Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-23 / 277. szám
2 Nő G R A T3 l«W. november 23. fflertte lógói jelentés LOME (Mtl) A hétfőn megkísérelt, s néhány órán belül levert államcsínykísérlet után, kedden már erős katonai egységek vették körül Grunitzky elnök Lome-i rezidenciáját. A tüntetéseket több hónapos, eredménytelen politikai alkudozás előzte meg, ami Grunitzky és az 1963-ban meggyilkolt Syivanus Olytnpio elnöki hívei között folyt. A hatalomátvételt végül is Olym- pio eszmei örökösei kísérelték meg. A szomszédos afrikai országba érkezett hírek szerint letartóztatták az ellenzék vezetőjét: Noé Kutukluit, aki a togói egységpárt élén állt. Az AFP úgy értesült, hogy őrizetbe vették Benoit Madou közoktatásügyi és Pierre Ados- sarna munkaügyi minisztert is. Ezek ketten a hét végén politikai tiltakozásképpen lemondtak, mire Grunitzky feloszlatta az egész kormányt. Az izraeli agresszió a Biztonsági Tanács előtt Aas ENSZ közgyűlése folytatta a vitát Kína jogainak helyreállításáról NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés folytatta a vitát a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai- nak kérdéséről. Nyikolaj Fedorenko, a Szovjetunió főde- tegátusa felszólalásában sürgette, hogy mielőbb állítsák helyre Kína ENSZ-jogait, adjanak helyet a Kínai Népköz- társaságnak a világszervezetben. A Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáért szállt síkra felszólalásában Burma és a Brazzaville-i Kongó képviselője is. A Csang Kaj-sek-klikk képviselője nyilatkozatot adott ki, amelyben visszautasít minden olyan tervet, hogy tanulmányozzák a Kínai Népköz- társaság ENSZ-jogainak helyreállítását. A nyilatkozat felesleges időpazarlásnak minősíti az ilyen jellegű vállalkozásokat. A Biztonsági Tanács hétfő esti ülésén folytatta az izraeli agresszió miatt Jordánia által emelt panasz megvitatását. Alekszandr Jankov bolgár küldött felhívta a tanács figyelmét arra, hogy az izraeli támadás nem az egyedüli agresszív cselekmény Izrael részéről a szomszédos arab államokkal szemben. A szűnni nem akaró izraeli provokációk állandó feszültséget okoznak a Közel-Keleten. Jordánia képviselője, Mu- hammed Farra felszólalásában erélyesen elítélte az izraeli agressziót és gazdasági szankciókat követelt Izraellel szemben. ' A jordániai küldöttnek válaszolva Arthur Goldberg, az Egyesült Államok fődelegátu- sa azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok békét akar a Közel-Keleten és elítéli a* izraeli hadműveleteket Jordánia ellen. Az uruguayi küldött sürgette, hogy a nagyhatalmak egységes fellépéssel vessenek véget a' közel-keleti feszültségnek, majd az izraeli küldött, a hétfő esti ülés utolsó felszólalója országa álláspontját védelmezve azt bizonygatta, hogy Izrael „ostromállapotban” van 18 év óta és önvédelemnek próbálta feltüntetni az agresz- sziót Szovjet parlamenti küldöttség Angliában LONDON (TASZSZ) Szmirnovszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete hétfőn vacsorát adott az Angliában tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség tiszteletére. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői az angol parlament meghívására tesznek látogatást a szigetországban. A vacsorán Michael Stewart gazdaságügyi miniszter és Voronov, a szovjet küldöttség vezetője, az OSZSZSZK miniszterelnöke pohárköszöntőt mondott. A Pravda a bajor választásokról MOSZKVA CTASZSZ) Mihajtlov, a Pravda bonni tudósítója a bajor választások eredményeit kommentálva megállapítja: a nyugatnémet politikai élet veszélyes irányvonala odáig fejlődhet, hogy a bonni uralkodó pártok egyre jobban ragaszkodnak az erőpolitikához, újra felkeltik a népben a nacionalista illúziókat. A Nemzeti Demokrata Párt neofasisztái választóik legnagyobb részét a kispolgári pártokból toborozták. A bonni politika évei nevelték ezeket a választókat a magúik revan- sista elméleteivel, amikor 3* megígérték nekik, hogy helyreállítják a „német birodalmat” az 1937-es határok között. Most, amikor ezeknek az elméleteknek a csődje nyilvánvalóvá lett, a nacionalizmustól átitatott kispolgárok felzárkóztak a „rendcsináló” NPD „führerek” mögé. A bonni politikusok egyike-másika azzal nyugtatgatja a nyugatnémeteket és különösen a külföldi megfigyelőket, hogy „a neofasiszták sikere jelentéktelen epizód a politikai harcban”. Az érettebb politikusok azonban nem véletlen esetnek tekintik ezt. ♦ *** ♦* Kohler kijelentései a szovjet—amerikai viszonyról Növekszik a dél-vietnami katonaszökevények száma SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok keddre virradó éjjel több helyen is támadást intéztek az amerikaiak és a délvietnami kormányhadsereg állásai ellen. Így például aknavetőkkel lőtték az „Attleboro” hadművelet taktikai parancsnokságát Tay Ninh-től 40 kilométernyire északra. A támadás okozta veszteség az amerikaiak szerint csekély volt Egy amerikai katonai szóvivő elismerte, hogy Pleikutól 50 kilométernyire délnyugatra az amerikai gyorshadosztály egy kisebb egysége által védett megerősített állást a felszabadító hadsereg egy százada elfoglalta. HANOI A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának Összekötő Bizottsága hétfőn tiltakozott a nemzetközi ellenőrző bizottságnál amiatt, hogy november 19-én és 20-án az amerikai légierő gépei ismét behatoltak a VDK légiterébe, és lakott területeket, gazdasági létesítményeket bombáztak. A Dél-vietnami Felszabadítás Hírügynökség közölte, hogy egyre növekszik a dél-vietnami hadsereg szökevény katonáinak a száma. Maguk az amerikaiak és a bábkormány, parancsnoksága is elismerte, hogy a katonaszökevények száma 1965-ben 113 000 volt. 1966 első hónapjaiban havonta átlag 15 000 katona szökött meg, ebből tehát arra lehet következtetni, hogy az év végére számuk 180 000 lesz. NEW YORK Kohler, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete hétfőn New Yorkba érkezve kijelentette, hogy a vietnami háború kezdete óta hűvösebbé váltak a szovjet—amerikai kapcsolatok. Darvast István Ami az izraeli—arab konfliktus mögött van A Közelmúltban lezajlott izraeli—arab konfliktus indítékainak megértéséhez egészein a század elejéig kell visszamennünk. Még az első világháború befejezése előtt, 1917- ben látott napvilágot Balfour angol külügyminiszter hírhedt deklarációja, amely nemzeti hont ígért a zsidóknak, ugyanakkor elismerte az arabok igényét is a volt török Palesztina területére. A háború után azonban az angolok már nem sokat törődtek kettős ígéaz ENSZ igazgatása alatt bad város lett. 1948. május 14-én, a brit mandátum lejártakor kikiáltották a független Izrael államot. A kérdés azonban ezzel nem oldódott meg. Kitört az izraeli—arab háború* amely kisebb megszakításokkal a mai napig is tart Először Izrael támadott Elfoglalta az araboknak szánt Nyu- giat-Galileát és Közép-Pia- lesztinát, és benyomult Jeruzsálem nyugati részébe. 1953-ban egy tervet dolgoz-: tak ki, amelyben a Jordán felhasználható vízkészletét 1200 millió köbméterre becsülték. Ebből a terv szerint 595 millió köbméter jutna Izraelnek* a többit az arab államok között osztanák szét. Jordánia a területén eredő Jordán mellékfolyókat igyekszik gátakkal kiaknázni, ehhez csatlakoz, nak a libanoni munkák, a Hasbani-gát felépítésével, végül az izraeli—Szíriái határvidéken Szíria kezdett rmmká. latokba. retükkeL A Jordán folyótól keletre fekvő területekből 1922-ben Transzjordánia néven angol ellenőrzés alatt álló arab királyság alakult, illetve a folyótól nyugatra levő területekből 1923-ban Palesztina néven brit mandátum-területet hoztak létre. A második világháború után a 25 évre adott brit mandátum lejárt, és 1948-ban az ENSZ-nek kellett döntenie Palesztina további sorsáról. 1947. november 29-én az ENSZ határozatot hozott, miszerint az érintett területen egy arab, és egy zsidó államot kellett teremteni, Jeruzsálem pedig — TERRA — Békés egymás melleit élés nemzeti függetlenség A kik sokat foglalkoznak a kérdéssel, azt hihetnék, hogy a békés egymás mellett élés politikáját, és annak a nemzeti függetlenségi mozgalmakkal való összefüggését már nem kell magyarázni: a tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy nem így van. Nemcsak ellenlábasainkkal kell vitatkoznunk, hanem állandóan újabb és újabb magyarázatra szorul a kérdés a kommunista mozgalom, és általában a haladó emberek körében is. Az ellenvetések az egyik, és a másik oldalról természetesen mások, ez azonban nem változtat azon, hogy a kérdésre újból és újból vissza kell térnünk. A burzsoázia egy résre ma már többször nyilatkozik úgy, hagy egyetért -a békés egymás mellett élés politikájával, de rendszerint hozzáteszi azt is, hogy véleménye szerint ez a politika kizárja a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatását. A békés egymás mellett élésen mindössze, és legfeljebb annyit ért, hogy nem akar fegyveres konfliktust az Atlanti Szövetség, és a Varsói Szerződés országai között, mert ez egyenlő lenne a tömegpusztító fegyverekkel megvívott világháborúval. A kommunista mozgalom egyes köreiben ezzel szemben azt a nézetet vallják, hogy a békés egymás mellett élés politikája egyértelmű a nemzeti függetlenségi mozgalmak támogatásáról való lemondással, azaz, végeredményben a megalkuvás politikája. A burzsoázia esetében a békés egymás mellett élés politikájának meghamísítási kísérleteiről van szó, áraz arról, hogy a világ országai legjobb esetben úgy éljenek együtt, ahogyan ma vannak, vagyis az egész világon megtorpanjon a szocialista forradalom lendülete, a nemzeti függetlenségi mozgalom terjedése megrekedjen. A második esetben arról van sző, hogy egyes kommunisták, s azok csoportjai képtelenek megérteni, vagy — mert nem tudnak szabadulni a dogmatikus gondolkodástól — nem fogadják ed a békés egymás mellett élés politikáját. Mondanunk sem kell; az első esetben tudatos a hamisítás. Azt is hozzátehetjük, hogy a burzsoáziától nem is várható más. A hamisításra szükség van, hogy legalább ezzel a kétes és átlátszó módszerrel igazolhassa a gyarmatosítás, a neokolonializmus, a nemzeti, függetlenségi harcok elleni fegyveres fellépés, és a más államok belügyeibe való beavatkozás politikáját. Az egyes kommunisták által képviselt, s előbb említett nézetet veszélytelennek szintén nem minősíthetjük, ugyanis a demagógiának, az áiforradalmiságnak, a kalan- -dorkodásnak ad segítséget. Ahol termékeny talajra hull, ott nem segíti, hanem hátráltatja a nemzeti függetlenségi harcot, mert elszigeteli a sza^ dabságukért küzdő népeket legfőbb támaszuktól, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás fő erőitől, a szocialista országoktól. M ár a több, mint egy évtizeddel ezelőtt lezajlott bandungi értekezlet és az államok közötti viszony ott elfogadott öt alapelve, a Pancsa Sila is állást foglalt a népek nemzeti függetlensége, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás mellett, és kimondotta; egyetlen nép sem korlátozható abban* hogy maga válassza meg állami és társadalmi berendezkedését. A szocialista országok melegen üdvözölték a bandungi értekezlet határozatait, mert ezek az elvek teljes mértékben összhangban vannak a békés egymás mellett élés politikájával, összhangban vannak, de nem merítik ki annak teljes tartalmát. Az mélyebb, szélesebb az öt bandungi elvnél. A különböző társadalmai rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája Lenintől származik, és tudományos alapokon nyugszik. Kiinduló pontja az, hogy mivel a szocialista forradalom nem győz egyszerre az egész világon, és a forradalmat egyetlen népre sem lehet kívülről rákényszeríteni, a különböző társadalmi rendszerű országok elórfóáthatólr* bosz- stóbb iJőn át léteznek majd egymás mellett Minthogy pe-
