Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

Éjszakai rajtaülés

*s///sssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssss/ssssssssssssssssrs/sssssssssssssssssssrsssssrssss/rsssssssssssssssssssssss*

■

1944 december 5-én kezdte meg a szovjet hadsereg Nógrád megye felszabadítását, melyben a II. Ukrán F'ront csapatai vettek részt. A 9. gárda gépesített hadtest élén a 46. gárda harckocsidandár haladt, melynek előrevetett osztaga Loza gárdafőhadnagy parancsnoksága alatt — Erdőtar- csa közelében lépte át megyénk határát. Az volt a feladata, hogy a lakott területeket tisztítsák meg az ellenségtől és biztosítsák a dandár gyors előrenyomulását Erdőtarcsa—Nagyuzsapuszta—Vanvarc irányában. A december 5-i eseményekről az egykori főhadnagy, a Szovjetunió Hőse — azóta már ezredes — feljegyzéseket készített, melyek az 1970-ben kiadott Megvetett halál című könyvében láttak napvilágot.

★i

> • 1 Eljött a december. Leesett az első hó. A mezők, fák, háztetők fehér ruhát öltöttek. Magyarországon enyhébb a tél, mint nálunk, de a fagy itt is megmutatja erejét. \

A 46. gárda harckocsidandár alighogy befejezte a Nagykökényesért vívott harcot, máris északnak indult, Erdőtarcsa irányába. A tankok az országúton haladtak. Pá- vel Abramov hadnagy harckocsizó és Viktor Kucserov főhadnagy géppisztoly os

százada alkotta az elővédet.

A környéken uralkodó csendet csak a hernyótalpak csörömpölése és a motorok bugása zavkrta meg. Fél órával ezelőtt még súlyos harc folyt a közelben. Most már egyetlen lövés sem hallható. Ennek ellenére a páncélosok és géppisztolyosok állandóan résen voltak. Bármelyik pillanatban feltűnhetett az ellenség.

Vlagyimir Iszajkin alhadnagy, aki a menetbiztosítást vezette, szabályos időközönként jelentette: ellenség nem látható, a hidak épek, aknát nem észleltünk.

Ügy tűnt, ilyen feltételek mellett a legnagyobb sebességgel lehet haladni, de a sötétség és az olvadó hó akadályozta a mozgást. A harckocsivezetők csak 4—5 méter távolságra látták az utat. Hogy megkönnyítsék az előrehaladást, minden kocsiparancsnok kibújt a toronyból és kiült a gép bal oldalára.

A biztosító szakasz észrevétlenül jutott el Erdőtarcsa déli határához. Abramov hadnagy megparancsolta Iszajkinnak, maradjon a helyén és várja meg az elővéd' megérkezését. i

Az előre küldött felderítők jelentést tettek: „A lakott részeken nyugalom van. Az ellenség nem gyanítja alegységeink közeledését. A hitleristák a lakóházakban szállásolták be magukat. Az utcákon csak né-, hány őrszem járkál.”

Abramov úgy döntött, hogy az egész oszloppal üt rajta az ellenségen. Minden készen állt a rohamra. Végre! Mint puskalövés csattant a parancs a fejhallgatókban: „Előre!” Felbőgtek a motorok, a beton is belecsikordult; rohanni kezdtek a tankok az országúton. Az egymás után felcsattanó lövések szétszaggatták az éjszaka csendjét: három elöl levő harckocsi ágyú- és géppuskatüzet nyitott. Kucserov hadnagy géppisztolyosai a harckocsik páncélzatának fedezetében szintén rohamra indultak.

Az ellenség annyira meghökkent az

oroszok rajtaütésszerű támadásán, hogy semmiféle ellenállást nem tanúsított. A templomnál, a fák között két rohamlöve- gük állt, de azok hallgattak; a fasiszták futásban kerestek menedéket.

December 5-én éjfélkor a 46. gárda harckocsidandár menetből foglalta el Erdő- tárcsát. i

Orosz eredetiből fordította-: Balázs László

ssss/sssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/YssrssssJxssssssssssssssssssssssrsssssrsssssj

IvÉLEMÉNYÜNK

AJÁNLATUNK

Jelenet a Tutka professzor történetei című sorozat pénteki epizódjából

Az élet teli van derűs pillanatokkal, csak észre kell venni őket. S aki jó szemmel jár a világban, az a számunkra idegesítő eseményekben is fel tudja fedezni a komikumot, s a nevetségessé tevést használja fel a visszáságok leleplezésére. Ilyen jó és vidám szeme van Tabi Lászlónak is, akinek apró szatirikus észrevételeivel hosszú ideig találkoztunk a Népszabadság „Pardon, .egy percre” rovatában, s hosszabb ideje, most már, szombatonként a képernyőről halljuk különböző észrevételeit. Bármerre jár hétköznapjainkban, mindig talál olyat, ami idegesítő lehet az emberekre, ami rontja az emberi együttélés jó közérzetét, s ami ellen a maga módján úgy küzd, hogy kikacagtatja, vagy megmosolyogtatja ezeket a packázásokat. Packáznak a hivatalok, a vendéglátóipar, a kereskedelem és ki tudja még melyik szerv nem, hiszen mindenütt akadnak olyan emberek, akik bürokratikus magatartásukkal megnehezítik, elkeserítik mások életét. Rendkívül kedves történet volt a műit szombati is, amikor három fiatal hölgyet tartott szemmel a „Köztünk maradjon!” szerzője, s amikor azt vártuk, hogy különleges -konfliktus következik be, midőn megszólítja őket, s a végén kiderül, hogy ez a hosszas, néma szemezés egy üzletben toriént, és a három, egymással fecsegő bájos hölgy egytől egyig kiszolgáló volt. Szívesen hallgatjuk ezeket az ö perceket annál is inkább, mert rendkívül műveltek, árnyaltak, finomak Tabi László megfigyelései, s olykor-olykor talán még magunkra is vehetjük egy-egy szatirikus megjegyzését, találó leleplezését.

A mai. vasárnapi műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a Pedagógusok fórumát, amely ezúttal az iskolaotthonos osztályokkal foglalkozik (14.45). A Hétmérföldes kamerát (15.20), a Buzsákról szóló riportműsort (17.05), a Deltát, a Televízió tudományos híradóját (17.25), Pirandello: IV. Henrik című tragédiáját (20,.05).

L. Gy.

4 NOGRÁD — 1971. december 5., vasárnap |

Templom

eladó

^Templom a hozza tartozó parkkal eladó” — ez a szokatlan hirdetés látott napvilágot az észak-olaszországi Friuli—Venezia—Giulia járás újságjaiban. A hirdetést a Gori- zia melletti Borgnano falucska plébánosa adta feL Eljárását azzal magyarázta, hogy a XVIII. század végén épült templomot a teljes tönkreme- nés fenyegeti. A megroskadt tető már nem nyújt védelmet az eső ellen, a falakat kikezdte a nedvesség, a víz szinte teljesen lemosta a festményeket. Az épület helyreállításához szükséges pénz hiányzik, ezért az egyházközség tagjai elhatározták, hogy eladják templomukat abban a reményben, hogy az új tulajdonos majd restaurálja.

íü

Költő és kritikus

Az irodalmi közvélemény elsősorban mint költőt és műfordítót tartja számon Rónay Györgyöt. A Nyugat harmadik generációjához tartozik, aki még úgy ismerte a nagyokat, hogy „szinte lángokat látott lobogni a fejük fölött”, s tőlük tanulta megtisztelni és követelni is a jót: ez vezeti azóta is igen termékeny munkásságában, mint költőt és szerkesztőt egyaránt.

Rónay György 1913-ban született Budapesten. Magyar—francia 'szakos tanári oklevelet szerzett, volt lektor, szerkesztette az Ezüstkor című irodalmi lapot, 1950-től kezdődően pedig, kisebb megszakításokkal, napjainkig felelős szerkesztője a Vigilia című katolikus folyóiratnak.

