Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

A titósok-motorosok Négyütemű motorok olajcseréje A gépkocsik olajcseréjét a gyárak által kiadott kenési utasítások kilométer telje­sítmény után határozzák meg. Ezek azonban nem vehetik figyelembe az alkalmazott olajok minőségét, amelyek vagy növelhetik, vagy csök­kenthetik a két olajcsere kö­zötti kilométer teljesítményt. A bejáratás ideje alatt természetesen az előírások­nak megfelelően sűríteni kell az olajcseréket. A bejáratás után normális üzemi viszonyokat figyelem­be véve az olajcserék idejét az olaj minősége és a motor műszaki állapota határozza meg. A jelenleg forgalomban levő motorolajok már olyan jó minőségűek, hogy az ajánlott kilométer teljesít­ményig nyugodtan használ­hatjuk — általában 4—8000 kilométer — csak arra kell ügyelnünk, hogy az évszak­nak megfelelő viszkozitású legyen. De ezt is figyelmen kívül hagyhatjuk, ha az olaj úgynevezett többfokozatú ..MULTIGRÁD”, amely min­den időszakban egyformán alkalmazható. A téli üzemeltetés alatt az olajok előbb használódnak el, mivel a motorban na­gyobb páralecsapódás, ami kedvezőtlen a motorolajra. Az olajcserék közötti kilo­méter teljesítmények meg­növekedéséhez az olajszűrők rendszere is hozzájárul. A gépkocsimotorok olajszűrő rendszerei többfélék lehet­nek, ennél fogva karbantartá­suk is eltérő. Vannak papír-* vagy filcbetétes olajszűrők, melyeket az olajcserék alkal­mával szintén cserélni kell, (Moszkvics, Skoda). Ezek vi­szont kiegészülhetnek fésűs­mechanikus, vagy centrifu­gális olajszűrőkkel (fésűs: Moszkvics, centrifugális: Fi­at). Ezek karbantartása egy­mástól nagyban eltér, tehát nem hagyható figyelmen kí­vül sem az üzemeltetés alatt, sem az olajcserék idején. A motoröblítést olajcserék ese­tén még megemlítik ugyan a kezelési utasítások, de a be­járatás idején túl már nincs jelentősége, mert a jelenle­gi olajok olyan adalékokkal vannak ellátva, amelyek az üzemeltetés idején keletke­zett égéstermékeket és egyéb szennyeződéseket lebegésben tartják, nem hagyják leüle­pedni, ezeket felfogják a szű­rők. Az olajcserét csak meleg állapotú motornál szabad végrehajtani, hogy a motor minden részéből eltávolod­jon az olaj, a következő sor­rendben: — Vízszintes helyzetben le­gyen a gépkocsi; — kicsavarjuk az olaj­eresztő dugót az olajteknők- ből; — amikor már csak csö­pög a leeresztőnyíláson az olaj, a motort 10—15 mp-ig járatjuk alapgázzal, hogy a szűrőházból és a vezetékek­ből is eltávolodjon a fáradt olaj; — megvárjuk, amíg telje­sen lecsöpög, közben kicse­rélhetjük az olajszűrőbetétet: — utána visszacsavarjuk a leeresztődugót és feltöltjük a motort friss olajjal, az elő­írt mennyiséggel; — ha nem ismerjük az elő­írt mennyiséget, az olajní- vópálcán a felső maximum jelzésig töltsük az olajat; — végül beindítjuk a mo­tort, s közepes fordulatszám mellett figyeljük, hogy van-e olajnyomás és nem szivárog-e az olaj a megbontott szűrő­nél, vagy egyéb helyeken. A későbbi olajszint-elle- nőrzéseket a reggieli indulá­sok előtt ajánlatos elvégez­ni, amikor az esti leállás után az olaj az olajteknőben teljesen leszállt és a motor vízszintes helyzetben van. Ajánlatos minden reggeli in­dulás előtt ellenőrizni az olajszintet, különösen, ha már „olajfogyasztó” a mo­tor. Ügyeljünk arra, hogy a nyári üzemeltetésnél mindig a maximális jelzésnél legyen az olajszint, mert csak így tud eleget tenni a szükséges hűtésnek. De télen sem le­gyen az alsó minimum jel­zéshez közel. A sokféle márkájú és mi­nőségű olajokra való tekin­tettel nem adunk tanácsot, hogy melyiket használják, mert a benzinkutaknál szíve­sen adnak tájékoztatást szó­ban és azÁFOR által kibocsá­tott prospektusokban arra. hogy az egyes típusú jármű­veknek milyen olajat ajánla­nak, és milyen kilométer tel­jesítmény után szükséges az olajat lecserélni. Kovács Vince N. GNIGYUK: Fordította: SÁRKÖZI GYULA RipOrtTC^CHV «3. — Igen... Bennünket előre küldtek. Be kellett volna jutnunk Lvovba, és magukkal találkozni. De amint lát­ja, kettőnket a betegség ledöntött lábunkról, a rádiósunk pedig meghalt. Szinte minden nap harcban álltunk. A többi fiú elhatározta, hogy folytatja útját. Nem találkoz­tak velük? — Nem, nem találkoztunk. — Meséljen, mi van Lvovban? Nagy veszteséget okoztak nekik? Kuznyecov elmesélte, hogyan érkeztek meg Lvovba hogyan próbáltak összeköttetésbe jutni a földalatti moz­galommal, hogyan semmisítették meg Bauert és Schnei­dert, hogyan jutottak el idáig. — No, most már együtt leszünk — örvendezett Droz­dov. — Bevárjuk az osztagot, ott meg ... — Nem — szakította félbe Kuznyecov a beteget —, nem én maradok itt. Nekünk tovább kell mennünk. — Kaminskira és Belovra pillantott. — Nekem ót kell jutnom az arcvonalon. Itt már kevés hasznomat veszik. Drozdov igyekezett rábeszélni Kuznyecovot és két társát a maradásra, de a legendás hírszerző még csak hallani sem akart róla. Miután Drozdov látta, hogy baj­társait nem tudja meggyőzni, sok szerencsét kívánt nekik. Kuznyecov, Belov és Kaminski elindultak északkelet­nek Brodi irányába. . ... Július 27-én a szovjet csapatok felszabadították Lvovot. Nemsokára rá, miután felépült betegségéből, megérkezett a városba Medvegyev. összetalálkoztak a ré­— 187 — 14 béfyeqqyűjtés és kulturális életünk kapcsolata Érdemes volt bámészkodni Beálltam a bámészkodók közé a Rákóczi út és Kossuth út keresz­teződésénél. Néztem a forgalmat Irányító rendőrt, a jármüveket, a gyalogosokat. Elég volt 15 perc, hogy a következőket vegyem ész­re. Nagyon sok járműnek rossz az Irányjelzője. helyes lenne, ha eze­ket ellenőriznék és kijavítanák. A járművezetők a kanyarodási szándékot nem jelzik Időben. Legalább 30 méterrel előbb kel­lene jelezni. Sajnos, a Járműveze­tők jó része nem Ismeri a rendőri karjelzéseket Nem ártana egy kis frissítés a KRESZ-ből. Nem egy gépkocsit láttam, amelyik a „Ti­los" jelzésnél megállt a gyalogát­kelőhelyen. a „zebránál". Ezáltal akadályozta a gyalogáthaladást. A gyalogosokkal Is elég sok a baj. Jönnek-mennek az átkelő­helyen. Amikor az egyik út sza­bad, a tiloson is nyugodtan köz­lekednek. Nem tudják, hogy a közlekedést irányító rendőr vál- lával párhuzamosan van a sza­bad út. Sok a bámészkodói Nem is ez a baj, mert sokaknak ritkaság szám­ba megy, újdonság a forgalomirá­nyítás. Bámészkodhatnak is nyu­godtan. Igen ám, de sokan közü­lük a gyalogátkelőhelynél, a ke­reszteződésnél állnak, s így za­varják az irányítást. Egyelőre ennyit, az észrevételek közül azzal zárva: hogy e sorok írója a „tilos a megállás" tábla ellenére látott a Rákóczi úton ál­ló tehergépkocsit, amelyre sörös­ládákat pakoltak. A tilos, minden­kinek tilos. Remélhetőleg a jövő­ben bírságolnak is. KOSSUTH RADIO: S.20: A boly­gó hollandi. Operarészletek. — 9.00: Tudományos körkép. Hajdú megye kutatói között. — 9.25: Kedvelt régi melódiák. — 10.05: Zenekari muzsika. — 11.35: Édes anyanyelvűnk. — 11.40: A Magyar Rádió és Televízió énekkara éne­kel. — iz.