Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-03 / 28. szám

1968 február 8., szómba! N06RAO 3 Mógrád megye vonzása erősödött Gyarapodó városok, fogyatkozó falvak, elnéptelenedő tanyák Felkészültek a versenyre A vásárlók is jobban járnak Áz urbanizáció — a lakos­ság városokba, ipari közpon­tokba irányuló áramlása — ről 5 715 555-re csökkent. A veszteség tehát 211929 főnyi. Minthogy az ipari jellegű me­világjelenség, korunk velejá- gyék lakossága növekedett, a rója. Elsősorban Európára jel- fogyatkozás az agrárjellegű lemző — és hazánkban is elég megyékben ennél is nagyobb. határozott folyamat, bár a legutóbbi években valameny- nyire lassult. Magyarország Helységnévtá­ra legújabb kötetének (1967-es kiadás) hasábjain figyelemre­méltó adatokat találunk erre vonatkozóan. Az. adatok az 1960. jan. 1-i népszámlálás ada­tait hasonlítják az . 1966. jan. 1-i állapothoz. E szerint az or­szág lakossága hat év alatt 9 961 044-ről 10 160 380-ra emel­kedett. A gyarapodás tehát 199 336 főnyi. A növekedés azonban tisztán az ipari jelle­gű területekre és az ipari vá­rosokra korlátozódik, a mező­gazdasági jellegű országrészek és városok rovására. Nézzük a számokat. Az ország 68 városának la­kossága hat év alatt 4 033 560- ról 4 444 825-re emelkedett, te­hát 411 265 fővel, több mint tíz százalékkal gyarapodott. Viszont a megyék lakossága (városok nélkül számítva) ugyanezen idő alatt 5 927 484­Jellemző, hogy a legnagyobb a számbeli fogyatkozás éppen Szabolcs-Szatmár megyében volt: 34 546, holott ez a me­gye mutatja évek óta a leg­nagyobb természetes szaporu­latot — 18.8 ezreléket az or­szágos 13,6 ezreléknyi átlag­gal szemben. Az ország 68 városa közül 13-nak csökkent a lakossága. Ezek: Cegléd, Csongrád, Haj­dúböszörmény. Hajdúnánás, Hódmezővásárhely, Jászbe­rény, Karcag, Kiskunfélegyhá­za, Kisújszállás, Makó, Mező­túr, Törökszentmiklós, Túrke- ve. Valamennyi agrárjellegű város. 19 megyénkből hétnek emel­kedett a lakossága (városok nélkül számítva). Ezek: Bor­sod, Fejér, Győr. Komárom. Nógrád, Pest, Veszprém. Va­lamennyi ipari vagy iparoso­dó jellegű. Hazánk 113 járása közül csu­pán 22-nek a lakossága növe­kedett. Valamennyi ipari góc­pont, illetve főváros környéki járás. Így Pest megye 10 já­rása közül hétnek emelkedett a lakosság létszáma. A Budai járás az ország egyetlen já­rása, ahol valamennyi község — szám szerint 23 — lakos­sága gyarapodott. Olyan járás viszont sok van az országban, ahol minden község fogyatko­zást mutat. Bács-Kiskun megyében egyetlen község — Kunfehértó — mutat negyven főnyi szaporodást, a többi ki­vétel nélkül apadt. Az ország 3178 faluja közül csak 656 gyarapodott, tehát alig több a községek egyötödénél. Érde­kes még megemlíteni, hogy az üdülőközpontok környékének lakossága mindenütt gyarapo­dott. Megállapítható tehát, hogy a városok, ipari központok lakossága folyamatosan nö­vekszik. A falusi lakosság ennél kisebb mértékben ugyan, de ugyancsak folyama­tosan apad, míg a valamikor annyira jellemző tanyavilag elnéptelenedőben van. Ezt bizonyítják a megszűnő ta­nyai iskolák, felszántott, om­ladozó tanyatelepek és volt lakóinak falvakba, városokba áramlása. Miért hallgat? A hőmérő hlganyszála mí­nusz körül ingadozik, de a Nógrád megyei Textilipari Vállalat nagybátonyi telepén már a tavaszra, illetve a nyár­ra készülnek. Az adjusztáló- ban kilencen ülnek az asztal körül Az ajtóval szemben egy szemüveges asszony lát­ható, aki munkájába mélyed. Ajtónyitáskor is csak egy pil­lanatra tekint fel. Akkor le­közöl áll tésbe, ha a téma hozzám... Berényi Istvánná négy éve dolgozik itt, amióta egyedül maradt a kislányával. — Az üzemalapítás után két hónappal ültem le az adjusz- tálóba. Azóta is ezt a mun­kát végzem. Számomra a var­rás nem volt szokatlan. Nő­véremmel együtt, odahaza a saját ruháinkat mi pődik meg, amikor Caskó lm- meg. De kézimunkázni is na- réné szakszervezeti bizalmi gyón szeretek. séges. — Hangjából kicsen­dül, arcán pedig látszik: bol­dog, hogy a kislányáról jót mondhat, s jót mondanak. Pedig ő aztán nem tud segí­teni neki. — Most pedig válaszolok arra a kérdésére, hogy mi sze­retne lenni a kislányom. Bio­lógiai szakos tanár. Bár már csak ott tartanánk. Talán si- varrtuk kerül — biztatja önmagát az édesanya. mondja: — ő köztünk a.leg­szorgalmasabb, 6 adja a leg­többet és jó minőségben. A nyilvános elismerés- csak fo­Otthonról hozott kézügyes­ségét jól kamatoztatja. Meg­találja a számítását. Átlag­ban 1500 forintot visz haza kozza az asszonyka átmeneti havonta. „Van amikor több, zavarát, kezdeti elfogódottsá gát, aki nemsokkal később így indokol: — igaz, hogy én töb­bet csinálok, mint a kollégák, az is, hogy valóban csak a munkára figyelek, ritkán hall­ják a szavam. Ki kell hasz­nálnom minden percet. Hogy miért? Egyedül tartom el kislányomat. No, persze ez nem jelenti, hogy szótlansági fogadalmat tettem. Néha én van amikor kevesebb. Nem pa- naszkodhatom a keresetre” — vélekedik. Az asztal körül kilencen ül­nek, adjusztálók. Asszonyi dol­gokról beszélgetnek. Csak Be­rényi Istvánné hallgat. Mun­kájába mélyedve dolgozik, mi­közben a gondolatai kislányá­nál kalandoznak. Az ő jövő­- Kijövök-e belőle? Ehhez jéért dolgozik. Venesz Károly igazítjuk az igényeinket... A hosszú, rövidlábú asztal nagyobb lett. Több gépet he- körül egymással szemben ül- lyeztünk üzembe, és a termé­nek a cipészek. A felsőrész, lés egyes folyamatait — ame- ha útnak indul, kézről kézre lyek nem kívánnak nagyobb jár. Mindenki ad hozzá vala- szaktudást —, betanított mun- mit, míg végül is kész cipő kások végzik — mondja, lesz. Naponta száz pár új láb- _ „ „ alakult a terme. beh kerül a raktarba. Valosá- ^ ^ kapcsolata a szö­ges kis üzem itt-ott megtűz­delve célgépekkel. Ezek és az okos munkaszervezés gyorsít­vetkezetnél? Kétoldalú dolog ez. Elő­ják a termelést. Kell is, mert szőr mi is vevők vagyunk, sőt igény van a salgótarjáni ci­pőkre. Pálkerti Gyula elnök éppen a modelleket nézegeti, de fe­jében egész más gondolatok járnak: hogyan lehetne még célszerűbben szervezni a mun­kát? ne — Heten kezdtük. Még 1945­társultunk a megye többi kö­zös szövetkezetével anyagbe­szerzésre. Ezt mi bonyolítjuk le. Mintegy 10 millió forint értékű éves anyagforgalomról van szó. Eddig az árut a Bőr­ellátó Vállalaton keresztül kaptuk. Már kezdetben is sze­rettük volna közvetlenül a gyártó művektől beszerezni az anyagot, de a kormányrende­let csak az idén ad módot er­ben toltuk össze a panglit. Az re- Ha közvetlenül a gyártól alapító tagok közül már csak szerezzük be az anyagot, negv ketten vagyunk Sajtos Lajos- százalék a kedvezmény. S a sál — mondja az elnök. — A csökkenés a másik oldalon, a többi nyugdíjba került, de készterméknél is jelentkezik, azért a családhoz tartoznak. Végeredményben verseny van Húsz nyugdíjasunk van, akik a Piacon. Mint eladók — be­számítanak ránk és mi is rá- valy négy modellt gyártottunk. vezmény kedvezően érintette, de a vásárlókért is meg kell vívni a versenyt. Ezt csak tet­szetős modellekkel és megfele­lő árak kialakításával sikerült. — Egy sor új gond jelentke­zett. Többek között az új rész­legé, a balassagyarmatié. Ott milyen terveik vannak? — Már történt egy és más Balassagyarmaton is. Tavaly például a tagok munkával va­ló ellátottsága csak 70 száza­lékos volt. A hiányzó 30 szá­zalékot úgy érzem, az idén si­kerül kitöltenünk. Már át­szerveztük a munkát Volt gé­pük, amit tavaly nem használ­tak. Kijavítottuk és most már az is. termel. Megrendelést biztosítunk annak a részleg­nek is, s már a keresetnöve­kedésben is lemérhető, hogy az egyesülés hasznos volt — mondja az elnök. , juk. — Hogy meddig jutottunk el 22 év alatt? Elég messzire. Ma már 112 fős a létszámunk. Egyesültünk a balassagyarma­ti cipészekkel. Az a részleg is negyven fős, és ha sikerül a számításunk, év végére kétszáz körül lesz a létszám — mond­ja. — Tudnak mindig munkát biztosítani ennyi embernek? — A javítás, a méretes te­vékenység csökken. Az igény nem jelentkezik egyenletesen. Ha nagyobb, akkor több em­bert foglalkoztatunk a javí­tással. Évente hárommillió' fo­rint körül van a javító-szol­gáltató munkánk. Ennél most már jóval több a készáruter­melés. Valamikor a salgótar­jáni áruházzal kezdtük az üz­leti kapcsolatot, de tavaly már az ország más részébe is szál­lítottunk. Az első félévben hatezer pár cipő készült a bel­kereskedelemnek. Akkor vé­geztünk egy átszervezést. Nem felejtem el, a barátaim is szidták az új módszerrel együtt. Nekem lett igazam. A második félévben 12 ezer pár lábbeli készült és a kereset is Az idén tíz új modellt mutat­tunk be a kereskedelemnek. — Milyen sikerrel? — Beszéljenek a számok. Harmincezer pár lábbelit meg­rendeltek tőlünk. Ez sok min­dent elárul — válaszol. Valóban, a gazdaságirányí­tás új rendszerében sok ko­rábbi kötöttség feloldódott. A szövetkezetét a beszerzésnél jelentkező négyszázalékos ked­A szövetkezet zsúfolt, de az anyag útja a szabászoktól a felsőrész-készítőkön. félkész raktározáson keresztül a kész­áruig jól szervezett. Bővítenék. Hamarosan megtoldják a mű­helyt. Az anyagbeszerzést, a készáruszállítást, a megye két­harmadára kiterjedő hálózat ellátását könnyíti az új egy- tonnás gépkocsi. A versenyre felkészültek te­hát a Salgótarjáni Cipész Ktsz-nél. Botló János Jack, as életmentő Jack saját életét kockáztat­ta, hogy megmentse gazdája családját a tűzhaláltól. A ku­tya faraktárt őrzött La Spei- zanál. A farakások mellett állt az a faház, amelyben gazdája lakott. Egyik éjszaka tűz ütött ki és már a házacska is tü­zet fogott. Jack őrülten uga­tott, de senki sem hallotta meg, ekkor a zárt ablakon ke­resztül beugrott a hálószobá­ba. Az üvegszilánkok súlyo­san megsebesítették. Ekkor fel­ébredt gazdája. Eugenio Gari­belli, és az utolsó pillanatban két, gyermekével együtt ki­menekült az égő házból. Jack azonban csak akkor keresett menedéket, amikor a többiek már kinn voltak és majdnem túl késő is lett. Amikor a hatalmas lángok kö­zűi élő fáklyaként kiugrott és súlyos égési sebekkel a kutya­kórházba szállították, majd­nem menthetetlennek látszott. A csodával határos módon azonban a hős kutya végül is életben maradt. Később a kislányára terelő­dik a szó... Másodikos gim- a nazista, és ugyanúgy véleked­nek róla, mint édesanyjáról. Ö az osztály legjobb tanuló­ja. „Családi vonás az igyeke­zet?” — kérdem Berényinétől. k> bekapcsolódom a beszélge- Mosolyogva válaszol: — lehet­Falurói falura A rendbontók elszigetelődnek zik. Hiszen a munkától függ a közösség, az egyén boldogulá­sa is. Azért még kísértenek... Az emberek gondolkodásá­ban. .. Rossz tüzet Százezer közül első Százezer ifjú tehetség küldte be első „müveit” az Indiában meg­rendezett gyermekrajz-pályázatra a világ minden tájáról. Ezúttal eey magyar kislány, Kácz Rózsa, a kiskunhalasi gimnázium első- osznílyos tanulója nyerte el a legmagasabb díjat, a köztársasági elnölr. különdíját. Képünk: készül a kis művész legújabb festmé­nye. Mellette szigorú kritikusa, Írén nővére. (MTI foto = Tormai Andor felvétele) A szövetkezet tagjai nyolc esztendő óta először ültek olyan zárszámadást, amikor a beszámoló nem a keserűségü­ket, elégedetlenségüket szítot­ta. Mátyás József elnök min­den szava sarjadó reménysé­güket táplálta. Azt, hogy vég­re rátaláltak a régen keresett útra, és most már csak min­dig jobbat hozhatnak a köze­li, meg a távolabbi esztendők. Egymás után lendültek ma­gasba a karok. A férfiak, az asszonyok beszéltek a búzáról, amely 13 mázsát adott holdan­ként a tervezett 10 mázsa he­lyett. Szó esett a tbc-mentes tehénállomány kialakításáról, az állathizlalásról, a jövede­lemről, g . közös munkáról. Szóval mindazokról a dolgok ról, amelyek az év végi szám­adáskor előjöhetnek. „,/« vezetőink vannak” Szót kért a közgyűlésen Márkus József traktoros is. Azt mondta: — Korábban az volt a leg­nagyobb baj Karancskesziben. hogy gyenge volt a vezetés... Sűrűn váltogatták egymást az elnökök, az agronómusok. Az egyik valósággal szökött a fa­luból, a másiknak meg a ta­gok kötöttek útilaput a talpa alá... így aztán a közös nem is juthatott előbbre... ‘Megállt a beszéddel. Éppen csak annyi ideig, míg körülhor­dozta tekintetét a népes hall­gatóságon. Aztán tovább foly­tatta: — Most végre jó vezetőink vannak... Nem én mondom ezt, az eredmények bizonyít­ják. hogy megállják helyüket. Pintér József, az állatte­nyésztési brigád vezetője ha­sonlóképpen vélekedett: — Nagyon mélyről indul­tunk. .. A munkaegység érté­ke 12 forint volt. Egy éve már 25 forintot kaptunk egy­ségenként. Igaz, most is van­nak gondjaink. De a munka­egység mégiscsak 38 forintot ér... Petróczi László még meg­toldotta a következőkkel: — Az elnök, az agronómus nem egyedül dirigál... Az egyszemélyi vezetés helyett a kollektív vezetés elve érvé­nyesül. .. Nyíltan a gondokról is így bontakozott ki aztán a kép. Mármint az, hogy a kol­lektív bölcsesség segítette a Március 15. Termelőszövetke­zetet végül is a rendes kerék­vágásba. A vezetőség rend­szeresen tanácskozott s meg­vitatták a gazdálkodás lénye­ges kérdéseit a tagsággal. A közgyűléseken született hatá­rozatokat hajtották végre, amikor időben végeztek a ta­vaszi munkákkal, a gabona-be­takarítással, az őszi vetéssel. A tagok akarata érvényesült akkor Is, amikor új gépeket vásároltak, nagyobb mennyi­ségű műtrágyázással javítot­ták a talaj termőerejét. A be­fektetés, — a termelési eszkö­zök, a vezetőség és tagság erőfeszítése — nem veszett kárba. Észrevehetően nőttek a hozamok, s az állattenyész­tés és a növénytermesztés is többet hozott a tervezettnél. Azt a kétmillió forintos álla­mi támogatást pedig, amit a korábbi években kapott a szö­vetkezet, most meghozta az ártámogatásos rendszer. Mert a közösség vezetői megragad­tak minden lehetőséget, ami csak előbbre viheti a szövet­kezetét. Mátyás József elnök nem takargatta a gondokat sem. Van belőlük még most is elég. Aki a közgyűlésen körülné­zett. láthatta: a tagok között csak elvétve akadt fiatal. Az idős emberekben meg hiába van meg az igyekezet, ha ere­jük egyre fogy. Az aratásban rimóci, meg nagvlóci emberek segítettek, s elvittek a faluból 320 mázsa gabonát. Aztán ke­vés az állatszállás, a takar­mány is. A gazdálkodás gondjait csak tetézte, amiről Farkas Ferenc főasronómus beszélt: — A korábbi időkből itt ma­radt kategóriák tulajdonkén- nen eltűntek. Mert a szövet­kezetben minden embert úgy ítélünk meg, mennyit dolgo­szítogatnak Olykor-olykor gyűrűzik Is miattuk az egyébként sima felszín. A közgyűlésen is akadt egy-két rendbontó. Többnyire azok élesztették a tüzet, akik csak keveset dolgoztak a kö­zösben. Varga István állatte­nyésztő, aki párttitkára is a szövetkezetnek, s aki már meghonosodott a faluban, azt mondta: — Az ilyen emberek már csak kevesen vannak... Nem is jelentenek erőt. Sodorja őket magával a nagy többség. Azok, akik sokat és jól dol­goznak a szövetkezetben. Ilyenformán vetettek számot az elmúlt esztendővel a ka- rancskeszi Március 15. Ter­melőszövetkezet tagjai. Az eredmények mellett — ame­lyek a korábbi évekhez vi­szonyítva egészen szembeszö­knek — nem maradtak ho­mályban a gondok sem. Nyíl­tan, őszintén beszéltek a ta­gok. Vankó Jánosné, aki az imént még folyamatos mun­kát kért az asszonyoknak, így nyugtatott: — Ez márt annyit jelent, rendjén mennek a dolgok. Igazán viharos közgyűlés már nincs is nálunk... Korábban, amikor majdnem hiába dol­goztak a tagok, akkor valóság­gal zúgott a terem az elége­detlenségtől Most már úgy vaevunk. hoev dolgozol sze­retnénk. . Látiuk ■ú-t-.ime van a fáradozásnak. Vincze Istvánné

Next

/
Oldalképek
Tartalom