írói pályája verseskötetek- kei kezdődött: A tulipánok elhervadtak (1931), Híd, Te mondj el engem, Nyár, Fekete rózsa, A város és délibáb, A tenger pántlikái című kötetei egy erősen gondolati költőt mutatnak, aki mély morális és humanista érzéseket közvetít. A történelem adta aggodalmak, belső szorongások felett mindig diadalmaskodik nála az emberi kibontakozásba vetett bizalom. „Mi van a hegyen túl? / — Hegy. / S a túli hegyen túl? / — Üjra hegy. / Azután? / — Hegy. / S azon is túl? I — Hegy. / Vándor, sose csüggedj! / Végül mégis kiérsz a síkra.”

Utolsó köteteiben már az elmúlás, a halál gondolata foglalkoztatja. A Szárszó ciklus darabjaiban korhadó gyümölcsfáit látva úgy érzi, hogy „aki elhagyta emberélet derekát, faélet felét, '/ annak termésül már az ének / illő gyümölcse is elég”, de hasonlatosan két ágát elvesztett alma- fájához ő is „valamire vár még. j Egy végsfi gazdag termésre talán.” Ennek a gazdag termésnek egy részét már betakarította

Sokat köszönhet neki irodalmunk, elsősorban a francia költészet népszerűsítése terén. Elég csak fordításai mellett olyan antológiákra hivatkoznunk, mint az Űj francia költők, A francia Ura kincsesháza, vagy Michelangelo összes versei című kötetére, valamint az Égövek, ábrák, csillagok című munkára.

De gazdag prózaíró tevékenysége is. (Keresztét, Lázadó angyal, Fák és gyümölcsök, Cirkusz, Az alkony éve,

A nábob halála, Képek és

képzelgések, az Esti gyors című regenyei és Az ember boldogsága című noveláskötete mutatják termékenységét.)

Mint tanulmány- és esszéíró is kiemelkedő munkásságot folytat: Szüzek koszorúja, A regény és az élet, A klasz- szicizmus a legismertebb művei. Joggal mondhatja hát egyik versében: „Ragyogf, ősz! Köszönöm, hogy gazdag életem volt”.

Ebben az esztendőben három tanulmánykötettel jelentkezett. „Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükréL ben” című tanulmányában a zaklatott életű, az izmusok világában is az elnyomottak igazságát kereső, nagy író értékelését adja. Azt az ítéletét testesíti meg, amiről már versben is szépen vallott: „Sorra kidőlnek / a nagy fák. / Ez a tölgy is kidőlt. / De mi ez az orgonabúgás / holt koronája helyén? / Örök lombjai ,zúgnak / emléke viharában.”

A másik kötete az „Olvasás közben” azokat a kritikádat tartalmazza, amelyeket 1958—1970 között írt. Mint maga vallotta, igyekezett lelkiismeretesen és mindig a legjobb meggyőződése alapján írni. Nemcsak ait a könyvet olvassa el, amelyről ir, hanem igyekszik az író teljes mun- ' kásságát áttekinteni. Általában azt keresi az elemzett művekben, hogyan tükrözi a regény vagy vers az élményben meglátott valóságot a maga művészi módján. Ötvenöt huszadik századi, többnyire ma is élő és alkotó író műveit veszi lelkiismeretes elemzés alá, kündig művészi alázattal, a mű és az ember iránti tisztelettől vezettetve, „a megértés és megértetés szándékával,

a nyitottság és a tágasság

igényével, nem térve ki olykor a vita elől sem, viszont doronggá sem gy alázva sohasem a kritikusi tollat.”

Ugyanazok az elvek érvényesülnek ezekben az írásokban is, amelyeket már korábban is a Berzsenyit ért Köl- csey-bírálat kapcsán kritikusi felfogásáról elmondott. „Az igazi kritikusnak mindig bizonyos műveltségi fölényben kell lennie, de sohasem szabad fölényesnek lennie.” A mű bírálatának sohasem szabad az embert sértenie. A kritikus feltétlenül bízzék az ízlésében, de sohase higgye magát tévedhetetlennek. Ezeknek az elveknek szem előtt tartásával ír Bóka Lászlótól Zelk Zoltánig, Heltai Jenön át Szabó Magdáig, segítve eligazodásunkat, tájékozódásunkat mai irodalmunk gazdagságában és útvesztőiben.

A harmadik kötete „A nagy nemzedék” azokat az esszéket tartalmazza, amelyekkel Rónay György a Nyugat első nemzedéke előtt tiszteleg, az óriások mellett megmutatva olyan kisebb fényű csillagokat is, akiknek ragyogása azóta teljesen elhalványult. Elemzései a szépség megmutatását célozzák és rajtuk keresztül a teljes ember kialakítását. Ebben látja az esztétikum társadalmi funkcióját is. Mert aki a szépséget befogadja, emberebb ember lesz. Olyan, aki feladatának tekinti, hogy szebb, tágabb égű világot építsen. Ezért a szép és példamutató szándékéit érdemes figyelmesen tanulmányozni Rónay György költői munkássága mellett kritikusi működése most megjelent köteteit.

Csukly László

A hét könyvei

AKADÉMIAI KIADÓ: Diménv Imre; a gépesítés ökonómiája. a. mező^azdaséeban.—Heller Agnesi A reneszánsz ember. — Jókai Mór: Drámák. 1. Í1843—1860.1 * — Jókai Mór; Elbeszélés. 1. köt. (1842—1848). — Kvantummechanika. Cikkgvűlteménv. —CORVINA KIADÓ: Rácz István: Bene Géza.

— EURÓPA KIADÓ: Druon, Maurice; Az elátkozott királyok. Történelmi regény. — Tolsztoj. Lev: Háború és béke. — GONDOLAT KIADÓ: Packard. Vance:

Feltörekvés, reklám. szexualitás Amerikában. —Roberts. Kenneth: Lydia Bailev. Történelmi resénv.

— KOSSUTH KIADÓ: Dokumentumok a nők gazdasági szociális helyzetének megjavításáról.

— KOZMOSZ: Galsai Pongrác:

Öltözőtükör. 500 kérdés 24 színész-.

hez. Inter iák. — MAGVETŐ KIADÓ: Baráti Dezső: írók. érzelmek. stílusok. Tanulmányok. — Berkesi András: Akik nvárbn is fáznak. — M. HELIKON: Brontc, Emily: Üvöltő szelek. — Maupassant. Guv de: Gyöngy kisasszony. — MINERVA: Lukács Eruóné— Rábai Imre: Eleget tudok-e matematikából? — MÓRA KIADÓ: Fekete István: Kele. Regény. — Mánd.v Iván: Csutak.- a mikrofon előtt. Ifiúsági regény. — Pancsoló. Képeskönyv. — SZÉPIRODALMI KIADÓ: Jókai Mór. A lőcsei fehér asszony. — Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő

félszázad. A romantika után. — TÁNCSICS KIADÓ: Dammann. Erik: Négy gyerekkel egy pálma- kunyhóban. — Glinka. Stanislaw. Máiusi vihar. ■ Regény; — Száz híres regény.

ANDRZEJ ZBYCH?

c

(Lengyelből

fordította;

Varsányi

István)

4SI.

— Helmut Wng ezredes szolgálata azonos az enyémmel, tudtam, hogy ebben a városban lakott. Kinél kerestem volna menedéket, ha nem az ezredes úr családjánál? Elég ennyi?

— Ismerte a nagybácsimat?

— kérdezte Inge?

— Ismertem. Nagyszerű ember...

Egészen biztos, hogy senki sem számított olyan reagálásra, amilyennel Inge lepte meg a társaságot. Felpattant a székéről.

— Nagyszerű! — rikoltotta. — Maga is azt mondja, hogy nagyszerű. Mind egyformák! Cjyávák!

— Hogy beszélhetsz így a nagybátyádról! — feddte a lányt Berta.

— Hogy beszélhetek így?

— Inge teljesen elvesztette önuralmát. — Te ügy gondolod, hogy öregasszonyokra lövöldözni méltó némethez, német férfihoz?

— Miket locsogsz itt összevissza? Ki mondta ezt neked?

— A te nagybátyád sohasem lőtt asszonyra.

— Schenk hangjában leplezetlen fenyegetés csengett.

— Dé igenis, lőtt. Asszonyra! Német nőre! — A fal felé hátrált; hirtelen félelem szállta meg, már az arcokat sem tudta megkülönböztetni, nem ismerte fel Scfignket, Bertát, Anna Mariát... Fenyegetően közeledtek feléje.

— Ki mondta ezt neked? —Schenk elkapta a karját.

— Azonnal ' mondj el mindent! — Anna Maria hangja, mint csengő fém csat tant.

— Titkolódzói! Hazudsz, vagy képzelődsz... — dorgálta Berta.

— Nem. nem! — visította Inge. — Nem hazudom! Az edelsbergi várban lőtt...

— De tüstént el is hallgatott, mert észbe kapott, hogy túl sokat mondott. Következett a kérdésözőn.

Sarokba szorítva némán hallgatott. Kloss, aki a jelenetet először eléggé közömbösen szemlélte, hirtelen reagált.

— Legyen már vége ennek a nyomozásnak — mondta, de hangját nem emelte fel. csupán kiadta a parancsot.

Egyszeriben mindnyájan feléje fordultak.

— Kérem, ne avatkozzék a dolgunkba! Családi ügy — ordítozott Schenk.

— Azt mondtam, hogy befejezni a nyomozást — ismételte meg a parancsot Kloss. — Inge senki illetéktelennek nem árul ed családi titkot. Igaz, Inge?

— Igaz — szólt a lány halkan, s hálás pillantást vetett Klossra.

Bevezette apja dolgozószobájába. A heverőn ágyazott meg neki. A férfi figyelte a lányt. Mit tudhatott valójában? Mi történhetett az edelsbergi várban? Elképzelései lehettek, de igazolás nélkül mit ér a sejtés? Tehát akkor a vár! Amazoknak a reagálása, vagyis Bertáé, Schenke, és Anna Mariáé, arra mutatott, hogy ők is tudnak valamit, vagy szeretnének tudni. F.cviküket Ring hagyhatta itt. lancoskutyának, hogy az

archívumot vigyázza. De melyikük az?

Cigarettát vett elő. Inge is kért.

— Te már dohányzol? — csodálkozott. Észbe is kapott nyomban, mert niár elkövette az első komoly hibát. Bujkáló, erdőben bóklászó embernek nem nagyon van d- .garettája.

— Vastartalék — mondta —, az ezredraktárból sikerült átmenteni.

Át lehetne kutatni a várat. Nowak már felvette a kapcsolatot a városkában állomásozó egység parancsnokságával. Klossról természetesen egy szót sem szólt, csak az ezredparancsnoknak jelentette, hogy különleges feladattal érkezett. Kloss beszélt vele. mielőtt indult volna a Ring-házba; néhány mondatot váltottak egymással csak egy elhagyott ház kapualjában. Különben ez a kapualj fagyon megtetszett Klossnak; jó lesz összekötő pontnak.

Nowak nyugtalan volt, a parancsnokságon folytatott beszélgetésről mesélt. Az ezredes elvesztette a kapcsolatot a hadosztállyal, a helyzet a fronton bonyolódott, délen nagyobb német páncélos egységeket tartanak bevetésre készen. Azt sem tudni, hogyan kerültek oda. Nem csoda, hogy az ezredparancsnok nem szívesen fogadta Nowakot.

(Folytatjuk)

L