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Mezei Gogó József népi zenekara játszik. — 13.45: A műmárvány. Henri Troyat francia Író elbe­szélése. — 14.00: A Gyermekrádió műsora. — 15.11: Pol-beat. A Ge­rilla-együttes műsorából. — 15.20: Bartók: Szonáta két zongorára és ütőkre. — 15.48: Az élő nép­dal. — 16.00: A világgazdaság hí­rei. — 16.05: így élűnk mi, ju­hászok... — 11.05: Kék mezőben fehér glóbusz. .. Amíg az alap­okmány megszületett. — 11.25: Mozart: D-dúr (Haffner) szimfó­nia. — 11.45: Mikro fórum. Az If­júsági Rádió műsora lányokról, fiatalasszonyokról. — 18.01: Az If­júsági Rádiószlnpad bemutatja. Szeretem és diplomácia. Rádiójá­A BELYEGGYÜJTES vi­lágszerte terjedő nemes szen­vedély, amely napjainkban komoly szerepet kap az álla­mok kulturális és gazdasági életének egyes vanatkozásá- ban. Mind többen értik meg a bélyegben és a bélyeggyűj­tésben rejlő lehetőségeket. Mind jobban növekszik azok­nak a száma, akiknél a bé­lyeg és a bélyeggyűjtés nem­csak kedves, egyéni szenve­dély, hanem összekötő kapocs is más népekkel, kultúrákkal, társadalmakkal. Nem lehet közömbös a bélyeggyűjtőkör és a filatelisták részvétele a közéletben, a társadalmi élet­ben. Országosan a szervezett bé­lyeggyűjtők száma az 1952. évi 5000-ről napjainkban már csaknem elérte a 240 000 főt. Vannak, akik aggódnak, hogy a szervezett bélyeggyűjtők számának rohamos növekedé­se nem az igazi „filatelisták” számának gyarapodását jelen­ti. Ezzel szemben a tagság számának e nagymérvű emel­kedése eredményezte a társa­dalmi szervezetté formálódást, amely tömegszervezeti tulaj­donságával, tevékenységével ma már úgy az állami, va­lamint a társadalmi szerve­zetek megbecsülését kivívta, s velük együttműködve az emberi tudatformálás terüle­tén tölt be fontos szerepet. A társadalmi szervezet jel­OéK. — 18.35: A zene nem Ismer határokat. . . — 30.10: „Tiszai tá­jak.” Irodalmi est közvetítése a szentesi Tóth József színházte­remből. — 20.59: Mindent a hall­gatóért! Különleges zenei kérdé­sek, kívánságok műsora. —' 23.20: Grabócz Miklós: Nyugat-dunántú­li táncok. — 22.30: Láttuk, hal­lottuk. — 22.50: Barokk muzsika. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Nóták. — 8.40: Titkos háború. Ciszterna az alpesi erődben. X. rész. — 9.00— 10.00: A zene hullámhosszán. A Petőfi rádió délelőtti műsora. — 11.44: őszi fény. Magyar költők versei. — 12.00: Kamarazene. — 13.05: Hangképek az irodalomtör­téneti Társaság miskolci vándor- gyűléséről. — 13.35: Fúvószene. — 14.00—18.00: Mindenki kedvére — kettőtől hatig. — 18.10: Üj köny­vek. — 18.13: Urbán Katalin nép­dalokat énekel, Németh János cimbalmozdk. — 18.40: Ami ázsiai útijegyzeteimből kimaradt. (III. rósz.) — 19.00: Kapcsoljuk a legét az egyes körök vezető­ségének munkatervében rög­zített állami, politikai, társa­dalmi szervekkel való kap­csolatok megvalósítása és ter­mékennyé tétele biztosítja. Komoly segítség a jó mun­katerv összeállításához a he­lyi Hazafias Népfront, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat, az illetékes tanácsi művelődési szervek program­jával egyeztetni. Az utóbbi­aknál figyelembe veendők az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkö­rök alapításának lehetőségei. A számbeli növekedés egy­idejűleg a feladatok megsok­szorozódását is felvetette, va­lamint azt, hogy ez a tekin­télyes számú szervezett tag­ság hogyan válik igazi filate- llstává. Igaz, túlzott követelés len­ne azt kívánni, hogy mind a 240 000 szervezett filatelista ugyanolyan meggyőződéses bélyeggyűjtő legyen, mint azok, akik már évtizedek óta nagyobb érdeklődéssel foglal­koznak a bélyeggyűjtés kü­lönféle — tudományos, kul­turális, politikai, pedagógiai stb. — vonatkozásával. A lét­rehozott bélyeggyűjtő kollek­tívák azonban igénylik a szé­pet, az értékeset és ezáltal nemcsak érdeklődésük, ha­nem tudásvágyuk is kielégül a gyűjtés során. Megyénkben jelenleg mint­egy huszonöt számot kitevő Müncheni Operaházat. Bizet: Car­men. Négy felvonás os opera. — Kb. 20.50—21.15: A színfalak mö­gött. Portrék a szolnoki Szigli­geti Színházból. — Kb. 22.25: Be­szélgetés egy versről. — Kb.: 22.40: Népdalok Észak-Magyaror­szágról. — 23.10: Huszka Jenő operettjeiből. TELEVÍZIÓ: 8.25—10.25: Iskola­tévé. — 14.55—15.25: Iskolatévé. — 17.25: Iskolatévé. — 17.58: Műsor- ismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Zseb-tévé... — 18.25: Esti mese. — 18.35: Radar. Ifjúsági ér­dekvédelmi műsor. — 19.00: Leo­nard Bernstein a muzsikáról. — 19.55: Szünet. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Fekete, fehér — igen, nem? ni. elődöntő. — Kb.: 22.00: Tv-híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.40: Do­kumentumfilm Mexikóról. —18.00: Motorosok revűje. — 19.00 és 21.35: Tv-híradó. — 20.05: Ismeretlen re­mekmű. Balzac-elbeszélés tv-vál- tozata. — 20.40: Utazó kamera. üzemi, hivatali, szakszerveze­ti, városi, ifjúsági stb. bélyeg- gyűjtő körökre kulturális cél­nak megfelelő feladatok há­rulnak. A köri élet tartalmát magának a tagságnak kell kialakítania. Olyan rendsze­res, tervszerű, változatos és tartalmas filatéliai életet kell teremteni, amely nemcsak vonzó a tagság számára, ha­nem ismeretek szerzésére, kutatására is ösztönöz. A kö­rök időnként rendezett bemu­tatói, továbbá saját erőből vagy más társadalmi szer­vek segítségével szervezett fi­latéliai előadások vagy véle­ménycserék, viták képezhetik a köri élet egyik alapját. En­nek megvalósítását biztosítja az, hogy a bélyeggyűtés ked­velt szenvedélye lett a leg­különbözőbb foglalkozású, hi­vatásé, életkorú, világnézetű embereknek. Az, említettek valóra váltá­sához nélkülözhetetlen, hogy a bélyeggyűjtő ismerje gyűj­tése tárgyát, tudatába legyen a gyűjtés céljának. Ezt segíti elő a megyei bélyegkönyvtár 102 darabot számláló külön­féle nyelvű és évfolyamú bé­lyegkatalógusa, valamint 106 darab filatéliai folyóirata. Ezeken keresztül lehet beszél­ni a filatéliáról, mint tudo­mányról, mivel a filatélia a kevesek, kiváltságosok „hob- byjából” a társadalom életé­ben történt változás folytán tömegszenvedéllyé, valamint a tudatformáláson keresztül a társadalom fejlődésének egyik értékes eszközévé vált. A SALGÓTARJÁNI városi bélyeggyűjtőkör a művelődési központ klubjában csütörtö­ki napokon 17—19 óráig tart­ja rendszeres heti összejöve­teleit. A bélyegkönyvtár a körök képviselői által ezeken a napokon megtekinthető, ugyanakkor szolgáltatás is eszközölhető az érdeklődő kö­rök részére. A cél az, hogy minden szervezett bélyeg- gyűjtő a könyvtár anyagát bélyeggyűjtő köre útján meg­ismerje, használja. Bővebben az érdeklődőknek (körük út­ján) levélben is válaszolunk címzett, bélyegzett boríték el­lenében. Az érdeklődő körök levelüket: Bokor János, Sal­gótarján, Rákóczi út 194. I. emelet 8. ajtó címre küldjék. Bokor János — ács — Mai műsor gi harcostársak, akik az elmúlt két év alatt jóban-rossz- ban együtt voltak. örvendetes hírek érkeztek a frontról: a nácik a szov­jet csapatok nyomására nyugat felé hömpölyögtek, s már semmi sem tudta megállítani felszabadító hadseregünk győzelmes előrenyomulását. örültek a medvegyista partizánok. De nyugtalanította őket Kuznyecov, Kaminski és Belov sorsa. „Mi történt velük? — tette fel magának sokszor a kérdést Medve­gyev, Drozdovtól és Prisztupától megtudta, hogy Kuznye­cov elindult Brodi felé, az Iván Franko Múzeum őre el­mesélte a Bauer alkormányzó és dr. Schneider elleni me­rénylet részleteit, amelynek szemtanúja volt. Tovább semmi hír róluk. Ekkor Medvegyev elhatározta, hogy átnézi a Gesta­po anyagát, amelyet a nácik menekülésük közben már nem tudtak megsemmisíteni vagy magukkal vinni. Eb­ben néhány dokumentum felkeltette a figyelmét. Az egyik Bauer alkormányzó és Schneider megsemmisítésé­ről szólt, a másik egy autóról, amelyet Kurovicsi közelé­ben találtak, s ebből lőtték le 1944. február 12-én Kan­ter őrnagy őrparancsnokot”, egy harmadikban azt olvas- \ ta, hogy a nacionalisták elfogták és megsemmisítették azt a szovjet hírszerzőt, aki Siebert néven német tiszti egyen­ruhában tevékenykedett. * Már véget ért a háború, az ország sebei begyógyul­tak. A tegnapi katonák és partizánok visszatértek a bé­kés munkához. Náci Németország szétzúzása után tizen­öt évvel ismertük meg a legendás hírszerző, Kuznyecov halálának körülményeit. Egy fagyos márciusi éjszakán Kuznyecov és két társa beértek egy faluba, amelyet évszázados tölgyek és bükkfák vettek körül. Meg akartak melegedni, és a leg­első házba bekopogtak. A házigazda nyitott ajtót. Kuz­nyecov németül szólította meg: — Enni szeretnénk. Kaminski társaságában belépett a házba, Belov pe­dig kintmaradt az utcán. Míg a házigazda oda volt a konyhán tejért és ke­nyérért, Kuznyecov kihúzta övéből a kézigránátot, a fal­nál álló lócára tette és egy rongyot borított rá. Nem tudhatta hogy a ház alatti pincében naciona­listák tanyáznak. Váratlanul berontottak a szobába. El­— 188 — keseredett harc robbant ki. Kaminskira és Kuznyecovra vetették magukat. Az egyiket hasba rúgta, az elvágódott, a másiknak kifordította állkapcsát, a harmadikat fejé­vel a falhoz vágta... Ám a banditák túlerőben voltak, és sikerült legyűrniük Kuznyecovot. — Kik vagytok banditák? — kérdezte tőlük Kuznye­cov németül. — Nem, mi az ukrán felkelő hadsereg tagjai va­gyunk — Vágta vissza sértődötten egyikük. — Miért támadtok rá egy német tisztre? — Mi jóban vagyunk a németekkel. Csak az Ilyen csavargóktól, mint maguk, vesszük el a fegyvert. A bol­sevistákat pedig megsemmisítjük. — Akkor eresszetek el, ne tartsatok fogva. Hadd fúj­jam ki magam. — Leülhet — mondta az előbbi bandita. Kuznyecov a lócára telepedett. — Néhány perc telt el. Most egy hatalmas termetű pojáca jött be báránykucsmában. Kezében tartotta azt az igazolványt amelyet az egyik bandita Kuznyecovtól vett el. — Hát, szóval te vagy az? — szólalt meg basszus hangján és súlyos tekintetét Kuznyecovra vetette. — Hogy is hívnak? Belenézett az igazolványba. — Siebertnek, igen? Elővett a zsebéből valamilyen papírt, megvizsgálta, szeme vidáman felcsillant, s így kiáltott fel: — Csak megfogtunk! Fiúk, rajta legyen a szemetek: Tudjátok, ki ez a jómadár! Én meg áthívom az atamán urat: hadd lássa, kit csíptem el. Hadd irigykedjen: a huszonötezer az én markomat üti! Hahotázás közben kiment a szobából. Az utcáról ré­szeg óbégatás hangzott be. — Fiúk, adjatok valami szívnivalót — szólalt meg Kuznyecov. Egyik őrzője szűzdohányt szórt az asztalra, meg egy újságpapír darabot. Éppen erre volt szüksége Kuznyecovnak. Csavart egy cigarettát, és a lámpához közelítette, hogy meggyújtsa. Nyílt áz ajtó és megjelent az ismerős báránykucsmás alak. Ebben a pillanatban elaludt a lámpa. Hangos kiáltás hangzott fel: (Folytatjuk) — 189 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom