülő bátor helyt­állása. amelyet Kalamár Jó. zseí vezetésével a „13-as bi­zottság” irányított, nemcsak a csepeli munkások elhurcolá­sát. hanem a főváros mun­káslakta peremkerületeinek evakuálását is megakadályoz­ta. A Dunántúlon jórészt már azok is ott maradtak, akik az ország más részeiből még ide menekültek. Főleg csak azok mentek tovább, akik tudták, hogy a felelős­ségre vonást nem kerülhetik el! Az utolsó „végvárakból”, Sopronból és Szombathelyről származó nyilas jelentések is arról számolnak be, hogy a lakosság nem hajlandó szü­lőföldjét elhagyni, mert „ha már éhezni és fatyáskodni kell. legalább itthon legyünk.” Tömeges ellenállással vá­laszolt a lakosság a nemze­ti vagyon elhurcolásának, és a gyárak felrobbantásának ter­vére. Egymás után alakultak kommunistákból, szervezett dolgozókból, öntudatos mun­kásokból különféle „védelmi bizottságok”, amelyeket sok esetben a műszakiakkal, sőt a tőkésekkel vagy megbízot- taikkal együttműködve szer­veztek. Csepelen, Miskolcon, Diósgyőrött, a győri vagon­gyárban, a Dunai Repülőgép- gyárban, az Egyesült Izzóban, a Ganz Hajógyárban, a MÁ- VAG-ban, a Kőbányai Sör­gyárban, a Hazai Fésüsfonó- ban, a Mechanikai Cipő­gyárban, az Ózdi Acélárugyár­ban, a Vadásztöltény gyár mo- sonmagyoróvári részlegében, és még másutt is alakultak il­legális szervezetek. A gépek elszállítását időhúzással, ide- oda utaztatással, nem egy esetben értéktelen szerszámok berakásával mentették meg. Pécsett a vasutasok helytállá­sa akadályozta meg a meg­rakott szerelvények elindítá­sát. A német hadvezetést meg­lepetésszerűen érte a Vörös Hadsereg gyors előretörése, és Budapest megközelítése. Ezért minden épkézláb embert mozgósítani akartak, hogy legalább hevenyészett védőár- kokban vehessék fel a har­cot. A peremkerületek, és környező falvak lakóinak ez­reit kényszerítették munkára, de kevés eredménnyel. Pedig e célra igénybe vették a esendőrséget, a nemzetőrsé­get, a légószolgálat fegyveres beosztottjait, sok esetben ka­tonaságot is. A kispesti pol­gármester írja a sikertelen kísérletekről: „Minden oda­adásunk ellenére is a lakosság kötelességérzete elkopott.. Az Országos Elhelyezési Kor- niánybiztosság elnöke rövi­den így összegezte tapaszta­latait: „A magyar sem dol­gozni. sem harcolni nem aikar.” Falun a parasztság termé­nyeinek eltitkolásával, a szál­lítási kötelezettségek szabo- táiásával menti, ami ment­hető. Az állatokat távol eső majorokban, tanyákon vagy erdőkben rejtegették. (Az ál­latállománynak így is több mint 50 százaléka pusztult el. vagy került a németek kezé­re.) A vidék, főként pedig a fő­város lakosságának elévülhe­tetlen érdeme az üldözöttek, egyes esetekben szovjet hadi­foglyoknak. a katonaszökevé­nyek és a zsidók tízezrei­nek rejtegetése, bújtatása. A rejtegetőknek nemcsak a koc­kázatot, a megtorlást kellett vállalniuk, hanem utolsó falat­ját is meg kellett osztani a bajba jutottakkal. A magyar hadsereg a ma­gyarországi hadműveletek so­rán az utóvéd szerepét kap­ta. De ez már egy demorali­zált, szétesett hadsereg volt. Előbb a székelyek, azután a kárpátaljaiak, a nyírségiek, majd az alföldiek mentek el tömegesen — panaszolják je­lentéseikben a nyilas tisztek. A főváros pincéi, elhagyott házai tele voltak „dezertálók- kal”. A Dunántúl erdeiben, falvaiban ezrével lézengtek a front elvonulását váró kato­nák. A városokban pedig „csak egy nap a világ” hangulatá­ba temetkező, dáridózó tisz­tek mulattak. 1945. áprilisá­ban — két hadosztály átállá­sa miatt — a német hadveze­tés parancsot adott a Német­országba ’ hurcolt magyar honvédcsapatok lefegyverzésé­re, és munkásalakulatokba történő beosztására. (Folytatjuk) fületekről érkező hírek, amc­4 NóGRÁD — 1975. április 9., szerda iántaik már itt riporterek. a NÓpRÁD munkatársai, akik a tanulókkal is beszélgettek. Olyan tanulókkal is. mint Méhész István III. éves üveg­fúvó. aki viszont ísv nyilat­kozott: ..Sajnálom, hogy már III. éves varrtak ■ ..” (Friss szellő fújdogál, NÓGRÁD 1973). Vagy idézhetem a múlt évi szeptemberi számot is. mely arról szólt, hoav a me­gyei KISZ vb és művelődési osztály úgv döntött. hogy kulturális eredményeinket lát­va. ötezer forintos jutalom­ban részesít. Ö nem látta meg az ered­ményeket és tanulóink gyar­lóságait, bár ezeket a tanuló­ink is elismerik. A legutóbbi otthongvűlésen hangzott el ez a két őszinte vélemény: Ivá­di Sándor: „Tudjuk, mi se vagyunk angyalok, s ezt el­mondtuk a népi ellenőröknek is.”. Mender László III. éves: „Kár. hogy ezen a vizsgála­ton csak a negatívumok jöt­tek lei. pedig vannak eredmé­nyeink is.” A továbbiakban hadd vála­szoljak a cikkíró néhánv bán­tó megállapítására. Először is az épüiet kérdésére. Vagv ez. vagy az albérlet tanulóink ré­szére. Az utóbbinál ez jobb. Hogy miit tettünk mi. a szak­oktatók és a tanulók 1972- ben ennek érdekében, arra nézve hadd idézzem Csőri Jó­zsef szakoktató szavait, aki mindvégig itt dolgozott ezen idő alatt: „Akkor jött volna az újságíró élvtárs. s azt látta volna, milyen volt az­előtt és mit dolgoztunk azért, hogy olyan legyen, mint ami­lyen most”. Sajnos, se a szekrényes öitözőt. se a háló­termeket, se a mosdót mea- nagyítani nem tudjuk. de még a boyler-kapacitást se növelhetjük. A négyszáz liter meleg vizet tíz tanuló knüröd- heti, s a többi, ha nem vár. masának melegeit a vizet. De a legtöbb tanulónk tud zuhanyozni az üzemben is, ahol dolgozik. A Salgótarjánért végzett két félnapos társadalmi munká­val kapcsolatosan a diákta- nács is nyilatkozni kíván, hisz’ a szervezésben ő is részt vett (felhívó plakátot is szer­kesztettek). Ehhez csak amy- nyit: előtte egy hónappal Ka- rancskesziben énp olv nehéz körülmények közt törtük a kukoricát a sárten serben, népgazdasági érdekből, vize­sen, lucskosan. És akkor se fázott meg senki sem. és ezen a munkán sem. A havi egyszeri eltávozást a szülői értekezlettel egyet­értésben határoztuk meg. De van bőven olyan tanuló, aki vagy jutalomból vasv komoly indok miatt többször is haza­megy. A diáktanács szerepléséről Baranyi Géza tanulónk ez­zel a kérdéssel, amit az ott­hon,gyűlésen tett lel. véle­ményt is mondott: ,,I«n a dl- áktanáos feladata, munkája tulaj dánképpen?” Egv fontos kötelességgel adós maradt, az biztos: s ez a társadalmi tu­lajdon védelmében való aktív közreműködés, de a kulturá­lis programra való szervezés­sel is. A cím túlzására is szeret­ném felhívni, a figyelmet. Az inasoknak ugyanis nem volt valaha tanul óotthonuk. Városunkban is 1948 óta van. De hoav mi módon éltek ,tt az akkori tanulók, arra nézve érdemes lenne meghallgatnia Urger Sándor szakoktatónk véleményét, aki ennek az el­ső otthonnak lakói a volt. Csodálkozunk azon is. hoev se otthon gyűlésen, se szülői értekezleten nem jött ki ilven élesen ez a sok probléma, pe­dig azokon a felszólalókat soha senki meg nem fenye­gette. Tanulóink tagjai voltak mindig az intézeti, sőt a me­gyei és egvszer az országos diákparliamentnek is. Lelki ism,ereHink szerint mindig a Rendtartás és a Házirend szerint tártunk el. s e szerint él tanulóink naiav többsége is. S ettől ezek után se kívánunk eltemi. mert sz ehhez való ragaszkodást meg­követeli tőlünk felettes ható­ságunk is. de azok a becsű • letasen dolgozó és gondolko­dó tanulók is. akik nemcsak a jósaikat követelik, de a kötelességeiket is teljesítik, s akik nevében szót kértem eb­ben a vitában. Petényi László tamulóotthani nevelőtanár ★ A szerkesztőség megjegyzé­se: Bár több megállapításával nem értünk esvet. rövidítve közöltük Feténvi László ta­nul óotthoni nevelőtanár vála­szát lapunk március 13-1 szá­mában. „Inasok a Fürdő út 3-ban” cikkel kapcsolatosan. A mértéi tanács művelődé­si osztályának vezetőiétől és a 211. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatójától nyert értesülés szerint Pál Vendel megbízott tainulóotthon- vezetőt az iskola igazgatói a más munkakörbe helyezte át. Az otthon vezetésével Varsa Balázs Vilmost bízta meg. A diák,tanács működésének fel­tételeit kölcsönösen biztosít­ják. A berendezések lehetsé­ges javításét folyamatosán elvégzik. Hűtőgépet, rezsót. szőnyegeket. asztalokat és székeket szereztek be. Az in­tézmény vezetősége tudja, nagv az átmeneti otthon kö­rülményei ma sem kie'égítő- ek. a végleges megoldást a BRG mellett most épülő szak- murkáí-kéoző iskola, otthon és tanulóműhely jelenti. Mai tévéajánlatunk 20.00: Párizs augusztusban Magyarul beszélő francia filmvígjáték 16 éven felüliek­nek. Az 1965-ben készült film egy párizsi fiatalember nyári kalandíjait meséli el. Csak­hogy ez a fiatalember nős, családapa. S a kaland sem ép­pen legális. Henry Plántán nyaralni küldi bájos feleségét és gyermekeit. Miközben ma­ga áldozatot vá1 lalva Párizs­ban. marad. A csaladjától megvált Henrynek ugyan ele­inte sok gondot okoz a moso­gatás, a tiszta ruha. De mind­járt könnyebben vészeli át a kánikulai napokat az aszfalt- rengetegben, mihelyt megis­merkedik Patt-tal, a felettébb csinos, szőke manökennel. Akivel nem is olyan elvisel- hitetlen Párizs. augusztus­ban... A film főszerepeit Choureau Etehika és Charles Aznavaur játssza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom